Az elhagyott, felhagyott tárgyak és az uszadékfák önkéntelenül rendezett esztétikája fogott meg. A rakpart sebzett lépcsői mint egy füzet vonalai rendezik ezeket a talált tárgyakat. A szórványos emberi jelenlét történet töredékei, mint egy-egy hangjegy a hiányos kottában.
Tényleg nagyon izgalmas képsor. Formai játékok és lenyomatok melankóliája keveredik benne. Tetszik!
Nagyon köszönöm Zsolt a kimerítő értékelést, és világos mikre gondolsz. Egy részét valóban lehet vágni, vagy elforgatni. Az elvétel másik része ami a helyszíni rendezgetés na az több figyelmet igényel talán a részemről. Ezt szoknom kell még meg élesíteni rá a szemem, nem csak megtalálni a képeket, hanem újrarendezni. Érdekel ez a dolog. Tény, hogy felkapott ez a hullám, hirtelen annyi mindent láttam meg ezen a helyen, hogy lehet ez a lelkesedés a szűrés rovására ment. Fegyelmezettebbnek kell lenni!