Valójában mindannyian önmagunk múzeuma vagyunk. Ápoljuk mindazt, amit elértünk, mindaddig, amíg meghalunk, sűrűn feltéve a kérdést: mi értelme? És mivel jobb választ nem találunk a létre, hát próbáljuk karakterünkhöz hűen játszani a szerepünket az élet szinpadán. De a színjátszás se nyújt igazi örömöt. Tovább keressük önmagunk: vajon a múltunk az, ami meghatároz? Vajon van sorsunk mielőtt meghalunk? Vajon változtathatunk? Ha nem tudjuk az irányt, miért akarunk változtatni?
Csak az érdekesség kedvéért. Helyszín a Korondi Aragonit Múzeum. Korondon mindaddig bányásztak aragonitot, amíg a diktatórikus rendszer nem akarta dinamittal felgyorsítani a termelést. Az első robbantással apró szilánkokra tört a Korondi Csigadomb és azóta nem lehet megmunkálni az aragonitot.
Ezen én is sokat vaciláltam, de végül arra jutottam, hogy az önábrázolás fogalmát kimeríti a képem, ha az önportré-ét nem is. :D
Ami a korondi múzeumot illeti, igazi unikum a helyszín, és nem csak azért, mert ez Európa egyetlen aragonit múzeuma, hanem azért is, mert a tőszomszédságában található a több évszázados Unikum-fürdő, amelyet szintén az elmúlt években sikerült felújítani. :D :D
Ha bárkinek segítségre van szüksége egy erdélyi kirándulás megszervezéséhez, akkor szívesen segítek.