Elemzés

Az a baj Feri, hogy az orrodnál valami vagy a világításnál lett elkefélve, vagy ott belenyúltál utólag, ezt most nem tudom eldönteni, de emiatt nem tudom a képet úgy szemlélni egészében, ahogy azt kellene. Ha ennyire elmégy a grafika irányába, akkor minden apró részletnek rendben kell lennie. Ezzel most nem tudok mit kezdeni. Bocsánat. (hegyi)

Péter, a képen valóban egy Audit látunk, de akkor lenne tárgy vagy reklámfotó, ha a környezet is úgy lenne megválasztva, hogy az építse, kiemelje az autó esztétikáját. A képkivágásból látszik, hogy te magad sem vagy elégedett a környezettel, hiszen szinte körbevágtad az autót. Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű ilyen helyszínt találni, ahogy az sem könnyű, hogy kölcsön kérjük az autót, elfurikázzunk a helyszínre, ott gondosan letakarítsuk, bevilágítsuk és exponáljunk. Dehát ilyen ez a popszakma, az autó fotózás esetén elég nagy fába vágjuk a fejszénket. Nem nagyon tudok kiemelni olyan dolgot a képpel kapcsolatban, amire azt mondhatnám, hogy ez rendben, ezen az úton indulj tovább. Azt javaslom, hogy ha tárgy fotózással akarsz foglalkozni, akkor ne a legnehezebbel kezd a munkát. (hegyi)

Ez a sorozat szintén kísérlet, nincs különösebb szerepe a sorrendnek sem, annyi, hogy az elsővel az 50+ című képre szerettem volna vízbe nyomott fejjel asszociáltatni (Olyan szitut kerestem, ahol az arckifejezést valami külső tényező is befolyásolhatja, így jött az ötlet, hogy a víz alá nyomom a fejem. Tudom, nem igazán előnyösek a fotók, de nem ez érdekelt.) A második fuldoklás-szerű akar lenni, a harmadik, a negyedik és az ötödik a világítás miatt érdekes számomra. A gyűrűt csak utólag vettem észre, amikor már nagy nehezen elpakoltam mindent, és lementem elnézést kérni az alsó szomszédtól az eláztatás miatt :)) A fehér pöttyök olyan hatást keltenek, mintha koszos lenne a víz, de valójában picike kis buborékok. Na és jól bevörösödött a szemem a pancsikolás végére... Ez a klóros víz nem igazán jótékony hatású.

Egy öt képes sorozatot kaptunk tőled a test és a víz viszonyrendszeréről. Azt nem mondom, hogy nagyon kegyes vagy magadhoz, egyszerűbben fogalmazva nem lett nagyon szerethető a végeredmény, de ez önmagában nem probléma. Tanulmánynak mondod, és ebben az értelemben működik is a kísérletezés, mégis az a problémám, hogy előbb vagy utóbb neked kell letenned a voksodat valamelyik mellett. És ami a lényeges, hogy ezt meg az exponálás előtt meg kell tenni. Magyarán még az előtt el kell döntened, hogy mit akarsz látni, hogy az exponáló gombot megnyomod. Nyilván mondhatod hogy ehhez kellenek ezek a tanulmányok, és és ezt elfogadom. De a következő lépcső az, hogy legalább utólag, amikor látod a képeket elkészülve, és beküldesz egy ilyen sorozatot, jelöld meg hogy melyik kép az, amelyik a legközelebb áll ahhoz, ami a kiinduló idea volt. Erre azért van szükség, mert elég nagy a szórás a beküldött képek között. Én elmondhatom azt hogy hozzám melyik áll közel, de ha nem tudom mire akar kimenni a fuvar, akkor ezzel nem mész sokra. Száz szónak is egy a vége, ez egy jó ötlet, ha érdekel folytasd, mutasd meg nekem, melyik irány az ami valóban izgat. A csillagot az ötlet kapja. A kép majd akkor, ha ezt a döntést meghoztad. Mert hát lássuk be, ez nem egy valós képsor, nem egy történet elmesélése, én most ebből nem tudok egyet kivenni. (hegyi)
értékelés:

Hasonlóan az előző képhez itt is a valóság absztrakciója történik meg. Megint azt mondom, hogy az egy fontos fotográfusi attitűd, az ember a valóságban absztrakt formákat keres és talál. Ahhoz viszont hogy ez működni tudjon ennél a képnél, az utómunkában rá kell még segíteni, erősebb színekkel dolgozni, szaturációt adni, kontrasztot emelni. (hegyi)
értékelés:

nekem jöttek a vonóhoroggal...

Az ötlet az nagyon tetszik, hogy egy hétköznapinak mondható szituációból absztrakt helyzetet állítasz elő. Meglátni egy balesetben a formai játékosságot, ez alapvetően fontos fotográfusi hozzáállás. A kérdés ebben az esetben az, hogy mennyit hagyunk meg a valóságból, és mennyi marad a néző számára megoldandó feladatként. El tudom fogadni azt a megoldást is amit mutatsz, én lehet hogy a négyzetes képkivágást választottam volna. (hegyi)
értékelés:

Világításilag nincs ez a kép megoldva. A váza jó, virágok jók, a sötét háttér is jó, a fények nem jók. Jobbról jön egy nagy fény az ablakból, de hiába magyarázom el a derítés fontosságát, mégsem csinálod, nem alkalmazod. Ha nincs profi lámpád nem baj, mert ez megoldható máshogy is, a saját trükkjeidre neked kell rájönnöd. Lehet ez egy íróasztal lámpa, tükrök, alufólia, az ördög tudja még mi, de az biztos, hogyha csak az ablakból érkező fényt használod, az nem lesz jó megoldás. Láthatod mekkora brutális különbség van a kép jobb és baloldalán szereplő virágok között, és azt is láthatod hogy a növény szárai összeolvadnak a háttérben. A tárgyak és az ötlet rendben van, bár azt a kis virágocskákat ott középtájon kivenném, semmi szükség rájuk, ez az öt virág elég lenne, viszont ismétlést kérek jó világítással. (hegyi)

Maga nézőpont, ahonnan ezt fotóztad, az izgalmas. Jó az íves és a szögletes formák aránya is. Tehát a helyszín alkalmas arra, hogy fotózz ott. De ne álljon ott autó, és a szereplők ruházata sem nagyon szerencsés. Az ilyen helyszíneket jó megfigyelni, rögzíteni az időpontot, mikor vannak olyan fényviszonyok, amik az épületek struktúráit jól kiemelik, és később visszamenni mondjuk egy piros ruhás nővel, kezében egy esernyővel. De ha nem vagyunk ennyire maximalisták, akkor is bajos, ahogy a figurák és az autó kiütik egymást. A megfigyelését jár az egy csillagocska, jó lenne ha megoldható lenne egy olyan ismétlés, ahol legalább az autó nincs ott. (hegyi)
értékelés:

Kétezer-tizennyolc egy tavaszi délutánja a Kálvin téren.

Ez a kép egy dolgot bizonyít, hogy a pénzhez nem jár ízlés, ha a tervezőnek nincs fogalma egy város életéről, forgalmáról, akkor így el lehet cseszni egy teret. Minden egyebet leírtam az előző képre. (hegyi)

Kettőezer-tizennyolc egy tavaszi délutánja a Kálvin téren.

Na. Nézzünk szét ezen a képen. István téged kérdezlek most, hol van ennek a képnek tartalmi középpontja? Mire megy ki a fuvar? Mert az igazán érdekes része, az ablakokról visszaverődő fények játéka az aszfalton, a gyalogosok között. Maga az épület nem fontos, sőt ellene dolgozik az egésznek. Ha tudjuk, hogy mit akarunk, hogy mi a fontos és a lényeges, mindig ezt mondom, hogy az meghatározza az eszközt, a módot, mindent ahhoz, hogy fókuszáltan, összeszedetten elkészüljön az a kép, ami a nézőnek is egyértelmű lesz. Ez, amit most látok, ez rendezetlen mondanivalójában, sok rajta a felesleges rész, úgy is mondhatnám, mellébeszél. Ha a kép izgalmas részét kivágom, az mindössze a kép tizedét teszi ki. Azt értékelem, hogy megragadja figyelmedet ez a fényviszony. Ez így egy naplójegyzet. Ha az exponálás mellé rögzítetted a dátumot, az órát a percet, akkor legközelebb visszamehetsz úgy, hogy már tudod, mikor történik ez a varázslat, és erre felkészülve megkomponálhatod a képet. Ismétlést kérek. (hegyi)

Ezek a képek azok, amiknél nem tudok mit mást mondani, naponta 23 turista csinálja meg, talán annyival másabb ez a kép, hogy este készült, amikor a turisták már berúgtak. Nem könnyű dolog egy nagyváros (másoknak világváros) nevezetességeit lefényképezni úgy, hogy abban legyen bármiféle egyediség. Ez egy korrekt kép, de semmi dolog, semmi extra nem történik. Adhatok rá három csillagot is, meg nullát is. Ha nem tudnám azt, hogy mennyi ideje fotózol, akkor nem tenném fel a kérdést, hogy István, ezt a képet minek fényképezted le? (hegyi)

Gellért-hegy az Erzsébet híd budai lehajtója alól.

Mértanból nem vagyok tökéletes, ezért lehet, hogy hülyeséget beszélek, amikor parabolaívnek nevezem, amit látok. Ráadásul a képen négy ilyen ív is felfedezhető. Ez jó ritmusokat ad, de elég lenne belőle három, mert a bal szélhez közeli ív több bajt hoz a képbe, mint amennyit hozzáad esetleg. És van még egy bajom, amit nehezen mondok el, mert tisztában vagyok vele, hogy vitatható az igazsága, de mégis elmondom. Az rendben van, hogy ezeket az íveket észrevetted és ez fontos. De ettől még ez a kép nekem üres és unalmas. Valamennyi érdekességet visznek bele az autók, de ez kevés. A kép több mint egyharmadán az előtérben, és még a középtérben is, nem történik semmi. Ilyenkor szoktam javasolni, milyen jó is lenne ott egy hajléktalan, vagy bármi emberi figura, persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyen kivitelezhető. Ettől még a problémám megmarad. Valami van, de nem az igazi. (hegyi)
értékelés:

Azon lehetne vitatkozni, hogy ez még a fotográfia területére tartozó kép, vagy pedig a számítógépes grafikába, és azt hiszem hogy ezt érdemes is majd tisztázni, fogok erről filmet forgatni, de most ennél a képnél vegyük úgy, hogy ez egyelőre mindegy. Nagyon szépek a színei, olyan a hatás mint a bársonynál. Van viszont egy dolog amit nem értek. Ez a kép vagy akkor mutat jól álló formátumban, ha még legalább három-négy ujjnyit hozzáteszel, ezzel ráerősítve a növényi formák nyúlánkságára, vagy fekvő formátumot mutatsz, ami kiemelhetné, megsokszorozhatná a növények tömbhatását. Most se ez, se az nem érvényesül a maga teljességében. (hegyi)
értékelés:

Ingrid, ez egy nagyon izgalmas kép, a fekete és a fehér váltakozása, a háttér felosztása, a virágok és a faágak ritmusa, úgyhogy én ezt átteszem a leckébe a szorgalmiból. Amit viszont nem értek, hogyha lent ennyire sokat hagytál, akkor fenn mi az istenért vágtál ennyire bele. Drága Ingrid, ez a kép akkor lenne százszázalékosan kész, ha legalább a felét annak, ami lent van, fentre lehetne tenni, akkor kerülne az egész egyensúlyba. Ezért haragszom, de megadom most a három csillagot, viszont legközelebb ha találkozunk, emiatt le fogom harapni a fejed. (hegyi)
értékelés:

Beszéltünk az utómunkáról már, és ismered a tónusok szelektív módosítását. Ennél a képnél a fölső régió háromszöge túl világos, kifut a képből. Maga az út a fákkal rendben van, de ez akkor lenne igazán izgalmas, ha annak a tónusvilágnak, ami a kép közepén és alján látható, ennek a variációi ismétlődnének fent is. A meglátás tetszik, a kivitelezésen van még mit csiszolni. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet Feri, hogy pontosan értem mit érzel akkor, amikor ott állsz a várban, lenyűgöző látvány lehet, ami a szemed elé tárul. De ez nem jön át a képen. Nyilván ennek az is oka, hogy több legyet akarsz ütni egy csapásra, legyen benne a vár is, legyen benne a táj is, meg egy kicsi a vár romból is, hát aztán egyik sincs rendesen megmutatva. A másik nyilván az, hogy fontos hogy mikor készült kép, tavasszal, ősszel, télen, mert a táj mindig más képet mutat. És a napszak is fontos. Ez a kép most a tájnak nem a legszebb vagy a legizgalmasabb arcát mutatja. (hegyi)