Elemzés

Itt komolyabb bajom van a tónussal, mert nagyon sötét az egész, nagyon sötétben van tartva. Értem én, hogy el akartad vinni grafika felé, de akkor is azt mondom, hogy ez ehhez túl sötét. Nem szép. De ezt most ne úgy értsd, hogy a szépséget keresem egy drámai helyzetben is akár, de a szürke tónusterjedelmének van egy olyan szakasza, ami idegen, taszító számomra, és nagyon kevés az a helyzet, amiben el tudom azt a tónusrészt fogadni, és ez nagyjából ebben mozog. Javarészt az ég színével van problémám, utómunkában ezen lehet módosítani, akár úgy is, hogy a Photoshopban megtalálható filterezésekkel, a fekete-fehér konverziónál módosítasz ezen, hogy az ég kékje ne legyen ennyire sötét, és onnantól kezdve a többi részt megtartva szerintem rendbe jönne. A kép, mint kompozíciós helyzet, tetszik, amit ábrázolsz, témailag és annak megfogalmazásában jó. Ahogy látom a képeidet, kicsit kopogósra veszed a figurát, ebből én visszább jönnék, mert a sötét tónusokból elfogysz. (hegyi)
értékelés:

Nikolas Schöffer alkotását láthatjuk a képen, Kalocsán található ez a szobor. Ez egy kinetikus szobor, aminek az a jellemzője, hogy a szél által mozgatott kis lapocskák különböző helyzeteket generálnak a megvilágítással, ha jól tudom, a hang is szerepet játszik, és így egy érdekes, tulajdonképpen a véletlenre is bízott mozgással kiegészített konstrukció jön létre. Schöffer ennek nagy mestere volt, és ez egy szép objektum. Én örülök annak, hogy a környezetből is kapunk, tehát ott a szocreál, ez a falusi helyzet. Aki kalocsai, mondja, hogy Kalocsa város, de hát ettől még a kinézet eléggé falusi, és izgalmas az, hogy itt megjelenik egy ilyen modern szobor. Aki kevésbé képzett művészileg azt is gondolhatja, hogy ez egy mobil átjátszótorony, de az az ő baja. Köszönöm szépen, hogy ezt megmutattad. Jól látszik, hogy mit kéne itt néznünk. Ami problematikus nekem az, hogy fekete-fehérben tartod ezt az egészet, mert itt, ha jól tudom, akkor a színeknek is van szerepe, és ezt az anyagszerűséget jó lenne érzékelni. De így, hogy fekete-fehér, így is megvan a három csillag, de jó lenne, ha elmondanád, hogy miért nem a színest hagytad meg. (hegyi)
értékelés:

Én köszönöm szépen ezt a beszámolót, biztos jókedvű volt a dolog, látszik, hogy megőrültetek egy kicsit, és ez jó, ez kell, fontos. Főképp a gyerekek körül foroghatott ez a történet, ők azok, akik ezeket a barátkozásokat, ismerkedéseket, helyszíneket valóban nagy emlékként hazavihetik. Ami ezek közül a képek közül igazán tetszik, az a kilencedik kép, ahol ez a tér látszódik, ez nagyon szép. Ha ezt tónusban rendbe teszed, akkor ez egy igazán izgalmas kép lenne. Most egy kicsit fakó az egész, érdemes lenne ezzel a képpel külön foglalkozni. (hegyi)

Látod, megfogtál. Kicsit talán a színegyensúlyból, ebből a nagy sárgaságból érdemes lenne visszább venni, mert lehet, hogy itt ez túl sok, de alapvetően rendben van, nincs ezzel a képpel sok problémám, de a kérdés, hogy mi az a helyzet, amitől valami bekerül a National Geographicba. Nyilván az utómunkánál érdemes ezen valamennyit korrigálni, a csőrénél a foltokból visszább venni, hogy ne ezt a koszos érzetet keltse, a tollánál lévő foltokból is. De a leglényegesebb kérdés minden ilyesmi ábrázolásnál, az a környezet. Ennyire nem jó kiszakítani a természetből a madarat, mert olyan, mintha fogságban lenne, épp a lényeg, a szabadság érzete nincs meg. Ezt most arra mondom, hogy mi az az elvárás, amivel egy képszerkesztő dolgozhat. (hegyi)
értékelés:

Az a becsapós ezzel a képpel, hogy ezeknek a növényeknek valami száruk azért van, és így, hogy nem látjuk a szárát, maximum a tavirózsák úsznak a vízen. Nekem most ez hiányzik, mert most teljesen ki van billenve a koordináta rendszeréből ez a növény. A másik, hogy önmagában kevésbé érzem érdekesnek azt, hogy egy virágot lefotózunk, ráadásul az élességgel vannak problémáim, a tónus is egy kicsit elment szürkébe, de szerintem ez ennél vidámabb, mint amennyi most ebből kijött. Olvasom a technikai részét, azt írod, hogy 16-os blende. Ilyen blendénél miért nem éles? Ez fura nekem, ennek élesebbnek kellene lennie, érdemes utánanézni ennek. Egy csillagot tudok erre adni, mert maga az elképzelés nem lenne rossz, ha rajta lenne ennél több a növényből. (hegyi)
értékelés:

Ez egy érdekes kép. Olyan most itt a gyerek, mintha alapvetően fűnyíróként kezelné a motrot, mint egy elektromos fűnyírót, amire én vágyom, hogy legyen nekem. De lehet, hogy belöktétek a bokorba, vagy ez egy más baleseti helyzet, de humoros, hogy így van megörökítve. (hegyi)

Az első, ami szembetűnik, a színegyensúly hibája. Gondolom nem ilyen kékes-zöldes tányérba kaptad a kaját, mert ha ilyenbe szolgálnák föl, nekem nem lenne nagyon gusztusom megenni. Ha ebből indulunk ki, akkor ezt a fehéret be kell állítani. Nem azt mondom, hogy az étteremben kezdj el fehéregyensúlyt állítani, mert akkor tényleg ki fog hűlni a kaja, ugyanakkor az biztos, hogy így, ebben a formában baj van. A másik gond az, hogy tónusban is be vagyunk bukva. Nem tudom, hogy mik lehetnek azok a darabkák amit látok, mert annyira sötétbe fordul az egész, hogy ez már nem gusztusos. Ha tényleg ennyire meg van égve, és ki van száradva, akkor visszaküldöm. Szerintem ez a kaja a valóságban finomabb lett, mint amit fotóban ebből sikerült kihoznod, és itt az a kérdés, hogy milyen indítékok vannak az emberben, amikor ilyen fotót készít. Ha te ételfotót akarsz készíteni, akkor arra jobban föl kell készülni. Ezt hívják foodporn-nak, amikor lefényképezem a reggelimet, ebédemet, vagy a vacsorámat. Ilyet szoktak az emberek az instagramon is csinálni. Igenám, de ahhoz rutin kell, hogy ad-hoc jelleggel az ember az asztalán megjelenő kaját valóban jól tudja megragadni. Nem minden étel van gusztusosan tálalva, és ha ezt egy étteremben kérted ki, akkor nem mondhatod azt a szakácsnak, hogy kevesebb szaftot rakjon alá, tehát hozott anyagból dolgozol. Nem minden étel jól lefotózható, és az indítékod valószínűleg az volt, hogy arra vártál, hogy ez nagyon extra, nagyon különleges menü lesz, és ezért örökítetted meg magadnak ezt a pillanatot. De mint közkincs, hogy mi is nézegessük, több sebből vérzik, mint amennyi erénye esetleg lehetne a képnek. (hegyi)