Várakozó

Szeretem szülővárosom utcáit járni éjszakánként, esténként. Sokszor csak a hangulatot keresem, ugyanis talán a kommunizmus óta nagyon erősen él a városban egy konstans hangulat. Erre a légkörre sokszor erősen rájátszik a város szocreál építészete, kívülről mindenképpen, de ahogy a mellékelt ábra mutatja sokszor még az épületek belseje is erősen a rendszerváltás előtti időket vetíti elém. Ezt a képet egy orvosi rendelőről csináltam. Talán a legerősebb érzés bennem az üresség volt akkor, pont ahogy az épület is ezt sugallja nekem. A formák meghatározzák a képet, a három fő épületrészből a középső viszont nagyon sok jelentés tartalmat hordoz számomra. A várakozószékeket helyeztem középre, mert a téma azoknak az üressége volt a fejemben és furcsa kettősséget szerettem volna érzékeltetni a szimmetria egyidőben való meglétével és megbontásával. A színek szerencsémre nagyon erősen rájátszanak erre a hangulatra. Éjzsaka volt, a záridő 3,2 s a blende értéke 8 volt, és az isot pedig 100-ra állítottam, kb. 35mm-en.

Ez egy valóban izgalmas formajáték, jók a fények is, amik az ablakon át árnyékokkal a párkányokon szintén izgalmas rajzot adnak. Két dolog, ami miatt ha lehet, vissza kéne menni ismételni. Az egyik, hogy most picit hanyatt is van a kép, picit el is van fordulva, emiatt a tető nem vízszintes és a párhuzamosok se a végtelenben találkoznak, szóval ezeket amennyire lehet, ott a helyszínen kell javítani. A másik, hogy kicsivel ha hátrébb mégy a géppel, akkor a formákból még több látszódhat, kifejezetten az íves rész az, ami jó lenne, ha be tudna fejeződni. És még egy: ha van állvány, vagy bármi, ami stabilan tartja a gépet, akkor egy kicsival ha még hosszabbat exponálsz, tónusban több marad, amivel utómunkában lehet dolgozni. De ezekből a legfontosabb, hogy hátrébbról és a dőlést korrigálva kéne ezt ismételni, mert izgalmas dolog, megéri a melót. (hegyi)
értékelés:

Új hozzászólás