2500 év a kelet-európai síkságon című Törökösenemhez ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Köszi Zsolt, és ... jönnek majd az igényesebb munkák, nem adom fel!

Feri, én nem a mumusod vagyok, csak egy barát, aki igyekszik a maga tapasztalataival segíteni. Nem vagyok pszichomókus sem, de valóban érdemes és érdekes lehet azt felfejteni, ha a megbeszélteknek ellene mégy. Az útkeresést mindenki magának alakítja, éh akkor tudok segíteni, ha az valamennyire konzekvens és követhető. A csapongással nem lehet mit kezdeni, arra nem tudok felépíteni semmit.

Örülök István, hogy tetszik. Amikor a nádas eredetije készült, a közelben bátran raktak tüzet egyesek, fittyet hányva a tilalomra. Innen maradt bennem a késztetés, hogy legyen e képen jelen a hő, a tűz, a forróság, amit utómunkával hoztam össze. Érzem én is, hogy sántít valahol az ilyen módosított fotó, de eddig se, s meglehet a későbbiekben sem riadok vissza az efféle közlésektől. S ezzel Zsolt felé marad még közlendőm, hogy amint megbeszélünk egy adott irányt, szinte azonnal a fordítottjára érzek kihívást, ami nekem is érthetetlen, mintegy menekülve a sűrűbe vagy nem is tudom hová. Úgyhogy nehéz elkapni a jó fotográfiai vonalat, fonalat - ám az útkeresésbe még remélem beleférnek az ilyen fotók is. Köszönöm.

Nagyon figyelemfelkeltő a kép - elsősorban e remek vörös és árnyalatainak hatása miatt. Erősebbnek érzek egy általános képzőművészeti törekvést, mint a fotográfiait. A valóság kicsit el is van takarva - talán nádast látok, de azt nem tudom megfejteni, hogy tényleg ég-e és az van megfejelve valamivel, vagy egyedül valamilyen effekt eredményezi ezt. Azt gondlom, a kompozíció fekvő formában talán erősebb lenne. Mindenesetre nagyon hatásos.