Elemzés

Egy bárban készült fotósorozat egyik fotója. A cél egyfajta bárba való hangulat elérése volt. Alapjában csak 1db beautydish-t főfénynek és egy oktaboxot használtam.

Kedves Péter, azt gondolom, hogy minden adott ahhoz, hogy jó kép szülessen, de az összhatás nekem nem működik. Mondom sorban. A fehér kalap olyan erős, hogy elvisz minden figyelmet, így kellékből főszereplő lesz, és ez nem jó, mert egyébként revü kellék és nem bár. A kettő nem ugyanaz. A másik, hogy a bár nekem nem söröző, a három gondosan elhelyezett üres üveg ráadásul takarja is a lábfejet, mintha ott valami probléma lenne, amit nem szerettél volna mutatni. A modelled gondolom úgy instruáltad, hogy legyen flegma, laza, kúl, de inkább úgy jön le, mintha már unná, hogy ennyi ideig tart a beállítás. És végül a környezet. A színek rendben vannak, lehet vörös bordós a bár, de két hordó nem indítja be ezt a hangulatot. Úgy is mondhatnám, hogy ez a helyszín így alkalmatlan arra, hogy bár hangulatot hozzon, olyan, mintha egy szép családi ház játékszobájában lennénk, egyedül. A bárban zene van, a bárban füst van, de legalábbis vannak poharak, pult, asztalok, pincérek vagy pincérnők, pultos, ezek is kellékek lehetnek egy képnél, az enteriőr nagyon fontos, mert az lesz az a színpad, amiben a szereplőd életre kel. Egy modelltől sem várható, hogy hozza magát hangulatba, ha nincs kellék és nincs környezet. (hegyi)

Egy bárban készült fotósorozat egyik fotója. A cél egyfajta bárba való hangulat elérése volt. Alapjában csak 1db beautydish-t főfénynek és egy oktaboxot használtam.

Itt éppúgy, mind a másik báros képnél a környezet, a hangulat hiányzik. A kalap itt sokkal jobb, de nem tud természetes lenni a beállítás, a póz és így a modell sem, mert nincs, ami hangulatba hozza, így a néződre se tud ez átragadni. (hegyi)

A hét folyamán többször vettem észre alvó embereket a bolt körül. Ez a kép nappal készült 14:35 körül. Van benne sajnálat és értetlelség a személy helyzetére nézve.

Máté, ez nem jó. Azt gondolom, hogy előbb kell magaddal tisztába jönnöd, hogy embereket ábrázolhass, és ha már ez megvan, csak utána fogj bele az utcafotóba, főleg a szocióba, Nem megspórolható folyamat ez. Bátortalan vagy azzal, hogy mögüle fotózol, és nincs benne együttérzés, mivel fentről lefelé lőttél. Most a többit nem is elemzem, mert a probléma alapvetőbb, mint sem, hogy milyen a tónusvilág vagy a kivágás. Az attitűdben kell erősödnöd. (hegyi)

Az ötlet jó, hogy kitetted a szárítókötélre a gumikesztyűt, ez felhasználható tapasztalat lehet a későbbiekben. A képek közül az első az, ami érdekes, nem hibátlan, de ott van együtt minden, ami szükséges lesz később, de hogy nincs kifordítva rendesen, az nem jó. A többi önmagában nem működik. Ha majd ismételsz, akkor ezt a tapasztalást történetbe kell helyezni, vagyis olyan kompozíciót kialakítani, amiben a kesztyű is egy szereplő, de akár a száradó gatyák, melltartók között van, akár más dolgokat találsz, de mindenképpen fontos, hogy legyen valamiféle környezete, akkor érvényesülhet a szürrealitása. (hegyi)
értékelés:

Egy kora tavaszi barangolásom során készült a fénykép, a Túr és a Tisza torkolatától körülbelül 5 - 6 kilométerrel lejjebb fekvő szakaszon. A helyszínen áradások kivételével folyamatosan nagy folyamatosan nagy porond található, ami kiváló lenne strandolásra is, de mivel az ártéri erdő rejti a "bejáratot" így néhány pecáson, cigarettacsempészeken és rajtam kívül csak vadállatok látogatják a partot. A középpontban levő gally csalóka látványt nyújt, mivel a képen a szemlélő akár egy öles darabnak is hihetné, valóban egy seprűnyéltől nem sokkal vastagabb dolog van a képen. Sétabotnak használtam az ágat, hogy a csúszós, sáros partra le tudjak kászálódni, majd sétapálcából modell lett belőle. Technika: f/11, 1/60 sec záridő, ISO 400, 18 mm gyújtótáv, kézből a víztükörhöz közel tartva, térdig a Tiszában ácsorogva készítettem a képet. A régi állványom elég kis gagyi volt, így nem bírta megtartani a fényképezőt a sodrással szemben, végül a csobbanást elkerülendő kézben maradt a gép.

Ádám, ahhoz, hogy ez működjön, neked kell kitalálni, mit akarsz mutatni. Most a képeden is az jön le, amit írsz is, hogy volt egy bot, használtad, majd hmm, mi lenne, ha lefotóznám, és így lett ez a kép, de nem volt vele különösebb célod, hogy miért, vagy hogy mit akarsz vele mondani. Ha a bot a fontos, akkor őt kell felemelni úgymond, nem lehet ennyire a környezetbe keveredve. Ha ő csak egy szép eszköz, akkor még valami kell, ami sztorit hoz. Így ez nem elég, túlságosan elengeded a néző kezét, gondoljon, amit akar, érezzen, amit akar, és ez nem jó. (hegyi)

A Túr és a Tisza torkolatában fényképeztem éppen a naplementét. A kép azon a helyen készült, ahol a víz közvetlenül a Tiszába folyik, viszont jelenleg a hömpölygő Túr helyett egy körülbelül 5 cm széles kis érrel találkozhat az idelátogató. Nem igazán szoktam fekete-fehér képeket készíteni, de kidolgozás után ez valahogy megtetszett, így végül egy színes és egy fekete-fehér változattal bővült digitális fényképalbumom. Technika: f/16, 1/2 sec záridő, ISO 100, -1,3 expo kompenzáció, 18 mm gyújtótáv. A fénykép állványra tett géppel, távkioldó használatával készült.

Én kedvelem ezt, jó a helyszín, és egészen jól fogtad meg formailag is, tónusában is, bár nekem szürkésebb a kelleténél, van rajta egy ilyen koszos hatású fátyol. A feketék és a mélytónusok lehetnének sötétebbek, a közép meg világosabb, határozottabb. De tetszik. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, ez mi ez a játék, nem ismerem, és fenéktől fotózva lehet, nem is adja ki jól a formát, ráadásul a Slayer zenekar pólója elviszi a figyelem egy részét is. Én nem innen fotóztam volna, persze ezt úgy mondom, hogy a helyszínt nem ismerem. És az élességnek a számokon kéne lenni, vagy még jobb lenne, ha ott is lenne, meg a karnál is. (hegyi)
értékelés:

Feri, a kép, a póz és a gondolat rendben. Oké. Alul kevés, kéne a kémény, de oké. Viszont a technika bajos. Ez mekkora kivágat a képből, arányaiban mennyit vágtál le? Mert úgy tűnik, hogy ez egy nagyobb képből van kivágva és emiatt nincs elég részlet. És persze, itt is megvan, hogy ráélesítettél, remélem elfelejted ezt. Szóval a forma és az, amit mutat oké, a technika nem. (hegyi)
értékelés:

Lévától 4km-re, a Siklós - Vápnik csúcson találhat rá az errefelé barangoló.

Nyilván technika kérdése, hogy mit hogy lehet megoldani. Így ez nekem kevés. Üres az ég, lapos a fény, szóval ha megvan, hogy hogyan jutsz ide, érdemes ezt újragondolni. (hegyi)

Jó ez a trükk, jó ízléssel és technikai értelemben is igényesen oldottad meg, az üzenet is abszolút működik, szeretem azt, ahogy képileg gondolkodsz. Akár lehetne sorozatot is csinálni, olyan projektet, amiben ezeket az áthelyezéseket más épületekkel, helyszínekkel is megcsinálod, persze így is abszolút oké, hiszen egy képként is erős, és nyilván az az üzenet, amit a párhuzamos univerzumban elszigetelt helyszín mutat, nem igényel ehhez projektet sem. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Ennél közelebb mentem volna most, mert a környezet nem igazán tökéletes, az a jobb felső virág az nem nagyon erős, kevesebb is elég lenne. Ez vágással is megoldható nyilván, ha van elég anyag a file-ban, elég pixel, akkor vágható, főleg, ha a technika nem enged közelebb, ha az objektív közelpontja ennyi. (hegyi)
értékelés:

Szép ez a struktúra, ami létrejön, minden oké, és rendben, hatásos a kép - egy dolog kivételével. Ha megnézed, a jobb felső negyede a képnek, sötétebb a többinél, a bal oldala és alja meg világosabb. Ezt utómunkában ki kell egyenlíteni. (hegyi)
értékelés:

Azt mondjak, a kozhelyet (tobbek kozott) a benne rejlo apro, bagatel igazsag teszi kozhellye. Orom volt ezt itt elkesziteni nekik is es nekem is, es orom nezni utolag, meg ha oltari klise is kepileg.

Kell ilyet is csinálni, hogy meglegyen az élmény, és a gyakorlat is, hogy ezt is tudom. Viszont a kicsi kezeidre csapkodok, ha ezt a szélesvásznút használod. Csaba, fenn is, lenn is lehetne hely még, elférne, sőt, kívánja is, tehát nem csak, hogy a fotótól idegen a 16:9 körüli izé, de itt ráadásul ellene is dolgozik az egésznek. Egyébiránt jól sikerült ügy ez, kicsit nekem ez is kopog, ahogy az előződ is, de működik, ha leszámítom a képarányt. (hegyi)
értékelés:

Kertünk új vendége egy kacsafarkú szender látható a képen. Éppen ölyvet fényképezni indultam, amikor felfigyeltem rá. Nem egy fotósbarát tevékenység a megörökítésük, marha gyorsak és sokat cikáznak a levegőben. Mire sikeredett egy elmegy képet összehozni róla, ő megunta a hajszát én pedig a földön fetrengést, rohangálást fényképezővel a kézben. Technika: 300 mm, ISO 800, 1/1250 sec, f/5.6

Nem lett ez annyira rossz, ami igazán nem tökéletes, az a kompozíciós elhelyezés, az, hogy szívesebben látnák abból a belógó virágból picivel többet, meg a másik szárából is, vagyis a kamerát jobbra és lefelé mozgatni. Ami a rohangálást illeti: én pár éve láttam ilyesmi élőlényt a kertünkben, előtte sohasem, nem is tudtam elsőre, mi ez, mondom magamban, kövér tündér. A lényeg, hogy minél jobban hajtjuk őket, annál jobban menekülnek. Szerencse kell, állvány és egy teleobjektív, megnézni, merre szeret legelni, és oda állítani a kamerát állványra, megkomponálni a képet és várni azt, hogy lesszíves belesétálni a kompozícióba. Nyilván lehetnek mindenféle természetfotós trükkök még, amivel oda lehet csalogatni, ahova mi akarjuk, de az a lényeg, hogy ha túl sokat kolbászolunk, akkor támadva érzik magukat és menekülnek. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! Fónagy Tamás vagyok, 15 éve fotózom hobbi szerűen. Nem is akartam hivatásszerűen csinálni ezt sosem, mert féltem, hogy akkor elveszik a varázs. Filmes gépekkel kezdtem, de gyorsan átnyergeltem a digitális tükrös gépekre, és már öt éve csak Milc gépeket használok. Örülök, hogy rátaláltam erre a csoportra, kíváncsian várom a továbbiakat. Zsolt, köszönöm a Youtube csatornádat, örömmel nézem, (csak most találtam rá) és onnan jöttem ide...

Szia Tamás, össze-vissza haladok időben, de végre utolértem magam, a legerősebb képed maradt a végére, de remélem, folytatod a munkát itt. Ez egy nagyon erős önportré. Kurva sok érzelem van benne, nyugtalanság, feszültség, szomorúság, dac, nagyon jól használod az életlenséget is, a blendézést, és a legjobb, hogy kimozgattad a megszokottból a kompozíciót és ezzel elérted, hogy állandó feszültségben tartsd a néződ. A szemek tónusa és a tekintet is erős, szóval ez mindenképpen szuper megoldása a leckének, ettől függetlenül várom erre a házira is a megoldásaid. (hegyi)
értékelés: