Elemzés

Önportré

Bemutatkozásként ezt a képet csináltam magamról. 5-6 éve érdekel a fotózás, és most jutottam el odáig, hogy szeretnék ezzel komolyan foglalkozni. Elég nagy kihívást jelent egy önportrét szoftboxokkal igény szerint bevilágítani, és időzítővel elkészíteni a képet, ezért a kötelező körön kívül nem is nagyon próbálkozok majd ilyennel. Én a kamera másik oldalán mozgok otthonosan. A technikai részletekben szeretek elmélyülni.

Gábor, üdv a Téren. Szeretnélek rávenni, hogy foglalkozz ezzel még, mert nem csak azért fontos, mert a Hegyi kéri, meg a bemutatkozás, meg legyünk rajta túl, és értem is, hogy a másik oldalon kényelmesebb az élet, de épp ez a lényege, hogy ahhoz, hogy a másik oldalon állva a modelljeiddel is jól tudj működni, magad bőrét is vásárra kell vinni, különben nem tudod, mit él át a modell, mit bír, meddig, hol él egy gesztus és hol hal meg, szóval megéri a vacakolást még ez. Annál is inkább, mert én értem, hogy az üzenetbe bele akartad tenni azt is, hogy te a másik oldalon vagy most és ez neked a rossz oldal, és kicsit szégyellős is vagy, meg kényelmetlen is, ez javarészt sikerült is, de azt te is látod, hogy tónusrendben azért ezen van mit még melózni. Szóval várnám a folytatást még erre, próbáld ki, mi van, ha nem műteremben, vagy "műtermiesen" csinálod. (hegyi)
értékelés:

Repcemező

Ez egy régebbi fotó, most színesben. Aktuális a repce miatt, de felhők sajnos nincsenek így maradt ez a túldramatizált változat. ;)

Zoli bácsi, én ezt szeretném, ha hagynád, de most fullba nyomod, magyarán annyira akarod, hogy érezzem ezt a színkavalkádot, és annyira nem bízol bennem, mint nézőben, hogy rátoltad a clarityt is, a vibrance-t is és a szaturációt is, ezzel átestünk a lovon. A kevesebb néha több, na. (hegyi)
értékelés:

Sárgás fehéres

Azt hiszem, két bajom van ezzel. Az egyik, hogy a perspektívája kicsit el van torzulva, emiatt hiába jó a felső széle, ha alul ferde, és ez zavaró. A másik, hogy én nem itt vágtam volna alul, a padok teteje nekem jobb lezárást adna, mert a pad lényeges elem egy ilyen térben. És egy kis színhőmérséklet korrekció azért tenne jót, mert akkor az aranynak, a sárgáknak több tónusa jönne ki, ha nem lenne alapvetően erre az arany hangulatra még rátolva azzal, hogy sárgás a színhő is. (hegyi)
értékelés:

Ablakos

Sokat gondolkodtam ezen a képen. Valami nem kerek. Értem, miért így vágtad ki. Értem, hogy az ablaküveg két rétege adja a duplázást, de ehhez jön még egy bemozgatás is, és ez így már nekem sok. Azt nem tudom, hogy megtalálható-e az a pont, ahonnan ez a duplázás kevéssé erős, ki lehet-e szűrőzni, nyilván ez mind elvenne a spontaneitásából. Szóval oké, jó ez, de valahogy elfáradok a duplázás okán, és emiatt nem is nézem annyit a képet, hogy elkezdjem felfedezni a terepet. Lehet, hogy egy közelebbi portrénál kevéssé zavarna. Nem tudom. (hegyi)
értékelés:

Bemutatkozom

Sziasztok! Több éve foglakozom fotózással, kissebb nagyobb hullámokban tör rám. Ez itt az első feladatmegoldásom, a fotó a szobámban készült, a kacér mosoly a lehetőségnek szól, amit ez a közösség nyújthat nekem. A képeket digtális géppel készítem, viszont papám zenitjéről csent fix orosz objektívekkel. A képen a falről visszaverődő, és a függönnyel szürt fények láthatóak. Mivel az objektív gyújtótávja 2.0 volt, ezért a fókusz behúzását bíztam csak segítőmre.

Barnabás, üdv a téren! Alapvetően tetszik ez a megoldás, a mosoly is jó, a gesztus is, kicsit több derítés elférne, hogy a másik szemed is éljen, hiszen a mosoly is azon a feleden jelenik jobban meg. Azonban két dolog van. Az egyik, hogy nincs meg az élesség igazán. A másik, hogy be is mozdultál. Jó dolog a fix objektív, de azt tudnod kell, hogy ha nem a gyártód csinálta, hanem pl egy Zenit lencséi, az analógnál sokkal lazábban vették a minőségi elvárásokat, mint a digitnél, ez azért volt, mert a film maga kevésbé háklis, mint a szenzor, ezért az eredmény sok esetben lágyabb rajzú kép lesz, több hibával. Ezt jó tudnod, hogy ne érjen csalódás. Várom a folytatást, még akár erre a leckére is. (hegyi)
értékelés:

Prágai tavasz

Kedves Gábor, nagyon hangulatos dolgokat tudsz az esti képeiddel létrehozni, ez megvan neked, talán egy leheletnyit a mélytónusokon emelnék, hogy ne bukjon ennyire be, de a dolog működik, van benne mese. Jó. Azt nem nagyon értem, miért a szorgalmi az, amibe a képeid küldöd, hiszen vannak leckéink, azokra csillag is jár, ellenben a szorgalmival, amire rövidebb elemzés jön és nincs csillag sem. A másik az első lecke. Szeretném, ha foglalkoznál vele, az a bemutatkozás is, bátorítalak, várom a folytatást. (hegyi)

Feketén fehéren

Sziasztok! Ezzel a legfrissebb önarcképpel szeretnék bemutatkozni, amit pont egy hete készítettem magamról. Vagyis készítettünk, mert anyukám is besegített. Mindent én csináltam, az LCD kijelző is felém volt fordítva de nem volt állványom, vagy önkioldóm, így ő tartotta és nyomta meg a gombot amikor szóltam neki. Nem volt könnyű feladat, de nem hagyhattam ki azt a napot. Nagyjából évente kap el az ihlet, hogy otthoni körülmények között képet készítsek magamról, amikor minden klappol, jól áll a hajam, szép az arcom, nem pattanásos, de azért raktam egy kis sminket, és még a fény is jó ami az ablakon beszűrődik. Már késő délután volt, 4 óra körül, nem volt nagyon borús az ég de pont annyira, hogy természetes derítőként funkcionáljon a Nap előtt. A nagy ablakok előtt kellő távolságban elhelyezkedve pont elég fényt kapott az arcom, persze egy kicsit alakítottam a beállításokon Lightroomban. Photoshopot nem használok mert nem is tudok, de amúgy sem vagyok híve a túl sok retusnak.
Egyébként egy Canon700D géppel rendelkezem, ezzel és a kit objektívvel fotózok már lassan öt éve, de végre beszereztem egy 50mm f1.8-as obit amivel ez a kép is készült. Gimiben kezdett el érdekelni jobban a képkészítés (most 24 éves vagyok), amikor az egyik média órán a kompozíciókról volt szó és házi feladatként olyan képeket kellett csinálnunk (én akkor még mobillal) amiken alkalmazni is kellett azokat.

Köszöntünk a Látszótéren, ez egy jó kezdés, és határozott elképzelés a portréról, szeretem ezt a képet. Őszinte, keresetlen, egyszerű és mégis jó megoldás, mert van benne némi feszültség. Ezt lehetne fokozni, vagy egyértelműbbé tenni akkor, ha az biztos döntés lenne, hogy nem a kamerába, hanem a kijelzőjére nézel - gondolom felfelé billenthető kijelző lehet, mert egy picit felfelé nézel el. Fontos, hogy a tekintet hova néz. Jelentése van. Amit leírsz, most arra pár szót. A retus nem azt jelenti, hogy az ember tokától bokáig jár a manipulációban, alapjában a retus feladata portrénál a bőrhibák korrigálása, ha szükséges, a tónusok, a fények vagy árnyékok finomítása vagy erősítése, szóval nem kell egyből arra gondolni, hogy hogyan varázsoljunk a semmiből valamit, de fontos az utómunka. Erre amúgy a Lightroom is alkalmas, nem kötelező a Photoshop. Ajánlok figyelmedbe egy plugin csomagot, NIK collection, vagy ha FF, akkor Silver Efex Pro. Elvileg fizetős, de megéri, mert nagyon szépen hozza az analóg zajt, a tónusokat, szóval jól lehet vele dolgozni. Ami a távkioldót illeti, nem ismerem a 700-as Canont, de vannak ma már rádiós távirányítók, amik az exponálást segíthetik, nem is nagyon drágák, és ebbe akkor is érdemes beruházni, ha nem csak önportréban gondolkodsz, portrézásnál is jó lehet, ha állványon a gép, beállítasz mindent és az exponálást már nem a gépbe nézve csinálod. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Lélek

Az van, hogy az ilyen helyek mindig izgalmasak, a romos, szlömös, lepusztult gyárak adnak egy utópisztikus hangulatot, ami manapság beleillik abba a közhangulatba, ami akár a filmek, akár a klímajóslatok okán eleve megvan. Szóval a helyszín jó, használható. A lényeg azonban az, hogy ha maga a helyszín nem valami közismert hely, mint mondjuk Pripjaty, ahol épp az ember nélküliség az, ami a hatást adja, a nyomok, a kiüresedett élet, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy mi lesz az, ami ezt az egészet kontextusba helyezi, mert ez így egyelőre egy díszlet. Hol a történet? Jó, persze, nem mindig a történet az, ami az ember fejébe először bekerül, de itt kifejezetten jó lenne, ha lenne meséje, mert kompozícióban is fontos lenne az ellenpontozás. Még valami. Szépek a tónusok, de a mélytónusnál itt is bebukik a sötét és elvesznek a formák. Erre különösen kell ügyelni, mert az a jó, ha a majdnem feketék is hordoznak infót. Lehet, hogy kalibrálni kellene a monitorod, hogy ezt lásd. (hegyi)
értékelés:

Bölcsesség

Nagyon jó a tömegelhelyezése a képnek, ez a nagy üres tér kifejezetten izgalmas az emberek viszonylatában. Az is jó, hogy az ablak a hátterük, ez is kiemeli a csoportot. Az utómunka az, amin lehetne annyit javítani, hogy a csoport alakjainál korrigálod az ellenfény okozta "bebukást", azaz a mély és középtónusok körüli szürkéknél emelsz picit, hogy az arcok, a karok is értelmezhető formákká váljanak. (hegyi)
értékelés:

Parafrázis

Rákosi Mátyásról készült kép újraalkotása.

Azért érdekes ez a kép igazán, mert úgy sikerült megoldani az újraértelmezést, hogy bár az eredeti kép javarészt azért nem egészen pontosan ilyen, de valahogy a kollektív emlékezetből így is sikerül lehívni a fotót, és valóban, működik minden, beindul az időutazás. Jó a modell, itt a tónusok is működnek, szóval szuper, köszi! Ha van kedved, lehet, hogy izgalmas út lehetne ilyesmiket csinálni. (hegyi)
értékelés:

75 évvel később

Őszintén megvallva csak egy gyors kattintás volt, és igen, a 999x lefotózott híres felirat. Félig-meddig szorgalmi.

A kép hatása jó, a helyszínhez kapcsolódó története azt hiszem, működik. Azért írom, hogy azt hiszem, mert abban nem vagyok biztos, hogy ez egyfajta kritikai megfogalmazás, vagy történetmesélős kép akart-e lenni. És ez az arányok miatt nem egyértelmű. Ha sztorimesélés, akkor több kéne a srácokból, az ég meg a fa nem fontos. Ha viszont kritika, akkor még magasabbra kellene a kamera, picit lemaradni tőlük, ezáltal kábé hasonlóan kiszorítani a képből őket, viszont erősebben mutatódna a helyszín. Jó irány, de ezt a kérdést, hogy mi az üzenet, neked kell eldönteni. (hegyi)
értékelés:

Hellbrun

Egy biciklitúra csendes állomása. A padon régen Markus Sittikus von Hohenems, salzburgi érsek nézhette a naplementét?

Kedves Laci, üdv a téren, felhívnám a figyelmed az első leckére, mert hogy az nem csak az önportré, de a bemutatkozás is. ez egy hangulatos kép a fényei miatt, meg persze a zöldje miatt is, és főleg a pad miatt lenne az, viszont valahogy azt a nézőpontot és/vagy kameratávolságot nem sikerült igazán megtalálni, hogy ez erősebben üssön. Vagy közelebb mentem volna, vagy lejjebb, vagy mindkettő, az égből talán kevesebb elég, a zöldből több, hát, valahogy így. De az mindenképpen dicséretes, hogy ezt megláttad ezt a pillanatot. (hegyi)
értékelés:

Önarcképek 2

Szorgalmi, mert még dolgozom rajta, csak tudom, hogy az insta nekem is szólt. De erről majd rádiózom, mert nekem a platform inkább napló, meg jegyzetelés.

Ez is egy izgalmas kép, picit jobb fényviszonyokkal, mivel az ablakkal jobb barátságban vagy. A megoldást a technikára már a másik képnél elmondtam. Ami a tartalmat illeti, két dologra hívom fel a figyelmet. Az egyik a lapocka-váll rész. Az aktban nagyon fontos, hogy kezdjünk valamit a nagy összefüggő flekkekkel. Vagy világítással kell őket érdekessé tenni, vagy árnyékok-fények játékával, vagy valami formai megbontással. Itt adódik a haj, ha az oda folyik le, már a dolog rendbe is jön. A másik az ujjak. Érdekelne a matatás, mert abban is van erő, sőt. Igazábóla gesztus a matatásban csúcsosodhatna. Folytasd. (hegyi)

Ivánnal

Adri készítette rólam, gondoltam feltöltöm nektek, mert szerintem jól sikerült.

Jó kép, Adrinak gratulálok érte, és sok örömöt nektek! (hegyi)

Árnyjáték Luccában

A minap volt két éve, hogy ezt a képet elkészítettem mobiltelefonnal, majd Snapseeddel utómunkáztam. Sajnos az eredeti fájlom már nincs meg egy adatvesztés következtében (tudom, felhő, backup, miegymás). Arra emlékszem, hogy megláttam ezt a helyzetet és megvártam, amíg kicsit ürül az utca ahhoz, hogy a megvilágított sziluett egyedüliként rajzolódjon ki.

Komolyan el fogom sírni magam a képarány miatt. Neked is, ahogy a többieknek sokszor, leírom. 3:2, 4:3, 1:1. Ezekben gondolkodj. Lejjebb pár képpel Kovács Ádámnál leírtam, miért. A kép jó lenne. De alul kevés, kifut a bicaj árnyéka. Nagy kár. És én értem, hogy sok nagy fotós alkalmazza ezt a komor tónusrendet, de nem mindig és nem mindenre, és ha mégis, akkor a komponálásnál figyelni kell arra, hogy a főszereplő fiú ne csússzon így bele ennyire a sötétségbe. Ezt ha ragaszkodsz ehhez a tónusrendhez, akkor szelektíven ki lehet javítani ott, úgymond maszkolással, szóval a lényeg, hogy az alapanyag jó, de a megoldásban még vannak lépések. (hegyi)
értékelés: