Nos, ez egy emlékkép. Azért nem tud ennél több lenni, mert rendezetlen, esetleges. Nyilván, valós élethelyzetben ez így zajlik, de a fotóban hacsak nem szocio a téma, nem a valóságot keressük, hanem a mesét és az esztétikát, lehetőleg egyszerre. Ez szól egyrészt anatómiáról, annak esztétikájáról, vagyis a pózról, másrészt ugyanúgy rendezendő, vagy átgondolandó, mint egy csendélet lenne. A homokba fúló eszközök és a sok matatás nyoma is kusza. Nyilván, nem azt mondom, hogy át kell szitálni és zen módra elgereblézni a homokot, de ez most too much. (hegyi)