Elemzés

Vili a mindent megoldó barát, akire 38 éve lehet számítani. (Nagyon szeretnék portrékat készíteni, de csak azokkal merek, akikkel szorosabb a kapcsolatom. Nem tudnék úgy odamenni valakihez azzal, hogy szeretném lefotózni. Így maradnak a családtagok és a barátok.)

Szerethető kép ez, kedves. Csináltam egy verziót, egyrészt kimozgattam középről, mert a bal oldal most sok, másrészt a lehetőségekhez képest a tónust próbáltam a szürkéből kimozgatni, persze ez így utólag nem adja azt, amit az eredeti képpel lehetne. És egy kis élesség az talán nem ártana, nem sok, meg nem kell utólag sharpen, isten ments, szóval ha ez mobillal készült, akkor oké, ha fényképezővel, akkor nem árt, ha megvárod, míg éleset állít. Hát, és még valami, amit csak azért merek leírni, mivel jómagam is küzdök a kilókkal, és fontos beszélni róla. Ha picit fentebbről fotózol és így a modelled követ téged a fejével, akkor a nyak kevésbé lesz kritikus. Az is egy trükk a toka eltüntetéséhez, hogy mondjuk rákönyökölteted egy szék karfájára, és onnan néz előre, így kénytelen húzni a nyakát és az segít ebben. (hegyi)
értékelés:

Egyrészt be kéne linkelni a képhez a műsorod, ahol elmeséled Iván érkezését. Másrészt ez egy jó kép, még jobb lenne, ha a testből annyival többet kapnánk, hogy a ne a fej legyen középen és így balra meg a nem fontos üresség, de az jó, hogy jellegzetes a gesztus, és olyan pillanata a babának, amiben nincs semmi számára vállalhatatlan. Ugyanis a szülők ott szokták elrontani, amikor a gyereküket fotózzák, hogy nem látják annyira kívülről, hogy észrevegyék, hogy mondjuk ha folyik a nyála, vagy szutykos a kajától, az nem épp előnyös, magukat se ábrázolnák így, de a gyerek az mehet, mert az bárhogy is van, cuki. Ráadásul ilyenkor szoktam baromira zavarban lenni az elemzéssel, hogy a szemük fényéről mégse mondhatom, hogy apuka vagy anyuka, de most ez a gyerek épp bamba, vagy nem guszta, érted, mert megbántódnak, vagy fejbe somnak egy kiskapával. Mivel Iván még friss, talán ez az üzenetem, hogy szia Iván, és az, hogy szia család, meg az, hogy Kálmán, a többi képnél is, amit csinálsz, legyél ugyanennyire figyelmes, hogy nem hozod kínos helyzetbe a gyerkőcöt. Ilyenkor lehet kitalálni fotós projekteket, hogy mondjuk minden hónapban egy kép kábé ugyanott, éveken át, és abból összeáll egy etűd a felnövésről, meg ilyenek. Szmájli, csóközön. (hegyi)
értékelés:

Hát, ha vágós, kezdjük az égnél, abból nulla kell, zutty. Máris jobban él a gesztus. Persze ez a sötét és kopogós laborálás ez nem olyan nagyon jó, erről le kéne jönni, szereted, tudom, de nem, mert szétkalapálod vele az egészet. Ez amúgy lehetne egy etűd része, Flinke és Henrike új otthona, vagy a favágó és a madár, nem tudom, de egy képben nem elég ez, hogy elmondja a sztorit. (hegyi)

Talán alul ott vágva, ahol a bal fa kimegy a képből, nem tudom, nekem ez így elég kevés, értem, persze, épített, organikus, bujkálás, minden, de nem működik. (hegyi)

Ez zavaros, nincs meg, a portréhoz koncentráltság kell a részedről, az alany részéről meg az, hogy partner legyen, ez melós. Elkapott kép, az úgy kevéssé szokott sikerülni, vagyis ahhoz, hogy így is menjen a dolog, kellenek azok az évek, ami alatt a rutin megvan, hogy mikor exponálok és mikor nem. (hegyi)

Látod, itt van elég fény, határozottabb is az egész. Fenn vágnék, amennyit csak lehet. És hát az van, hogy az esernyőshöz képest ez azért annyira nem tépi le a fejem, de persze, ez se rossz, megint azt mondom, láttál valamit és exponáltál is, és ez kell a fotóhoz, amit nem csinálunk meg, az fejben maradva nem elég ahhoz, hogy tanulmány legyen, a nem tökéletest, vagy a kevéssé ütőset is le kell fotózni, aztán idővel majd kiesik ez, de addig is jó, hogy van miről beszélni. (hegyi)
értékelés:

Jó dolgot láttál meg, jó az a ritmus, ami az épülettel, a nővel, és a zebrákkal létrejön. Én még lejjebb guggoltam volna, hogy a zebrákból még több jöjjön, és szűkebbre vettem volna valamennyivel. De így is működik, értékelem, hogy figyelsz, mert ez a legfontosabb a fotóban. Látni. Észrevenni, és időben exponálni. Csináltam egy vágást. (hegyi)
értékelés:

Telefonos

Ez részben túl kevés, hogy szocio legyen, de túl sok, hogy formai játék. Pedig a háló adná magát. Ilyenkor dönteni kell, hogy mi a fontos, és mivel a szocióhoz nincs elég infó a képen, akkor marad a formajáték. (hegyi)

Áron, üdv a téren, ez egy határozott kezdés - és remélem, hogy a bemutatkozásod se várat magára, tudod, első lecke - talán annyit tudok hozzátenni, hogy picit kevéssé sötétben ez jobban érvényesülne. Nem azt mondom, hogy szikrázó napsütés kell, de pont a formák miatt a szürkeségét csökkentené és határozottabbá tenné az egészet, ha több lenne a fény, avagy hosszabb az expozíció. Ami viszont erénye a képnek, hogy jó a tömegelhelyezés, hogy alig van zavaró elem, sőt, szinte nincs is, az egész egy jó ritmus, jó formaérzékenységet mutat. Várom az első leckéd. (hegyi)
értékelés:

Hát ja, jó, persze, lírázunk, lírázunk, közben meg alul van a lényeg, nem abban a zöld semmiben fenn. Ott lehetnek izgalmas játékosságok, ahogy a rendbe belekavar egy-egy renitens elhajló. Magyarán: fenn ennyi nem kell, minek. Lenn meg amit fenn levágsz, hozzá kéne adni. Olyannyira, hogy akár bele is vághatsz fenn, hogy egy vékony sáv maradjon a zöld. (hegyi)
értékelés:

Ezért egy picit rácsapkodok a kezedre, tartsd ide szépen, ne húzd el, ugyanis elkezdődik az, ami miatt ez egyedi lehetne és sajátosan ingrides, de nem, te ragaszkodsz a szimmetriához, hogy a fene enné meg, és ezért lemarad a lényegből. Igen, arról ott jobbra fent, arról beszélek. Annyira jó lenne, ha lenne ebből még felfelé valamennyi, hogy újravághasd... és most kemény leszek, ez így csak két csillag. Ugyanis pontosan tudod, hogy a természetes formáknak, meg a tükröződésnek mennyire jót tenne az a fekete sráfozás, amit a hullámok hoznak létre, de hát, itt most az csak jelzésértékkel van jelen. Oké, nem kéne hat kiló belőle, csak 10 dekával több. És engedd el a korlátot, nem kell a képhatárig húzni dolgokat, maradhat is tér, meg bele is vághatsz, ha van ami fontosabb. (hegyi)
értékelés:

Ingrid, ez szép. Nem téped le a fejem vele, meg a kék és a zöld ezen árnyalatai nem is a szívem csücskei, de ez szubjektív, amin túl kell tudni lépni, és ahhoz meg kép kell, hogy az ember át tudjon a saját korlátain is mászni. Itt nincs izgalom, nincs nagy gurítás, semmi extra. Csak szép. És az valami. (hegyi)
értékelés:

Jó is az, amikor az ember odabújik egy épület díszéhez, oszlopához, falaihoz, megsimogat kőszobrokat, érezni, érinteni, benne lenni, ez valami elemi élmény és szerintem a megértés szempontjából is igen fontos lépés. Olyan ez így, mint egy harisnya és egy láb. Jó, köszönöm, folytassuk. (hegyi)
értékelés:

Egy ásvány és fosszilia kiállítás során készült a kép.

Az ötlet jó, hogy ahogy látom, egy lupét használsz a téma kiemeléséhez, egy gondolat csak, hogy néha a kevesebb több, most nekem túl sokan vannak ezek a fogak, így inkább szotyi, de persze, egy kiállításon nem állhatsz oda, hogy hadd rendezd át a pultot. Szóval oké, elfogadom így is, köszi. (hegyi)
értékelés:

Ez sem szoció, sem utcafotó, megint az van, hogy ezekhez a kategóriákhoz beazonosíthatóbb környezet kell, ott nem maradhat titokban, hogy hogy a fenébe is van ez a moonwalkoló gyalogossal. Viszont maga a kép szuper, tetszik, emiatt megvan most a 3 csillag, és mielőtt az előzővel összevetve felmerülne, ott miért nem itt miért igen, az az egyediség és univerzalitás megfogalmazása miatt van, ami amott átcsúszik a lírázásba, ami lehet jó, de inkább akkor, ha egy etűd része, önálló képként az nem működik, míg ez meg igen. (hegyi)
értékelés: