Elemzés

vanishing point

Rejtélyes mi történt, egyszercsak eltűnt a cipőfűzővel együtt és egy tégla maradt a helyén. Nézem, de nem értem. Ennyi.

Hát, értem a humort, de ez így nekem képileg nagyon lötyög, nem fog meg a dolog. Bocsánat érte, de azt kell mondjam, hogy a képi humor ennél többet kíván, ez olyan favicc kategória. (hegyi)

párosan szép az élet

Nos, értem, van benne képi humor, de elvesztjük a fókuszt azzal, hogy ennyire tág az egész. Ég nem kell, tetőnél lehetne vágni és máris jobban érthető minden. És hogy ne dőljön hanyatt, feljebb kéne emelni a kamerát. (hegyi)
értékelés:

Ablak a kertre

Szép találat, jó ez a tónus is, és nyilván a rendelkezésre álló technika korlát lehet abban, mennyi részlet marad a csúcsfényekben. Az utómunkában a jobb oldali részt is sötétre kellett volna a kapu mellett venni, ahogy a bal is fekete, mert zavar most az, hogy ott is van valami, de nem kivehető, viszont ettől borul az egyensúly. (hegyi)
értékelés:

ESO Supernova Planetarium

A müncheni új tudományos ismeretterjesztő intézmény, az ESO Supernova Planetarium előcsarnoka. Bővebben a Látszótér rádióban, szeptember 28-án este hallható Górcső c. rádióműsorunkban hallhatsz majd erről a helyről. Várunk szeretettel az adás közben a cseten is! :)

Ez egy jól komponált enteriőr, az utómunkában lehetne finomítani a tónusokon, hogy a sötétek ennyire ne bukjanak be. (hegyi)

Viharos

Írtad, hogy alig volt időd menekülőre fogni a viharban, és meg is értem, hogy ilyenkor az ember elsősorban magára, aztán a technikára gondol, ezért amit írok, azt zárójelesen mondom, mert nyilván a konkrét helyzet mindig felülírhatja az ember döntéseit, de jó, ha felkészültek vagyunk. A fotózáshoz két dolog elengedhetetlen. Az egyik az állvány, a másik a kioldózsinór. Ez utóbbiból ma már vannak rádiós, infrás, mindenféle megoldások zsinór nélkül is, könnyebb, mint régen volt. Azért írom ezt, mert ez egy szép tájkép, van benne valami Turner világából is, ha akarom, de valami hiányzik nekem, és ez a történet, ahhoz meg ember kellene. Nyilván, ha egyedül vagy, akkor ez az ember te leszel. Gép állványra, masszív állványt nem visz el a vihar, önkioldó, és belegyalogolni a tájba. (hegyi)

Szobor Sain Paul de Vence-ben

István, én ezt jónak gondolom, jobb felül a fene tudja, lehet, hogy kivettem volna az ágakat utómunkában, vagy, ha akarsz környezetet, akkor tágabbra kellett volna venni a képkivágást, mondjuk ez utóbbi lehet, hogy a méret érzékeléséhez jót tett volna. De mondom, alapvetően ez jó kép így is. (hegyi)
értékelés:

Chillám az asztalon

Ezt a képet a chili termelő barátomtól kapott paprikakbol alkottam meg. A vignettalas és a túlhuzott színek az elgondolás részét képezik.

A vignettálás sok. Akkor csinálják ezt, amikor a kompozíció nem akar összeállni és ezzel húzzák egybe. A túlhúzott színekkel nincs bajom, de a színhőmérsékletet nagyon sárgába vitted, így olyan, mint amikor a rádión minden egy hullámhosszon akar szólni. Csináltam egy verziót, hogy lásd, ha kevésbé sárgás, jobban kiugrik a téma a háttérből. A tárgyak kérdésesek nekem. Maga az asztal mondjuk oké. A fonott tál is. De a méretéhez képest kevés a paprika. Dúsabbnak, a tálról szinte lefolyóbbnak kéne lennie, nem ennyire kínosan szabályosnak, mert így nem tud érvényesülni a paprika. És közelebb kell menni. Aztán ott a két befőttes üveg. Nem értem, minek. Nincsenek rendesen bevilágítva, nehéz is lenne, így meg nehezen érteni, hogy ez most akkor egy paprika csendélet akar lenni, vagy szociográfia. A csendélet lényege nem a mértan. Sőt. Komponálni kell, de kerülendő, hogy valami ennyire kiszámított legyen. Engedd el magad, szerezz még háromszor ennyi paprikát, a színekkel is dolgozz, nem csak sárga meg piros van, és rendezd úgy össze csak a tállal, hogy arról ömöljenek a paprikák, hogy bele akarjak harapni, hogy dinamika legyen. Felejtsd el, hogy mértanilag akarod elrendezni, az nem jó. Nem biztos, hogy ezt így, fentről lehet jól megoldani. Ismétlést kérek. (hegyi)

Játékosság

Szeretem ezt a képet, mert valóban vidám, huncut szituáció, jól fogalmazod meg. Ha egy hangyányit elmozdulsz a kamerával jobbra, az előtérben lógó életlen madzag nem takar a szembe, jóllehet nagyobb mélységélességgel kevésbé ugrana ki ez a homályosság probléma. (hegyi)
értékelés:

A les

Ez egy hangulatos kép, jó a kompozíciója, a helyszín is tetszik. Két dolog csak. Az egyik amit máskor másnál mondtam már, hogy a klasszikus fotós képarányok jobban hatnak, mint ez a majdnem filmes szélesség, erősebb a hatás a 3:2-es aránnyal. A másik az, hogy ha én vagyok ott, akkor a napot valahogy a létrához komponálom, hogy az ne verjen szembe ennyire, és ráadásul izgalmasabb formákat adna ki a fénnyel. És végül a mező rész, ahol a bálák vannak: tudom, macerás, de egy kis utómunkával a bálákat elválasztottam volna a fűtől színben. Csináltam egy verziót, nyilván a jpg-ből nehezebb, de talán érthető, mire gondoltam. Abban a verzióban, amit mutatok, hangsúlyt kap a mező és így nem csak a lesre, hanem arra is figyel a néző, mi a fene történhet ott, előugrk-e valami onnan a bálák mögül, picit meseszerűbb talán, nem tudom. (hegyi)
értékelés:

Én

Péter, itt több dolog van, amit nem értek. Az egyik a szín, hogy miért van ez ebben a kékesszürke tónusban tartva. Ettől elmegy a bőrszín is, meg hideg, szemet fárasztó lesz az eredmény. A másik a cipő. Amerikai filmekben látom, hogy ott nem probléma, hogy az emberek mondjuk egy ágyjelenetnél simán beugranak az ágyneműbe cipőben, engem ettől ver a víz, persze nincs cseléd, aki kimossa, nyilván, de valahogy ódzkodom ettől, ráadásul a talpán mintha kosz lenne, szóval miért kell a cipő? De valahogy maga a sztori se áll össze, hogy mit akarsz ezzel üzenni. Menedzseres a hangulat a zakóval, a pohár itallal, ami jóllehet whisky akar lenni, de valahogy az egész nekem mesterkélt. Oké, legyél Casanova, vagy playboy, de akkor ennél lazábbnak kell lenni, hanyagabbnak és ami a nadrágot illeti, elegánsabbnak is. Jóllehet a mobillal exponálsz, de akkor ezt időzítővel kell megoldani, vagy másféle távirányítóval, mert ha az egyik kezedben ital van, akkor a másikban vagy legyen szivar, vagy semmi, de akkor pózolj úgy, mint aki valóban várja a nőt, hogy befeküdjön mellé. Most így ezek miatt nem világos az üzenet. (hegyi)

Hátulról

Jó, lehet, hogy ez csak az én parám, amit írni fogok... Szóval hátulról fotóztad a kicsi gyermeket, és ez az ilyen korú, még pelenkát hordó gyereknél nem előnyös szerintem. Főleg hátulnézetben jön ki az, hogy aránytalan a lábakhoz, testhez képest a fenék a pelus miatt, és ettől groteszk lesz az egész. Ami a házi kedvencet illeti, kedvelem a humorát a dolognak, hogy egy utcamacska lesz a ház kedvence, hiszen egy gyerek esetében ez abszolút rendben van, ő bele tud szeretni ilyen jövevényekbe is, aztán ha eltűnnek, nagy a sírás, hogy hol a cicám. Szóval amúgy ez jó ötlet, és tudom, hogy se a macska, se Lilla nem könnyen instruálható, főleg egyszerre, de hát ki mondta, hogy egyszerű a macska, meg a gyerekfotózás. (hegyi)
értékelés:

Nyári emlék

Nagyrészt az egész nyarat a játszótéren töltöttem, ez egy csendes, akácvirágos nap volt.

A hangulat jó, a helyszín is és a tónusok is, egyetlen kérdés az, hogy így most a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak, hanem kábé innen a harmadik padon, szóval hogy ha balra mégy picit, akkor a pad nincs ennyire skurcban. Lehet ferde, csálé, de akkor legyen határozottan az, egy új koordináta-rendszert létrehozva. (hegyi)
értékelés:

lábnyomok

Kálmán, az van, hogy ez így nem oké. A célt értem, és elérhető, de ahhoz mást kell csinálj. Egyrészt a színek. Ez fekete-fehérben él, színesben nem. A másik az élesség, a bemozdulás, nagyobb mélységélesség kell és rövidebb záridő, és akkor nem kell utómunkában élesíteni. És végül a legfontosabb, a fények. Ez kora reggel vagy késő délután jó, amikor szinte csak surlófények vannak. Akkor jön ki az a holdfelszínszerű hatás, ami ennek a lényege. (hegyi)

Szelim

Úgy látom, belenyúltál utómunkában az égbe, azokba a flekkekbe, ahol az üreg nyílásai vannak. Ez nem baj, de pontosabban kell csinálni, hogy ne bukjon le a dolog a kijelölés határainál. A másik, hogy valamennyivel több részlet nem ártana a barlang belsejébe is, de nem HDR, kifejezetten nem, mert a HDR elvonná a figyelmet, elrontaná azt a hatást, amit így elértél ezekkel a lukakkal. Sokan használják a HDR-t, számszerűen legalább 80%-kal többször, mint amikor valóban volna értelme, ráadásul eléggé brutálisan, mert az annyira vonzó - ja, de közben meg fárasztó is, és hihetetlenné teheti a valóságot. Van, amikor jó, ha meseszerű lesz tőle valami, és nyilván, valamennyit javíthat, ha mondjuk a templom belsejében vagy és benn kevés a fény, az ablakokon meg túl sok jön be. De ott is ésszel. Annyira ki tudja vasalni a tónusgörbét hogy a végén átmegy az egész grafikába. A lényeg, hogy a meglátás jó, az ötlet jó, kis utómunka, és a kép tökéletes lesz. Ja, még valami: az élesség. Gondolom az utómunkánál, vagy a gép beállításánál rá van húzva az élességre. Nem tesz neki jót, karcol, a nagy tónusváltásoknál olyanná válik, mintha sniccerrel lenne körbevágva. Nem kell az élességet ennyire komolyan venni, csak természetesen. A sharpen olyan funkció, amit ha lehet, kerüljünk el, borzalmas hatása van. Egyetlen eset, amikor a sharpen edges oké, amikor filmről szkennelsz és azt akarod picit helyrehozni. De a digit felvételnél nincs oka használni, soha. Csináltam egy tónus verziót nyilván az eredetiből jobb lenne, de próbáltam mutatni, merre és kábé mennyit kéne a sötétből visszahozni. Azért 3 csillag, mert a képi ötlet tetszik, az utómunka gyakorolható. (hegyi)
értékelés:

Napkelte a Tiszán

A Tiszai hajnal című feltöltésemre egyfajta reflektálás ez a fénykép. Ez a fotó is akkor készült pár perc eltérés van a két kép között, de csak pár napja találtam meg az egyik winchesteremen. Itt már nincsenek kiégett flekkek és az ég is valamivel érdekesebb, a bongyorabb felhőkkel. Technika: 1/15 sec záridő, ISO - 400, a blende valahol f/22 és 36 közötti értéken volt (egy félig összetört kitobjektívvel készült a kép így ezt az értéket nem látta a gép), gép kézben tartva.

Ádám, a legfontosabbal kezdem. Nincs indoka annak, hogy miért térsz el a klasszikus 3:2-es képaránytól. Ez a fajta méretezés, ez inkább a filmekhez áll közel, ott lesz jó, mozgóképnél, mert ott az alakok megjelenése, távozása, kommunikációja indokolja ezt a képarányt, de fotográfiában ez ritkán jó. Tehát javaslom, hogy maradj a 3:2-es vagy 4:3-as arányoknál. A kép szép, a hangulat jó, izgalmas az ég, ez oké. Amit viszont be kell lőni, az a szín és tónus egyensúlya. Most valami picit koszos és picit zöldes az egész. Ami támpont, az a csónakok fehérje. Csináltam egy verziót, hogy lásd, mire gondolok, tónusban, színben és képarányban is. (hegyi)
értékelés: