Elemzés

Zsuzsával, Drégely váránál

Üdvözöllek benneteket, jó Zsuzsát viszontlátni a síbottal, még szerencse hogy a síléceket otthon hagytátok. Fotóilag a képpel nem tudok mit kezdeni, ez egy házi használatra készült emlékkép. (hegyi)

Az első kovászos kalácsunk

Több szempontból is első próbálkozás. Ilyen kovászos kalácsot sem készítettem eddig a feleségem, és én sem fotóztam még ételt - már úgy hogy nem csak úgy lekaptam volna az étteremben.. Amúgy ez egy nem túl édes kalács, inkább friss és édeskés kenyérféle. Nekem például minden egyéb nélkül nagyon ízlik. Receptet majd megszerzem a páromtól, és ha megvan, a megjegyzésbe írom.

A második kép az, ami izgalmasabb, ott nagyon kívánatosak a struktúrák és a színek. De ha én készítem a képet, akkor biztos hogy a kalácsot beljebb tolom a deszkán, egészen addig, hogy a morzsagyűjtő bemarás ne látszódjon, mert most az zavaró struktúrát ad, ellene dolgozik az organikus formának. Az első kép korrekt, de ha nincs nagyobb vágódeszkád, akkor még az is jobb, ha a terítőre teszed a kalácsot. Nyilván erre lehet azt mondani, hogy de hát Zsolt nem a terítőn vágom fel az ételt. Én meg erre azt mondom, hogy a fotó nem egy ikea összeszerelési utasítás. A második kép kap két csillagot, az első így kevés. (hegyi)
értékelés:

Éjszaka

Ez az az Ikea lámpa, amit én is sokszor nézegettem, hogy megveszek, de aztán úgy döntöttem, hogy túlságosan nehéz lenne takarítani a portól. Akkor, amikor egy térből kiragadunk egy részletet, új viszonyrendszer jön létre, új koordinátarendszer, új szabályok. Ami ebben izgalmas, és gondolom ez keltette fel a te érdeklődésedet is, az lámpa szertelen formája és az árnyék mértani rendje közti dinamikai különbség. Márpedig ha így van, akkor lent ehhez a képhez még kellene hozzátenni, fentről nyugodtan el lehet venni, és az egészet egy picit meg lehet forgatni. Ha így teszel, akkor nyilván az árnyékok függőlegeseit kell valóban függőlegesbe állítani. Járna erre kettő csillag, de mivel szorgalma küldted, ott nincs csillagozás. (hegyi)

Posztapokaliptikus

A jobb szélen az a fa, ahogy azt te is tudod, azzal hogy belevágsz, nem nagyon szerencsés. Ha nem lehet úgy megfotózni, hogy legalább valami kis tér legyen még mellette, akkor ez így ebben a formában jobb lenne, ha nem szerepelne a képen. Nyilván ebben az esetben valahol a ház mellett kéne vágni a képet. De nem ez a legfőbb problémám a fotóval, hanem a tónusok. Ugyanis főleg a középtónusok nagyon be vannak bukva. Én megértem hogy rossz idő van, és ezt valahogy érzékeltetni szeretted volna, de az összhatás tekintetében legalább két fényértékkel világosabbnak kéne lennie a képnek ahhoz, hogy a szerkezete és a dinamikája működjön. (hegyi)
értékelés:

Türelem

A tavasz lassan érkezik, de az ígéret már megvan.

Jó a cím, mert áttételesen elmondja, mi a baj a képpel. A csigavonal eleve fókuszál, mert kiemelkedik a rendezetlenségből. A környezet is jó lenne körülbelül, de a tónus bajos. Miért emeled ki pluszban a csigát? Miért nem bízol benne, hogy elég? Ahhoz, hogy ez kép legyen, nem kell ilyen erős eszközt használni. És a másik, hogy valami még kéne, amitől ez több lesz, mint hogy találtál egy csigaházat az avarban. Ez vagy valami történeti ügy, vagy valami formai, esztétikai. Ezen kéne még dolgozni, mert a megfigyelés oké, de a helyzethez még kell türelem, hogy megtaláld, mit, mikor, hogyan. És igen, bele lehet és kell is nyúlni a véletlen találatokba, ha nem adja ki magától. (hegyi)

Sokadszorra

Ez így nem működik. Közel vagy, nincs szereplő, nincs sztori, csak hogy próbál mécsest gyújtani. Jó. És? Mi ebben a különös, a fontos vagy a közlésre érdemes? A szereplő különleges? A hely? A szitu? Vagy valami esztétikai ok? Egyiket se látom itt. (hegyi)

Instabilitás

Ez egy jó képsor közepe. Azért mondom így, mert a fotóetűd történetet mesél, aminek valami felvezetés nem árt, és valami konklúzió a végére. Mondjuk egy falusi öregasszonyt végigkísérsz, hogy kimegy a férjéhez a temetőbe. Lehet bármi más is, de valami sztoriféle nem árt. Ha mint képsor nézem és ezt az eleje-vége dolgot elfelejtjük, akkor azt mondom, hogy van benne két igen jó kép. A harmadik és a negyedik. Ez azt is mondja neked Feri, hogy mindig keresni kell az egyedit, amikor fényképezel. Az lehet, hogy mondjuk a kép alap sztorija általános és nem nagyon különleges, de a képi megformálásának akkor erősnek kell lennie. Az első kép így nem ad sokat, a második lehet a sorozat része de nem tépi le a fejem, az utolsó kép pedig nem varrja el a szálat elég jól. Szóval jó az ötlet, de kell még valami, ami mesévé teszi. (hegyi)
értékelés:

Törökülés

biztos nem tökéletes, de nekem nagyon hozza az este hangulatát...

Ez már egy fokkal jobb, mint Feri portréja. Két dologra hívom fel a figyelmed. Az egyik a tónus. Most Jóska keze világít, a feje meg szürke. Ez amiatt is lehet, mert mondjuk melege volt és pirosabb volt a fején a bőrtónus, vagy a megvilágítás eshetett jobban a kezére, nem tudom, de ezt korrigálni kell, ekkora tónuskülönbség ebben a pózban indok nélküli, a fej ráadásul így nem is nagyon mutat jól. A másik is a kézre vonatkozik. Az emberek egy része szereti támasztani a fejét, vagy mert fáradt, vagy mert nem érzi magát komfortosan, ez egy gesztus, egy üzenet is, nincs ezzel sok baj, csak annyi, hogy egyfajta dekadens hatást kelt, nem tudja tartani a fejét, ez sok esetben nem ad pozitív kisugárzást, jelen helyzetben pedig az, hogy ennyire takarja a száját, bár jelzéssel bír ez is, visszakódolható, miért nem akarja, hogy lásd a szájat, de mint kép, nem jó pillanat, mert olyan jellemzőt hangsúlyoz ki, ami nem kötelezően tudatos és a fene se tudja, jó-e erre ilyen erősen felhívni a figyelmet. Azért is mondom, hogy önportrézzatok, mert könnyebb az ilyen élményeknél visszakeresni, mi is járt a fejedben, ha te vagy a modell, mintha valaki mást kapsz le. (hegyi)
értékelés:

A teljesség kedvéért

Ferivel és Károllyal éppen megütközünk a mán.

Ha már leckébe került, nos, akkor elemzem is, de sokat nem fogok tudni mondani. Ugyanis ez bár elsőre viccesnek ható pillanat, de épp ettől lesz amatőr a megközelítése, mert az efféle vicc nem időtálló. Vagy ritkán az. Feri itt mint egy mamabagoly olyan, megütközést nem érzek, csak egy kiragadott pillanatot. A portré nem ez, ott ritkán jó a hirtelen ötletből elkövetett kattintás, márcsak azért is, mert egy ember gesztusrendszerét idő feltérképezni és utána ezt tudva akkor exponálni, amikor az neki is jó és nekem is és ki is fejez valamit, ami rá jellemző. Ez itt most olyasmi, amit amúgy a sajtóban sajnos sokszor alkalmaznak, hogy egy megfagyasztott pillanatot mutatnak és abból vonnak le következtetéseket. (hegyi)

Önportré

Köszönöm az értékelést! Jó az észrevétel, valóba a lámpára figyelem az utómunka során, próbáltam a lámpa kiégését és bukást megoldani. Az önportrém tónuskorrekcióját a csatolt képen elvégeztem. Nem számítottam ilyen mértékű javulásra, egymás mellé téve a két képet nem is értem, hogy hogy nem tűnt fel a szürkeség. Köszönöm a jó tanácsot!

Örülök, hogy dolgoztál vele és átjön neked is a változás. Minden mást leírtam az előző elemzésben, várom a munkáid, és mivel törődtél a képpel, jön még egy ajándék csillag hozzá. Folytasd kérlek! (hegyi)
értékelés:

Csokitojás helyett

Szép ez, van hangulata, nekem kicsit sok benne a vörös tónus, persze ez is közelebb hozza, hiszen az emberek java jobban kedveli a meleg tónusokat, de az én ízlésemnek ez egy fokkal már töményebb, mint szeretem. Na de ez nem baj. Ha picit fentebbről kapjuk, talán még kívánatosabbak lesznek ezek a csoki tünemények. (hegyi)

Varsói

Ez egy tanulmánynak elég jó, hangulata is van, de nem tekeri le a fejem, és ez valószínű a helyszínnek is köszönhető. Ott van minden, de nem elég. Nagy ürességek vannak, márpedig valahogy össze kéne jobban kötni az organikust és a teremtett formát. (hegyi)

Polin 3.0

Kaptunk ebből már, érződik a szerelem. Az első a kép, a második nem áll össze úgy, ahogy az első igen. Szóval az elsőre mondom, hogy ez így jó, ahogy van, kis piszok alul az a fekete háromszög, azt ki kell javítani, de egyébként jó ez a ritmus, mintha zongorabillentyűk lennének a fényben. Az első kapja a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Felületek

Tavaly nyáron elkezdtem a lofoteni "felületekkel" foglalkozni.

Van itt jó sok kép, ezek közül van, ami önmagában is elég jó és érdekes, megáll, van, ami sorba rendezhető és van, ami kilóg. Az első így nem elég érdekes, ki kell választani, ami ebből érdekel téged és azt megcsinálni, mert sok kötél van, de egyik elég lenne. HA egy lenne, izgalmas lenne. A második nem elég képnek. A harmadik se elég egyedi. A 4. 5. 6. jó lehet egy sorban, önállóként nem áll meg. A 7-es izgalmas, de kilóg a sorból. Ez igaz a 8-ra 9-esre is. Ez egy másik sztori. A 10-es megint új sztori. Jó, ha van még ilyesmi. A 11 része lehet egy sornak, de nem nagyon egyedi. A 123-est így nem tudom megítélni monitoron, lehet jó is, de lehet semmi is.

Szóval az van, hogy ez legalább 3 féle tartalom. Egyben semmiképp nem megy. Én a kövek mellett tenném le a voksom meg a kis nünükék mellett, a többi nem nagyon izgalmas. Az első lehet önálló, ha átgondolod és ismétled, a 4, 5, 6 egy sor, a 7. 8 9 is. De nem egyben. Viszont az jó, hogy ilyesmire figyelsz, kellenek képek, össze fog ez állni, ha türelmes vagy. (hegyi)

Békét igért, gyászt hozott

Bemutatkozó képem rövidke fotós tevékenységem legnehezebb feladata volt. Jelenleg úgy tekintek a képre, mint egy kiinduló pontra. Folyamatos megdöbbentő felismerések kísérték az alkotás folyamatát. Mit keresek én a túloldalon? Persze értem én és máris sokat tanultam. Legközelebb ha a barátnőmet portrézom biztosan nem leszek olyan szigorú mint régen. Én még soha nem láttam az arcom ilyen részletesen. Célom volt, hogy legyen érzelem a képen de nem vagyok biztos abban, hogy nem estem át a ló túloldalára. Hiába nem éreztem művinek az alkotás alatt a témát valahogy visszanézve nem tudom megítélni, hogy jól választottam-e. Engem felzaklat a kép ezért még nehezebb objektívnek maradnom. Igazából most semmiben nem vagyok biztos. Most szeretném egy kicsit ezt a témát egy időre félre tenni és néhány napig rá sem nézni a képre. Utómunka : színkorrekció. 105-ös fixel készült a nappalinkban. Miért készült ? Hát ... talán csak ,hogy képes vagyok-e rá.

Köszöntünk a Látszótéren, és elnézést, hogy eddig húzódott az elemzés. Egy nagyon fontos üzenetet adsz át itt nekünk. Nem könnyű dolog a könnyeket előcsalni, és még nehezebb azt megmutatni másoknak. Nyilván ezt elő lehet állítani vöröshagymával is, de ez csak technikai kérdés. A valódi kérdés az, hogy a gesztus hiteles lesz-e. Ebben ez a kép egészen jól teljesít. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár a valóságban könnyen előfordul az, hogy az ember megrendült helyzetében befelé fordul, elmereng, de egy rögzített képnél Igenis szerepe van a tekintetnek. Magyarán még erősebb lenne a kép, ha a kamerába, és a kamerán keresztül a szemünkbe néznél. Kevesebb félreérthetőség lenne a képen. Várom a folytatást a többi munkádat. (hegyi)
értékelés: