Elemzés

Nem könnyű feladat a gyerekfotózás, mert a gyerek izeg-mozog, egy sajátos külön világban él, és az ő tempója nagyon ritkán találkozik a miénkkel, nehéz elkapni a pillanatot. Ez egy jól megfogalmazott képi üzenet. A helyzet tetszik, de hogy ő most fekvőtámaszt csinál, és úgy lett lefotózva, vagy áll apa előtt, ezt nem lehet tudni. Ami kicsit furcsa, az a kar csonkolása, nyilván ebből a nézőpontból nehéz mást kihozni, és a gyerekek instruálhatósága is kérdéses, de érdemes megpróbálni, hogy az ember ilyenkor azt mondja, hogy tedd följebb a kezed, integess, és akkor benne van a kis tenyere is. Vagy mondd azt, hogy tegye maga mellé a kezét, és akkor ő valamennyi ideig odateszi, túl sokáig nem lehet várni, ezért is nehéz modellek a gyerekek, mert egy-egy pózt nem fognak neked órákig kitartani, sokat nem lehet tökölni. Egyetlen problémám van még ezen kívül: nekünk jobb szemben az írisz, a szembogár kevésbé részletgazdag, sötétben volt, erre érdemes utómunkában valamennyit rásegíteni. Nem azt mondom, hogy az egész arcfélre, de a szemét valamennyivel világosabbra lehet hozni. Szelektíven kijelölöd, és azzal külön elkezdesz dolgozni. Óvatosan kell ezt csinálni, mert az ember egy bizonyos szintig tudja csak elfogadni az ilyen módosításokat, utána furcsa lesz, hogy hogyan került oda az a fény, de valamennyit érdemes lenne ezen világosítani. Mivel egy nem könnyű feladatba fogtál bele, a gyerekfotózásba, és azt ízléssel tetted, ezért kettő csillagot tudok adni erre a munkára. (hegyi)
értékelés:

Ezen a képen az egyetlen érdekes dolog az, ami a szikláknál történik, ahova a víz leérkezik. Azt írod, hogy van teljes alakos kép is, de így az alja sokkal részletesebb. Igen, csak ez így fekvőben nem adja, hogy mi a fene történik. Vagy azt mondom, hogy ott kell vágni a sötétbarnás folt tetejénél, tehát nagyjából fentről az egyharmadát simán le lehet vágni, és oldalról is kb ugyanennyit, hogy a központi kő-rendszer legyen csak a képen, és akkor ez szép, izgalmas lehet, és még működne is, vagy tessék megmutatni, hogy honnan esik ez a víz. Ebben az esetben a részletességből valamennyit elvesztünk, de így sem nagyon részletes ez a dolog. Az olló elég jó barát tud lenni a komponálásnál, hogy a felesleget levágd. Egy csillagot tudok adni, mert maga a mozgás szépen van megfogva, tehát valóban izgalmas dolgok jöhetnek középen létre, de mindezt ez a fajta kompozíciós lazaság elgyengíti. (hegyi)
értékelés:

Öt képes sorozatot kapunk, ahol apa elindul valahová, sáros a kis cipője, mert sokat kellett toporogni, hogy odaérjen, útközben el is fáradt egy kicsit, és aztán tulajdonképpen, ha jól látom, hazaérve piált egyet. Most elviccelem ezt, de igazából ez nem áll össze ez a történet. Fáradt vándor, és mutatunk egy cipőt a sárban, meg sétáló botot, utána mutatjuk magunkat, hogy olyan fáradtak vagyunk, hogy a fejünkkel lekoccoltuk az íróasztalt. Feri, azt gondolom, hogy ez közhelyes. Ennél áttételesebb üzeneteket is meg tudsz te fogalmazni, ez így nekem nagyon primér, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Az első kép lehetne egy szubjektív üzenet is, a második kép számomra érdektelen, a harmadik szintúgy, mert nem tudom eldönteni, hogy most a bot végét látom, vagy valami másik állványt, de tulajdonképpen miért lóg ez be a képbe - lehet, hogy önmagában a struktúra szép lehetne, de ez így nem adja ki. És az utolsó két kép is olyan, hogy szájbarágós. Nekem ez így nem elég. (hegyi)

Ez ilyen vagány vagyok, és csajozok típusú kép, amin ráadásul egyszerre két csaj is van. Félreérthető a kép üzenete azonban, és erre érdemes odafigyelni, mert így ebben a formában most azt látom, hogy ezek kirándulók, akik valakinek pózolnak. Ezek a V betűt formáló ujjak eléggé kényszeredett pózok, szerintem ez gáz. Ha a leiratot is nézem, akkor amiatt is félreérthető a kép, mert akár gondolhatom azt is, hogy utána bementetek a susnyásba. Szóval érdemesebb ezeket a dolgokat megfontoltabban csinálni, nekem nem szimpatikus ez a csajnak a vállán, mint egy tulajdonon nyugtatom a kezemet beállás, nyílván van ennél rosszabb is, amikor a mellén vagy a fenekén csinálod ugyanezt. Nem természetes, álságosnak érzem ezt a beállítást, és felmerül, hogy mennyire ízléses ez az egész. Szociófotónak, utcafotónak abszolút nem nevezném. A nőkkel kapcsolatos viszonyrendszeredet ne így ábrázold. (hegyi)

Nem nagyon szoktam elolvasni a technikai adatokat, amit írtok, mert alapvetően mellékes, ha a kép jó. Itt azonban van olyan benne, amiről beszélni kell. 8-as rekesz elfért volna, a 160-ad értéket nem értem, miért kellett, elég a 30 is, persze gyakorold, hogy ki tudd tartani, de ennyire nem kell rövid záridő, és akkor az ISO lehetne kevesebb is. Mert most nagyon be van bukva minden. Ez a technika. A formai megfejtésben meg még kellett volna várni, hogy jobban beinduljanak a dolgok, most nagyon statikus az egész, így nincs meg a koncerthangulat. (hegyi)

Szép helyszín, jók a felhőid is, csak egy picit a tónusokkal túl van drámázva nekem, finomabban inkább tudna szólni hozzám, mint így. Máshogy mondva a helyszín oké, a kompozíció is, de a többit nagyon el akarod adni nekem, cukorka, de annyira meg nem drámai a tárgyak összessége a képen, hogy ez a dráma indokolt legyen. (hegyi)
értékelés:

István, az a helyzet, hogy a bizonytalanság a képen is átjön, és ez nem egy aktuális bizonytalanság, hanem ez benned van, amit a leírásában írsz, az is fontos, hogy szorgalmiba akartad, de nem akartad... Nos. A kép így nem sokat ad, ezt ott így sokat megcsinálták, vagy megcsinálhatták, te ott se akartál zavarni, így készült egy olyan kép, ami nem jellemez téged, nem ad pluszt. Nincs más kulcs, mint amit olyan sokszor elmondok: tedd bele magad, önkép, önportré, önakt - mondhatni erre, hogy az én Sztanyiszlavszkij-módszerem. De valahogy el kell érni azt, hogy átlépd a határaid ahhoz, hogy utána már szabad legyél az alkotásban és ne zavarjon a sok ember, vagy szituáció. (hegyi)