Elemzés

Szeretem a képet, ezért egy javaslat majd későbbre, hogy a tömeget érzékeltetni kell, fekvőben működik ez igazán, ha kiválasztasz egy főszereplőt, hogy legyen kontextus is. Jók a színek, minden oké lenne, elég jó kis szubjektív anyag, de ebben a beállításban kéne még ember. (hegyi)
értékelés:

Én is kedvelem a thriller-horror vonalat, ezt fogtad meg itt és hoztál létre egy helyszínt, de nincs sztori. Vigyél ki mondjuk vállfákat, azokra akassz fehér ingeket, szoknyát, mindegy, aggasd a fákra, ez csak egy ötlet a lehetségesek közül, szóval legyen mese, mert egyelőre az egyetlen a szembejövő fa, ami beindít valamit, és ez még kevés. Fussunk ennek neki újra, kérlek. (hegyi)

Feri, ez így nagyon kevés képhez. Esetlegesek a fények, a formák, kedvencről portrézni nem olyan egyszerűen megúszható dolog, vagy portré, vagy sztori, de valami kell. Fentről le, ráadásul alávetett pozíció, még akkor is, ha mi így látjuk őket, mivel mi vagyunk a magasabbak, de ez így nem szerethető. (hegyi)

Nagyon agresszív képnyelvet használsz, ami nem baj, sőt - viszont ehhez az agresszióhoz a kompozíció, a test elhelyezése túl lágy, túl sematikus. Ha kitalálsz valamit, vidd végig. Mind jó lehet, nem választok helyetted, de akár a férfi testben női energia, akár a szemfényvesztő pénzember, akár a gyász a téma, mindnél az a kérdés, hogy meddig mégy el, hogy elég legyen az eredményhez, amit alkalmazol. Máshogy mondva: a fej oké, a két középső ujj oké, a lakkozott köröm oké, de mellképben ez kevés, és nem elég erős ahhoz képest, hogy a két középső ujj szimbolikája így mennyire az. A vérző szemet formáló két rózsa oké, de akkor legyen töviskoszorú, vagy más még, ami ezt erősíti, mert ez így még nincs kidolgozva. Én e kettőt javasolnám továbbvinni. (hegyi)
értékelés:

Vakum tesztelésének 1ik eredménye. Godox tt685s

Látom, te is elszaladsz a technika felé, de azt mondom, korai. Az alap a komponálás, mi miért kerül a képre, és itt ez most zavaros. Javaslom, hogy előbb találd ki a képet, mert nem az a baj, hogy ott a kapcsoló, az ágy, a másik szoba, hanem hogy ezek együttese nincs kitalálva, esetleges, csálé. Ismétlést kérek. (hegyi)

A tárgy maga jól van megfotózva, azzal nincs problémám, de miért nem vágtad le az aljánál ott, hogy ne látszódjon a címke újra? Most azt, hogy hova kerültek a logók és egyéb szövegek, nem elemzem, érdektelen, mert egy reklámnál ezt majd úgyis a helyzet mondja meg, hogy hol fog szerepelni. De az birizgálja a fejem, hogy miért épp ezt választottad ki, miért a mustár? (hegyi)
értékelés:

Rég voltam már, de itt vagyok.

Mivel tisztában vagyok vele, hogy ezt nem olyan könnyű megcsinálni, mint amilyennek látszik, így nem vekengek azon, hogy a szemeidnél nincs minden rendben, erős az orr árnyék, viszont fenn én vágnék, ennyi nekem ott nem kell, de alapvetően jó az ötlet, jól is sikerült, szóval hajrá, gyere, várom a képeid. (hegyi)
értékelés:

Szintén a világítási gyakorlat miatt. Jobban szeretnék én is máson gyakorolni, de hát sajnos csak ez van kéznél...

Isten ments, hogy ezt mással csináld meg, ez így jó, veled. Ha ez álló lenne, picit lent és fent többet adva, nem sokkal, akkor ez még nagyobbat ütne, de így is nagyon erős - ugyanis Vermeer Lány gyöngy fülbevalóval képét is idézi és emiatt van egy plusz jelentésrétege, emellett ebben a picit fád, fásult profilban nagyon sok minden benne van. Ha nem te vagy a modellje, akkor az csak imitáció lenne, ez így önálló kép, saját üzenet. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, ez hanyadik expó volt a sorban, azt érzem a képről, hogy vagy még nem melegedtél bele a játékba, vagy már elfáradtál, de ez nem a csúcspontja a történetnek. Tudom, hogy kockázatos, de több dinamizmus, és kevesebb matek, agyalás kéne a képeidnél, egy-egy érzelmet, érzést erősebb ecsetvonásokkal kell a fotón megrajzolni ahhoz, hogy a néző számára átjöjjön, anélkül, hogy magyarázni kéne. Ez most olyan nekem, mintha egy nyaralásnál elfáradtál volna a gitározásban és ez lenne a zárópont. (hegyi)

Itt már megjelenik valamiféle érzelem kezdeménye, a gesztus cím nélkül is működhetne, benne van a képben, csak a kibontásához jóval több kell alul, akár pocakig, még azt is megkockáztatom, hogy ha hosszabbat exponálsz, mondjuk 20-ad, 25-öd körül, akkor a mozdulat még dinamikusabb lenne és akkor nem kéne a mélységélességet ennyire kicsire venned. Lehet kérni egy ismétlést? (hegyi)

Világítás + vonalak.

Az ötlet jó, de ahhoz, hogy ne egy befagyott póz legyen, talán neked belül kellene előbb valamiféle érzelmi viszonyulásodnak lennie a gitárral, hogy aztán ez a képre kerüljön. Az, hogy a formák csak egymás mellett vannak, de nem érintkeznek, az nekem idegen érzetet kelt, talán ettől érzem póznak. És szűkek vagyunk, fenn is, lenn is. Ez négyzetesben lehet jobb lenne. (hegyi)
értékelés:

Világítási gyakorlat szintén.

Nos, ha már jin és jang, pontosabbnak kéne lennie, a száraknál zavar, hogy az egyik érinti a testet, a másik nem. És, amit érdemes lenne kipróbálnod, hogy a karjaid látszódjanak és tartsd a rózsákat, hogy a formák találkozhassanak és ebből bontakozzon ki ez a jin-jang dolog, határozottabb fényváltással. Jó lenne, ha megismételnéd. (hegyi)

Mint mindegyik mostanában, a világítási helyzetek gyakorlása apropóján készült.

Én ezt a képed kedvelem, bár van benne egy pici távolságtartás, úgy érzelmileg, mint fizikailag is, én biztos jobban bebújtam volna a fikusz ága-boga közé a fejemmel, és olyan mélységélességet választok, amiben minden éles, hogy valóban összekeveredjenek a fej és a növény formái. A tónusok szépek, a világítás picit tárgyszerű, elidegenítő, de elfogadom. (hegyi)
értékelés:

Régen foglalkoztam már az önarckép készítéssel, idejét éreztem újra elővenni a leckét. Mivel kéznél volt az öreg Smena Symbol (ez volt az első fényképezőgép amit valaha a kezemben fogtam és csattogtattam is vele még kisgyerekként) amihez kedves emlékek fűznek, így bevontam a kép készítésébe. Technika: ISO 800, f/4, 1/15s záridő, 18mm. Viszonylag magas ISO-t azért állítottam, mert odakint nagyon borús idő volt, kompenzálni kellett a szoba sötétjét, az ablakon beszűrődő fény kevésnek bizonyult alacsonyabb ISO érték mellett. A fényképezőt állványra téve, időzített önkioldással használtam. A homogén hátteret a szobám fala biztosította.

Ádám, ez egy nagyon humoros kép lett, mosolygok, amikor meglátom, az ukrán maffiózó volt bokszbajnok szabadidejében fotóz. Egyetlen probléma van, és ez a háttér körbevágása, az el van nagyolva, azt írod, hogy a homogén hátteret a szobád fala biztosította, de ha így van, akkor miért kellett körbevágni magad? Emiatt jön le egy csillag, amúgy a dolog nekem nagyon bejön. (hegyi)
értékelés:

Ez az előző trombitás portré párja, ugyanott, ugyanakkor, ugyanúgy készült. Hogy megmutatom, annak az az oka, hogy Andor (nevezzük most megrendelőnek - bár ő nem annyira akarta, hogy fotózzam :) Inkább ezt a képet választotta a sorból, mint jó fotót. Ő másként látja ezt, amit én fotós. Szerintem amaz jobban elkészített fotó, itt van pár problémám (most nem sorolom fel), viszont azt mondja, hogy itt elsősorban nagyon jó az anzaca (szájtartása), a másikon pedig éppen levegőt vesz, de itt szépen fúj, és ezen a fotón bár nem hallható, de aki ért ehhez a hangszerhez, annak ez megvan.

Nos, ez egy minden tekintetben jobb portré az előzőnél. Egyrészt ez a háromszöges komponálás dinamikát ad, ez fontos. Másrészt nem levegővételkor fotóztad, így legalább azt elhiszem, hogy fújja. És itt kevésbé fura az a maszkolás, amivel a törzsét elsötétítetted. Egy probléma még mindig van, és ez az, hogy egy keze látszik csak, a másik alig. Tudom, valamiért az a fixa ideája sokatoknak, hogy nem instruál, mert akkor lesz természetes a kép, ez persze nem igaz, pontosabban a nézőt baromira nem érdekli, hogy mennyire spontán vagy sem egy póz, de ha jó instrukció hangzik el, és a modell azt követi, a fotós pedig nem ereszti, amíg nem azt látja, amit akar, akkor egy olyan megfejtés születhet, amit a néző nem fog tudni megkülönböztetni, de nem lesz hiányérzete. És ez akkor is így van, ha például ha azt mondod, hogy emeld a könyököd, akkor erre a zenész szakmai válasz az, hogy de az úgy nem autentikus, vagy nem helyes kéztartás, mert ez mellékes ahhoz képest, hogy kiegyensúlyozódik a kép. Én valószínűleg lentebbről fotóztam volna, hogy egyrészt a hangszer nagyobb szerepet kapjon, másrészt lássam a szemeit. (hegyi)
értékelés: