Rakparti találmányok

Az elhagyott, felhagyott tárgyak és az uszadékfák önkéntelenül rendezett esztétikája fogott meg. A rakpart sebzett lépcsői mint egy füzet vonalai rendezik ezeket a talált tárgyakat. A szórványos emberi jelenlét történet töredékei, mint egy-egy hangjegy a hiányos kottában.

Egy fotóetüdöt kapunk. Összefoglalva az egészre azt tudom mondani, hogy van, ami működik belőle, van, ami kevésbé. Értem, hogy az első képen például izgalmas, hogy mit keres ott a répa, de ebben a méretben ez kevésbé jön ki, lehet, hogy közelebb kell egy picit menni. A második képen a cipő rendben van, én kivettem volna onnan azt a papírt, és csak a cipőt és a követ hagyom meg. Nyugodtan bele lehet ezekbe nyúlni, miért ne lehetne. A következő képpel, a nájlonnal a kőrések között, nem tudok mit kezdeni, nem érdekes számomra. A hüvelykujjszerű fadarab tetszik, valószínű a hajléktalanok által összehordott kupac holmi szintén rendben van. Az álló kép a lépcsőzettel nekem nem érdekes, ugyanez igaz a következő képre is. Amit fentről fotóztál fekvő kép az uszadékfákkal, szép kompozíció, szép tónus, tetszik, de kilóg ebből a sorból. Ez a cipő akkor lenne érdekes, ha nem álló lenne, hanem fekvő. Ugyanez igaz a szobordarabra is, ebben a formában nekem nem működik, a következő képen pedig nem elég izgalmas, az ottfelejtett kesztyű megint rendben van. Értem, nem lenne ez rossz. Ha ez az irány téged érdekel, akkor ebből akár egy erős sorozatot létre lehet hozni. Most ebben is vannak már olyan képek, amik rendben vannak, a tónusrenddel abszolút egyetértek, az szép, tehát hajrá, csináld tovább. Most erre kapsz három csillagot, most kezded, tehát az elején nem árt, ha az ember tisztában van dolgokkal. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmedet: nyugodtan nyúljál bele. Ha valami nem pont ott van, rakd odébb, ahol neked kéne. Nem kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy valamit úgy találtunk, és mintha ez mágia lenne, hogy ha hozzányúlunk, akkor elvisz az ördög. Nem fog elvinni, én se fogom tudni, hogy hozzányúltál, és más se. Nyilván ilyen helyzetben olyat nem csinálunk, hogy odaviszünk otthonról egy tárgyat, ha a talált tárgy jelentős számodra. De az megengedett, hogy például azt a papírt onnan kivedd a téglától, mert az bántja a kompozíciót, nem való oda. Elvenni belőle lehet, mert az is elvétel, hogy képkivágást használsz, azzal is levágsz a képről, akkor miért ne lehetne ezt a valóságban is folytatni, de hozzárakni nem. A felismerhetőség számít, a nájlonzacskós kép valószínűleg ezért nem tud engem megragadni, mert tudom, hogy az valamilyen mirelit cuccnak lehet a zacskója, de ettől még nem izgalmas, mert nem tudom felismerni. Ennél jobban stukturáltan és alap üzeneteket hordozóbban kell dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

Nagyon köszönöm Zsolt a kimerítő értékelést, és világos mikre gondolsz. Egy részét valóban lehet vágni, vagy elforgatni. Az elvétel másik része ami a helyszíni rendezgetés na az több figyelmet igényel talán a részemről. Ezt szoknom kell még meg élesíteni rá a szemem, nem csak megtalálni a képeket, hanem újrarendezni. Érdekel ez a dolog. Tény, hogy felkapott ez a hullám, hirtelen annyi mindent láttam meg ezen a helyen, hogy lehet ez a lelkesedés a szűrés rovására ment. Fegyelmezettebbnek kell lenni!

0
Értékelem!

Tényleg nagyon izgalmas képsor. Formai játékok és lenyomatok melankóliája keveredik benne. Tetszik!

0
Értékelem!

Üdv a téren Attila! Örülök, hogy másban is elindít történeteket a képsorozat.

Új hozzászólás