Elemzés

Ugyanaz a helyzet. Itt valaki produkálja magát a haveroknak, van egy turistalátványosság, ami erre lett kitalálva, hogy ha már a világ ismeri a Harry Pottert, legyen erre valami poén felfűzve, és láthatóan az embereknek ez bejön. Oké. De képileg ez közhely, ha azt fotózod, amiért ki kell találva. Csak használod, rendeltetésszerűen. És ez képileg kevés. Ez egy esetben lehet működő helyszín, ha ellentétet keresel, ha feszültséget viszel bele. Ha például ül mellette egy hajléktalan zenész, vagy ha egy a helyzettel és a poénnal mit se törődő ember jön, mondjuk egy hasonló trolival. Sok mindent ki lehet találni, de a lényeg az, hogy egyediesíteni kell a dolgot, és ez csak akkor fog megtörténni, ha gondolsz erről valamit és az nem annyi, hogy jaj, de jó poén ez, mert rajtad kívül naponta 20 ezer ember gondolja róla ugyanezt. (hegyi)

Ez a kép dettó, mint az előző. Nem tudok mit mondani rá, kusza is, nem is történik semmi fontos vagy érdekes, nem ugrik ki a sok ilyen helyen készített kép közül, miért lenne fontos. Azt hiszem az a helyzet, hogy az ilyen külföldi túrák akkor hasznosak a fotós számára, ha kap a családtól kimenőt egy napra, vagy egyesül megy, mert ha nem így van, akkor nincs idő arra, hogy megfigyeljen, hogy kivárjon, mert a családtagok ebben érzelmileg nincsenek benne, nyilván ők a programokat hajszolják, emiatt aztán a kapkodásban csak arra van mód, hogy emlékképeket lőjjön az ember. Van erre persze ellenpélda is, de ahhoz az kell, hogy ezt kigyakorolja az ember, a gyakorlással kiélesítse a szemét, az érzékeit, hogy amikor ott van, élesben, akkor a rövid pillanatokban is fókuszált legyen és határozott, hogy mit akar. (hegyi)

A kép minősége tudom, hagy némi kívánnivalót, csak mobil volt nálam, ez van.

Nem tudom, ennyi idő elteltével is azt gondolod, hogy van a képben bármi, ami miatt érdekes vagy érdemes arra, hogy megörökítésre került és megtartásra? Én nem nagyon találok benne ilyet, bevallom, ami túlmutatna azon, hogy valószínű a személyek neked fontosak, és a szituációnak voltak előzményei vagy utózmányai (miért nincs ilyen szó...), és emiatt lehet ez a pillanat neked fontos, de ettől még nem lesz a néződnek is az. Annyira nem egyedi és nem kap el, hogy valaki beleinteget a képbe. (hegyi)

Azt hiszem, az lehet a gond, hogy az idő nem volt túl jó, emiatt lett ilyen komor az egész. Turistaként az ember nem nagyon gazdálkodik szabadon, ezért is készül ilyenkor sok kép, ami javarészt emlékkép, kevés állja ki az idő próbáját. A meglátás nem lenne rossz, de nem is annyira izgalmas a kontraszt formailag most, a fények, a tónusok problémája valamennyire korrigálható lehet, de emberek nélkül ez a kép nem működik, az emberek lehetnének azok, a történet, ami miatt ez beindulhatna. (hegyi)

Feri, ez egy jó kép, de vannak zavaró momentumai. A pillanat rendben, ahogy a sörrel relaxálsz, a póz is jó. De a fűkasza nem kell, és a fejed mellett a kantárja sem. Aki dolgozott ilyennel, az felismerheti, de amúgy inkább zavaró ez a sok kusza forma, amit ez behoz. Enélkül szuper lenne. (hegyi)
értékelés:

Kéktúrázó csapatunk a kőszegi vár falai között...

Zoli, mit csináltál a tónusokkal, a bőrtónus is, és a falak is, tető is olyan fura meszes, mintha átfordult volna, ezt érdemes lenne újragondolni majd. A kép nem rossz, de vagy előrébb kellett volna jönnie a csapatnak, vagy a kamerának közelebb, mert most az arányítás nem jó. (hegyi)

Szia Balázs, üdv a téren, megkéstem erősen, elnézést érte. De már itt vagyok. Bemutatkozásként az a jó, ha az első leckével kezdesz, ami az önportré. Magad kell megtanulni ábrázolni, megmutatni, elfogadni, gyakorolni magadon, hogy ezt a tudást beépíthesd a későbbiekben a képeidbe. Kérlek készítsd el az első leckét. Ugyanis ennek a képnek egészen más értelmet tudsz majd adni, ha az első leckén sikerrel túl leszel majd. Aranyos az állatka, ez tény, és az is fontos, hogy nem minden nap találkozik szembe az ember velük. A tónusok viszont sötétek. Elfogadom, hogy valószínű bujkált ő ott a fűben, de ezt utána korrigálni kell, mivel ami a képre kerül, annak a képhatáron belül kell érvényesnek lennie formában és tónusban egyaránt. Én még adtam volna a testéből. Tudom, hogy ők gyorsan mozognak, de lehet, hogy ha kicsit elmozdul, az a két fűszál elkerül az arca elől, és jobban érvényesülhet. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez egyrészt persze szép, de én nem találok benne semmi egyedit, ami indokolná, hogy kitegyem a falamra, hogy kiemeljem a sok másik kép közül. (hegyi)

Ez egy erős kompozíciód, értelmezhető üzenete van, formákkal, áttűnésekkel, minden szinte rendben van, nem véletlenül lett a hónap képe sem, de két dolog van, amire felhívom a figyelmed. Az egyik, hogy picit lágyabb ez most, nincs meg a fekete alja. ez korrigálható. A másik, amit a napraforgósnál is mondtam, a civilség. Ha ez szocio akarna lenni, oké, de ahhoz túl szépre van dolgozva. A szocióban az a fontos, hogy a környezet is meséljen. Ez itt nem szoció. Ha pedig nem az, akkor megint az van, hogy a póló kivisz a hangulatból, határozatlan lesz az, ami amúgy erős is lehetne. Az, hogy nincs a képen ruha, nem feltétlen jelenti, hogy akt, de mindenképpen természetesebb, mint valami pulcsi vagy póló, még akkor is, ha amúgy ha otthon vagy, ezeket hordod természetesen. De itt a lényeg, hogy beleteszed az energiát abba, hogy elrugaszkodj a valótól, a hihetőből, és ha ez az elrugaszkodás már megvan, akkor ne húzza már le egy ilyen ügy. (hegyi)
értékelés:

A Gellért hegy tetejéről az egész város látható. Ez az egyik fő célom volt amikor BP en voltam hogy a goldenhour ban csináljak egy képet amikor a nap meleg színei még karcolják az eget de a város már izzik az elektromosságtól. Számomra sikerült az elképzelés. :) Olcsó 4 ezer ft os állványommal a söröző részeg külföldi turisták kezein lábain át sűrű "sorry " keretein belül készítettem ezt a panoráma képet. Az állványom gyakorlatilag használhatatlan volt úgyhogy időzítővel fényképeztem. A leglágyabb fuvallat is bemozgatta a gépet mivel a tripodom nak nem volt hely hogy maximálisan kinyissam. Ebbe volt meló ebbe a képbe. Nekem ezekért a pillanatokért éri meg fotózni. :)

Itt is az arányokkal van problémám. Ez most oké, fekvő, de egyrészt ferde a horizont, másrészt most ez olyan filmes hatású képarány, ami idegen a fotóban. Lenn simán lehetne annyival több, hogy kijöjjön a 3:2-es arány. A másik a golden hour. Ez picit azon már túl van, sok a kék. Talán 5-10 perc, nem sok, ennyi lehet a difi. És még egy kérdés. sRGB-ben dolgozol? Mert ha igen, akkor ha van mód a gépeden, állítsd át adobe RGB-re és az utómunka során is tartsd meg ezt a színteret, menteni, ha photoshop, akkor save for web, és ott vedd ki a pipát az sRGB konverzióból. Ugyanis az sRGB egy nyomorult szegény színtér, kukába való volna, ha vennék a technikusok a fáradtságot végre, még a vacak katódsugaras monitorok idején és a web kezdetén volt ez egy kényszerű divat, hogy ebbe kellett konvertálni, de ezen már jócskán túl vagyunk, és emiatt lehet túlszaturált és természetellenes a vörös, a sárga, a narancs. (hegyi)
értékelés:

Buda. A nap mikor alvásnak indul mielőtt becsukná szemeit még álmosan ledobja aranyló köntösét világunkra. És felöltözteti ugyan abban az ékességben és ragyogásban. Mindent hirtelen arannyá és drágakővé változtat ez az erő. Hirtelen azt hihetjük hogy az örök valóságban vagyunk. Megáll az idő ilyenkor és megszűnik a tér. Mély levegőt veszel ami ugyan ezzel a langyos érintéssel tör utat magának a tüdőig és meg sem áll a szívig. Szívod magadban ezt az érzést és szemlélődsz. Az arany idővel rézzé, majd sárgarézzé fakul. Már tudod hogy ez csak káprázat volt. Az idő rabja vagy de hálás vagy hogy ha csak egy kis időre is átélheted azt a csodát ami az élet.

Kristóf, ami működik a melósoknál, az itt most túl sok, a színekre gondolok. Pontosabban, lehet teljesen átértelmezni a színteret, de annak kell valami indoka legyen, és akkor ezt határozottabban kell megtenni. Most ez így a színhiba határán mozog. A másik, hogy nem nagyon értem a ragaszkodásod az álló formátumhoz. Lenn is és fenn is felesleges ennyi tér. Ha mindenképpen ez a kivágás, akkor négyzetesben működhet, de állóban nekem ez nem jön be. (hegyi)

Budapest. Járom a várost és mindenhol daruk, munkagépek. Emberek akik kezükkel formálják az acélt, öntik a betont. Egyszerű nevek. Pista Józsi Feri Laci. Kisemberek akiknek megmondják mi hogyan legyen mettől meddig dolgozzanak. Ők nem bonyolítják túl a folyamatokat. Ők azok akik a papíron és digitális számokban lévő grafikákat terveket megteremtik a világunkban. Ők azok akik kis emberek mégis a legnagyobb dolgokat ők viszik végbe. Láthatóvá tenni a láthatatlant. A tervből valóságot hoznak létre. A projektek elkészültével nem az ő nevük fogja fémjelezni azt amit alkottak. Mégis ezek a nevek azok akik nélkül nem lenne semmi. Adjunk hát hálát a Pistákért, Józsikért, Ferikért, és Lacikért. :)

Nagyon fontos szerepe van annak, hogy a kamerát hova helyezed, honnan nézed, mutatod a szituációt. Nem lehet szemmagasságból ilyet jól megoldani, mivel ki kell emeld a szereplőket, úgymond fel kell emeld ahhoz, hogy ők legyenek a főszereplők. Egyszerű ez, lejjebb kell guggolni. Akkor a szerszám és az ember is feljebb kerül, így formailag is kikerül a csövekből és egyszerűsödik, egyértelműbb lesz a kompozíció is, és nem lesz ekkora felesleges tér a feje felett. A szín, meg minden más egyébként elég izgalmas, szóval van ebben power, csak komponálni kell pontosabban. (hegyi)
értékelés:

az újabb őrület

Nos, ez egy emlékkép. Azért nem tud ennél több lenni, mert rendezetlen, esetleges. Nyilván, valós élethelyzetben ez így zajlik, de a fotóban hacsak nem szocio a téma, nem a valóságot keressük, hanem a mesét és az esztétikát, lehetőleg egyszerre. Ez szól egyrészt anatómiáról, annak esztétikájáról, vagyis a pózról, másrészt ugyanúgy rendezendő, vagy átgondolandó, mint egy csendélet lenne. A homokba fúló eszközök és a sok matatás nyoma is kusza. Nyilván, nem azt mondom, hogy át kell szitálni és zen módra elgereblézni a homokot, de ez most too much. (hegyi)

idén tavasszal itt maradtak a körforgalomban. napi vendég. ronda a hangjuk, de egész megkedveltem őket.

Nézd, formailag ez a kép abszolút rendben van, azt, hogy egy igazi természetfotós mit mondana rá, hát, szerintem számukra ez a kép kevéssé természetfotó, bár ennek a madárnak a város speciel kifejezetten megszokott életforma. Szóval sok mindent nem tudok mondani, nyilván a technikai lehetőségek korlátaival nem lehet mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Első önportré, első photoshop használat. Egy számomra új út első lépései. Gép: panasonic lumix dmc fz200 (Bridge)

Üdv a téren, tudom, erős késésben vagyok, de remélem ez nem vette el a kedved, és folytatod itt a munkád. Ez egy jó önportré, hibái ellenére is. Előbb azokról, amit módosítanék. Az egyik, a legszembetűnőbb, hogy van az egésznek egy sárgás összetevője, amit érdemes korrigálni. Lehet vacakolni a fehéregyensúllyal az exponáláskor is, de ez utómunkában is megoldható javarészt. A másik, hogy több fény kell a szemeidhez, hogy a tekintet éljen. Ez egyrészt világítási kérdés, akár egy asztali lámpa is segíthet, másrészt valamennyire korrigálható ez is utómunkában. De hogy az erényét is elmondjam, az a jó ebben a képben, hogy nem akar semmiben orientálni, nem akar semmit titkolni vagy túlbeszélni, egy arcközeli felvétel, amiben az pont a jó, hogy megjelenik egy pici gesztus, egy pici mosoly, ami épp arra elég, hogy kompenzálja a szigorúságát. Jó ez, és mivel amit hibákat írtam, ezek korrigálhatóak, így a három csillag megvan, gyere, folytassuk a munkát. (hegyi)
értékelés: