Elemzés

Egy megszűnt üzemegység pincéjében készült a felvétel. A portré alanyát adó hölgy egy barátom ismerőse volt. Világítás vakuval.
A technikai adatok: ISO 100, 1/125 és F 5,6. A vaku TTL ben működött 35 mm zoommal.

Máté, itt is mondom, az emberfotózás még korai neked, előbb magad legyél az alanyod, aztán tárgyak, hogy a perspektíva, komponálás menjen, és csak ha már ezekkel tisztában vagy és biztosan használod, akkor keress modelleket. Ha már bele akartad a teljes ajtót komponálni és odaállítottad a modellt, akkor menj lejjebb. Most annyira fent vagy, hogy a perspektíva is így torzul, fentről. Nem instruáltad, vagy rosszul a modelled. A póz befagyott, kihívó akar lenni, de nem működik. A has, a ruha, ezek olyan eszközök, amiket nem használunk, mert annyira közhelyes. Szóval Máté, kezdjük az elején, és legyen türelmes, hogy nem akarsz rohanni előre. (hegyi)

Budapest Váci utca. Szeretem az igazságot, és nem csak a szebbik részét látni az életnek. Hiszen köztünk vannak az elesettek is, akik segítségre szorulnak. Ez a kép nem csak arról mesél hogy egy hajléktalan kéreget. Egy kettétört sors várja, nem a felszabadulást, de legalább egy falatra valót. Egy olyan világból kiált felénk, ahol már nincs önelégültség, önhittség, felfuvalkodottság, büszkeség. Ami maradt, az élet. Ilyenkor szívünkben is érezzük hogy jön egy érzés, amely abból a világból való ahol nincs önelégültség önhittség,.. fájdalom és bánat. De engedünk e ennek a tiszta érzésnek hogy adjunk. Ezáltal ha csak egy kicsit is kapcsolatba kerülünk azzal amit bár odafent keresünk, pedig szívünkben lakozik. ( Nikon D3300 1/40 s f/5,3 75 mm )

Kristóf, végre eljutottam a képhez, picikét megkésve, amiért elnézést. Leszögezem, hogy a kép alapvetően jó, hogy megszületett, mert van miről beszélgetni. Erénye, hogy a nézőpontja jó, nem fentről le, ahogy azt sokan csinálják városfotó vagy szoció címén. Nekem kicsit sötétek a tónusai, akár zsáner, akár szoció, a tónus is orientáló, ezért finomabban kell adagolni, mert hatásvadász lehet, és az nem jó. Te itt azt választottad, hogy egy viszonyrendszert mutatsz, ő és a sétálók. Ő kuporog, a lábak szintjén, a többi masíroz el mellette. Ez is érvényes. De egy igen fontos, a kép szempontjából a legfontosabb momentum most mellékszereplő így. És ez a kendő és az arcot takaró kéz. Ha én csinálom, erre fókuszálok, ez a fontos ugyanis, minden más csak ahhoz kell, hogy ezt építse. Jó, most is a képen van, ezért vehettem észre, de most egyenlő a hatása a többi kellékkel úgymond. Pedig ez az igazi üzenet. A szégyené. A személytelen, dehumanizáló szituációé, élethelyzeté. Szóval persze, három csillag, kiemelkedő munka, de most azt mondom, hogy folytasd ezt a felfedezést, de ne légy szégyenlős és merj közel menni, merj dönteni és azt közölni, ami fontos. Igen, ehhez kapcsolat is kell, és most, ez a pont, ahonnan fotóztad, bár a képszerkesztés okán érthető, de mégis átbillen a lesi pozícióba. Szóval hajrá, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Szeretem ezt a képet nem tudom megmondani miért. Talán mert ilyennek képzelem a purgatórium várószobáját. Talán mert benne van az elmúlás . Talán mert egy olyan helyet találtam a világban ahol mindegy ki milyen autóval állt a parkolóba és mindegy milyen a cipőjének a márkája. De vajon elbújtunk Isten és az az angyalai mögé vagy beálltunk isten katonái közé ?

Kedvelem, hogy egy olyan nézőpontot mutatsz, ami eltér a szokványostól. Bár nem vagyok nagy barátja, de itt elfogadom az álló formát is, lehet, hogy a kupolából többet, az előtér padlójából kevesebbet adtam volna, de ezt ott a helyszínen lehet megítélni, innen, a fotelből csak egy tipp. (hegyi)
értékelés:

Összegzés: Néha besegítek a geodétának. Futtában, autofókusz. Még teló is játszott. Még beerőszakoltam a végére a levezető kv-t (zöld tea helyett, ma ez folyik) és az "icipici házikót" is (régóta nézegetem).

A téma jó, a formai megközelítés is jó, tónusok is rendben. Sok az ismétlés. És a vége nem való ide. Azok különálló képek. (hegyi)

A kép még 2017 -ben készült makró fotózás gyakorlás közben. Nehezítő körülmény volt a szél, de hellyel - közzel sikerült eltalálnom a fókuszálást. Ekkor még nem volt valódi makró optikám, így a fénykép még az 55 - 300 -asra felcsatolt makró előtéttel készült. Technika: f/10, ISO 400, 1/1250 sec záridő, kézből fotózva.

Bevallom, én is fontolgattam, hogy veszek egy makró objektívet, de olyan kurva drágák, és annyira ritkán van szükség rájuk, hogy úgy döntöttem, nekem nem éri meg, így egy előtétsort vettem. Tudom, nem könnyű mindezt a szabadban végezni, ahol szél van, mozog minden. Én azonban most inkább arról beszélnék, hogy mi legyen a téma. Lehet a rovarvilág is, aki szereti, örömmel nézi - én nem vagyok ilyen értelemben bogaras - és itt az szuper, hogy színben redukáltál és a pók meg a virág is azonos világban van, de ennyire nem mennék közel. Több kéne a virágból, hogy az egész arányrendszere érzékletesebb lehessen. A téma fontos, mert maga az, hogy a mikrovilágba nyerünk betekintést, készítéskor izgalmasabb, mint nézni a végeredményt. A makrofotó ott lesz bajos, hogy a legtöbbnél ha egyet láttál, láttál mindent, és ez a kihívás, ennek ellene dolgozni. Témakeresés, ez a jelszó. (hegyi)
értékelés:

Múlt hétvégi kis túránkról, annak is első harmadáról pár fotó, Dömösről a Vadálló-köveken át fel a Prédikálószékre. Az ország egyik legszebb túraútvonala és panorámája. A túra a nehezebbek közé tartozik, mert van egy meredekebb köves szakasza, de igazán megéri a fáradtságot - elég nagy a forgalom is erre, és mint látható is, idősebbek is vállalkoznak rá...

Nem rossz sorozat és a tónusok is jók, a történet is működik. Két dolog, amin még gyomlálni kell. Az egyik, hogy akármennyire is szeretném elfogadni, de egy képsornál jó, vagy legalábbis célravezetőbb, ha kiválasztasz egy képformát és azt igyekszel végigvinni. Legyen ez négyzetes vagy fekvő, mindegy, de az, hogy ugrálunk ebben, az engem legalábbis kivisz a hangulatból, mert érzem, mikor vágtál csak azért, hogy a poénra erősíts, és ez úgy vélem, bizonytalanságból fakad, ez meg átragad rám is, a nézőre. A másik a poén maga Értem, fejforma a szikla. De annyira a számba tolod ezt a megfejtést most, hogy ez kigyengíti a sorozatod. Nem kell a poén, legalábbis hagyd, hogy a néződ dolgozzon picit, ennyire nem kell előrágni neki. (hegyi)
értékelés:

Egy másik arc. Nem ismerem

A leirataid, szöveges dolgok nem mindig mondom, hogy 100%-ban érthetőek nekem, de mellékes, a kép jó. Kicsit talán az olajos tónusokkal kezdtem volna valamit, mert most ez a középtónus alatt némivel lévő világ az, ami uralkodik, és talán nyitnék ezen, hogy szerethetőbb legyen a végeredmény, de az üzenete, a gesztus jó. (hegyi)
értékelés:

Ez már jobb, mint az előző, de itt is zavar még mindig, hogy a modell arcában ott a buborékfújó. Nincs mese, instruálni kell. (hegyi)

István, most mesélhetnék arról, hogy jók a fények, a tónusok, de annyira már ismerjük egymást, hogy a lényegtelen dolgokról ne kelljen írnom, mert a lényeg az, hogy a sztori működik vagy sem. És ez tőled függ, kizárólag. Ha nincs a fejedben meg, mit akarsz, csak találomra lősz, ami eléd kerül, azaz amíg nem adsz időt magadnak a megfigyelésekre és azokból a következtetésekre, addig nincs pontos üzenet. Itt most mi az érdekes? Az áruk dömpingje? Az atmoszféra? Az adás-vétel? Egyszerre minden nem lehet, vagyis neked kell sorrendet felállítani, és utána ennek megfelelően exponálni. Itt minden van, és semmi se. (hegyi)

Nikon d 3300 f5.3 1/320 iso 100
A kép Budapesten a Szabadság téren készült. A múltszázad eleji díszes villanyoszlop és a természet zöldjéből előbukkanó épület, alatta a teraszos kávézóval egyből komponálásra késztetett. Pest a legjobb hely portrézásra véleményem szerint, viszont korán sem könnyű. Annyi minden van hogy valami, vagy valaki mindig belelóg, szóval folyamatosan koncentrálni kell vagy utó munkálni. Próbáltam ezekhez mérten viszonylag jó kompozíciót találni. A lány lábfeje nincs a képen, de ezt direkt van így. Szerettem volna egy kis sejtelmességet belevinni ami a női természetet hangsúlyozza ki.

Ami rögtön szembeötlik, a színvilág. Nekem nagyon furcsa érzetem támad ettől a kékes-zöldes beütéstől, amit ez hordoz, mint fekete-fehér kép. Olyan, mintha valamit el akarnál nekem adni, és ez egy csomagolás lenne, mert nem vagy biztos abban, hogy önmagában a kép működik. Ennél jobban kell magadban bízz. Ami még fontos: talán ez a kép fekvőben izgalmasabb lenne, ugyanis ahhoz, hogy ez valóban egy nagyvárosi lány érzetet keltsen, ahhoz nekem több kellene a környezetből. Nem állóban fotóznám ezt, hanem fekvőben, és akkor az ő megjelenése ebben a térben jobban értelmezhető lenne. Ez most olyan nekem, mintha ez egy elrontott portré, csak közben a modellt hirtelen a nagymamája felhívta, hogy vigyen haza a piacról fél kiló krumplit. (hegyi)
értékelés:

Az elhagyott, felhagyott tárgyak és az uszadékfák önkéntelenül rendezett esztétikája fogott meg. A rakpart sebzett lépcsői mint egy füzet vonalai rendezik ezeket a talált tárgyakat. A szórványos emberi jelenlét történet töredékei, mint egy-egy hangjegy a hiányos kottában.

Egy fotóetüdöt kapunk. Összefoglalva az egészre azt tudom mondani, hogy van, ami működik belőle, van, ami kevésbé. Értem, hogy az első képen például izgalmas, hogy mit keres ott a répa, de ebben a méretben ez kevésbé jön ki, lehet, hogy közelebb kell egy picit menni. A második képen a cipő rendben van, én kivettem volna onnan azt a papírt, és csak a cipőt és a követ hagyom meg. Nyugodtan bele lehet ezekbe nyúlni, miért ne lehetne. A következő képpel, a nájlonnal a kőrések között, nem tudok mit kezdeni, nem érdekes számomra. A hüvelykujjszerű fadarab tetszik, valószínű a hajléktalanok által összehordott kupac holmi szintén rendben van. Az álló kép a lépcsőzettel nekem nem érdekes, ugyanez igaz a következő képre is. Amit fentről fotóztál fekvő kép az uszadékfákkal, szép kompozíció, szép tónus, tetszik, de kilóg ebből a sorból. Ez a cipő akkor lenne érdekes, ha nem álló lenne, hanem fekvő. Ugyanez igaz a szobordarabra is, ebben a formában nekem nem működik, a következő képen pedig nem elég izgalmas, az ottfelejtett kesztyű megint rendben van. Értem, nem lenne ez rossz. Ha ez az irány téged érdekel, akkor ebből akár egy erős sorozatot létre lehet hozni. Most ebben is vannak már olyan képek, amik rendben vannak, a tónusrenddel abszolút egyetértek, az szép, tehát hajrá, csináld tovább. Most erre kapsz három csillagot, most kezded, tehát az elején nem árt, ha az ember tisztában van dolgokkal. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmedet: nyugodtan nyúljál bele. Ha valami nem pont ott van, rakd odébb, ahol neked kéne. Nem kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy valamit úgy találtunk, és mintha ez mágia lenne, hogy ha hozzányúlunk, akkor elvisz az ördög. Nem fog elvinni, én se fogom tudni, hogy hozzányúltál, és más se. Nyilván ilyen helyzetben olyat nem csinálunk, hogy odaviszünk otthonról egy tárgyat, ha a talált tárgy jelentős számodra. De az megengedett, hogy például azt a papírt onnan kivedd a téglától, mert az bántja a kompozíciót, nem való oda. Elvenni belőle lehet, mert az is elvétel, hogy képkivágást használsz, azzal is levágsz a képről, akkor miért ne lehetne ezt a valóságban is folytatni, de hozzárakni nem. A felismerhetőség számít, a nájlonzacskós kép valószínűleg ezért nem tud engem megragadni, mert tudom, hogy az valamilyen mirelit cuccnak lehet a zacskója, de ettől még nem izgalmas, mert nem tudom felismerni. Ennél jobban stukturáltan és alap üzeneteket hordozóbban kell dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Ez a kép, én értem, hogy hangulatában ott, akkor rendben volt, de nekem nem működik. Pont a szemét takarja a modell a buborékfújóval. Túl sok a feje fölött lévő rész, rosszul van komponálva, ez a kép így nem működik, főleg szemek nélkül. (hegyi)

Valószínűleg itt kaptál valami instrukciót, hogy másképp küldd be ezt a képet, ezt annyiban jó látni, hogy az aljában sajnos nincsen több, ezek szerint tartom azt, amit az előző képnél mondtam, egyébként nem jobb ez a vágatlan megoldás, mint az előző. Elolvastam a kommentet, ami miatt beküldted a teljes kockát, engem nem győz meg, hogy ez lenne a jobb. (hegyi)

Oxfordról hallhatott már mindenki, illetve a net is tele van a különleges belvárosában készült turistafotókkal. Én is készítettem párat, de azt gondolom ez a fotó mondja el egyben leginkább azt az érzést, amit ottjártamkor lépte-nyomon éreztem: Oxford a fiatalok vén városa... A fotó Oxford egyik legrégebbi épülete előtt készült a Cornmarket streeten (Bár komoly perspektívikus torzítása van a képnek, de nem sokkal egyenesebb a valóságban sem ez a ház - kb fél méterrel dől ki az utcára. A tetőnél ez a dőlés talán érzékelhető is, ha megnézitek a szomszédos épülethez képest) És a város tömve van fiatalokkal. Tényleg tiszta Harry Potter érzés, mintha a forgatásán vagy a díszletei közt járna az ember.

Elolvastam, hogy mit írsz, és hogy miért fotóztad ezt meg. Összefoglalom: Oxford a fiatalok vén városa. Elfogadom, hogy ezt akartad ábrázolni, csak tudod mi a baj? Olyan tónusrendet alkalmazol, és olyan fényviszonyok között fotóztál, hogy nagyon nem jön ki semmi abból, hogy milyen figurák vannak ezen a képen. Én bemondásra elhiszem, hogy ezek fiatalok, de, hogy nem látom, az biztos. Egy valakit látok, hogy az valószínűleg fiatal, itt az előtérben, talán az a másik csaj, aki a hátizsákkal kínlódik a képhatárnál, talán az is fiatal, de, hogy a többiek idősek vagy fiatalok, és mit csinálnak, azt nem tudom. Látszik, hogy vannak emberek, de ebből ez így most nem jön le, mint üzenet. Ettől még nem lenne rossz ez a kép, csak nagyon el van rontva a tónusvilága. Annyira kopog az egész, hogy ettől nem fog ez működni. Azért adom vissza, mert lehet, hogy ezen utómunkában tudsz segíteni, lássuk, hogy ha igen, akkor milyen. (hegyi)

Kutyát látunk, ha jól tudom, ő egy husky. A tónusok sárgásak, ezen jó lenne módosítani, mindig érdemes ezeknél a helyzeteknél odafigyelni arra, hogy ne mozduljon el valamilyen irányba, mert az idegenné teszi az egészet. Szép kép egy kutyáról, annyit lehet javítani, hogy érdemes azt megvárni, hogy minden lába látszódjon, mert most takarásban van a láb. A környezettel van némi problémám, főként az, hogy az a betonoszlop zavar engem, az egész rendezetlen, kusza. Ha ez olyan helyen készül, ahol ez kevésbé hangsúlyos, akkor rendben van. Nem az a bajom, hogy száraz növények vannak a háttérben, hanem az, hogy ezek most túl hangsúlyosak. (hegyi)
értékelés: