Fontos, hogy van egy törekvés a képsorban arra, hogy történet legyen belőle, van kezdőképe és záró momentuma is, ez egy fotóetűdnél igen erős szempont. Ha riport, akkor több nézőpont jót tenne, hogy a helyszín is kapjon hangsúlyt. Túl sok a kutyaportré. És ami a lényeg, hogy ugrálnak a kompozíciók, hol álló, hol fekvő, ahogy esik úgy puffan, nincs koncepciója, hogy hogyan ábrázold ezt. Pedig ez is szempont. Minden kutyát kábé ugyanonnan fotóztál, ugyanabban a kivágásban. Laci, azt neked kell a helyszínt megismerve eldöntened, hogy mire megy ki a fuvar. A cukiság nem szempont. Te vagy a mi szemünk. Sorsok vannak itt, amit meg kell mutass. Értem, hogy nem akarod zavarba hozni a kutyatelepieket, hogy a ketrecek szörnyűsége is látszódjon, csak az a baj Laci, hogy emiatt nem lesz a dolog hiteles, hihető. Ezek ha akarom, drámai helyzetek. Akár onnan nézem, hogy minek ennyi kutyát a világra szabadítani, ha nincs rá "piac", akár onnan, hogy a szeretett eb miképp válik a sintértelep lakójává, akár onnan, hogy milyen heroikus munka ezeket a telepeket fenntartani, szóval sok érvényes megközelítés van, egy ami biztos:. a cukiság nem az. Tele a net szívszaggatóan kedves, jajjdeszeretem, minnyáhazaviszem, zabáljammeg képekkel. Neked ez fölé kell lődd a magad elvárásait. (hegyi)