Elemzés

Ma készült fotó. Egy virágkarón ejtőzött. Mivel egyre jobban kezdem megkedvelni a makró fotózást, így gondoltam gyakorlásnak jó lesz megpróbálkozni megörökíteni őkelmét. Technika: f/20, 0.6 sec záridő, ISO 200, 105 mm a fényképező állványon volt, 10 másodperces időzítő végezte az elsütést. Pici plusz fényt a telefonom lámpájával próbáltam adni a képnek, hogy ne kelljen túl magas ISO csavarnom.

Mivel most fedezed fel ezt a területet, talán még elég képlékeny a dolog ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket újragondolj. Az egyik, és talán legfontosabb, hogy bele lehet szeretni abba, hogy valami olyat látunk, amit amúgy a való életben ebben a részletességben nem, viszont ez sem lehet ok arra, hogy lemondjunk a környezetről. Fontos, mint bármi más képnél. Fogd fel portréként, vagy zsánerként, hogyan él egy szöcske, és akkor adja magát, hogy kell az ő kis lakását is látni, az ebédlőt, ahol épp vacsorál, vagyis nem lehet ennyire erősen kimetszeni a valóságból. A másik, hogy hiába áll ő a száron így, de ha nekem kell a fejem forgatni, akkor az fárasztó elvárás, forgasd be te nyugodtan a képet. De mondom, a legfontosabb, hogy hiába a legizgalmasabb részlet, ha nincs környezet is, akkor nincs mese sem. (hegyi)
értékelés:

jött a téma, a gép meg sehol... marat a telefon

Ez egy igen jó kép, még így, csálén, mobillal is, ritka jó pillanat, és példa arra, hogy résen kell lenni mindig, mert - bár általában azt mondom, hogy nincs talált kép - vannak helyzetek, amikor a jósors megajándékoz valamivel. Ez egy ilyen helyzet, ajándék. Köszi, hogy megosztottad velünk. (hegyi)
értékelés:

Természetesen kedvenc helyszínemen Budapesten kattintottam a képet. Lenyűgöznek a nagy épületek belsejében lévő belső kis kertek amiket teljesen körül ölelnek a falak korlátok emeletek. Kicsit magába húz ez az egész. Romos omladozik minden. Nagyon trash érzése van az embernek. Régi életek szaga érződik ezeken a helyeken. Először bántó szagot érzel a nyomorúság és reménytelenség érzése majd az egész valahogy illattá romantizálódik. Talán azok a könyvek történetei, vagy a filmek amik itt játszódtak. Van valami kettős érzés ami egyszerre vonz és taszít. Zárva vagy. Amerre csak nézel falak kosz és az idő munkája szembesít a kevés beszűrődő fényben. Felnézel és ott van az ég a szabadság üzenetével a remény romantikus illata. Valami ilyesmit érzek az ilyen belső kertekben. Dolgoztatok már ezzel a témával? :) Akinek van kedve megtisztelni a véleményével szívesen fogadom! :)

Kezdjük ott, hogy jókat írsz. Nem minden köszön vissza a képen, de amit írsz, akár az is megfotózható lenne. Aztán meg, jó a kép is, alapvetően. A forma, amit megláttál, jól jön elő. De van pár problémám, amit majd legközelebb érdemes megfontolni, ha folytatod a melót ezzel. Két dolog, amit a helyszínen kell megoldani. Az egyik, hogy az arányok miatt a kamerának még lejjebb kell kerülnie, hogy a házból több legyen, mert most az ég dominál, holott a háznak kéne. Az ég csak egy dísz, szimbólum. A másik, hogy érdemes olyan időt választani, amikor azért némi felhőzet van. Vagy madár, vagy repülő, valami. És végül az utómunka, kevésbé kopogós és tónusaiban kiegyenlítettebb kéne legyen, nem HDR, isten ments, de a sötét részek nagyon feketébe kormolódnak most. Ettől még, a folytatás reményében kapja a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Számomra a fotózás helyettesíti az időgépet. Amióta megvan az első gépem mindent lefotóztam. Imádom az életet és utálom az elmúlást. Ezzel ha csak illúzió formájában is de képes vagyok megállítani az időt és vissza térhetek a pillanatokhoz érzésekhez amiket újra át akarok élni. Ha sikerül másokkal is megosztanom ezzel érzéseket dupla öröm. :)

Az elmúlásnak is van szépsége, de nem erőltetem rád. Ez egy jó portré lenne, fenn picit sok. De ezt a szelektív színezést ezt kérlek, felejtsd el. Béna, olyan mű, idegen a fotózástól. Reklámosok olykor használják, ott se szeretem, de igazán ez olyan dolog, ami hasonlatos a barnításhoz, giccses és mache, csinált dolog, elveszik a kép értéke, hitelessége, hangulata, minden. (hegyi)
értékelés:

Vacsi.

Az ötlet jó. Az is jó, ahogy exponáltad, vannak mozgásfázisok, ez is szuper. Ami kevéssé jó, hogy ekkora előteret hagysz, aminek sok értelme nincs, miközben a fejből vágsz. És a tónusok, még mindig, már megint sötétek. (hegyi)
értékelés:

Vicces kép ez, buddhista fiú szétszedte, most meditál, hogy hogyan is kell összerakni. Van hangulata, de még jobb lenne, ha fentebbről lenne fotózva, hogy még leltárszerűbb legyen a végeredmény. (hegyi)
értékelés:

Hát, ez nekem nem jön be. Az van, hogy ha nincs téma, akkor bármi lehet technikailag, de a kép nem lesz meg. Ló. Oké. Prága. Elhiszem. De miért? Erre a képnek kell válaszolnia. Dől. Miért? Mert csak? Az kevés. Szóval erre hiába tolod rá az effektet, nem a kép, hanem az effekt kezd el dolgozni. Azt meg nem te, hanem a szoftvergyártó csinálta. Ezt azért te ennél azért már sokkal jobban meg tudod csinálni. (hegyi)

Jó játék ez a miniatürizálós technika, van benne valami gyermeki érzés, de az van, hogy ez akkor az igazi, ha a tereptárgyakon kívül autók, gyalogosok, szóval valami élet is van még. Így nekem ez picit üres. (hegyi)
értékelés:

Jó, hogy van ember a képen, jól ábrázolja a szabadság érzetét. A tónusok azonban túl sötétek, érdemes lenne utómunkában ezen finomítani, és az égből kevesebb is elég lenne, viszont cserébe lent kéne még, hogy jobban lehessen érzékelni a teret, a magasságot, a bázist, amin áll az ember. (hegyi)
értékelés:

Ami kifejezetten szép, az a dombok, hegyek vonulata, ott nagyon finomak a tónusok. Fenn azonban az ég kilukad, másfél ujjnyi része már nem igazán érdekes. Szívesebben nézném, ami lenn van. (hegyi)
értékelés:

Úgy gondolom, hogy technikailag ez egy jól megcsinált kép, a teszt szerintem elég jól sikerült, a helyszín megválasztása, ami fontos, hogy izgalmasabb, jellegzetesebb legyen. (hegyi)
értékelés:

A Csíkszerda tagjai előadás közben a káposztásmegyeri református templomban...

A színekkel van valami gond, de a kép maga jó dokumentáció. (hegyi)

A téma és a kompozíció is jó, de ami agyoncsapja, az a tónus. Gondolom ez valami mobil filter lehet, insta vagy hipstamatic, mindegy is, de annyira elvesztek a középtónusok és ki van vasalva, hipózva, hogy ettől az egész fura, idegen lesz, ráadásul a tükröződésben látszó arc se él így, pedig fontos lenne. (hegyi)

Mi a szabadság? A korlátok nélküliség? A választás lehetősége? Vagy csak egy hamis érzés? A szabadság egy tudatállapot? Nehéz megfogalmazni hogy mi a szabadság. Az biztos hogy egy fantasztikus érzés és nagyon ritka az, amikor egy rövid időre a téridő börtönében egyszer csak megtapasztaljuk. Csodáljuk ezt az érzést de amint nyúlunk felé, már el is röppent.

Ez egy jó üzenet lenne, fekvőben. Úgy, hogy a nő keze ne csak mint egy fuldoklóé úgy legyen jelen. Tudom, hogy a pillanat és a madár, és minden együtt nem könnyű, de a galamb egészen jól irányítható kis kenyérgalacsinokkal, szóval azért valamennyire ismételhető a szitu. Ha jó idő lesz, ezt az üzenetet érdemes újragondolnod, mert jó lenne a gondolat, csak a forma most ellene dolgozik. Adok rá mégis csillagot, mert az is erény, hogy a pillanat megvan. (hegyi)
értékelés:

A virágot véletlenül láttam meg. Túl erős volt a fény a virágon hogy a környezetével eggyütt lehessen fotózni. Szpotmérést alkamaztam és ez lett az eredmény.

Péter, ha csak a virág lenne rajta, akkor azt mondom, hogy akár még működhetne is, de így, hogy minden firlefranc is van még ott, ez nem jó. Miért sötétítetted le ennyire a környezetét? Nem igazán értem, hogy mi az, ami erre vezetett. (hegyi)