Nyár volt, nagyon korán reggel, sokkal inkább kora hajnal. Munkába mentem. Annyira csend volt. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom ölelt át mindent. Közeledtünk az év leghosszabb nappala felé, merthogy június 16-át írtunk. Öt óra körül értem a Velencei-tóhoz. Rengeteg időm volt még munkakezdésig, ezért lekanyarodtam a korzó felé. Vállamon az állvány, kezemben a gép és sétáltam. Egyszercsak finom neszezést, a víz csendes csobogását hallottam. Emlékek ébredtek bennem. Az uszoda hajnali hangjai, illata elevendtek meg. Régi barátok arca, még a hangjuk is. Arra vettem az irányt és láttam a csónakot, kifelé a nyílt víz felé haladt. Csendben, lassan, nyugodtan. Muszáj volt lefényképezni. Azután álltam és figyeltem, amíg el nem tűnt a nádas mögött. Mentem dolgozni.
Kedves Ingrid ! Megtisztelsz. Természetesen használd fel ! Köszönettel: Havasi László
Köszönöm Zsolt ! Örömmel hallom !