Elemzés

Piszkos alak a múltból

A képet egy, a helyiek szerint szokványos szovjet otthonban lőttem, a konyhatartozék egyenszekrény tükrében, függönyön szűrt fényben. Pont volt szerencsém (?) erre járni és nem akartam várni a feltöltéssel míg hazaérek. A kép jó hangulatban készült, de a feltöltés egy kínlódás volt. Laptop nem volt nálam, tabletre fotókat tölteni, pixelpontosan méretezni és akár csak átnevezni az Android struktuláris és egyéb váratlan hibái miatt másfél órás kiváltság. Asszem a múlt árnya maradok, a jelen és a jövő túl aljas nekem.

Üdv a Téren, ez egy jó kezdés, a leírás is szuper hozzá, ad egy plusz hangulatot, ami részben a képen is látható, az ötlet klasszikus, a tükör jó barátja a fotósnak, jól lehet használni, ha az ember belekalkulálja, hogy az élesség ilyen esetben viszonylagos lesz, mivel maga a tükör üvege az, ami ront ezen a vastagsága és a dupla tükrözéséből adódó szellemképhatás miatt. Szóval hajrá, várom a folytatást, jöhet még önportré, izgalmas terep ez, hidd el, jól lehet benne dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Duna ArénaDuna ArénaDuna Aréna

Itt van három kép, mindhárom izgalmas részleteket mutat, de mint az előzőnél is, a képkivágást nem érzem indokoltnak, azt a képarányt, amit mutatsz. Az elsőnél simán a csúcsig vágható az ég. A másodiknál ennyi éghez kétszer ennyi épülettömeg kellene. A harmadik meg kb négyzetesben lehetne izgalmas, szintén a csúcsnál vágott éggel. Jó fényekben fotóztad, a részleteket is jól választod ki, ezek erények, de én arra vinnélek, hogy ne rúgd fel a képarányokat, 3:2, 4:3, 1:1, ezekben gondolkodj, mert ez fog segíteni abban, hogy a kompozíciós hatásokat megtanuld. (hegyi)
értékelés:

Szakrális szárny

Nos, az van, hogy nagyon ritka az az eset, amikor valóban indokolt az, hogy eltérjünk a megszokott képarányoktól. Itt sem érzem, mi ennek az oka. Oldalra nem volt több? Vagy ha oldalt ennyit akarunk csak, biztos, hogy kell alul a járda is? Szóval az, amit látsz, a fény és formajáték, az fontos és ebben látni, hogy jó szemed van ehhez. De a kompozíció így ebben a formában szétesik, nehezen befogadható. (hegyi)
értékelés:

A falak ledöntése

Olyan ez, mintha egy repülőgép szárnyát látnánk, hasonló érzetet szokott okozni, amikor a repcsi ablakán fotónak ki. Mivel nincs más, mint az épület és az ég, így a fent és a lent, az előre és a hátra is bizonytalanná lesz. Ez nem baj, sőt, így ezzel a megfogalmazással egy kevéssé érdekes forma is izgalmassá tehető. Jók a tónusok is, szóval tetszik. (hegyi)
értékelés:

Mezitlábas

Formailag és tartalmilag nem tudok ebbe a képbe belekötni, úgy is mondhatnám, hogy ez így van kész, ahogy van. Amivel vitám van, az az utómunka, nekem az, ha ennyire becsukódnak a tónusok és redukálódik a dolog, akkor az egyfajta drámát hoz, ami persze jó, érvényes, csak ahhoz a tartalomnak is igazodnia kell, és ha dráma, akkor az ha nem jelenik meg másban a képen, csak tónusban, valami hiányérzetet ad. Ennyi talán, de mondom, a kép maga jó. (hegyi)
értékelés:

Január 15.

A 2019-ben készített képeim közül eddig ez a kedvencem. Jobb híján a készítés dátuma lett a címe. Az idei tél egyetlen igazi téli napján sikerült egy hosszabb kirándulást tennem lakóhelyem környékén. Az egyik megálló volt a kedvenc helyem ( a Tisza - Túr torkolat) is a régióban ahol a kép készült. Az előtérben a kicsit megáradt Túr dühöng, a háttérben pedig a Báró Kende Zsigmond bukógát látható, ami egy a Túr duzzasztói közül. Technika: ISO 100, F/16, 1/13 sec záridő, +1 lépés expo eltolás, fókusztáv 18 mm, a fényképező állványon tartózkodott.

Ádám, azzal kezdem, hogy ez szép. Jók a színei, jól áll neki a picit túlhúzott tónusrend, szóval működik. De. Ahogy írod is, sok mindent akartál egyszerre megmutatni, és ez most azt hozta, hogy igen, minden ott van a képen, de valahogy emiatt, hogy a háttérben is fontos a szereplő gát, meg a Túr is fontos, meg még siessen is, szóval kompromisszumot kellett köss, és ez ebből a gépállásból és ezzel az optikával nem adja ki azt a dinamikát, ami ebben rejlik. Olyan objektív kell, ami közelebb hozza a hátteret, tehát a 18 mm biztos, hogy baromi kevés. 135 mm mondjuk, vagy legalább 90, és hátrébb a géppel, meg egy kicsit talán feljebb is, hogy lapítsuk össze ezt az egészet úgy, hogy a gát is éljen. Mondom, szép, jó, de érdemes vagy kemény döntést hozni, mi érdekel ebben igazán, és arra voksolni, a többiről javarészt lemondani, vagy úgy válogatni a technikát, hogy az kiadja, amit látni akarsz, és a néződnek se kell magyarázni, mi van elől és mi hátul. (hegyi)
értékelés:

Anna

Répa, figyi, mondom a pozitívumokat előbb, de a lényeg az lenne, hogy gyere le a közösségi oldalakról a képmutogatásban és feküdj bele erősebben ebbe az egészbe, mert jól látsz, de a kivitelezés nagyon esetleges, és a megosztókon szerzett lájkok elhitetik veled, hogy már nincs mit javítani, szuper vagy, de szerencsére van még mit dolgoznod. Szóval, az jó, hogy a modelled kedves és odaadó. Az is jó, hogy a fények segítettek, és az is, hogy a háttér nem erős, nem szól sokat bele az egészbe. Ennyi a jó. Ami bajos, hogy nincs semmi átgondolva. Miárt van a feje felett ennyi hely, miért úgy és ott vágtad, ahol, miért szorítottad be őt az állóba így, miért nem mentél lejjebb a kamerával, miért nem néz legalább felénk, miért a cipőjét nézi, szóval maga a gesztus spontán akart lenni, gondolom lőttél egyet, ahogy jött feléd, de azt, hogy spontán legyen valami, tervezni kell. Ha nem teszed, akkor esetleges lesz, civil marad, mint egy emlékkép. Márpedig a portrénál ez nincs benne a pakliban. Menj le a géppel, hogy ne legyen ennyi fölötte, akár menj le térdig. Hagyj teret oldalirányban, hogy ha kimozogja, akkor se vágjon a képhatár, és legfőképp beszélj hozzá, vond magadhoz a figyelmét, hiszen rajtad keresztül velünk kell kommunikálnia. Ismétlést kérek. (hegyi)

La Contessa Kastélyhotel

Azt nem tudom, mivel lőtted ezt, hogy nem volt megfelelő tér, vagy objektív, vagy mi az, ami miatt ekkora hordótorzítás van a képben, de ez eléggé zavaró. Ezt vagy ott kell átgondolni, megfelelő lencsét választani, vagy ha már így alakult, utómunkában lehet ezt azért valamelyest javítani. Így semmiképp se jó. Az égbolt se segített, és az se biztos, hogy jól van megválasztva, hogy mikor fotóztad a nap folyamán, meg milyen évszakban, ha nincs felhő, kemény lesz az egész, a vetett árnyékokkal lehet játszani, kiemelni struktúrákat, szóval azért ezzel még volna mit molyolni, hogy olyan kép legyen, ami ezt a hotelt jól ábrázolja. Az ember nélküliség is átgondolandó, mennyire vonzó az, hogy nincs semmi lenyomata annak, hogy itt élet volna. (hegyi)

Bemozdulás

Ez egy jó tanulmány, és fontos is, akkor, ha folytatod és fejleszted. Meg kell figyelni, hogy milyen mozgások milyen rajzolatokat adnak ki, hogy mekkora az elég, mi a sok, időben, elmozdulásban, hogy az egyes tárgyak milyen fény lenyomatot adnak. És persze, ezek együtt kell kiadjanak egy folthatásaiban is működő kompozíciót. És az is fontos, mennyire felismerhető egy szitu vagy helyszín. Na, szóval nem egyszerű, viszont hosszan lehet ezzel kísérletezni, és ha van kitartás és türelem, akkor erre felhúzható egy szép projekt. Most amit látok, az összhatással van gond abban, hogy a kép egyharmada üres, a jobb oldal felől a balra kéne a kamerát mozgatni, és úgy csinálni ezt, hogy jobbra ne legyen ekkora holt tér. (hegyi)
értékelés:

Váró

Délután volt, tavasz. A bölcsi várójában ez a kép fogadott. Senki bent, mindenki kint.

Szürreális, mert kettős érzés uralkodik el az emberen, az egyik az az álomvilág, amire az üveg tükröződése rá is tesz, vágyunk miatta oda befelé, a nyugalomba, a fonott székekhez, a napra, de közben meg ott a szocialista radiátor, a másik üvegen túli realista kocka belvilág, és ez miatt félúton megállunk, hogy most akkor tényleg be akarok menni, vagy ez csak egy illúzió? Jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Máté Bence kiállítás

Máté Bence kiállítás volt BP-n a Bazilikánál. Nagyon látványos volt, érdemes utánamenni Debrecenbe, mert most éppen ott állítják ki.

Jó réteges összefoglaló egy kiállításról, izgalmas, ahogy beúsznak a formák. Azért majd alkalmasint ha visszatérsz a rendes fényképezőgéphez - mert ugye visszatérsz - az utómunkával is kell kezdjünk valamit, hogy kihozzuk a maximumot egy képből, itt ráférne egy kis tónus gatyába rázás. (hegyi)
értékelés:

BP

A kép március 15. előtti nap készült a négyeshatosról, mobilról. Megtetszettek a fények, ahogy Budáról átsütött a nap a pesti felhőkre. A mobil ennyit tudott ott és akkor.

Ez nekem fekvőben vagy négyzetesben jobban tetszene, mert a mozgáshoz tér kell. Jó az a réteg, ami az ablakkal létrejön, és az is, ahogy szinte monokróm a felső régió, ez ad valamiféle időtlen spleent neki. (hegyi)
értékelés:

Téli memento

A két Sallai a Normafán.

Fehér László festő az, aki fotóalapú képeket fest, és ez a kép őt juttatja eszembe, talán a nagy homogén tér, talán a kompozíció miatt. Ha nem lenne a szánkó Lillánál, 100%-os kép lenne, így maga az esemény, ami történt, a kép közlését nagyon konkretizálja. Persze tudom, hogy nem egyszerű ez a gyerekirányítás dolog, szóval ezt csak azért mondom, hogy beleköthessek valamibe a fejedbe tegyem azt, hogy adott esetben meg lehet próbálkoznod már azzal, hogy instruálsz és úgy mesélsz, hogy a történetet te magad hozod létre. (hegyi)
értékelés:

Bommbaszimatkutyi

Bocs ha túltoltam a jópofit a cím választásban. Mivel tudom, hogy a Látszótéren fontos a feladatmegoldások megfelelő kategóriába sorsolása, erért, egy egy csillagosnak gondolt szoció, utcafotót, vagy egy kb. két csillagosnak gondolt házikedvencet, megmérettetnék az életkép zsáner kategóriában. Itt véleményem szerint meg van a"személy" cselekvése, élethelyzete (a koncentrált figyelem). És a rá jellemző munka eszközök (a láthatósági mellényes "Simabőrű" a pórázzal, és az ipari nagy sorompó). Miden itt van egy jó életképhez. Vagy csak Én dumálom túl a képet és antropomorfizálok?
Ui: Ezt a képemet a legjobb Látszóteres jóbarátomnak, Havasi Lászlónak ajánlom sok szeretettel, mert tudom nagy állat barát. És köszi a Hónapkélés jeölést.

Sokat nem fogok tudni írni erről. Ez hozzád képest kevés. Egy előnye van, ami ügyesen lett megoldva, hogy a pasi takarva van, így nincs személyiségi jogi kérdés, de a többi nekem nem ad sokat. Valószínűsítem, hogy az akarás megvolt, mert a helyzet eltért a megszokottól, hogy ezt valahogy meg kéne lőni, de nem állt össze a hogyan, és így a kép se született meg. (hegyi)

Fény-Árnyék

Izgalmas ez a templombelső így, ennyire szinte körbefotózva egészen lentről egészen fölfelé, olyan érzet az egész, mintha több részre lenne a kép bontva, mintha több történet másolódna egymás fölé, rétegekben. Nem tudom, ez mobillal készült-e, talán a technika az, ami itt kevéssé adja ki azt a tónusterjedelmet, ami még érzéktelesebbé tehetné az üzenetet. Nekem így is jó, hogy ennyire üres, de az se lenne rossz, ha lenne valaki valahol, akár csak sziluettként, így is van háttere a dolognak, de úgy talán még több réteg lenne az értelmezésben, a sztoriban. (hegyi)
értékelés: