Elemzés

Cicero. Nem tudtam választani a két kép közül. A fiam. Szeretem. Love. Egyéniség. NarancsosCica.

Azt kérem, hogy fotózd még Cicerót, mert ez még nem jó. Egyrészt érdemes olyan helyet csinálni neki, amit ő is elfogad, szeret, és ami mögött és körül nem ennyire sok a zavaró momentum. Ez megoldható egy lepedővel is, takarással, párnákkal, szóval erre érdemes készülni. A másik, hogy ha meg mégis a lakás a háttér, akkor érdemes arra figyelni, hogy a kamera ne dőljön ennyit, mert így a polc és a szekrény is dől. A fények jók, tehát az időpont megfelelő. Tudom, nem egyszerű partnerre találni egy macskában a fotózásra, mert nem nagyon türelmesek, de érdemes kivárni és kísérletezni. (hegyi)

Cicero. Nekem Ő a fiam. Vállalom. Különleges a kapcsolatunk. Már elmúlt nyolc éves amikor hozzánk került. Igazi szeretet van közöttünk. Egyéniség. Cukorpofa. Love.

Egy kicsit érdemes lett volna itt is törődni a fehéregyensúllyal, nem azt mondom, hogy tökéletesre kell kivasalni a színeket, de most a sárga sok. Akkor is az, ha naplemente közeli az állapot, a függöny lehet jó támpont, hogy az kábé jó színben legyen. Az üzenetet viszont szeretem. Keresetlen, egyszerű, szerethető. Békés és bizalom van benne. (hegyi)
értékelés:

Valami mindig lemarad vagy belelóg... vagy a fények...Ti mit gondoltok? Finom volt mondjuk :)

Örülök neked Márti, hogy látlak újra. Ez a kép nem jó. A szín, szóval gondolom a tányér fehér volt, most meg sárga, az egész tónusa is sötét, nem kívántam rá a kajára, mert így olyan, mintha el lenne égetve az egész. Ezekre érdemes figyelni. És hát igen, van olyan, hogy a környezet se jó, ez az asztal alkalmatlan a fotózásra a színe miatt. (hegyi)

Zeiss archívum

Sok a bizonytalanság ebben a képben, hova álljak, hogy fogjam be, mit mutassak, mikor exponáljam, á, lesz valahogy, rossz is az idő, de a Zeiss mégis csak a Zeiss, legyen valami. A vonalak rendszerében sok a félbevágott dolog, a perspektívánk is el van csavarodva, szóval ez most nekem nem talált. (hegyi)

Van ebben is valami kelet-német sci-fi érzet, valami hetvenes évek, jó a hangulata, nem mondom, hogy letekeri a fejem, akkora gurítás, de megáll, figyelek rá, szóval igazán nem tudom a magyarázatát, de felkeltette a figyelmem, és ez jó. (hegyi)
értékelés:

Tartok tőle, hogy az érzéseim nem tudom átadni, de megpróbálom. Ez a kép olyan érzetet kelt, hogy ki lett vágva valami nagyobb és fontosabb szituációból valamiért, de hogy miért, azt nem indokolja a kép, és marad a hiányérzet, hogy biztos az, ami a kép elkészítését valóban indokolta, az a kép keretein kívül maradt. Kedves pár, persze, és most a megmaradt realitásról beszélek, de gyakorlatilag annyira nem érdekesek, hogy megörökítsem, mert nem értem, mi volt előtte, mi lett utána, miért épp ez a kiragadott pillanat, miért ők, most épp mi történik és miért, miközben a háttér esetleges, kompozícióban zavaros, nincsenek súlypontjai, olyan, mint egy összedőlt jenga vár. (hegyi)

Hát, ezzel nem tudok sok mindent kezdeni. Értem, de zavaros és sok. A megfigyelés fontos, keresni kell olyan helyet és helyzetet, amikor ez kevesebb figurával és koncentráltabban működik, két szelfibot még kevés. Ráadásul ez a világ és ez a jelenség igényli a színeket is. (hegyi)

Én szeretem, amit látok itt István, kis eltéréssel. A hangsúlyok a fontosak. A szépen folyó vízesés szemcukor, édes, az emberek és az ő expozícióik, mozgásuk, ez az, ami a fűszer. Ezért hogy ízléssel és mértékkel élve kiadja a kép, fentről elég lenne kevesebb is, egy ujjnyi simán, de lehet több is vágható lenne, lent viszont kéne még élet, ember, tehát tér. Az arányok így állnának helyre. (hegyi)
értékelés:

felhagyott építőanyagok és lábbelik rendezett rendezetlensége

István, ez talált kép és rendezetlen, nincs átgondolva az üzenet, ezért a formák is esetlegesek, és nem áll össze. Lehetne akár csendélet is, de most ez még messze jár. A csizmák a legérdekesebbek, a szürke csövek is beleférnek, a rozsdás szög már nem, és a könyökcsövek se kellenének. Ki kell mondjam, hiába tudom, hogy nehezen fogadjátok el, sőt, van, aki kifejezetten hisz az ellenkezőjében, de nincs olyan, hogy egy talált kép úgy jó, ahogy van. Ahhoz a szerencse olyan szintje kell, amire nincs idő elég, hogy kivárjuk. A képkészítő rendező is kell legyen egyben, ezt butaság elutasítani vagy feladni, hiszen ha már képkivágást csinálsz a valóságból, akkor eleve rendezel, tehát ha ezt elfogadod, akkor nincs már alapja, hogy valami áhítattal közelítsünk ahhoz, hogy a sors vagy a véletlen hogyan sodort épp egybe tárgyakat. (hegyi)

paloznaki szőlőhegyen

Pár fokot megint ferdék vagyunk, hogy ez csak optikai csalódás a ferde gerendák miatt, vagy valóban el van forgatva, nem mértem ki. De valami van. A kép oké, az ötlet is, viszont most zavaros a végeredmény, mert nem volt eldöntve, hogy dokumentálni akarsz, szociót, vagy a struktúra a főnök. Ezt neked kell előbb magadban eldönteni, mert ez fogja a kezed vezetni, hogy így hagyod, de akkor közelebb mégy, hogy meglegyen a szocio ereje, vagy kicsit rendezel, takarítod a felesleget, és akkor szépen működhet a struktúra és forma. Most a kettő között vagyunk. (hegyi)
értékelés:

Én ezt szeretem, jól megáll magában is, de lehetne sci-fi film vagy könyv plakátja, illusztrációja is. Ritka, hogy az inverzbe fordítás ilyen jól működjön, hogy nem is érdekel, hogy mi volt eredetileg a kiindulási forma, mert annyira egyben van az egész. Amit érdemes lett volna viszont még a konverzió előtt egyenlíteni, az úgy kábé 4 óránál a sáv, ami most túl világos, ott úgymond ereszt a kompozíció. Javítható, szóval emiatt nem vonok le csillagot, de érdemes figyelni az összképre, mert mindig elviszi a figyelmet a legvilágosabb rész. (hegyi)
értékelés:

Alapvetően én ezt kedvelem, és jó az üzenete is, több szálon fut az üzenet, benne van az otthonosság is, a gyerek szabadsága, a kötődés, minden. De. Az van, hogy a technika bajos. A mobil, a tablet és egyebek mindig hordoznak korlátokat. Ezek van, hogy beépíthetők, erősíthetik is akár az üzenetet, itt viszont a zaj és a tónusvesztés, az életlenség mind inkább esetlegessé formál, és emiatt azt mondom, hogy az üzenet megérné, hogy ez ismétlésre kerüljön jobb technikával. (hegyi)

Nos, látom, volt vita, élesség, életlenség, stock vagy sem, én meg azt mondom, az ötlet jó. És ezen kell elindulni. Ami miatt nehezebb tárgyfotóként vagy reklámként nézni, az valóban az, hogy kicsi a mélységélesség, túl sok minden van, ami életlenben marad emiatt, és ez épp a tárgyiasságból viszi át valami érzelmi helyzetbe, viszont az meg azért nehézkes, mert maga az ötlet ha, akkor max a humor felől közelíthető. Tehát én, ha én vagyok aki csinálja, akkor feljebb megyek a blendével, hogy ne nagyon essen ki semmi az élességből. Ami a stockfotót illeti, ott belefér sok minden, mert a piac megveszi azt is, ami reklámként nem lenne technikailag elfogadható. Nem keverendő tehát a reklámmal a stock. A reklám keményebb világ, ott még a villa karcait is ki kell retusálni, semmi ilyesmi nem fér bele. Szóval én annak örülök, hogy Mó ugrott egy nagyot és előjött ezzel a képpel, remélem folytatja is. (hegyi)
értékelés:

Érdekesek ezek a tükröződések, jó formai játék. Nem tudom, hogy ez egy autó motorteteje vagy mi lehet eredetileg, ez csak azért fontos, mert amibe lehet, érdemes belenyúlni valahogy, személyesíteni, hogy a tiéd legyen. De így is jó hangulat, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

A természetfotó leckébe csak nehezen fér be, merthogy ez épített kert, Írország egyik legszebb kertje. Robinson stílusú, ami nem a hajótörött Robinzon után kapta a nevét, hanem William Robinson után, aki rájött, hogy a kert a legszebb, ha olyan, mintha csak úgy maguktól nőttek volna pont oda és pont úgy a növények, hogy szép legyen.

Fura, hogy Ágnes képe után egyből egy szintén szokatlan képsor jön. Gábortól nem megszokott ez a fajta összeszedett, tónusaiban is jól működő világ. Persze, az utolsó kép a csúcspont, külön is megállná a helyét, de a többi is zseniális. Szóval Gábor azt kell mondjam, hogy rég dobtál ekkorát, frankó lett. Különös világ, van benne valami fura abban, hogy mintha kukkolnánk, mintha egy olyan mesevilágot látnánk, ami díszlet, ami mögött valami titok lakik, nincsenek emberek, minden a pompáról szól, de mint egy thrillerben, valami félelmetes is rejtőz itt. Köszi. Így kéne mindig. (hegyi)
értékelés: