Elemzés

Egy fotóetűdnél az a fontos, és ez különbözteti meg a riporttól, hogy úgy kell megcsinálni a képsort, hogy duma nélkül is működjön. A riport megengedőbb, oda odaképzelhető a képaláírás, de az etűd maga a képi történetmesélést jelenti. Itt most, amit leírsz, az javarészt nincs a képeken. A közeli portré formailag is kilóg. Alapjában jó sztori lenne, de kéne látni a szülőket, kéne látni az autót kívülről, hogy érzékelni lehessen a szituációt, esetleg a lány mögül is képet csinálni, hogy az út is látszódjon, amerre megy. Valójában ez így utólag persze nehezen körbeírható, mivel nem voltam ott, hogy milyen pillanatok adódtak, hogy mi az, ami kimaradt a sorozatból, pedig megtörtént. A lényeg az, hogy arra kell koncentrálj, hogy a néződ senkiről semmit se tud, tehát a te dolgod a lényegeset megmutatni. (hegyi)

Nos, abban az értelemben biztos, hogy több, mint sima turistafotó, hogy a téma így, ebben a formában egyedi lett, a pillanat jó, és azt a lehetőségekhez képest meg is oldottad. Talán annyit lehetne finomítani, hogy a szaturációból picit visszaveszel, gondolom sRGB a színtér, az elviszi ebbe a sárgásvörösbe eleve, így azok a részletek is kapnak ebből, ami múgy tényleg fekete-fehér lenne. De az biztos, hogy erénye a dolognak, hogy nem csak azzal voltál elfoglalva, hogy az óriáskerékre jó helyed legyen, hanem közben a várakozást meg tudtad szakítani a fotózás miatt. Ez sokszor nem könnyű, mert a barátok, a család nem veszi jónéven, idő sincs sok, szóval kihoztad, amit lehet. (hegyi)
értékelés:

A helyszín jó. Az is jó, hogy vártál a srácra. A vágás picit módosítandó, és a tónusok is, mert most nagyon komor és szürke. Érdemes ezt majd megpróbálni akkor is, amikor nem ilyen koszos az idő. De utómunkában lehet azért ezen valamennyit segíteni. Az meg, hogy az objektívnek van egy kis hordótorzítása, utólag javítható szintén. Csináltam egy verziót. (hegyi)
értékelés:

Nyilván ha a nyelv nincs meg, marad a kézzel-lábbal gesztus átadás, máshogy nem megy, de ez így egy kihagyott ziccer. Tök jó a feje a bácsinak, a kezei is, de bele van vágva, a háttérben a csávóka csinál valamit, de nem tudni mit, de a fő probléma, hogy elfordítja a tekintetét a főszereplő. Ilyenkor az a megoldás, hogy mondani, jelezni kell, hogy mennyire odavagy érte, és hogy szeretnéd lefotózni őt, örömködni, fenntartani a hangulatot, és elérni, hogy rád nézzen, azaz a gépedre. Jelezni lehet a másiknak, hogy bocs, picit mássz már ki a képből. Vagy ha a hely engedi, a főszereplőt ültetni máshogy. Demeter cikkében ott a lényeg: az egész világ a műtermem. Ez azt jelenti, hogy minden helyzetet úgy kell felfogni, hogy neked, mint fotósnak a feladatod ugyanaz, mintha műteremben lennél, keresni a helyszínt, a fényeket, a környezetet, az arcot, gesztust, kapcsolatot. (hegyi)
értékelés:

Na, ez már sokkal jobban működik. Nem a telefonáló okán, hisz az alig kivehető, hanem a környezet hangulata miatt. Gondolom hogy a fény miatt húzódtál az épület árnyékába, nem tudom, ha a másik irányba húzódsz be, onnan mit adott volna, amiért ezt írom, az a fehér autó, az az egyetlen, ami kivisz a hangulatból. Vágva nem lenne jó, eltolni nem lehet, tehát a megfejtés az lehet, hogy te állsz máshová, ha lehet. Ha nem, akkor ez van, ezt kell szeretni. (hegyi)
értékelés:

Nyilván, amikor az ember nyaral, akkor azért alapvetően nem azzal a koncentráltsággal megy utcára, hogy akkor én itt most megfejtem Jordániát. Azonban az is fontos, hogy az adott helyzetből ki kell hozni, amit lehet, mert főleg külföldön nem könnyen ismételhető valami. András szövege, és pontos, ezért én is így szoktam mondani, el kell dönteni, mire megy ki a fuvar. Miért exponálsz. Ez meghatározza, hogy mit, mikor, honnan, hogyan. Itt az érdekes az, hogy ezek vajon mit csinálnak. Te viszont egy másik bolt elől bujkálva exponáltál. Így nem tudom, mit csinálnak, a háttér meg bekapcsol egy másik sztorit, a környezetet. Kérdés, érdekes-e az, hogy az emberek ehhez képest épp mit tesznek? Össze kell szedni a bátorságot, és vagy kimenni a járdáról, onnan lőni, kicsit skurcban, hogy látszódjon, mi a helyzet, vagy odamenni még közelebb és szűkre vett képben hozni le azt, hogy mi történik. (hegyi)
értékelés: