Most épp

Egy másik önportré, egy másik állapotban. Nagyon hosszú nap után egész nap emellett a tükör mellett dolgoztam. Ahányszor elmentem mellette mindig máshogy láttam benne tükröződéseket magamről, vagy éppen a háttérről. A nap végén pedig kezembe vettem a gépet, és csináltam pár fotót. A gondolataim folyamatosan cikáztak a fejemben a körülöttem lévő dolgok között, ennek megjelenítése a fejemben ez az egész. A lenti gépállás azért van, mert szerettem volna hogy látszon az arcom. Sajnos sötét volt és ezért a kép zajos lett, de talán még ez is hozzá tesz a hangulathoz, pont úgy ahogy a háttérben cikázó csövek és elemek amik mégjobban a szétszakadásra utalnak. A gép egy 650D volt egy 24-70 optikával 2.8 1/40 1600-as iso 35mm-en.

Macika, oké, értem én, meg minden, de ezt most annyira sejtelmesre sikerült vasalnod, hogy a fene se mondja meg, hogy tükör, vagy hogy önportré, szóval gyere vissza közénk, és ha már ez a tükör ott van, próbáljuk ezt újra megfogalmazni úgy, hogy belekalkulálod, hogy ami neked mindennapi látvány, azt a néződ most fogja először látni, és neki nem lesz egyértelmű az, hogy miből is indultál el. (hegyi)

Új hozzászólás