Szocreál

Ismét Szocreál. Saját elméletem szerint, akkor a legszebb a város amikor felhős és/vagy csepereg. Az lágy fények ilyenkor nagyon jól dolgoznak a formákkal. Ez is ilyen időkben készült egy városházáról, ami a négyemeletes belváros felé emelkedik szimbolizálva a hatalmat. Egy másik oldalt látunk most ahol inkább a merevség és a szabályok mutakoznak. Az arányok talán lehettek volna máshogy elosztva, ezt így utólag belátom. Sokat gondolkoztam még a fán, hogy esetleg retusáljam, de nem tetszett. Talán pont a fa ad neki egykis egyensúlyt. 1/125 Iso1000 sajon nem tudom milyen objektív

Most épp

Egy másik önportré, egy másik állapotban. Nagyon hosszú nap után egész nap emellett a tükör mellett dolgoztam. Ahányszor elmentem mellette mindig máshogy láttam benne tükröződéseket magamről, vagy éppen a háttérről. A nap végén pedig kezembe vettem a gépet, és csináltam pár fotót. A gondolataim folyamatosan cikáztak a fejemben a körülöttem lévő dolgok között, ennek megjelenítése a fejemben ez az egész. A lenti gépállás azért van, mert szerettem volna hogy látszon az arcom. Sajnos sötét volt és ezért a kép zajos lett, de talán még ez is hozzá tesz a hangulathoz, pont úgy ahogy a háttérben cikázó csövek és elemek amik mégjobban a szétszakadásra utalnak. A gép egy 650D volt egy 24-70 optikával 2.8 1/40 1600-as iso 35mm-en.

Várakozó

Szeretem szülővárosom utcáit járni éjszakánként, esténként. Sokszor csak a hangulatot keresem, ugyanis talán a kommunizmus óta nagyon erősen él a városban egy konstans hangulat. Erre a légkörre sokszor erősen rájátszik a város szocreál építészete, kívülről mindenképpen, de ahogy a mellékelt ábra mutatja sokszor még az épületek belseje is erősen a rendszerváltás előtti időket vetíti elém. Ezt a képet egy orvosi rendelőről csináltam. Talán a legerősebb érzés bennem az üresség volt akkor, pont ahogy az épület is ezt sugallja nekem. A formák meghatározzák a képet, a három fő épületrészből a középső viszont nagyon sok jelentés tartalmat hordoz számomra. A várakozószékeket helyeztem középre, mert a téma azoknak az üressége volt a fejemben és furcsa kettősséget szerettem volna érzékeltetni a szimmetria egyidőben való meglétével és megbontásával. A színek szerencsémre nagyon erősen rájátszanak erre a hangulatra. Éjzsaka volt, a záridő 3,2 s a blende értéke 8 volt, és az isot pedig 100-ra állítottam, kb. 35mm-en.

Bemutatkozom

Sziasztok! Több éve foglakozom fotózással, kissebb nagyobb hullámokban tör rám. Ez itt az első feladatmegoldásom, a fotó a szobámban készült, a kacér mosoly a lehetőségnek szól, amit ez a közösség nyújthat nekem. A képeket digtális géppel készítem, viszont papám zenitjéről csent fix orosz objektívekkel. A képen a falről visszaverődő, és a függönnyel szürt fények láthatóak. Mivel az objektív gyújtótávja 2.0 volt, ezért a fóksuz behúzását bíztam csak segítőmre.