Elemzés

A híres Rosenborg-kastély, a dán koronázási ékszerek „lakhelye”.

Fent nem kell ennyi. Oldalt viszont kéne ahhoz, hogy ez a virágtenger kiteljesedhessen, mint bázis és ellenpontja az épületnek. Ritka, amikor állóba kell a kamerát tenni, javarészt szerintem alig van olyan helyzet, amikor indokolt elforgatni, én portrénál se szoktam javasolni, de más terep, viszont a városképnél, ott jó, ha van környezet is. (hegyi)
értékelés:

A koppenhágai Nationalmuseet tetőszerkezete.

Jó az ötlet. Több kéne a jobb oldali rendből, hogy a bal oldali átrendeződés arányai ne vegyék el a hangsúlyt ennyire, de tetszik, hogy keresed a mértant, a geometriát, jó dolog ez, a tömeg az, amit egyensúlyozni kell, ezért mondtam, hogy az egyenes amiből több kell, mert az lesz a bázis, és ahhoz képest kell minden másnak történnie. (hegyi)
értékelés:

A cégcsoport híres, kék ablakos épülete Koppenhágában.

Itt is az időtényező az, ami segíthet egyedivé tenni a képed, vagy az ablak mögött, de inkább az ablak előtt vagy az égen kell lenni valaminek, ami az ablaksor üres rendjét megbontja. Van is valami lenn, de az nem jó helyen van. A másik, hogy a hordótorzítást érdemes korrigálni utólag, hogy ne görbüljenek a vonalak. (hegyi)
értékelés:

Itt meg az van, hogy szegény leejtette a telefonját, vakarja is a fejét, mi lesz most, biztos kikap érte otthon, hogy elveszett - szóval az van, hogy szerinted miből kéne rájönnöm, hogy itt horgászás van? A zsinór kevés, aligha tűnik fel a néződnek, hogy mi van a kezében. Szóval itt is azt mondom, magadban, hangosan ki kell mindig mondani, mit akarok csinálni, látni, és akkor megles az is, honnan, mikor, hogyan kell komponálni és exponálni. (hegyi)

Bár nem házikedvenc, megtetszett ez a kormorán az indusztriális környezetben és háttér előtt. Kár, hogy a madár maga bemozdult, sebtiben kattintottam, nem figyelve annyira a beállításaimra.

Átteszem a természetfotóba, mert ez valóban nem házi kedvenc. Te magad írod le a problémát, nem volt időm. Ilyenkor vagy a rutin segít, vagy a szerencse. A rutinhoz kilóra kell tolni a városképeket, hogy gyorsan reagálj majd, többezer szar fotó után kezd majd beidegződni a technika. Olyan, mint a nyelvtanulás. A szerencse... persze, benne van a fotóstáskában a szerencse is, de az csak arra jó, hogy esélyt adjon, amiből neked kell kihoznod a jót. (hegyi)

Mindenki a színes házakat fotózza ebben a kis csatornában, én igyekeztem a hajótúra során kicsit más képeket is készíteni.

Na ja, csak az van, hogy az nem elég, hogy mást akarok, mint a többség. Nehéz, mert kiránduláson kötött helyzetek vannak, kötött időtartamok, nem sok esély arra, hogy valóban többet találjon az ember útiképeknél. Ehhez el kell szakadni a programtól, le kell válni, elvegyülni, idő, idő, idő, idő. Ez nem megspórolható. A két figura nem érdekes igazán, persze, van némi vicc faktora, de nem elég erős. A környezetből meg nem derül ki, hol vagyunk, ami ha egy képsor, nem baj, de önálló képnek így ez kevés. (hegyi)

Ez egy jó helyzetfelismerés, fenn a párkánynál már vágnám, de működhetne, viszont nekem az a kérdés merült fel, hogy mire megy ki a fuvar. Mit is akarunk ábrázolni. Mert most, amit látok, abban maga a sikátor nem fontos, hanem az lenne a fontos, ami a sikátor után, kinn történik. Valóban ez a cél? Ha a sikátor lenne, akkor oda kell fényt is mérni, tónust állítani is, de legfőképp az élességet. Így ugyanis pont az marad dekoráció, vagy inkább csak folthatás, ami a lényeget mutathatná. Ez a baromi kis mélységélességgel fotózás nagy divat, érdemes átgondolni azonban, hogy mikor kell és mikor lesz pont ellentétes a hatása, mint amit szeretnél. (hegyi)

A GórCső c. rádióműsorunk marathoni Chaplin sorozatának végére értünk. Hallgassátok Ti is velünk, és várunk a cseten is 2019. április 26-án este 21h-tól!

Nyözö, ez műsorhoz elmegy, de ha már csinálunk valamit, tegyük bele magunkat annál jobban, hogy kell a műsorhoz egy kép, legyünk túl rajta. Szűk, simán lehetne négyzetes is, mert fenn és lenn inkább lenne vágható, mint oldalt, és a lényeg: Orsi megérdemelne egy portrét tőled, amin nem érzi ennyire kényelmetlenül magát. Melós, tudom. (hegyi)

Bemutatkozásként ezt a képet csináltam magamról. 5-6 éve érdekel a fotózás, és most jutottam el odáig, hogy szeretnék ezzel komolyan foglalkozni. Elég nagy kihívást jelent egy önportrét szoftboxokkal igény szerint bevilágítani, és időzítővel elkészíteni a képet, ezért a kötelező körön kívül nem is nagyon próbálkozok majd ilyennel. Én a kamera másik oldalán mozgok otthonosan. A technikai részletekben szeretek elmélyülni.

Gábor, üdv a Téren. Szeretnélek rávenni, hogy foglalkozz ezzel még, mert nem csak azért fontos, mert a Hegyi kéri, meg a bemutatkozás, meg legyünk rajta túl, és értem is, hogy a másik oldalon kényelmesebb az élet, de épp ez a lényege, hogy ahhoz, hogy a másik oldalon állva a modelljeiddel is jól tudj működni, magad bőrét is vásárra kell vinni, különben nem tudod, mit él át a modell, mit bír, meddig, hol él egy gesztus és hol hal meg, szóval megéri a vacakolást még ez. Annál is inkább, mert én értem, hogy az üzenetbe bele akartad tenni azt is, hogy te a másik oldalon vagy most és ez neked a rossz oldal, és kicsit szégyellős is vagy, meg kényelmetlen is, ez javarészt sikerült is, de azt te is látod, hogy tónusrendben azért ezen van mit még melózni. Szóval várnám a folytatást még erre, próbáld ki, mi van, ha nem műteremben, vagy "műtermiesen" csinálod. (hegyi)
értékelés:

Ez egy régebbi fotó, most színesben. Aktuális a repce miatt, de felhők sajnos nincsenek így maradt ez a túldramatizált változat. ;)

Zoli bácsi, én ezt szeretném, ha hagynád, de most fullba nyomod, magyarán annyira akarod, hogy érezzem ezt a színkavalkádot, és annyira nem bízol bennem, mint nézőben, hogy rátoltad a clarityt is, a vibrance-t is és a szaturációt is, ezzel átestünk a lovon. A kevesebb néha több, na. (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem, két bajom van ezzel. Az egyik, hogy a perspektívája kicsit el van torzulva, emiatt hiába jó a felső széle, ha alul ferde, és ez zavaró. A másik, hogy én nem itt vágtam volna alul, a padok teteje nekem jobb lezárást adna, mert a pad lényeges elem egy ilyen térben. És egy kis színhőmérséklet korrekció azért tenne jót, mert akkor az aranynak, a sárgáknak több tónusa jönne ki, ha nem lenne alapvetően erre az arany hangulatra még rátolva azzal, hogy sárgás a színhő is. (hegyi)
értékelés:

Sokat gondolkodtam ezen a képen. Valami nem kerek. Értem, miért így vágtad ki. Értem, hogy az ablaküveg két rétege adja a duplázást, de ehhez jön még egy bemozgatás is, és ez így már nekem sok. Azt nem tudom, hogy megtalálható-e az a pont, ahonnan ez a duplázás kevéssé erős, ki lehet-e szűrőzni, nyilván ez mind elvenne a spontaneitásából. Szóval oké, jó ez, de valahogy elfáradok a duplázás okán, és emiatt nem is nézem annyit a képet, hogy elkezdjem felfedezni a terepet. Lehet, hogy egy közelebbi portrénál kevéssé zavarna. Nem tudom. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! Több éve foglakozom fotózással, kissebb nagyobb hullámokban tör rám. Ez itt az első feladatmegoldásom, a fotó a szobámban készült, a kacér mosoly a lehetőségnek szól, amit ez a közösség nyújthat nekem. A képeket digtális géppel készítem, viszont papám zenitjéről csent fix orosz objektívekkel. A képen a falről visszaverődő, és a függönnyel szürt fények láthatóak. Mivel az objektív gyújtótávja 2.0 volt, ezért a fókusz behúzását bíztam csak segítőmre.

Barnabás, üdv a téren! Alapvetően tetszik ez a megoldás, a mosoly is jó, a gesztus is, kicsit több derítés elférne, hogy a másik szemed is éljen, hiszen a mosoly is azon a feleden jelenik jobban meg. Azonban két dolog van. Az egyik, hogy nincs meg az élesség igazán. A másik, hogy be is mozdultál. Jó dolog a fix objektív, de azt tudnod kell, hogy ha nem a gyártód csinálta, hanem pl egy Zenit lencséi, az analógnál sokkal lazábban vették a minőségi elvárásokat, mint a digitnél, ez azért volt, mert a film maga kevésbé háklis, mint a szenzor, ezért az eredmény sok esetben lágyabb rajzú kép lesz, több hibával. Ezt jó tudnod, hogy ne érjen csalódás. Várom a folytatást, még akár erre a leckére is. (hegyi)
értékelés:

Kedves Gábor, nagyon hangulatos dolgokat tudsz az esti képeiddel létrehozni, ez megvan neked, talán egy leheletnyit a mélytónusokon emelnék, hogy ne bukjon ennyire be, de a dolog működik, van benne mese. Jó. Azt nem nagyon értem, miért a szorgalmi az, amibe a képeid küldöd, hiszen vannak leckéink, azokra csillag is jár, ellenben a szorgalmival, amire rövidebb elemzés jön és nincs csillag sem. A másik az első lecke. Szeretném, ha foglalkoznál vele, az a bemutatkozás is, bátorítalak, várom a folytatást. (hegyi)

Sziasztok! Ezzel a legfrissebb önarcképpel szeretnék bemutatkozni, amit pont egy hete készítettem magamról. Vagyis készítettünk, mert anyukám is besegített. Mindent én csináltam, az LCD kijelző is felém volt fordítva de nem volt állványom, vagy önkioldóm, így ő tartotta és nyomta meg a gombot amikor szóltam neki. Nem volt könnyű feladat, de nem hagyhattam ki azt a napot. Nagyjából évente kap el az ihlet, hogy otthoni körülmények között képet készítsek magamról, amikor minden klappol, jól áll a hajam, szép az arcom, nem pattanásos, de azért raktam egy kis sminket, és még a fény is jó ami az ablakon beszűrődik. Már késő délután volt, 4 óra körül, nem volt nagyon borús az ég de pont annyira, hogy természetes derítőként funkcionáljon a Nap előtt. A nagy ablakok előtt kellő távolságban elhelyezkedve pont elég fényt kapott az arcom, persze egy kicsit alakítottam a beállításokon Lightroomban. Photoshopot nem használok mert nem is tudok, de amúgy sem vagyok híve a túl sok retusnak.
Egyébként egy Canon700D géppel rendelkezem, ezzel és a kit objektívvel fotózok már lassan öt éve, de végre beszereztem egy 50mm f1.8-as obit amivel ez a kép is készült. Gimiben kezdett el érdekelni jobban a képkészítés (most 24 éves vagyok), amikor az egyik média órán a kompozíciókról volt szó és házi feladatként olyan képeket kellett csinálnunk (én akkor még mobillal) amiken alkalmazni is kellett azokat.

Köszöntünk a Látszótéren, ez egy jó kezdés, és határozott elképzelés a portréról, szeretem ezt a képet. Őszinte, keresetlen, egyszerű és mégis jó megoldás, mert van benne némi feszültség. Ezt lehetne fokozni, vagy egyértelműbbé tenni akkor, ha az biztos döntés lenne, hogy nem a kamerába, hanem a kijelzőjére nézel - gondolom felfelé billenthető kijelző lehet, mert egy picit felfelé nézel el. Fontos, hogy a tekintet hova néz. Jelentése van. Amit leírsz, most arra pár szót. A retus nem azt jelenti, hogy az ember tokától bokáig jár a manipulációban, alapjában a retus feladata portrénál a bőrhibák korrigálása, ha szükséges, a tónusok, a fények vagy árnyékok finomítása vagy erősítése, szóval nem kell egyből arra gondolni, hogy hogyan varázsoljunk a semmiből valamit, de fontos az utómunka. Erre amúgy a Lightroom is alkalmas, nem kötelező a Photoshop. Ajánlok figyelmedbe egy plugin csomagot, NIK collection, vagy ha FF, akkor Silver Efex Pro. Elvileg fizetős, de megéri, mert nagyon szépen hozza az analóg zajt, a tónusokat, szóval jól lehet vele dolgozni. Ami a távkioldót illeti, nem ismerem a 700-as Canont, de vannak ma már rádiós távirányítók, amik az exponálást segíthetik, nem is nagyon drágák, és ebbe akkor is érdemes beruházni, ha nem csak önportréban gondolkodsz, portrézásnál is jó lehet, ha állványon a gép, beállítasz mindent és az exponálást már nem a gépbe nézve csinálod. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés: