Elemzés

A híd

Kora ősszel néhány napos szuper "nyaraláson" vettünk részt párommal. Fantasztikus idő volt, minden a szépségről, az élet szeretetéről szólt. Hortobágyi kirándulásunkon készítettem ezt a képet. Nekem nagyon sokat mond, remélem sikerült megmutatni azt, amit én ott beleláttam.

Nézd, azt csak te tudod, mennyi ebben az utómunka, és például az ég hogyan lett módosítva, mert most olyan a hatása, mintha egy másik képről került volna oda. De a lényeg nem is ez. Mindaz, ami a növényeknél és a híd ívek belső felületével történik, az szép, az izgalmas. Én simán lehagytam volna az eget. Nem kell, sőt, zavar. Ott a lényeg, hogy ha megtalálsz valamit, ami izgat, ami érdekes, nem kell csak azért otthagyni mondjuk az eget, mert úgy korrekt a kép. Még lejjebb a kamerát, szinte bele a fűbe, és onnan lőni, a híd is más struktúrában jelenik meg úgy, és kap egy szubjektív nézőpontot, ami ilyen esetben, mint ez, amikor valami olyan téma van, amit már szétfotóztak az emberek, nagyon fontos szempont lehet. (hegyi)
értékelés:

Maja ismét

A minap feltett portré sajnos úgy került fel, ahogy nem lett volna szabad. Most pótlásként felrakom azt, amit akkor kellett volna unokámról, Majáról. Elnézést kérek a figyelmetlenségért, igyekszem elkerülni az ilyen malőrt a későbbiekben. Ahogy a pedellus mondta: eleinte nyilván bénázás lesz.... Hát van, volt. Kérem, hogy alapos elemzést adjatok a képről, mert szeretnék tanulni, különösen, arról, hogy hogyan kell elemezni, bírálni egy képet. Köszönöm!

Alapvetően szerethető az alanyod és az is, ahogy ábrázolod. Érződik, hogy még nem nyitott teljesen arra, hogy fotózva legyen. Vannak erre trükkök, hogy érheted el, hogy felszabadultabb legyen, de ez lehet egy jó első lépés. Beszéltetni, meséljen, és közben dolgozni a géppel. Ami fontos: ha le akarod a háttérről választani őt, márpedig néha nem árt, akkor ahhoz, hogy ez működjön úgy, hogy ne kelljen túl kis mélységélességet választani, azaz túl kinyitni a blendét, távolabb kell őt vinni a háttértől. Picit jobban szembefordítani a kamerával, hogy ne kifelé nézzen, ne kifelé szóljon a gesztus, a mosoly. A kezeivel játszhat a hajával, szép lehet ez, haj is van hozzá. Az kifejezetten jó, hogy nem valami reklámpóló van, hanem egyszínű, sötét, ez segít az arcra fókuszálni a figyelmet. Szóval várom a folytatást. Itt jegyzem meg Laci, hogy legalább ezt a szintet várom el az önportréd esetében is, úgy technikailag, mint gondolatiságában. (hegyi)
értékelés:

fáklyavivő

Zoli, két dolgot mondok a kép elemzése elé. Az egyik, hogy sokkal nagyobb aktivitást várnék tőled. Többször mondtam ezt, többször ígérted is. A face, az insta csak depresszió ellen jó, másra alkalmatlan, ott véleményeket nem fogsz kapni s segítséget sem a továbblépésre. Gyere le közénk. A másik, olvastam a humort a kommentekben. Nem akarok féleszű pedellus lenni, de beugrott egy amúgy szerintem fontos dolog. Ha magad nem veszed komolyan magad, és azt, amit csinálsz, mástól se várhatod. Márpedig a kép nem humor kategóriában indul. Szerencsére. Értsd jól. Úgyis lesz, aki trollkodik majd, akinek csak a csavart fagyiig terjed a képmező. Ne add olcsón.

A kép tetszik, jó alapanyag, remélem, megjegyezted, hol hogyan mikor csináltad, hogy ismétléskor ne kelljen ezt a részét újra kitalálni. Zárójel, hogy ezeket érdemes felírni. Jó az, ahogy tónusokat használsz a szobron, szép, anyagszerű. Amin lehet még segíteni hogy összébb hozod a kamera nézőpontjának módosításával azt, hogy az a füstölő kémény is közelebb legyen, picit magasabbra állni valahogy, többet adni a városból, az ég kevéssé lényeges. Persze a hó jót tesz, nem tudom, lesz-e mostanában még és te jársz-e erre, össze lehetne akár egy ilyen közös fotós túrát hozni erre is. A lényeg, hogy jól látsz és ízlésed is van, használd. Képeket várok Zoli. Még. (hegyi)
értékelés:

Magas épület

Értem, amit szerettél volna, de szerintem ez túl lett tolva részben, részben meg technikailag nincs megoldva. Mondom bővebben. Az, hogy megint effekthez nyúlsz, az nem jó. Ha lehet ilyet kérni, most egy jó időre, amíg a fotó maga nem lesz stabil rutin nálad, zárd be az effekteket a fiókba. És lehet, utána már nem is veszed őket elő újra. Ugyanis leválik a képről. Ha nem vagy biztos abban, hogy maga a kompozíció elég erős-e, hogy érzékeltesse a felfelé rohanást, vagy robbanást, vagy ilyesmit, az nem fog segíteni, hogy a felhőknél bezoomolod. Ami meg a technikát illeti: élesség. Én aztán tényleg nem vagyok egy élesség mániás csávó. De az építészet szereti, és az se baj, általában - kivéve a művészi megfejtések direkt roncsolt helyzeteit - ha a képen van valami, ami éles. És itt nagyon nem a sharpen effektre gondolok, az is egy fiókba zárandó, csak annak a fióknak a kulcsát el is kell dobni messzire. Ami a kép tárgyát illeti, két út van. Az egyik, hogy még jobban alámégy és emelsz rajta ezzel, vagy tényszerűbb maradsz és hátrébbról fotózod. Így most a kettő között vagyunk, és épp emiatt lesz az is bizonytalan, hogy miért és mennyire ferde. Hát, valahogy így. Lehet ezt ismételni vajon, jársz arra? (hegyi)

Javított Hold

Tudom ez most megúszosnak tűnik. De fogalmam sincs hogy, az Én eszközeimmel hogyan tudnám, csak a szemet úgy megvilágítani hogy az ne nagyon változtassa meg az alap elgondolás. Ezért a nyers fájlból kicsikartam az összes információt a szemről, és azt rámaszkoltam a már elemzett képre.

Megint szorgalmi, megőrülök tőle, na mindegy. Jobb lett a szem. Olvastam a vitát. Olivér segíteni akart, de túlbonyolította. Nem olyan nehéz ez. 500 forint egy kis elemlámpa, kábé. Azzal pontszerű fényeket lehet csinálni, ha túl sok a fénye, rátekerni rétegeket nájlonból, ha túl szóródik a fény, akkor pici alufóliát tekerve a lámpa tubusra ez is szűkíthető, szóval univerzális segítség egy ilyen. Fekete-fehér esetén a színhelyessége se probléma. Magyarán az ilyen képeknek a titka a fényformálásban rejtezik. Az ötlet jó, majd alkalmasint ha kedved tartja, ezeknek tudatában lehetne valójában ismételni, nem utómunkában. Jó munkát hozzá. (hegyi)

Javított Itt vagyok és figyelek

A digitális effekt nélkül, a kabát színének megváltoztatásával.

Antal, tőled is megkérdem, miért szorgalmiba dolgozol? Vannak leckék, azt kéne használd, a szorgalmi a nem fontos, nem besorolható, úgymond faliújságra kerülő képeknek van, nem a komoly melóhoz, elemzést se kapnak hosszan, és csillagokat se. Ami a képet illeti: jobb így, hogy lekerült a zoom, még érzek pici játékot a clarity-vel, vagy valami blur hatású dologgal, de ez már nem zavar annyira. Nem tudom, mi a háttér, most viszi a figyelmet, ami nem lenne baj, ha valami értelmezhető dolog lenne, mint mondjuk egy iskolai tábla, de nem az, így feleslegesen erőlteti magát a néződ, mert a hangulatkeltő hatáshoz túl sok benne még a részlet, viszont a részletekből nem áll össze történet, ez az, ami az embert olyan meló elé állítja, aminek nincs megoldása. Jó első lecke lenne, ha leckébe küldted volna, így most azt mondom, hogy kérek egy első leckébe készült portréd önmagadról. Köszi. (hegyi)

cangák

A kép keszekusza tudom. Miért ferde. Mit keres két canga egy lakásban? Egy kihalt elhagyatott helyen? Miért van ott az a szék? Én ezt kérdezném. Lassan két éve kezdődött elmebaj egyik megállója ez a kép. A muszáj szülte. De legalább meleg van. Ami nem látszik.

Márti, a fő kérdéseket te magad felteszed a leírásban. Technika ide vagy oda, te vagy a főnök, te rendezel. Ezért neked kell a beállítást megcsinálni. Mit akarsz mondani? Ezt a kérdést kell feltenned exponálás előtt magadnak. Ennek függvénye, mi hol legyen, hogyan. Ha a téma az, hogy ez lakás, és üres, és szürreális benne a két canga, akkor többet kell mutass a térből. Ha a forma az érdekes, akkor lejjebb kell menni és félredobni a realitást, és csak a formákat figyelni, és azt megmutatni. A te döntésed. (hegyi)

Maja

Maja. 16 éves, gyönyörű, okos kislány. Amikor felkértem, hogy csináljunk néhány fényképet róla, szemrebbenés nélkül elfogadta az ajánlatot, bár úgy tudom, nagyon csúnyának tartja magát. Az anyukája a fényképezés után reménykedve mondta, hogy ezek után talán elhiszi, hogy milyen szép. Maja az én legszebb unokám, tehát nagyon elfogult vagyok. Ettől függetlenül kérem, hogy határozott bírálatot kapjak a képre.

A háttér életlenítése nem sikerült jól. Ezt ott, a helyszínen kell megoldani, ha a gépeden lehet állítani mélységélességet, akkor azzal. Ahogy a többi képeden látom, van erre alkalmas masinád. A többiről a másik képednél fogok írni. (hegyi)

Havasi Laci újra nekifut

Az első önportré után feladatul kaptam, hogy csináljak egy normálisabbat, ami tényleg annak készült. Nagyon "nemszeretem" munka, de ha bevállaltam, hát megpróbálom. Nincs mit tenni, ez vagyok, el kell fogadnom.

Laci, ennek újra neki kell fuss. Ez egy beszorított, túl közeli fotó, rosszul világítva, olyan, mintha egy másik képből lenne kivágva, mint egy igazolványkép. Ez, és mondjuk a portréid között óriási a szakadék. Kérlek, gondolkodj ezen, várok egy értelmezhető, portréként működő, technikailag is működőképes önportrét tőled. (hegyi)

Cím nélkül

Szeretem, hogy több irányból is értelmezhető, nem szeretném elvinni ezt a folyamatot címmel vagy leírással.

Megint egy szorgalmi... ami a leírást, címet illeti, majd ha falon lesz a kép, ha ott lesz, az lehet egy valid döntés, hogy nem segítesz, de itt a Téren jobb, ha kapunk kapaszkodókat, hogy mit szerettél volna, mit láttál benne, miért így. Én most azt látom, hogy önállóan maga a fickó a kajával nem érdekes, nem jelentős, nem tud megérinteni, nem értem a miértet. Viszont a foltok meg túl erősek és igazából így sem magyarázzák a képet, miért kapta ezt az effektet, miért van ez a réteg, álomszerű is lehetne, de ki álmodik és mit? Nem nagyon tudom értelmezni képileg. Nyilván, ott voltál, neked többet mond, mert tudod mi volt előtte és mi történt utána, hol, kivel. De mi nem. (hegyi)

Csillogás

Elég lelkes lettem amikor megláttam az esemény körvonalazódását. Novemberi csípős hidegben is meglepő volt. A manuális fókusz miatt még nem feltétlenül tudtam túl sok pillanatot a komponálásra szánni, inkább a folyamatos rögzítésre törekedtem. Aztán az eseménysor végén kiderült, hogy az üzletből kapja az instrukciókat a fotóstól/videóstól, aki addig takarásban volt számomra. Viszonylag csalódott lettem a képeket illetően. Viszont ez megtetszett.

Olivér, nem értem, miért a szorgalmiba küldesz. Vannak leckék. Használd őket. A szorgalmi a nagyon nem tudom, mit kezdjek vele képekre való. Szorgalmira nagy elemzés sincs, meg csillag se, mivel a készítője se gondolta annyira komolyan, hogy lecke legyen belőle. Pedig ez jó kép. Te is látod, állhattál volna jobb helyen is, hogy kevesebb legyen a csonkolás és összecsúszó forma, de ettől még egy jó utcafotó. Szóval jó, hogy észreveszel ilyesmit. Folytasd, de tudatosabban, felkészültebben. A hideg több időt ad arra, hogy esti képeket csinálj. (hegyi)

Kevés fényben

Érdekes, játékos fény szűrődött be az ablakon és ezt produkálta. Nagyon megtetszett, főként, hogy DELL mániás vagyok, szerencsére ott volt a gép kéznél és így lett ez a nekem nagyon tetsző kép.

Azt gondolom, hogy itt is az a helyzet állt fenn, ami oly sokszor megtörténik az emberrel, hogy benne van egy szituációban, és ott az akkor hatással is van rá, majd amikor kész, ő még látja benne azt is, ami a környezetben volt, de a nézőnek ez nem jön át, mivel ő nem volt jelen az exponálásnál. Magyarán valószínű, neked ott ez azért tetszett meg, mert a környezetből ez a fény úgy világította meg a kedvelt cég logóját, hogy az így számodra hordozott valami extra élményt. Itt azonban én, akinek a Dell egy cég a többi közül, ez nem jön át. Látom a logót, látom a fény által kirajzolt formát, látok benne valószínű kábelek árnyékait elég kuszán, mindez a képnek harmada lehet, a többi fekete. Ez így nekem annyira nem érdekes, nem mutatja azt, amit a leírásból megtudhatunk. (hegyi)

Poliéder

Én annak örülök, hogy elkezdesz a mozgással foglalkozni, ez fontos. Picit jöhetnél sűrűbben, hogy folyamatában tudjunk beszélni ezekről a dolgokról. Ugyanis az ötlet jó, meg a helyzet se rossz, picit steril, de ez belefér. Viszont a térrel máshogy kéne gazdálkodni, mert most nagyon kifutunk a szélre. És még valami. A végponton jó, ha a tárgy éles. Azt is kipróbálhatnád, hogy állványon a gép, fix és koncentrált a fényképzés és a fényforrás és a tárgy közé teszel egy olyasmit, mint egy ventillátorlapát, hogy szakaszosan kapjon megvilágítást, hogy így mit ad ki. Persze ez vakuval is megoldható, de annak lehet, hogy sok lenne ilyen pici tárgyon a fénye. Hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Jóban-rosszban

A kép egy workshopon készült, ahol a cél az utcán élő, szerencsétlen sorsú emberek életének a bemutatása volt. A Blaha Lujza tér hajléktalanjai nagyon súlyos nélkülözések között tengetik életüket. Ez a pár együtt próbálja meg átvészelni a férfi szívműtétje utáni sülyos heteket. Magáért beszél a két ember viselkedése, gesztusai. Egymás iránti érzéseik jól kivehetők, mégis, talán párban túlélhetik.... A helyzet pikantériája volt, hogy talán 50 méterre egy vallási szervezet kínálgatta a prospektusait, kiadványait de hozzájuk nem mentek oda.

Nem tudom, hogy mindezt megelőzően volt-e már önálló kísérleted az utcán élők bemutatására, vagy a szociofotóra, mert azt nehéz megítélni, mi az, ami a workshop számlájára írható és mi az, ami nem. A közös fotózások szerintem csak ritkán működnek jól, főleg ilyen érzékeny téma esetében, hajt az idő, az oktató-elóadó, ott vannak sokszor a többiek is, nem egy bensőséges szitu. Ugyanis a képen azt érzékelem, hogy nem voltál nyugodt, nem voltál egyensúlyban, ezért a szándék érezhetően jó volt bár, de a megoldás több szempontból is hagy kívánnivalókat maga után. Az egyik fontos kérdés, hogy ilyenkor mi a cél. Ezt neked kell előre meghatározd. Nem a szitu ismeretében, hanem előtte, hogy most akkor te portrézni akarsz, vagy helyzeteket megmutatni, riport, lírai etűd, mi a cél, mert ez meg fogja neked mondani azt is, mi a hozzá tartozó és elvárható forma. Ha portré, akkor ki kell kerülni a lehető legtöbb zavaró tereptárgyat, nem állhat ki a fejéből a deszka pl, és nem vághatod így el a kezeket. Ha szocio, akkor viszont több kell a környezetből, hogy egy viszonyítási alap legyen, hol él és hogyan, hogy történetbe helyezhessük. A tónusok kábé megfelelnek a most eévárt és használt kopogós tónusrendnek, én nem vagyok ennek feltétlen híve, mert a drámázásnak nem tónusokkal kell megtörténnie. A kompozícióban a fejek felett túl sok a hely, miközben lenn meg legalább annyi kéne, amennyit fentről vágnék. Hát, én most azt mondom, hogy bármennyire is ritka itt az, hogy emberek fotósként bevállalják az emberábrázolás ezen formáját, de azt mondom inkább, hogy ha érdekel ez a téma, ugorj majd neki újra, de előbb a portrét, ezen belül is az önportrét kell gyakorold, mert az fogja neked megadni a biztonságot abban is, hogy hogyan ábrázolj egy embert és abban is, hogy önmagad elfogadd, mert enélkül nem tudsz elég közvetlen lenni az emberekkel sem. (hegyi)

Feleségem színházba ment a barátnőjével, ezért, hogy kellemesen töltsem el az időt, elmentem fotózni. Fehérváron van egy művészeti szakképző iskola a "Tóparti". Hát, ő az.

Valóban szép épület ez így kivilágítva, nem tudom, hogy a csillanást szűrővel, vagy utómunkában hoztad-e létre, talán abból kevesebb is elég lenne, mert most magáról az építészeti helyzetről elviszi a figyelmet picit. Enélkül is szép lehet, törekedj a természetességre. Tudom, hogy minden ilyet ki kell próbálni, hogy én is meg tudom-e csinálni, és ennek az örömét nem szeretném elvenni tőled, csak jelezni akartam, hogy összességében ezek az effektek cukorkák, és az általában a hitelesség rovására megy. Ami a kompozíciót illeti, egy leheletnyivel több tér jobban esne minden irányból, hogy ne legyen ennyire bezárva, lehatárolva a forma. Várom a folytatást, ha kérhetem, az első lecke ismétlésével. (hegyi)
értékelés: