Elemzés

Dilemma

Feri, ezt elég lazán dobtad ide, nem sokat vacakoltál az élesség pontjával, a fejedre nőtt kalappal, van humora, de nem tudom, mennyire volt ez a cél, mert a gesztus meg nem vicces, a kompozícó feleslegesen négyzetes, mert a lámpa függesztéke felett vágni kellett volna, szóval hmm, visszaadom. (hegyi)

képarchitektúra

Ez, ha lehet, még jobb, mint az előző, jók ezek a formajátékok, tetszik, amit látsz, ahogy látsz, én abszolút javaslom ezt az irányt keresni, fejleszteni, ráfeküdni erősen. Egy kis utómunka ötlet: PS-ben a clarity és a dehaze által a fátyolból leszedtem, a jobb fenti háromszög kézzel kijelölve külön picit világosabbra, hogy még strukturálisabb legyen az egész, de legyen anyagszerűsége is. Nem kötelező, egy ötlet csak. (hegyi)
értékelés:

reflexió

Tetszik ez az egész, jót láttál meg, szeretem ezt a térjátékot. Csináltam belőle egy verziót, amire én gondolok, kopogósabbra vettem és a szürke fátylat leszedtem róla. (hegyi)
értékelés:

Délutáni kávé - otthon

Az alap jó. A fejed, a festmény, mama mozdulata, minden oké. De a te zoknid alatt már vágni kell, mert akkor lesz feszes az egész, enélkül elkezd lötyögni. Ha volna lehetőség, érdemes ilyenkor kicsit oldalirányba többet hagyni, mivel az ilyen időzített vagy távirányított exponálásnál kisebb a kontroll, így könnyen a szélre vagy azon túl is kimozoghatnak a modellek, ezt ha többet hagysz rá, lehet korrigálni. (hegyi)
értékelés:

Gyertek haza mind

Fehérváron, minden év májusában megrendezik az Ezer lámpás éjszakája című eseményt, az eltűnt, elkóborolt gyerekekért. A kép a Kistehén - kedvencem- zenekar koncertjén készült.

Az egy fontos kérdés, és ezt exponálás előtt magadnak kell feltedd, mi az, ami érdekel egy adott szituban, miért sütöd el az exponáló gombot, mert az megválaszolja azt is, hogy mit hogyan kell csinálni. Itt jó az, hogy ennyire kopog a kontraszt, a figura is jó, lenne hangulata is, de a cím, amit írsz, az csak részben van a képen. Nyilván egy koncerten nehezebb helyezkedni, bár talán azért kevésbé őrült a tömeg itt, mint mondjuk a Sziget nagyszínpad előtt, és úgy befogni az egészet, hogy a háttér szövegből több legyen meg, értelmezhető szöveges üzenetet is adva. És fenn nem kell ez a sok fekete. (hegyi)
értékelés:

Mélypont

Mélypont: ami ha nem teljes, lehet keményebb is ha már nagyon fáj, felállsz és mégy tovább... Három napig csatangoltam. Nem csak nappal,éjszakai is; a városban és környékén. Egy HP 5.2 megás kis gépel. Ez tízen évvel ezelőtt történt. Zsolt.Te kértél önarcképet. Vannak a közel múltból is csak várnak még a 'kidolgozásra'. Várom a hozzászólásod.

Nos, egyelőre nem baj, hogy ez nem lecke, bár annak kéne lennie, de ahogy írod, nem mostani történet, fiókból jön, így okolható a szorgalmi besorolás. És én remélem, jön egy új első lecke is. Kéne. Ez ugyanis egy humoros helyzet akar lenni képileg, miközben erős lehetne a szociografikus utalása is, a torzítgatás nagyon nem jön be, én nem javaslom, baromi gyorsan megunható és nagyon nem komoly ügy. Várok egy új leckét erre. (hegyi)

Hajnal

Az első kép amit Felteszek:2019-02-09.

Kedves Lajos, üdv a téren. Az ötlet nem rossz, a tárgy sem, jó, hogy viseltes, az asztal részlet is jó. De valami még hiányzik a hangulathoz, ahhoz, hogy érzetben egy sztori összeálljon. A szorgalmira nincs csillag, csak rövid elemzés, javaslom a folytatásban, hogy a leckékkel foglalkozz. (hegyi)

Önarckép

Mostanság komorabb hangulatban telnek a napjaim, sok minden kavarog bennem, ezért is választottam egy olyan helyzetet, ahol az ablak tükröződésén én látszom, míg odakint az utca fényei. A fényképet Canon EOS M100-zal készítettem, EF-M 15-45-ös objektívvel, végül Snapseeddel utómunkáztam.

Szia Bence, üdv a téren. Ez egy jó kezdés. Benne vagy te is, benne a város is, egy kis enteriőrdarab is, szóval jó összhangja van. Azt érdemes megfontolni, hogy valóban az az üdvözítő portrénál, hogy állóban fotózod, így lemondva a környezeti viszonyrendszerről, mert az álló portré, bár alapvetően a klasszikus portréhoz illő, de alapvetően kevesebb lehetőséget ad arra, hogy a környezettel együtt segítse a megismerését a modellnek. Ha a kompozíció okolja, akkor lehet, ezt is, azt is használni. (hegyi)
értékelés:

podmaniczky

A földből azért mutatok indokolatlanul sokat mert tetszik a rend ami lent van és a fenti kuszaságnak tűnő rajzolat kontrasztja.

Ez jó alap lehet arra, hogy megismételd, átgondolva, mit is akarsz üzenni vele. Ugyanis most valahogy bizonytalan módon két út között vagyunk. Érdekes lehetne ez még lentebbről, kevesebb éggel, és autó nélkül, esetleg valami kósza gyalogossal inkább. És érdekes lehet ez picit fentebbről, kevesebb éggel, és több forgalommal. Azt neked kell tudni, mit akarsz mesélni, az elhagyott várost, vagy a nyüzsgést, az ember nyomait, vagy a struktúrát. (hegyi)
értékelés:

a zöldséges furgon nyitott ajtaja és a szórványosan megjelenő alakoknak sajátos hangulata volt. A zöldséges rekeszekből utólag kár hogy nem mutattam többet, így inkább zavaró vagy érthetetlen, magyarázatra szorul ami nem jó.

Azt hiszem, te magad is leelemezted ezt. Sokkal többet én se tudok mondani rá. Ez ennyi, zavaros és nem érteni, mit akartál vele mondani. (hegyi)

végállomás

Hát, István ez a jó jó, de minek - szokta volt Demeter mondani ilyesmire - kategória. Oké, de mire megy ki a fuvar? Formára? Ahhoz nem elég összeszedett. Szocióra? Kevés az ellenőr, nincs sztori. Szóval ez így nekem nem elég. (hegyi)

Elhagyott

Ez azért nem működik, mert az utómunkája lapos. Nem tud érvényesülni, mi is a lényeg, miről akar ez szólni. Van más probléma is, mert a keresztről a levelekből és egyebekből picit le kell szedni, ennyire fedetten nem jó, de a fő gond az a tónusrend. Így ez most csak kuszaság. (hegyi)

Izzó

Az a jó ebben a képben, hogy amellett, hogy mindenkinek érthető maga az, hogy mit is lát a képen, mégis ad egyfajta elvonatkoztatást is. Két dologban lehetne finomítani. Az egyik a színe. Ha ennyire sárga, az nekem túlmegy a melegség érzet határán. A másik meg az, hogy ahogy ezek öregszenek, úgy koszosodnak belülről általában, és ez a kosz látszik az elején a spirálnak. Ha egy új ilyennel csinálod, ez jó esetben nincs ott. (hegyi)
értékelés:

Állatbarát vagyok. Különösen szeretem a kutyákat, - ha egy kicsit ironikus akarok lenni, akkor azt mondom, minél több embert ismerek meg annál jobban - a szépségüket, ragaszkodásukat, feltétlen szeretetüket és hűségüket. 2017-ben lehetőséget kaptam, hogy a Herosz állatmenhely működésének 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen készíthessek fényképeket az általuk fenntartott menhelyen. Legalább olyan megrázó élmény volt, mint amilyen a nagyon régi , 1976-os látogatásom volt Auschwitzban. Rengeteg volt a különbség persze, Itt arról volt szó, hogy az itt dolgozók mentik, védik, óvják a rájuk bízott lelkeket. Remélem a képek magukért beszélnek.

Fontos, hogy van egy törekvés a képsorban arra, hogy történet legyen belőle, van kezdőképe és záró momentuma is, ez egy fotóetűdnél igen erős szempont. Ha riport, akkor több nézőpont jót tenne, hogy a helyszín is kapjon hangsúlyt. Túl sok a kutyaportré. És ami a lényeg, hogy ugrálnak a kompozíciók, hol álló, hol fekvő, ahogy esik úgy puffan, nincs koncepciója, hogy hogyan ábrázold ezt. Pedig ez is szempont. Minden kutyát kábé ugyanonnan fotóztál, ugyanabban a kivágásban. Laci, azt neked kell a helyszínt megismerve eldöntened, hogy mire megy ki a fuvar. A cukiság nem szempont. Te vagy a mi szemünk. Sorsok vannak itt, amit meg kell mutass. Értem, hogy nem akarod zavarba hozni a kutyatelepieket, hogy a ketrecek szörnyűsége is látszódjon, csak az a baj Laci, hogy emiatt nem lesz a dolog hiteles, hihető. Ezek ha akarom, drámai helyzetek. Akár onnan nézem, hogy minek ennyi kutyát a világra szabadítani, ha nincs rá "piac", akár onnan, hogy a szeretett eb miképp válik a sintértelep lakójává, akár onnan, hogy milyen heroikus munka ezeket a telepeket fenntartani, szóval sok érvényes megközelítés van, egy ami biztos:. a cukiság nem az. Tele a net szívszaggatóan kedves, jajjdeszeretem, minnyáhazaviszem, zabáljammeg képekkel. Neked ez fölé kell lődd a magad elvárásait. (hegyi)

A híd

Kora ősszel néhány napos szuper "nyaraláson" vettünk részt párommal. Fantasztikus idő volt, minden a szépségről, az élet szeretetéről szólt. Hortobágyi kirándulásunkon készítettem ezt a képet. Nekem nagyon sokat mond, remélem sikerült megmutatni azt, amit én ott beleláttam.

Nézd, azt csak te tudod, mennyi ebben az utómunka, és például az ég hogyan lett módosítva, mert most olyan a hatása, mintha egy másik képről került volna oda. De a lényeg nem is ez. Mindaz, ami a növényeknél és a híd ívek belső felületével történik, az szép, az izgalmas. Én simán lehagytam volna az eget. Nem kell, sőt, zavar. Ott a lényeg, hogy ha megtalálsz valamit, ami izgat, ami érdekes, nem kell csak azért otthagyni mondjuk az eget, mert úgy korrekt a kép. Még lejjebb a kamerát, szinte bele a fűbe, és onnan lőni, a híd is más struktúrában jelenik meg úgy, és kap egy szubjektív nézőpontot, ami ilyen esetben, mint ez, amikor valami olyan téma van, amit már szétfotóztak az emberek, nagyon fontos szempont lehet. (hegyi)
értékelés: