Elemzés

Szelim

Úgy látom, belenyúltál utómunkában az égbe, azokba a flekkekbe, ahol az üreg nyílásai vannak. Ez nem baj, de pontosabban kell csinálni, hogy ne bukjon le a dolog a kijelölés határainál. A másik, hogy valamennyivel több részlet nem ártana a barlang belsejébe is, de nem HDR, kifejezetten nem, mert a HDR elvonná a figyelmet, elrontaná azt a hatást, amit így elértél ezekkel a lukakkal. Sokan használják a HDR-t, számszerűen legalább 80%-kal többször, mint amikor valóban volna értelme, ráadásul eléggé brutálisan, mert az annyira vonzó - ja, de közben meg fárasztó is, és hihetetlenné teheti a valóságot. Van, amikor jó, ha meseszerű lesz tőle valami, és nyilván, valamennyit javíthat, ha mondjuk a templom belsejében vagy és benn kevés a fény, az ablakokon meg túl sok jön be. De ott is ésszel. Annyira ki tudja vasalni a tónusgörbét hogy a végén átmegy az egész grafikába. A lényeg, hogy a meglátás jó, az ötlet jó, kis utómunka, és a kép tökéletes lesz. Ja, még valami: az élesség. Gondolom az utómunkánál, vagy a gép beállításánál rá van húzva az élességre. Nem tesz neki jót, karcol, a nagy tónusváltásoknál olyanná válik, mintha sniccerrel lenne körbevágva. Nem kell az élességet ennyire komolyan venni, csak természetesen. A sharpen olyan funkció, amit ha lehet, kerüljünk el, borzalmas hatása van. Egyetlen eset, amikor a sharpen edges oké, amikor filmről szkennelsz és azt akarod picit helyrehozni. De a digit felvételnél nincs oka használni, soha. Csináltam egy tónus verziót nyilván az eredetiből jobb lenne, de próbáltam mutatni, merre és kábé mennyit kéne a sötétből visszahozni. Azért 3 csillag, mert a képi ötlet tetszik, az utómunka gyakorolható. (hegyi)
értékelés:

Napkelte a Tiszán

A Tiszai hajnal című feltöltésemre egyfajta reflektálás ez a fénykép. Ez a fotó is akkor készült pár perc eltérés van a két kép között, de csak pár napja találtam meg az egyik winchesteremen. Itt már nincsenek kiégett flekkek és az ég is valamivel érdekesebb, a bongyorabb felhőkkel. Technika: 1/15 sec záridő, ISO - 400, a blende valahol f/22 és 36 közötti értéken volt (egy félig összetört kitobjektívvel készült a kép így ezt az értéket nem látta a gép), gép kézben tartva.

Ádám, a legfontosabbal kezdem. Nincs indoka annak, hogy miért térsz el a klasszikus 3:2-es képaránytól. Ez a fajta méretezés, ez inkább a filmekhez áll közel, ott lesz jó, mozgóképnél, mert ott az alakok megjelenése, távozása, kommunikációja indokolja ezt a képarányt, de fotográfiában ez ritkán jó. Tehát javaslom, hogy maradj a 3:2-es vagy 4:3-as arányoknál. A kép szép, a hangulat jó, izgalmas az ég, ez oké. Amit viszont be kell lőni, az a szín és tónus egyensúlya. Most valami picit koszos és picit zöldes az egész. Ami támpont, az a csónakok fehérje. Csináltam egy verziót, hogy lásd, mire gondolok, tónusban, színben és képarányban is. (hegyi)
értékelés:

Tüzesen süt le a nyári nap sugára

Szerettem volna egy minimalista képet készíteni a vidéki nyári napok jellegzetes, álló levegőjű, tücsökciripelős, időtlenséget sugalló hangulatáról. A szántóföldeken mozdíthatatlanul perzselődő, grafikusnak(?) mondható textúrájú, de amúgy szabályos geometriájú szalmabála ellenpontjának szántam a kiszámíthatatlan formavilágú, folyton változó és mozgó felhőt. Mindkét elem úgy gondolom hozzátartozik a visszaadni kívánt hangulathoz, ezért próbáltam ezekkel operálni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szalmabála a képen egy szabályos negyed körcikknek látszódjon, de sajnos nem sikerült ehhez megfelelő nézőpontot találnom, ezzel még később teszek egy kísérletet.

Amit látok, hordozza nyomokban azt, amit szerettél volna, valóban van benne egy ilyen tikkasztó hatás, de a nézőpont nem jó. Értem én, hogy szerettél volna egy formalista megoldást, de épp emiatt rekednek az érzelmek kívül. Ha lehet egy javaslatom, koncentrálj a környezetre, a hangulatra, az ég ha elég nagy a blende, amúgy is éles lesz, akkor is, ha nem ennyire lentől fotózod meg, komponáld úgy a bálát, hogy valóban bála legyen, és ne valami más, mert ez most akár lehet egy fonott kosár is. A formája fontos. (hegyi)

Repülő

Kisfiú néz egy repülőt, egy csíkos textil kerítésbe kapaszkodva. A kép a Duna-parton készült (dunaparty megálló), mikor a hajókat nézegetve észre vette a magasan elszálló gépet. Gép: Nikon D5600 + 18-70 obj, feketefehérré konvertálva

Norbi, amit írsz, meg ami a cím, abból a képen semmi nincs, ami nem baj, de abban az értelemben fontos, hogy az ember ne azt vegye számításba, amit átélt ott a helyszínen, mert a fotón ebből kevesebb jelenik meg, hanem azt, ami a képen látszik. Ez az első lépés, hogy magad ne vidd az erdőbe. Vagy, fotózd úgy, hogy lássuk a repülőt. A második lépés, hogy az adott helyzetet látva alakul ki benned egy kapcsolódás, mondanivaló, és azt fotózod. Ez a kép jó kép, de nem a gyerek repülőnézése miatt, hanem mert az, ahonnan fotóztad ad neki egy erős feszültséget. Látni az akadályoztatást, azt, hogy a gyerek el van zárva, menne, de nem tud tovább, segítséget kérő a pozitúra, szóval erős üzenet, de nem az, amit írsz és ilyenkor felmerül annak a kétsége bennem, hogy azt akartad-e fotózni, amit látunk, vagy ez csak mellékterméke annak, amit szerettél volna. (hegyi)

Őszi erdő

Kedvelem a színeit a képnek, a hangulatát, ha nem lenne ott a kis híd, teljesen olyan lenne, mint az északi thriller filmekben. Tudom, hogy vonzó egy ilyen tereptárgy, de itt most engem lehúz a valóságba, miközben a fák gyönyörűek, és az út, meg a sétáló ember nekem elég lenne együtt. De ha már ez a választás, akkor aki ott sétál, nem tudom, hogy veled volt-e, vagy idegen, de akármi is, korábban fényképeztem volna, akkor, amikor még az előtérben volt, mert most az előtér picit üres. Ha ez az erdő nincs messze, ha vissza tudsz menni, érdemes még ott bóklászni. Mert néha a kevesebb a több. (hegyi)
értékelés:

Megilletődve

Itthon készítettem a nappaliban. Egy Nikon D7200-as gépet használtam egy Fix 50 mm-es objektívvel. Kezdetleges háttér, egy softbox és egy led lámpa segítette ezt a képet. Megvilágítottam a hátteret, hogy a sötét háttérből kitűnjek, az arcomhoz derítőt használtam. Ezzel a képpel szeretnék bemutatkozni, köszönöm a befogadást és igyekszem aktív tagja lenni a közösségnek!

Kedves Zsolt, elnézést kell kérjek tőled, mert nagyon sok idő telt el azóta, hogy feltöltötted ezt a képet, és nem reagáltam rá, nincsen más mentségem, mint az, hogy elég sok mindennel el voltam foglalva, és sajnos az oldalra kevesebb idő jutott, mint amennyit kellett volna rá fordítsak. Remélem még itt vagy, remélem hallod, hogy fontos vagy, és jó lenne, ha a többi képedet is beküldenéd, bocsásd meg azt, hogy ennyire nem voltam figyelmes abban, hogy az elemzésekkel ennyire elmaradtam. De ami késik, az nem múlik, legalábbis nem örökké, most itt vagyok. Nagyon szerethető ez a portré, nagyon kedves helyzet, mert őszinte, tiszta, mert a látom a szemedet, a tekintetedet, mert hozod a formád. Én tudom azt, hogy nem egy könnyű helyzet az embernek odaállni egy kamera elé, és saját magát ábrázolni, szembenézni saját magával. Egyetlen egy megjegyzésem lenne: talán ott vágnék, ahol a pólón lévő minták bejönnek a képbe, vagy legalábbis a hozzánk közelebb lévő mintánál biztos, hogy engem ne zavarjon meg, hogy ott van egy forma, ami nincs befejezni. Nem tudom az mi, és elkezdek ezzel foglalkozni, elviszi a figyelmemet az arcról. Három csillag megvan, és ha itt vagy még, akkor kérem a többi munkádat is, gyere, dolgozzunk. (hegyi)
értékelés:

tornyok_2

Izgalmas a képed, legfőképp azért mert első pillanatban az ember nem tudja eldönteni, hogy most itt egy trükközésről van szó, és egy többszörös expozíciót látunk, vagy ez egy ilyen konstrukció, ennyire furcsán és érdekesen megoldva, a kábeleket és azok rögzítését tekintve valóban ilyen mértani helyzet jön létre. De lehet, hogy arról van szó, hogy több oszlopot fényképeztél le, és ezek egymás mögé sorjázva adják ki ezt a fajta ritmust. Ettől több időt töltök vele, tehát megragadja a figyelmemet, és ez jó, ez fontos egy fényképnél, úgyhogy ez megkapja a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Flegam

(Pedellus után szapadon :P)

Ugyanazt a fiatalembert látjuk, mint az előző képen, cigarettázik egy padon, és nagyon határozott a jelenléte. Ebben a helyzetben vacillálok azon, hogy mit mondjak a képre, mert alapvetően, mint kompozíció, rendben van, és az is, hogy hogyan ábrázolod őt. Minden oké, megvannak a kezei, a cigaretta is jó, hogy a világos háttér elé kerül, minden porcikája rendben van annak, ahogy őt mutatod. És mégis van benne valami, ami miatt nem tudok közel kerülni ehhez. Valószínű arról van szó, hogy nekem ez egy póznak tűnik. Hogy ő valójában milyen, nem tudom meg, mert vagy egy beállított helyzet, ez a fajta keménykedés a részéről, és akkor jó lenne ebből ironikusan egy kicsit kikacsintani, hogy oldjuk ezt az egészet, és ha nem is humorossá, de mindenképpen közelebbivé, szerethetőbbé tegyük őt, vagy pedig menjünk bele keményebben ebbe a szituációba, és még több manifesztummal ábrázoljuk azt, hogy itt egy valóban kemény csávóról van szó. Akkor legyen sáros, szakadt, agresszív, akkor ebből több kell. Ami még egy fontos dolog, hogy a szemüveg mind a két képen ott van. Ha ez napszemüveg reklám, akkor oké, ha portré, akkor viszont nem oké. Miért nem tudunk egymás szemébe nézni? Miért nem vagyunk egymáshoz őszinték? Ez is a póz érzetét erősíti bennem, és az nekem a portré műfajában inkább komikus, mint valódi. (hegyi)
értékelés:

Nincs cím

Egy fiatalembert látunk, eléggé komor szerepet játszik ő, gondolom ő a helyi rosszfiú, őt ábrázolod itt fekete-fehérben. Minden manifesztuma megvan ennek a fajta kemény csávós megjelenésnek: a hatos-pakk has, a Ray-Ban szemüveg, a tetkók, a rövidgatya, a kézben hordott felső, a haj, a borosta. Egyetlen dolog problematikus számomra: a titokzokni a cipővel. Ez szerintem ebből az outfitből kilóg, de most nem divattanácsot kell adjak, hanem a fényképpel kell foglalkozzak. Jó ez a kép, fent nekem sok, ettől ő kevésbé lesz hangsúlyos. Én nem vártam volna meg, amíg ő ezeken a lépcsőfokok lejöjjön, egy lépcsőfokkal feljebb hagytam volna őt, akkor jobban érződne a különbség a természet és a természetben megjelenő ember között. Most olyan, mintha már eltávolodna ettől a szituációtól. De mondjuk azt sem igazán értem, miért álló ez a kép, fekvőben a környezet is értelmezhetőbb, a mozgás is. Ettől függetlenül megadom rá a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Nyugtázva

Az a helyzet, hogy ez egy izgalmas kép lenne, nagyon tetszik az, ahogy a fűszálak a szélben elhajlanak, mozgásdinamikát adnak a képnek, és ez jó. Alapvetően a kompozícióval sincs bajom, amivel problémám van, az az ég, hogy ennyire kigyengül. Értem én, hogy a napsugár hatása, de azért van az utómunka, hogy egy picit módosítunk, jobban egyenesbe hozzuk. Az a tónuskülönbség, ami a fűnél létrejön, maximum az kellene létrejöjjön az égnél is a jobb és bal oldal között, mert ettől most elszáll a kép a fenébe. (hegyi)
értékelés:

Fésűk

Hely: Budapest, északi összekötő.
Gép: canon 450D, 75-300 kit obi.
Hogyan: Korlátra támasztott gép, a híd másik oldalán lévő korlátok résein át a Dunán evező kajakosok láthatóak.
Miért: A kép elkészülte után a Fésűk címmel gyors barátságot kötöttünk.

Fésűk: A természet és az ember kapolcsolata? Van különbség a kettő között? Szerintem természet az ember és az ember a természet. Ahogy a kajakosok "fésülik" a képességeiket a kajakozás által, épp úgy "fésülik" Dunát az evezésük által. Ahogy a természet "fésüli" a -végtelen-lehetőségét a folyamatos fejlődés és hanyatlás által épp úgy "fésülik" a híd korlátai a látványt.

Jó meglátás, izgalmas képi világ, de megint azt látom, hogy sötétbe vitted ezt az egészet. Most már egyértelműnek tűnik, hogy rá vagy állva erre a tónusrendre. Az alja annyira becsukódik, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a fajta iszapos világgal. Távol tartasz a képektől, nem akarom nézegetni, miközben amit ábrázolsz, az izgalmas. A kompozíció, ezek a függőleges vonalak, a két evezős, minden teljesen rendben lenne, ha nem lenne ennyire elidegenítve tőlem ez az egész. Három csillag megvan ettől függetlenül, mert a tónust enélkül is tudod javítani. (hegyi)
értékelés:

ÖsszHang és Csend

Hol: Budapest, északi összekötő.
Hogyan: korlátra támasztott géppel.
Gép: Canon 450D
Miért: ÖsszHang és Csönd, a többi csak duma lenne.

Jó helyzetet találtál, formailag rendben van az egész, jó helyre tetted a futókat is, megvártad a pillanatot, amikor odaérnek, ez jó, és fontos. Esztétikailag rendben van, de megint a tónusrend sötétebb nekem a kelleténél. Itt már az ég tónusai rendben vannak. Ha összehasonlítod a két képet, ez a tónusrend az, amit én várnék a másiknál is, az eget illetően. Talán a síneknél lévő részt világosítanám egy picit, annyival, hogy a sínek konkrétabbak legyenek, ne ilyen szaggatott formákká váljanak, mert így nem jól szerepelnek a képen. Ettől még ez is három csillag. (hegyi)
értékelés:

A rabság illúziója

Eszköz: Canon 450D, 18-50 kit obi. Mikor: Hazafelé tartó: vonat út alkalmával. Miért: Felvett korlátaink, hiedelmeink, szokásaink a társadalom, kultúra melléktermékei? Valóban korlátozva lehetünk bármilyen szinten? Vajon ez a mentalitás is csak egy tágasabb ketrecből szemléli a dolgokat? Milyen az abszolút szabadság, teljesség?

Itt komolyabb bajom van a tónussal, mert nagyon sötét az egész, nagyon sötétben van tartva. Értem én, hogy el akartad vinni grafika felé, de akkor is azt mondom, hogy ez ehhez túl sötét. Nem szép. De ezt most ne úgy értsd, hogy a szépséget keresem egy drámai helyzetben is akár, de a szürke tónusterjedelmének van egy olyan szakasza, ami idegen, taszító számomra, és nagyon kevés az a helyzet, amiben el tudom azt a tónusrészt fogadni, és ez nagyjából ebben mozog. Javarészt az ég színével van problémám, utómunkában ezen lehet módosítani, akár úgy is, hogy a Photoshopban megtalálható filterezésekkel, a fekete-fehér konverziónál módosítasz ezen, hogy az ég kékje ne legyen ennyire sötét, és onnantól kezdve a többi részt megtartva szerintem rendbe jönne. A kép, mint kompozíciós helyzet, tetszik, amit ábrázolsz, témailag és annak megfogalmazásában jó. Ahogy látom a képeidet, kicsit kopogósra veszed a figurát, ebből én visszább jönnék, mert a sötét tónusokból elfogysz. (hegyi)
értékelés:

Néha elég nagy az arcom

A kép készítésének technikai oldala: Canon 450D, vezetékes önkioldó 8mp-enkénti expóra állítva, egy igazán masszív - nehéz - állványon figyelt a fényképezőgép. Hol: Csomádon, 20 perc sétára a háztól ahol lakom. Miért: Formába önteni a forma nélküli tapasztalatot ami minden formát magában foglal.(persze ezen még van mit csiszolni.. szélmalom harc :) ).

Kedvelem ezt a képet, az üzenetét, a formai megoldását, még a tónusrendjét is, egy kivétellel: a képnek a jobb felső részén lévő felhőzetbe olyan, mintha utólag lenne belesötétítve maszkolással. Akár így van, akár ez egy valós fénytani helyzet, nagyon furcsa, gyanús nekem, de el tudom képzelni, hogy ez még a valóságban történhetett meg, de érdemes lehet erre utólag rájavítani, hogy ne legyen ekkora tónuskülönbség a kép jobb és bal oldala között. Ennyi a problémám, ettől függetlenül ez egy három csillagos kép, érdemes a tónusokat figyelni, hogy hogyan működnek, és a kép összképét kell nézni. (hegyi)
értékelés:

toronyok_1

Nikolas Schöffer alkotását láthatjuk a képen, Kalocsán található ez a szobor. Ez egy kinetikus szobor, aminek az a jellemzője, hogy a szél által mozgatott kis lapocskák különböző helyzeteket generálnak a megvilágítással, ha jól tudom, a hang is szerepet játszik, és így egy érdekes, tulajdonképpen a véletlenre is bízott mozgással kiegészített konstrukció jön létre. Schöffer ennek nagy mestere volt, és ez egy szép objektum. Én örülök annak, hogy a környezetből is kapunk, tehát ott a szocreál, ez a falusi helyzet. Aki kalocsai, mondja, hogy Kalocsa város, de hát ettől még a kinézet eléggé falusi, és izgalmas az, hogy itt megjelenik egy ilyen modern szobor. Aki kevésbé képzett művészileg azt is gondolhatja, hogy ez egy mobil átjátszótorony, de az az ő baja. Köszönöm szépen, hogy ezt megmutattad. Jól látszik, hogy mit kéne itt néznünk. Ami problematikus nekem az, hogy fekete-fehérben tartod ezt az egészet, mert itt, ha jól tudom, akkor a színeknek is van szerepe, és ezt az anyagszerűséget jó lenne érzékelni. De így, hogy fekete-fehér, így is megvan a három csillag, de jó lenne, ha elmondanád, hogy miért nem a színest hagytad meg. (hegyi)
értékelés: