Elemzés

Az van, hogy ha filmes hatást akarsz, ha sztorit akarsz, és ha ezt absztrahálva akarod mutatni, akkor nem lehet a dolog semennyire sem civil. Akkor, mint egy színházi előadásnál, rendezni kell, instruálni és a gesztusokat tisztázni és erősíteni. Most a figura így, ebben a formában civil marad, és ettől az egész egy poénos emlékkép, nem tud több lenni. Értem, hogy a Stalker bevésés volt az impulzus, de akkor tedd oda magad, játszasd el a megfigyelőt a zónában. (hegyi)

Annyit, ami a 3:2-es arányhoz kell, ha vágsz felül, minden rendben lesz, ez egy jó kép, egyszerre humoros is, és közben meg jó formai játék, tetszik. Van valami színpadi hatása pluszban, nyilván a drapériák miatt is. (hegyi)
értékelés:

Szép ez, érzed nagyon a lírát, ha kell, a tónusok is, bár szokatlannak mondhatnánk, hogy nincs minden meg a terjedelemből, de nem is mindig kell. Minden rendben, és tényleg 3 csillag, de az a bot jobb oldalt fenn, az kár, hogy belóg, Nem retusálhatatlan, szóval menthető, de a következő szint, hogy ezekre a nüanszokra is kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

0,7 fok. Ennyi kéne, hogy a függőlegesek függőlegesek, a horizont meg vízszintes legyen. Minden egyéb jó, tetszik ez a kihalt város, ha picit vársz, a troli is elment volna, de mondom, minden egyéb szuper és 3 csillagos, de István, könyörgöm, építész vagy, legyél már gondosabb ezzel. Kérlek. (hegyi)
értékelés:

Eszter, én kedvelem ezt az eszköztelen kompozíciót, de azt kevésbé díjazom, hogy ennyire kicsi a mélységélesség. Divat, hogy nyitott rekesszel fotóznak, de ne kövesd, mert itt például emiatt csak az egyik levél éles, ráadásul a távolabbi, így elől ez a flekk életlenben zavaró lesz. (hegyi)
értékelés:

Na, ez igen, ez jó irány, jobban elhiszem, mint az előző trombitásokat, még lehetne emelni az őrületén, az erején, hogy még jobban érezzem az erőfeszítést, az önátadást a zenének, de azt kell mondjam, hogy ez már szinte oké. Kipróbálhatnád úgy, hogy fekete póló van rajtad, hogy mit ad ki. (hegyi)
értékelés:

Készül már a banda. A nézőtéren pokoli a lárma. Hangfal ágyúk bevetésre készek, gitárpuskák a célpontra néznek... Füstfelhőn át felgyúlnak a fények, a Rock katonái együtt énekelnek....

Máté, próbálok segíteni, bár nem könnyű, mert a koncertfotózás szerencse kérdése is, nem könnyű meló. A lényeg, hogy a pillanatot kell figyelni, a csúcspontokat, amikor esemény van, amikor a helyzet dinamikája erős. Mindezt úgy, hogy a kimerevített pillanat ne legyen groteszk, a gesztusok, pózok ne forduljanak át viccbe. Metál zenekaroknál ez kifejezetten nehéz, mert eleve karikírozott, nagy gesztusok vannak, ami ha nem szól a zene, sokszor válik nevetségessé. Mondom sorban. Az első kép elmegy, baj, hogy a gitáros fele eltűnik a füstgépben. A másodikban az énekes léggitározása így olyan, mintha kéregetne, dinamikájában öreguras, nem jó. A harmadik képen a gitáros zöldben jó lehetne, két probléma van, az egyik az, hogy a mikrofonállvány zavaróan takar be a kézbe, a másik, hogy a fények nem jó, hogy lemaradnak jobb alul, de ha már igen, akkor lehetne a zenekar logója olvasható. A negyedik kép megint dinamikátlan, öreg papa támaszkodik, nem jó üzenet. Az ötödik, mintha próba lenne és épp kiszólna a technikusnak, hogy Pistikém, még egy kis üdítőt hozzál má' lécci. A következő nem lenne rossz, ha nem lenne ennyire szűk. Miért álló? Az utolsó kép a legrosszabb, itt szegény papa a botjával, szóval hogy mondjam, inkább szánalmas, mint erős, a tátott száj se jó. Az a helyzet, hogy lehet, hogy az lenne a segítség, ha olyan koncertre mennél, ami nem ennyire fontos neked, amibe nem vagy ennyire beleszeretve, talán akkor reálisabban találnád meg a pillanatokat. (hegyi)

a telefon befér a húrok alá

Nem tudom, mondtam már a képarány megválasztást, meg a filmes-fotós vizuál közti különbséget? :) Na, a kép amúgy tetszik, de itt különösen fáj, hogy ez a szélesvásznúság van, mert így valahogy szétszalad minden, elveszik a történet és a fókusz valahogy a francba. Nem véletlen volt Fibonacci és az aranymetszés, hogy miért azok az arányok, amik, és nem ezek a fura szélesebbek. No, maradjunk két csillagban, mert az ötlet szuper, de jobban figyelj, amikor ismétled majd a képet, hogy mi van a szobában, a szereplők hogy helyezkednek el, hogy a kép szélein mik lógnak be és ezeket tisztázd magadnak. (hegyi)
értékelés:

Négyzet és a kör:
A már elmúlt és az új.
Nem fedi egymást.

(2015-02-25)

A kulcsszó a türelem. Ha vársz, csak begyalogol valaki ott a jobb oldali üres térbe. Így ez nem elég. (hegyi)

Zoli, őszinte leszek, ez a kép engem nem fog meg. Nem találok benne olyat, ami egyedivé tenné, ami miatt visszatérnék rá újra és újra, ami mást mutatna, mint a megszokott őszi képek. Mindenkinél máshogy működik nyilván, hogy hogyan keres témát és azt hogy forgatja magában, de egy biztos, egyéniesíteni, egyediesíteni kell, hogy valami rólad szóljon a képben. A tiéd legyen. Keresni a nézőpontot, játszani a térrel, fényekkel, szereplőkkel, sok minden lehet, de ez így nem működik. Állunk középen, szemben a fény, fák, oké, ez így sztereotip, guggolj le, feküdj az avarba, pörgesd magad bele, ahogy érzed, de mozdulj ki a komfortos, kényelmes megoldásból. (hegyi)

A fotó 1999 -ben készült New York -ban, egy filmes Fujival.

Jó ez a kép, mert van benne valami a nyolcvanas évekből is, és abszolút átjön, hogy filmes géppel készült. Más az atmoszférája, nincs kínosan bántó élesség, nincs hdr, semmi, ettől valahogy az egész hitelessége erősebb, szóval kösz, ez jó. Nyilván a szkennelésen lehet finomítani még, de ez most mellékes. (hegyi)
értékelés:

Tamás, én kedvelem ezt a képet, most ez az effekt nagyon divatos, hogy miniatürizált hatást keltünk, de itt tényleg olyan, mintha egy matchbox lenne. Egy dolog, amit érdemes megfontolnod technikai értelemben: a vízjel védjegy nem ér semmit, egy pillanat alatt le lehet kapni a képről, viszont képalkotó elemmé válik, zavaró, én nem használnám. Ami a netre kerül, viszik ha jó, ezzel szembe kell nézni, sok mindent nem lehet ellene tenni. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez nem szocio, nem utcafotó, semmi nincs benne, ami miatt érdemes lefotózni, nem is értelek, hogy ez a kép miért készült el. Attól, hogy az utcán fényképezel, nem lesz még street photo, ahogy a csendélet sem attól születik, hogy csendben vagy, amikor fotózod. Bocs. (hegyi)

Tanyakapu,valahol az alföldön.

A Hónap képe címmel nem vitatkozom soha, ez a ti döntésetek, legfeljebb ha úgy érzem, hogy valami fontos kérdésben érdemes lehet, hogy vállaljam az ellentmondást, akkor azt elmondom. Itt ez elsősorban a tónusrend, nem csak hogy túl sok a vörös, de a mély tónusokban nincsenek már részletek, és emiatt az, ami a kép értelmét adná, alig kivehető. Valamennyire minden monitor vagy laptop kalibrálható hardveres segítséggel, szóval én azt mondom, hogy érdemes ebbe legalább egyszer beruházni, hogy szakember készítsen egy profilt a monitorodhoz, mert a nagy eltérések ezzel korrigálhatók lesznek. Már, ha nem valami tudatos döntés eredménye, hogy ennyire kemény legyen, mert azzal nem tudok mit kezdeni akkor. (hegyi)

A történet szuper, amit adsz, a színek is, minden rendben lenne egy jó kis horror-noire mozi plakát is lehetne, de valamit nem értek. Ez akkor lenne igazán szép, ha meglennének a formák és nem lenne ilyen szűkre vágva. Nem tudom, mi az ok, hogy ennyire lekorlátozod a dolgot, hogy ez vajon azért van, mert nem bízol a kép erejében és a nézőben, hogy értse akkor is, ha hagysz teret, hogy mire megy ki a fuvar, vagy hogy ez valami más ok miatt történik, de erről beszéljünk. (hegyi)
értékelés: