Elemzés

Hullámok között

Kedves Áron, örülök, hogy rászántad magad és belekezdtél az első leckébe, kifejezetten érdekes lett a megoldásod, nem csak azért, mert nem közvetlenül a kamerába nézel, de azért is, mert érdekesen játszol a térrel. Ha szépen körbe lenne vágva, persze az is működne, hiszen egyben van úgy is a kép, de azzal, hogy jobbra ott az az üres tér, az egész kap egy külön dimenziót. Olyan, mintha bekukkanthatnánk egy történet születésének körülményeibe. Nekem tetszik ez a megfejtés, szóval köszönet, és örömmel várom a további első leckéidet is. (hegyi)
értékelés:

Tópart újra

Nem tudom, ez jobb lett-e így, de sok zölddel tényleg nem jobb.

Jobb lett abban az értelemben, hogy jó helyre került a szemünk, nem nézünk el a formák fölött a semmibe. Ami viszont ettől még nem oldódott meg, ami nincs a képen, azaz az alja. Nyilván az arányok tartása okán vágtál belőle oldalt, ha meglenne az alja, nem kéne oldalról se vágni. Hát, majd legközelebb. (hegyi)

Vili

Vili a mindent megoldó barát, akire 38 éve lehet számítani. (Nagyon szeretnék portrékat készíteni, de csak azokkal merek, akikkel szorosabb a kapcsolatom. Nem tudnék úgy odamenni valakihez azzal, hogy szeretném lefotózni. Így maradnak a családtagok és a barátok.)

Szerethető kép ez, kedves. Csináltam egy verziót, egyrészt kimozgattam középről, mert a bal oldal most sok, másrészt a lehetőségekhez képest a tónust próbáltam a szürkéből kimozgatni, persze ez így utólag nem adja azt, amit az eredeti képpel lehetne. És egy kis élesség az talán nem ártana, nem sok, meg nem kell utólag sharpen, isten ments, szóval ha ez mobillal készült, akkor oké, ha fényképezővel, akkor nem árt, ha megvárod, míg éleset állít. Hát, és még valami, amit csak azért merek leírni, mivel jómagam is küzdök a kilókkal, és fontos beszélni róla. Ha picit fentebbről fotózol és így a modelled követ téged a fejével, akkor a nyak kevésbé lesz kritikus. Az is egy trükk a toka eltüntetéséhez, hogy mondjuk rákönyökölteted egy szék karfájára, és onnan néz előre, így kénytelen húzni a nyakát és az segít ebben. (hegyi)
értékelés:

Egyrészt be kéne linkelni a képhez a műsorod, ahol elmeséled Iván érkezését. Másrészt ez egy jó kép, még jobb lenne, ha a testből annyival többet kapnánk, hogy a ne a fej legyen középen és így balra meg a nem fontos üresség, de az jó, hogy jellegzetes a gesztus, és olyan pillanata a babának, amiben nincs semmi számára vállalhatatlan. Ugyanis a szülők ott szokták elrontani, amikor a gyereküket fotózzák, hogy nem látják annyira kívülről, hogy észrevegyék, hogy mondjuk ha folyik a nyála, vagy szutykos a kajától, az nem épp előnyös, magukat se ábrázolnák így, de a gyerek az mehet, mert az bárhogy is van, cuki. Ráadásul ilyenkor szoktam baromira zavarban lenni az elemzéssel, hogy a szemük fényéről mégse mondhatom, hogy apuka vagy anyuka, de most ez a gyerek épp bamba, vagy nem guszta, érted, mert megbántódnak, vagy fejbe somnak egy kiskapával. Mivel Iván még friss, talán ez az üzenetem, hogy szia Iván, és az, hogy szia család, meg az, hogy Kálmán, a többi képnél is, amit csinálsz, legyél ugyanennyire figyelmes, hogy nem hozod kínos helyzetbe a gyerkőcöt. Ilyenkor lehet kitalálni fotós projekteket, hogy mondjuk minden hónapban egy kép kábé ugyanott, éveken át, és abból összeáll egy etűd a felnövésről, meg ilyenek. Szmájli, csóközön. (hegyi)
értékelés:

Vágós

Hát, ha vágós, kezdjük az égnél, abból nulla kell, zutty. Máris jobban él a gesztus. Persze ez a sötét és kopogós laborálás ez nem olyan nagyon jó, erről le kéne jönni, szereted, tudom, de nem, mert szétkalapálod vele az egészet. Ez amúgy lehetne egy etűd része, Flinke és Henrike új otthona, vagy a favágó és a madár, nem tudom, de egy képben nem elég ez, hogy elmondja a sztorit. (hegyi)

Kamzík - a pozsonyi tv torony

Talán alul ott vágva, ahol a bal fa kimegy a képből, nem tudom, nekem ez így elég kevés, értem, persze, épített, organikus, bujkálás, minden, de nem működik. (hegyi)

Műszeres

Ez zavaros, nincs meg, a portréhoz koncentráltság kell a részedről, az alany részéről meg az, hogy partner legyen, ez melós. Elkapott kép, az úgy kevéssé szokott sikerülni, vagyis ahhoz, hogy így is menjen a dolog, kellenek azok az évek, ami alatt a rutin megvan, hogy mikor exponálok és mikor nem. (hegyi)

Hosszú út

Látod, itt van elég fény, határozottabb is az egész. Fenn vágnék, amennyit csak lehet. És hát az van, hogy az esernyőshöz képest ez azért annyira nem tépi le a fejem, de persze, ez se rossz, megint azt mondom, láttál valamit és exponáltál is, és ez kell a fotóhoz, amit nem csinálunk meg, az fejben maradva nem elég ahhoz, hogy tanulmány legyen, a nem tökéletest, vagy a kevéssé ütőset is le kell fotózni, aztán idővel majd kiesik ez, de addig is jó, hogy van miről beszélni. (hegyi)
értékelés:

Hölgy esernyővel

Jó dolgot láttál meg, jó az a ritmus, ami az épülettel, a nővel, és a zebrákkal létrejön. Én még lejjebb guggoltam volna, hogy a zebrákból még több jöjjön, és szűkebbre vettem volna valamennyivel. De így is működik, értékelem, hogy figyelsz, mert ez a legfontosabb a fotóban. Látni. Észrevenni, és időben exponálni. Csináltam egy vágást. (hegyi)
értékelés:

Pálya

Telefonos

Ez részben túl kevés, hogy szocio legyen, de túl sok, hogy formai játék. Pedig a háló adná magát. Ilyenkor dönteni kell, hogy mi a fontos, és mivel a szocióhoz nincs elég infó a képen, akkor marad a formajáték. (hegyi)

Tiszta tömegek

Áron, üdv a téren, ez egy határozott kezdés - és remélem, hogy a bemutatkozásod se várat magára, tudod, első lecke - talán annyit tudok hozzátenni, hogy picit kevéssé sötétben ez jobban érvényesülne. Nem azt mondom, hogy szikrázó napsütés kell, de pont a formák miatt a szürkeségét csökkentené és határozottabbá tenné az egészet, ha több lenne a fény, avagy hosszabb az expozíció. Ami viszont erénye a képnek, hogy jó a tömegelhelyezés, hogy alig van zavaró elem, sőt, szinte nincs is, az egész egy jó ritmus, jó formaérzékenységet mutat. Várom az első leckéd. (hegyi)
értékelés:

Tópart

Hát ja, jó, persze, lírázunk, lírázunk, közben meg alul van a lényeg, nem abban a zöld semmiben fenn. Ott lehetnek izgalmas játékosságok, ahogy a rendbe belekavar egy-egy renitens elhajló. Magyarán: fenn ennyi nem kell, minek. Lenn meg amit fenn levágsz, hozzá kéne adni. Olyannyira, hogy akár bele is vághatsz fenn, hogy egy vékony sáv maradjon a zöld. (hegyi)
értékelés:

Túlélés

Ezért egy picit rácsapkodok a kezedre, tartsd ide szépen, ne húzd el, ugyanis elkezdődik az, ami miatt ez egyedi lehetne és sajátosan ingrides, de nem, te ragaszkodsz a szimmetriához, hogy a fene enné meg, és ezért lemarad a lényegből. Igen, arról ott jobbra fent, arról beszélek. Annyira jó lenne, ha lenne ebből még felfelé valamennyi, hogy újravághasd... és most kemény leszek, ez így csak két csillag. Ugyanis pontosan tudod, hogy a természetes formáknak, meg a tükröződésnek mennyire jót tenne az a fekete sráfozás, amit a hullámok hoznak létre, de hát, itt most az csak jelzésértékkel van jelen. Oké, nem kéne hat kiló belőle, csak 10 dekával több. És engedd el a korlátot, nem kell a képhatárig húzni dolgokat, maradhat is tér, meg bele is vághatsz, ha van ami fontosabb. (hegyi)
értékelés:

Túlpart

Ingrid, ez szép. Nem téped le a fejem vele, meg a kék és a zöld ezen árnyalatai nem is a szívem csücskei, de ez szubjektív, amin túl kell tudni lépni, és ahhoz meg kép kell, hogy az ember át tudjon a saját korlátain is mászni. Itt nincs izgalom, nincs nagy gurítás, semmi extra. Csak szép. És az valami. (hegyi)
értékelés:

Ívek

Jó is az, amikor az ember odabújik egy épület díszéhez, oszlopához, falaihoz, megsimogat kőszobrokat, érezni, érinteni, benne lenni, ez valami elemi élmény és szerintem a megértés szempontjából is igen fontos lépés. Olyan ez így, mint egy harisnya és egy láb. Jó, köszönöm, folytassuk. (hegyi)
értékelés: