Elemzés

Csak jelezvén, hogy élek! Néha-néha benézek, de még mindig nem érdekelnek az emberek, és nem akarok mesélni semmit. És így itt ezt nehéz. Néha-néha elkapok egy-egy jó pillanatot, de inkább magamat kéne helyre raknom, hogy "kifelé is élő" legyek. A konkrét képet a kedvenceim közül csak a cím apropója miatt választottam (hisz' van jobb is, amit még nem mutattam, de azokra nem nagyon tudom ráhúzni egyik leckét sem). Telefonnal készült, van is hibája, de szeretem. Nálam kiállta az idő próbáját, és hátha itt sem ciki :-)

Azt örömmel veszem, hogy életjeleket mutatsz, ebből kéne még több. A kép alapötlete is jó, azaz a tárgy, amit megtaláltál. A csillanás nekem művi, nem tudom, valójában volt-e, vagy utólag gondoltad oda, hogy ne legyen üres. Nekem nem passzol. A gomba struktúrái lennének az izgalmasak, de azt valahogy húsosabb középtónusokkal kéne megmutatni, mert ez most így tónusaiban nem elég határozott. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet jó. Tanulmány ez, amit meg kellene csinálnod majd. Az jó, ahogy a két fél működik, és az is, hogy a tükröződést próbáltad imitálni. A tónusok is rendben. A tartalommal kell még molyolni. Ugyanis az el kell dönteni, hogy tükröződést akarsz, tükrözést, vagy akarsz-e a két fél között különbségeket is. Most ahol a fejtetők találkoznak, ott az nincs megoldva. A másik a szélein, ahogy el van mismásolva, hogy az most valami tárgy, ami takar, vagy ruha, vagy el van maszatolva, hogy ne jöjjön ki, hogy nincs kigondolva, hogy test legyen vagy ruha vagy mi. Ezekkel kell még foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

Szeretem szülővárosom utcáit járni éjszakánként, esténként. Sokszor csak a hangulatot keresem, ugyanis talán a kommunizmus óta nagyon erősen él a városban egy konstans hangulat. Erre a légkörre sokszor erősen rájátszik a város szocreál építészete, kívülről mindenképpen, de ahogy a mellékelt ábra mutatja sokszor még az épületek belseje is erősen a rendszerváltás előtti időket vetíti elém. Ezt a képet egy orvosi rendelőről csináltam. Talán a legerősebb érzés bennem az üresség volt akkor, pont ahogy az épület is ezt sugallja nekem. A formák meghatározzák a képet, a három fő épületrészből a középső viszont nagyon sok jelentés tartalmat hordoz számomra. A várakozószékeket helyeztem középre, mert a téma azoknak az üressége volt a fejemben és furcsa kettősséget szerettem volna érzékeltetni a szimmetria egyidőben való meglétével és megbontásával. A színek szerencsémre nagyon erősen rájátszanak erre a hangulatra. Éjzsaka volt, a záridő 3,2 s a blende értéke 8 volt, és az isot pedig 100-ra állítottam, kb. 35mm-en.

Ez egy valóban izgalmas formajáték, jók a fények is, amik az ablakon át árnyékokkal a párkányokon szintén izgalmas rajzot adnak. Két dolog, ami miatt ha lehet, vissza kéne menni ismételni. Az egyik, hogy most picit hanyatt is van a kép, picit el is van fordulva, emiatt a tető nem vízszintes és a párhuzamosok se a végtelenben találkoznak, szóval ezeket amennyire lehet, ott a helyszínen kell javítani. A másik, hogy kicsivel ha hátrébb mégy a géppel, akkor a formákból még több látszódhat, kifejezetten az íves rész az, ami jó lenne, ha be tudna fejeződni. És még egy: ha van állvány, vagy bármi, ami stabilan tartja a gépet, akkor egy kicsival ha még hosszabbat exponálsz, tónusban több marad, amivel utómunkában lehet dolgozni. De ezekből a legfontosabb, hogy hátrébbról és a dőlést korrigálva kéne ezt ismételni, mert izgalmas dolog, megéri a melót. (hegyi)
értékelés:

Folytattam önmagam fotózását a kerti asztalra tett kamerával. Egész alakos képeket készítettem párat. Bíztam benne, hogy a szomszédok nem látnak meg és nevetnek ki. Budapest, kőbánya , Panasonic G7, portré mód

Jó, hogy két kamera is van, a mobil és az, amivel dolgozol, ez egy út arra, hogy a tevékenység közben mutasd magad, és ez jó irány. A szomszédoktól ne tarts, el vannak azok magukkal foglalva. Annyi javaslatom van, hogy egyrészt picit sötét a kép, és itt is lehetne 10-15%-ot visszább a szaturációból. Nézd meg, hogy a fényképeződ nincs-e sRGB-ben hagyva, ha át lehet Adobe RGB-re állítani, az sokat segíthet, mert az sRGB az, ami túlszaturál picit. És érdemes figyelni a függőlegesekre, vízszintesekre, mert az ha egy ház van pl a háttérben, fura lehet, hogy miért dől. Várom a folytatását az önportrézásodnak. (hegyi)
értékelés:

Hazaérve, munkaidő után, ablakom előtt leültem a kiskertemben kávémmal, fotózáshoz készülve. Megpihentem és közben azon törtem a fejem vajon jó portrét tudok-e készíteni magamról az első lecke szellemében. Budapest, kőbánya, Panasonic G7, portré mód

Üdv a téren, köszönet a képért, jó ötlet. Kicsit még bizalmatlannak tűnsz az eredményt illetően, de ez majd változik. A csészéből picivel több kéne, hogy a kép maga is elmondja a szitut leirat nélkül is, és talán egy kicsit a szaturációból visszább lehetne venni, hogy a bőr színe ne legyen ennyire vörösben. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A képet egy röplabdás sorozatból választottam ki, mert tetszik a kép dinamikája, nem csak maga a mozdulat miatt, hanem a háttérben lévő épület struktúrája miatt is. Canon 5D, 24-70-es obival készítettem.

Ez is jó ötlet. Persze, a szerencse hozhatta volna azt a labdát annyival beljebb, hogy le lehessen vágni az eget oldalról, de hát, majd legközelebb. Fentről picit vágnék, nem sokat, de ha kevesebbet hagysz a labda fölött, nő a feszültség. Jó a lány haja, alapvetően az oldja meg a mozgásélményt, de nem baj ez. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

A képet egy edzőteremben készítettem, ahol elég sok természetes fény volt, és erős árnyékok. Nagyon szeretek sportot a nem megszokott szögekből fotózni, így most is felmásztam a húzódzkodó keretre a kép készítéséhez. Canon 700D, 50 mm -t használtam.

Ez a kép is izgalmas, tetszik a megszállottságod, és hogy valóban új megközelítést mutatsz a sporttal kapcsolatban. Akár lehetne reklámkép is. Csináltam róla egy verziót, mert egyrészt a tónusokat a figurán előrébb hoznám, azaz erősebben kihoznám a sötétből, másrészt kimozgatnám őt a központból. Arra hívom még fel a figyelmed, hogy van néhány kosz a képen, a labda előtt, a srác jobb vállától a kép széléig, amiben maradt még világos rész, azt érdemes retusálni. (hegyi)
értékelés:

Természetes fényben a teraszomon készült a kép, Canon 700D, 50 mm. Szeretek üveget használni fotózás közben, mert érdekessebbé teszi azt, ami mögötte történik.

Kedvelem ezt a képed, mert van benne üzenet, mert érzékeny munka, tetszik a tónusvilága is. Két megjegyzés: az egyik, hogy valószínű forgattál rajta, így egy pici sávnyi maradt balra fenn, ami nincs levágva. A másik a fej fölötti tükröződés, ott lehet, hogy ha picit a tónusba belenyúlsz, visszább hozod, akkor nem viszi el a figyelmet ennyire. De abszolút jó irány, tetszik. (hegyi)
értékelés:

A Hajógyári sziget egyik lerobbant épületében készült a kép, ami tele volt törött tükrökkel, mivel az épület régen egy szórakozóhely volt. Tetszett a hely hangulata, és furcsa volt így járkálni benne, hiszen még emlékszem évekkel ezelőtti állapotára. A nagy üvegfelületek miatt rengeteg természetes fény volt- A képet Canon 700D, 50 mm-rel készítettem. Ez az első portréim egyike volt, és nagyon tetszett a srác arca, ezért kértem fel a fotózásra. Az egész sorozaton ezt a "tükör" motivumot próbáltam végigvinni.

Kedves Andrea, ez egy jó ötlet, tetszik a megoldása is, néhány technikai megjegyzéssel. Az egyik, hogy nekem ez nem álló, legalábbis nem ennyire. A vállnál vágható lenne szerintem. A másik, hogy talán ha mozgat a modell oldalra még a tükörből, akkor elválik egymástól a két forma, és az önmagában álló tükördarab erősebb hatást adna. A harmadik és talán legfontosabb az az élesség, pontosabban a mélységélesség kérdése. Mivel a modell háttal van nekünk, ez eleve átviszi a tekintetet a tükörre, nincs miért leválasztani a két dolgot egymásról, sőt, épp az lehetne izgalmas, ha az eredeti és a tükörkép nagyobb mélységélesség használatával térben egy síkra lenne hozva, mert akkor a tekintet ide-oda mozogna a két formán. Jó munka, tetszik, várom a folytatást. És jó lenne az első leckére is kapni tőled képet, az önportréra, mert az a bemutatkozás is, és izgalmas terep ráadásul. (hegyi)
értékelés:

Na, itt a tónus sokat ront az üzeneten. Hiszen nem csak a vonat ablakai vakok, üresek, de az utca is, viszont ez utóbbiból semmi se jön át. Csináltam egy verziót, de nyilván az eredetiből ez szebben megoldható lenne. Érdemes azért néha újragondolni, hogy ha mindenre ugyanazt a tónust húzzuk rá, az lehet, hogy van, ahol működik, de lesz, ahol nem. Azért fáj a szívem, mert a kép nem lenne rossz ötlet. (hegyi)
értékelés:

Az, hogy ennyire hetvenes évek hatású a tónusrend, nem baj, működne. Viszont több kéne abból, hogy mi is a hangulat, ami megfogott téged. Ha a locsolás, akkor azt kell megmutatni. Bátorság, közelebb kell menni. Értem én, hogy az építészet is fontos, de ha sztori van, akkor annak kell vinnie a prímet. (hegyi)
értékelés:

Az idén ötven éves The Danish Pipe Shopban egy munka miatt jártam, igyekeztem olyan képeket is lőni, amelyeket a későbbiekben is tudok hasznosítani illusztráció gyanánt.

Hát, összesen 3 pipa éles. Megint a kis mélységélesség őrülete. Ha ez egy rendes suli lenne, azt mondanám, hogy Bence, innentől 8-as blende alatt nem fogadok el képet, tessék enteriőrözni úgy, hogy nem akarod olcsón megúszni ezzel az effekttel, hogy ennyire kinyitod a blendét. Emellett van egy szünet is a képen középütt majdnem, ott nem tudom, hogy hiányoznak a pipák, vagy az egy másik tárló, szóval az se segít igazán. És hát a lényeg: annyira rámentél a pipákra, hogy a hely nem jön át. Oké, ha a cél a stockfotó, nyilván rá kell menni a pipára, de akkor azt kell úgy megoldani, hogy ha már ennyi pipa van, azt a néző meg is kapja, és ne csak hármat. (hegyi)

Aarhus, 2019. A tér a szemközti házak felé szűkült össze, a hölgyet megvártam, hogy pont odaérjen, ahol a képen is szerepel.

Nos, itt van az, amikor nehezen tudom elmondani azt, mi hogy lenne jó, hogy ez működjön. Az biztos, hogy távol vagy. A nőt alig venni észre és bele is olvad a térbe. Ennyi előtér ehhez nem kell, tehát ebből az jön le, hogy más objektívvel máshonnan kellene lőni ezt, hogy a nő szerepe is érvényesüljön. Nem ismerem a helyet, ezért aligha szolgálhatok ennél többel, mert jóllehet a hely maga nehéz, de így most a nő alig pár százaléka a képnek, szerepe emiatt nem sok, mert a háttértől nincs leválasztva. (hegyi)

A fa önmagában nem elég erős, nincs sztorija, így csak egy fényjáték, ami lehet lírai, de ahhoz is kellene valami még. A kapu érdekesebb. Ott talán csak a tónus az, ami nekem túl kemény, sok, de tetszik az, amit megláttál. Na, ilyesmi kellett volna Koppenhágában is. (hegyi)
értékelés:

Innen valami hiányzik. Egyrészt a beltérnél lehetne valami sztori vagy formajáték, egy kis olvasólámpa, fene tudja, hisz nem voltam ott, de ekkora ürességgel nincs mit kezdeni. A másik a szemközti ablak, az is akkor él, ha a belső térrel kontrasztba tud kerülni. Nyilván az már tényleg szerencse kérdése, hogy van-e abban az ablakban odaát valami vagy nincs, de a beltereddel történnie kell valaminek a feketeség helyett. (hegyi)
értékelés: