Elemzés

Tópart

Hát ja, jó, persze, lírázunk, lírázunk, közben meg alul van a lényeg, nem abban a zöld semmiben fenn. Ott lehetnek izgalmas játékosságok, ahogy a rendbe belekavar egy-egy renitens elhajló. Magyarán: fenn ennyi nem kell, minek. Lenn meg amit fenn levágsz, hozzá kéne adni. Olyannyira, hogy akár bele is vághatsz fenn, hogy egy vékony sáv maradjon a zöld. (hegyi)
értékelés:

Túlélés

Ezért egy picit rácsapkodok a kezedre, tartsd ide szépen, ne húzd el, ugyanis elkezdődik az, ami miatt ez egyedi lehetne és sajátosan ingrides, de nem, te ragaszkodsz a szimmetriához, hogy a fene enné meg, és ezért lemarad a lényegből. Igen, arról ott jobbra fent, arról beszélek. Annyira jó lenne, ha lenne ebből még felfelé valamennyi, hogy újravághasd... és most kemény leszek, ez így csak két csillag. Ugyanis pontosan tudod, hogy a természetes formáknak, meg a tükröződésnek mennyire jót tenne az a fekete sráfozás, amit a hullámok hoznak létre, de hát, itt most az csak jelzésértékkel van jelen. Oké, nem kéne hat kiló belőle, csak 10 dekával több. És engedd el a korlátot, nem kell a képhatárig húzni dolgokat, maradhat is tér, meg bele is vághatsz, ha van ami fontosabb. (hegyi)
értékelés:

Túlpart

Ingrid, ez szép. Nem téped le a fejem vele, meg a kék és a zöld ezen árnyalatai nem is a szívem csücskei, de ez szubjektív, amin túl kell tudni lépni, és ahhoz meg kép kell, hogy az ember át tudjon a saját korlátain is mászni. Itt nincs izgalom, nincs nagy gurítás, semmi extra. Csak szép. És az valami. (hegyi)
értékelés:

Ívek

Jó is az, amikor az ember odabújik egy épület díszéhez, oszlopához, falaihoz, megsimogat kőszobrokat, érezni, érinteni, benne lenni, ez valami elemi élmény és szerintem a megértés szempontjából is igen fontos lépés. Olyan ez így, mint egy harisnya és egy láb. Jó, köszönöm, folytassuk. (hegyi)
értékelés:

Fogak

Egy ásvány és fosszilia kiállítás során készült a kép.

Az ötlet jó, hogy ahogy látom, egy lupét használsz a téma kiemeléséhez, egy gondolat csak, hogy néha a kevesebb több, most nekem túl sokan vannak ezek a fogak, így inkább szotyi, de persze, egy kiállításon nem állhatsz oda, hogy hadd rendezd át a pultot. Szóval oké, elfogadom így is, köszi. (hegyi)
értékelés:

Tükröződések

Ez sem szoció, sem utcafotó, megint az van, hogy ezekhez a kategóriákhoz beazonosíthatóbb környezet kell, ott nem maradhat titokban, hogy hogy a fenébe is van ez a moonwalkoló gyalogossal. Viszont maga a kép szuper, tetszik, emiatt megvan most a 3 csillag, és mielőtt az előzővel összevetve felmerülne, ott miért nem itt miért igen, az az egyediség és univerzalitás megfogalmazása miatt van, ami amott átcsúszik a lírázásba, ami lehet jó, de inkább akkor, ha egy etűd része, önálló képként az nem működik, míg ez meg igen. (hegyi)
értékelés:

Régebbről

A kép hangulata abszolút megvan. A besorolást nem értem, mitől szoció ez, inkább egy hangulat, egy asszociáció, de a szocióhoz lírai és a sztori sem egyértelmű. Ha nem foglalkozom azzal, hogy a leckebesorolás nem jó, akkor azt mondom, hogy 3 csillag, és örülök, hogy ez lett a Hónap képe, viszont feltételezem a tudatosságot a beküldésnél, így egy csillag a fiókban marad, mert a szocióhoz konkrétság kell. (hegyi)
értékelés:

Munkaközi szünet

Egészen kiskoromtól szeretem az ilyen típusú képeket. Talán ez egy ritkábban látott nézőpont. A fényképezés helyét nem írhatom ki. Legyen elég annyi, hogy egy nagy kötöttpályás közlekedés területén tevékenykedő vállalat székházának teraszáról készült a kép. (Canon EOS 80 D, ISO 100, f9, exp: 30 s, Canon EF 28 mm objektív)

Lajos, én ezt szeretem, a felhők színeit, a város vörösét, azt, hogy az épület pont jól akasztja meg a tekintetet, a város, ahogy a kis pontokkal nyüzsög, él, köszönöm, hogy megmutattad. Ha lecke lenne, 3 csillag lenne. És várnám ám a munkáid. (hegyi)

Tarkóra tett kezekkel

Egyrészt végre. Végre elkezdesz a komfortzónádból kimozdulni. Ez szuper. És a kép is alapvetően jó, benne van az a kettősség, hogy a tarkóra tett kéz mennyiféle asszociációt tud beindítani. Még erősebb lenne, ha jobbra nem fordulnánk be feketébe. Tudom, mondani könnyű. Szóval csináltam egy verziót, persze béna, mert az eredetiből könnyebb varázsolni, és hát nem is enged sok lépcsőnyi világosítást a digit, ennyire nem szereti, ha belenyúlnak, de megmutatom, hogy érezd, mire gondolok. (hegyi)
értékelés:

Én(kép)

A kép egy Sony A6000 készülékkel készült, Sony PZ 18-105mm f/4 G OSS objektívvel állványról és beépített távvezérlővel. Utómunka Cature One 11 + Silver Efek Pro 2.

Exp: 1/200 s
Rekesz: f/5
ISO: 500
Fókusztávolság: 105 mm

Üdv a téren, ez egy jó önkép, tetszik, jó kezdés. És várom is már a folytatást. Egy dolog, amit én tapasztaltam, hogy a silver fx az hajlamos arra, hogy amíg dolgozol benne, minden oké, jónak tűnik, majd amikor enter után legenerálja a képet, az egy picit mindig mintha fátyolosabb, sötétebb lenne, mint amire számítottam. Legalábbis mac-en így van. Persze nem tudom, hogy ez koncepció is volt, hogy ennyire szürkében hagyod magad, vagy kalibrálási kérdés is, de mondom, alapvetően a portréd jó. (hegyi)
értékelés:

Gyönyör rétegei

Több órás keresés után sikerült véletlenül megtalálnom egy helyet, ahol meg tudtam valósítani az elképzelésem. A háttérben a Lánchíd látható. Egyébként egy fiataloknak szánt EU-s pályázatra neveztem ezzel. (téma: egyenlőség identitás, vallás stb.) Remélem nem volt hiábavaló az igyekezet.

Miklós, pörgessük fel a tempót. Én is jobban pörgök, te is küldj képeket, haladjunk, mert ez a kép jó, és az előző is az volt, szóval volna értelme dolgoznunk. Egyetlen, amit nem értek, bár tudom, van egy ilyesmi divat, hogy szürkében hagyjuk, de miért jó az, hogy nincs alja, hogy a tónusok feketéig nem mennek el? Na, erről beszéljünk majd, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Egy újabb önportré

Feri, kommentben Pistának kiválóan leelemezted a képet. A függöny jó, semmi baja, sőt. Csak kéne még a térből, hogy a szociója jobban jöjjön. A kezek. Egy bögre a kézben. Valami, ami sztorit csinál. Így ez most nem elég. De jegyezd meg, hogy, hol, mikor, hogyan, mert ezt jó lenne nyáron ismételni, jobb fényekkel, kevesebb gönccel. (hegyi)

Hattyú ház

Kiskunfélegyháza, kedves kisváros, barátságos lakókkal, üdezöld parkokkal, híres-nevezetes platánfákkal. Itt született Móra Ferenc, itt gyerekeskedett Petőfi Sándor. Az épület a Hattyúház, amelyben Petőfi apja bérelt annikidején mészárszéket. Ma városi könyvtár.

Ez korábban kell fotózni, hogy legyenek már bekapcsolva a lámpák, de ne legyen ennyire sötét, azaz, hogy ne kelljen ennyire belenyúlni utómunkában, hogy a lámpa ne égjen ki. Gyerekként voltam erre, így nem tudom, de talán ha jobbfelé még jössz, akkor az épület is egyensúlyba kerül, de mondom, a legfőbb bajom az a fények hiánya, ettől szomorú, üres, kicsit koszos érzete van most a képnek. (hegyi)

Az egyik legszebb templom

Pécs, Havashegy. Elképesztő magasan van.Lentről nem is tűnik olyan szépnek, mégis, valami miatt nem lehet nem odafigyelni. Aztán, egy szép reggelen döntés: felmászom, ha beledöglök is. Ahogy közeledtem, egyre kevesebb levegővel gazdálkodtam és egyre kevesebbet láttam belőle. Egyszercsak.... Fantasztikus látvány. Megrögzött ateistaként is földbegyökerezett a lábam. A Havas Boldogasszony-templom.

Nem ismerem a helyszínt, így csak tippelni tudok, hogy balról jobbra haladtál, ha így van, még mentem volna, már ha nem volt akadály, hogy az a lépcsősor jobban látszódjon, ami visz felfelé, és hogy kevesebb legyen jobbra a fából, és maga a kereszt és a templom még jobban főszereplő legyen. Mondom, ha ez megoldható egyáltalán, helyismeret hiányában biztosat nem tudok. Ha nem, akkor viszont a kamerát mozgattam volna oldalirányban bal felé úgy, hogy jobbra kevesebb fa legyen, és előrébb kerüljön a fő motívum. (hegyi)
értékelés:

Kirándulók

Nehezen, de tavaszodik. Már megvillannak kicsit határozatlan, bátortalan napsugarak és előcsalogatják a téltől, hosszú sötétttől elfásult embereket. Még kemény fagyok próbálják elrettenteni a vállalkozókedvű kirándulókat, de egyre kevesebb sikerrel. Olyan jó ránézni a laposan szétterülő napsugarakra, hogy lehetetlen szomorkodni ! Végre tavasz lesz !

Van ebben a hatvanas-hetvenes évek melankóliájából, analóg világából, ez nagyon tetszik. Fent vágnám annyira hogy semennyi ég se legyen, hogy zárt maradjon a kompozíció. És nem tudom, ha jól látom, ők mennek elfele, szóval fél perccel talán ha korábban exponálsz, akkor nem akad az emberek és a növények formája össze fejnél. De nagyon hangulatos a kép, igaz, nekem nem a végre tavaszodik érzetet adja, hanem inkább az elmúlásról mesél, de jó. Megadom a 3 csillagot, legközelebb az apróságokra is figyelj. (hegyi)
értékelés: