Egy fotóetűdnél az a fontos, és ez különbözteti meg a riporttól, hogy úgy kell megcsinálni a képsort, hogy duma nélkül is működjön. A riport megengedőbb, oda odaképzelhető a képaláírás, de az etűd maga a képi történetmesélést jelenti. Itt most, amit leírsz, az javarészt nincs a képeken. A közeli portré formailag is kilóg. Alapjában jó sztori lenne, de kéne látni a szülőket, kéne látni az autót kívülről, hogy érzékelni lehessen a szituációt, esetleg a lány mögül is képet csinálni, hogy az út is látszódjon, amerre megy. Valójában ez így utólag persze nehezen körbeírható, mivel nem voltam ott, hogy milyen pillanatok adódtak, hogy mi az, ami kimaradt a sorozatból, pedig megtörtént. A lényeg az, hogy arra kell koncentrálj, hogy a néződ senkiről semmit se tud, tehát a te dolgod a lényegeset megmutatni. (hegyi)