Állatbarát vagyok. Különösen szeretem a kutyákat, - ha egy kicsit ironikus akarok lenni, akkor azt mondom, minél több embert ismerek meg annál jobban - a szépségüket, ragaszkodásukat, feltétlen szeretetüket és hűségüket. 2017-ben lehetőséget kaptam, hogy a Herosz állatmenhely működésének 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen készíthessek fényképeket az általuk fenntartott menhelyen. Legalább olyan megrázó élmény volt, mint amilyen a nagyon régi , 1976-os látogatásom volt Auschwitzban. Rengeteg volt a különbség persze, Itt arról volt szó, hogy az itt dolgozók mentik, védik, óvják a rájuk bízott lelkeket. Remélem a képek magukért beszélnek.
Hozzászólások
Köszönöm Zsolt.
Kedves Márti ! Ebben a dologban azt hiszem, rokonlelkek vagyunk. Ugyanígy érzek én is. Az utosló képnek az is lett a címe vigyél el ! Üdv: H L
A képek és a szereplők csodaszépek. Nem szakmai szempontokat írok. Megrázó. Mindet hazahoznám. Ezt az érzést váltja ki belőlem. Képtelen vagyok elmenni egy menhelyre. Szívesebben adakozom ha van rá lehetőség. Megszakad a szívem. Ahogy néznek rám. Azok a szemek. Elmondják a történetüket. Az a mancs. Tényleg olyan. Ments meg. Szomorú. Utálom az embereket. Ezt váltja ki belőlem. Elnézès Tőletek akik talán hasonlóan éreztek.