Elemzés

Alagút és híd

Ezek a képek azok, amiknél nem tudok mit mást mondani, naponta 23 turista csinálja meg, talán annyival másabb ez a kép, hogy este készült, amikor a turisták már berúgtak. Nem könnyű dolog egy nagyváros (másoknak világváros) nevezetességeit lefényképezni úgy, hogy abban legyen bármiféle egyediség. Ez egy korrekt kép, de semmi dolog, semmi extra nem történik. Adhatok rá három csillagot is, meg nullát is. Ha nem tudnám azt, hogy mennyi ideje fotózol, akkor nem tenném fel a kérdést, hogy István, ezt a képet minek fényképezted le? (hegyi)

Híd és hegy

Gellért-hegy az Erzsébet híd budai lehajtója alól.

Mértanból nem vagyok tökéletes, ezért lehet, hogy hülyeséget beszélek, amikor parabolaívnek nevezem, amit látok. Ráadásul a képen négy ilyen ív is felfedezhető. Ez jó ritmusokat ad, de elég lenne belőle három, mert a bal szélhez közeli ív több bajt hoz a képbe, mint amennyit hozzáad esetleg. És van még egy bajom, amit nehezen mondok el, mert tisztában vagyok vele, hogy vitatható az igazsága, de mégis elmondom. Az rendben van, hogy ezeket az íveket észrevetted és ez fontos. De ettől még ez a kép nekem üres és unalmas. Valamennyi érdekességet visznek bele az autók, de ez kevés. A kép több mint egyharmadán az előtérben, és még a középtérben is, nem történik semmi. Ilyenkor szoktam javasolni, milyen jó is lenne ott egy hajléktalan, vagy bármi emberi figura, persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyen kivitelezhető. Ettől még a problémám megmarad. Valami van, de nem az igazi. (hegyi)
értékelés:

Lángokban

Azon lehetne vitatkozni, hogy ez még a fotográfia területére tartozó kép, vagy pedig a számítógépes grafikába, és azt hiszem hogy ezt érdemes is majd tisztázni, fogok erről filmet forgatni, de most ennél a képnél vegyük úgy, hogy ez egyelőre mindegy. Nagyon szépek a színei, olyan a hatás mint a bársonynál. Van viszont egy dolog amit nem értek. Ez a kép vagy akkor mutat jól álló formátumban, ha még legalább három-négy ujjnyit hozzáteszel, ezzel ráerősítve a növényi formák nyúlánkságára, vagy fekvő formátumot mutatsz, ami kiemelhetné, megsokszorozhatná a növények tömbhatását. Most se ez, se az nem érvényesül a maga teljességében. (hegyi)
értékelés:

Tavasz

Ingrid, ez egy nagyon izgalmas kép, a fekete és a fehér váltakozása, a háttér felosztása, a virágok és a faágak ritmusa, úgyhogy én ezt átteszem a leckébe a szorgalmiból. Amit viszont nem értek, hogyha lent ennyire sokat hagytál, akkor fenn mi az istenért vágtál ennyire bele. Drága Ingrid, ez a kép akkor lenne százszázalékosan kész, ha legalább a felét annak, ami lent van, fentre lehetne tenni, akkor kerülne az egész egyensúlyba. Ezért haragszom, de megadom most a három csillagot, viszont legközelebb ha találkozunk, emiatt le fogom harapni a fejed. (hegyi)
értékelés:

Erdei út

Beszéltünk az utómunkáról már, és ismered a tónusok szelektív módosítását. Ennél a képnél a fölső régió háromszöge túl világos, kifut a képből. Maga az út a fákkal rendben van, de ez akkor lenne igazán izgalmas, ha annak a tónusvilágnak, ami a kép közepén és alján látható, ennek a variációi ismétlődnének fent is. A meglátás tetszik, a kivitelezésen van még mit csiszolni. (hegyi)
értékelés:

Kilátás a várfalról / Drégely vára

Az a helyzet Feri, hogy pontosan értem mit érzel akkor, amikor ott állsz a várban, lenyűgöző látvány lehet, ami a szemed elé tárul. De ez nem jön át a képen. Nyilván ennek az is oka, hogy több legyet akarsz ütni egy csapásra, legyen benne a vár is, legyen benne a táj is, meg egy kicsi a vár romból is, hát aztán egyik sincs rendesen megmutatva. A másik nyilván az, hogy fontos hogy mikor készült kép, tavasszal, ősszel, télen, mert a táj mindig más képet mutat. És a napszak is fontos. Ez a kép most a tájnak nem a legszebb vagy a legizgalmasabb arcát mutatja. (hegyi)

Zsuzsával, Drégely váránál

Üdvözöllek benneteket, jó Zsuzsát viszontlátni a síbottal, még szerencse hogy a síléceket otthon hagytátok. Fotóilag a képpel nem tudok mit kezdeni, ez egy házi használatra készült emlékkép. (hegyi)

Az első kovászos kalácsunk

Több szempontból is első próbálkozás. Ilyen kovászos kalácsot sem készítettem eddig a feleségem, és én sem fotóztam még ételt - már úgy hogy nem csak úgy lekaptam volna az étteremben.. Amúgy ez egy nem túl édes kalács, inkább friss és édeskés kenyérféle. Nekem például minden egyéb nélkül nagyon ízlik. Receptet majd megszerzem a páromtól, és ha megvan, a megjegyzésbe írom.

A második kép az, ami izgalmasabb, ott nagyon kívánatosak a struktúrák és a színek. De ha én készítem a képet, akkor biztos hogy a kalácsot beljebb tolom a deszkán, egészen addig, hogy a morzsagyűjtő bemarás ne látszódjon, mert most az zavaró struktúrát ad, ellene dolgozik az organikus formának. Az első kép korrekt, de ha nincs nagyobb vágódeszkád, akkor még az is jobb, ha a terítőre teszed a kalácsot. Nyilván erre lehet azt mondani, hogy de hát Zsolt nem a terítőn vágom fel az ételt. Én meg erre azt mondom, hogy a fotó nem egy ikea összeszerelési utasítás. A második kép kap két csillagot, az első így kevés. (hegyi)
értékelés:

Éjszaka

Ez az az Ikea lámpa, amit én is sokszor nézegettem, hogy megveszek, de aztán úgy döntöttem, hogy túlságosan nehéz lenne takarítani a portól. Akkor, amikor egy térből kiragadunk egy részletet, új viszonyrendszer jön létre, új koordinátarendszer, új szabályok. Ami ebben izgalmas, és gondolom ez keltette fel a te érdeklődésedet is, az lámpa szertelen formája és az árnyék mértani rendje közti dinamikai különbség. Márpedig ha így van, akkor lent ehhez a képhez még kellene hozzátenni, fentről nyugodtan el lehet venni, és az egészet egy picit meg lehet forgatni. Ha így teszel, akkor nyilván az árnyékok függőlegeseit kell valóban függőlegesbe állítani. Járna erre kettő csillag, de mivel szorgalma küldted, ott nincs csillagozás. (hegyi)

Posztapokaliptikus

A jobb szélen az a fa, ahogy azt te is tudod, azzal hogy belevágsz, nem nagyon szerencsés. Ha nem lehet úgy megfotózni, hogy legalább valami kis tér legyen még mellette, akkor ez így ebben a formában jobb lenne, ha nem szerepelne a képen. Nyilván ebben az esetben valahol a ház mellett kéne vágni a képet. De nem ez a legfőbb problémám a fotóval, hanem a tónusok. Ugyanis főleg a középtónusok nagyon be vannak bukva. Én megértem hogy rossz idő van, és ezt valahogy érzékeltetni szeretted volna, de az összhatás tekintetében legalább két fényértékkel világosabbnak kéne lennie a képnek ahhoz, hogy a szerkezete és a dinamikája működjön. (hegyi)
értékelés:

A kilátó

Amikor megláttam, akkor tudtam, hogy fekete fehér kép lesz belőle. A hangulata tetszik. Irány a véggelen.

Az a helyzet, hogy nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez a kép innen, alsó gépállásból át tudja adni azt, hogy ez egy kilátó. Lehet, hogy ha egy kicsit hátrébb lépsz, akkor jobban átjön az épület mérete, de nem voltam ott a helyszínen, ezért ezt nem tudom megmondani. Így, kiragadva környezetéből és hanyatt döntve nekem most inkább olyan érzésem van, mintha ez egy járólap lenne, vagy valami híd. A tónusai viszont nagyon anyagszerűek, úgyhogy ez mindenképp pozitív dolog. (hegyi)
értékelés:

Türelem

A tavasz lassan érkezik, de az ígéret már megvan.

Jó a cím, mert áttételesen elmondja, mi a baj a képpel. A csigavonal eleve fókuszál, mert kiemelkedik a rendezetlenségből. A környezet is jó lenne körülbelül, de a tónus bajos. Miért emeled ki pluszban a csigát? Miért nem bízol benne, hogy elég? Ahhoz, hogy ez kép legyen, nem kell ilyen erős eszközt használni. És a másik, hogy valami még kéne, amitől ez több lesz, mint hogy találtál egy csigaházat az avarban. Ez vagy valami történeti ügy, vagy valami formai, esztétikai. Ezen kéne még dolgozni, mert a megfigyelés oké, de a helyzethez még kell türelem, hogy megtaláld, mit, mikor, hogyan. És igen, bele lehet és kell is nyúlni a véletlen találatokba, ha nem adja ki magától. (hegyi)

Sokadszorra

Ez így nem működik. Közel vagy, nincs szereplő, nincs sztori, csak hogy próbál mécsest gyújtani. Jó. És? Mi ebben a különös, a fontos vagy a közlésre érdemes? A szereplő különleges? A hely? A szitu? Vagy valami esztétikai ok? Egyiket se látom itt. (hegyi)

Instabilitás

Ez egy jó képsor közepe. Azért mondom így, mert a fotóetűd történetet mesél, aminek valami felvezetés nem árt, és valami konklúzió a végére. Mondjuk egy falusi öregasszonyt végigkísérsz, hogy kimegy a férjéhez a temetőbe. Lehet bármi más is, de valami sztoriféle nem árt. Ha mint képsor nézem és ezt az eleje-vége dolgot elfelejtjük, akkor azt mondom, hogy van benne két igen jó kép. A harmadik és a negyedik. Ez azt is mondja neked Feri, hogy mindig keresni kell az egyedit, amikor fényképezel. Az lehet, hogy mondjuk a kép alap sztorija általános és nem nagyon különleges, de a képi megformálásának akkor erősnek kell lennie. Az első kép így nem ad sokat, a második lehet a sorozat része de nem tépi le a fejem, az utolsó kép pedig nem varrja el a szálat elég jól. Szóval jó az ötlet, de kell még valami, ami mesévé teszi. (hegyi)
értékelés:

Törökülés

biztos nem tökéletes, de nekem nagyon hozza az este hangulatát...

Ez már egy fokkal jobb, mint Feri portréja. Két dologra hívom fel a figyelmed. Az egyik a tónus. Most Jóska keze világít, a feje meg szürke. Ez amiatt is lehet, mert mondjuk melege volt és pirosabb volt a fején a bőrtónus, vagy a megvilágítás eshetett jobban a kezére, nem tudom, de ezt korrigálni kell, ekkora tónuskülönbség ebben a pózban indok nélküli, a fej ráadásul így nem is nagyon mutat jól. A másik is a kézre vonatkozik. Az emberek egy része szereti támasztani a fejét, vagy mert fáradt, vagy mert nem érzi magát komfortosan, ez egy gesztus, egy üzenet is, nincs ezzel sok baj, csak annyi, hogy egyfajta dekadens hatást kelt, nem tudja tartani a fejét, ez sok esetben nem ad pozitív kisugárzást, jelen helyzetben pedig az, hogy ennyire takarja a száját, bár jelzéssel bír ez is, visszakódolható, miért nem akarja, hogy lásd a szájat, de mint kép, nem jó pillanat, mert olyan jellemzőt hangsúlyoz ki, ami nem kötelezően tudatos és a fene se tudja, jó-e erre ilyen erősen felhívni a figyelmet. Azért is mondom, hogy önportrézzatok, mert könnyebb az ilyen élményeknél visszakeresni, mi is járt a fejedben, ha te vagy a modell, mintha valaki mást kapsz le. (hegyi)
értékelés: