Szia Csaba, köszönöm a választást. Használd nyugodtan. Jó adásozást.

Szia Oliver, szeretnem a masodik kepet felhasznalni a szerdai Mole-adas illusztraciojakepp.

Köszönöm az elemzést figyelek a leírtakra és készül majd egy másik verzió is.

Köszönöm a figyelmed és a simán tetszést :)

Nekem csak simán tetszik :)

Köszönöm a figyelmed és a soraid Au, mindig jó olvasni őket.

Simon, akit élete delén egyesek mágusnak hívnak majd, most csak egy törekvő fiatalember, messze van még a dicsőséges bevonulás Jeruzsálembe, ahogy a bámész tömeg, koldusok, szamarak feje fölé emelkedve átlebeg a falak fölött, most még ez nem megy, a tárgyak már néha hajlanak az akaratára, de az emberek működését még nem érti. Messze van még az az átható tekintet, az a hang, az egyetlen szó, aminek kimondásával képes lesz majd durva dárdás katonákat térde rogyasztani, haldokló öregasszonyokat talpra állítani, fiatal lányok kezébe vérnél vörösebb rózsát varázsolni és aztán egy pillanattal később hamuvá változtatni. Még messzebb van Péter, aki másfajra mutatványra képes, másféle igazságot hirdet majd. Simon jelenleg törekvő fiatalember, a múló pillanat megfagyasztásának megszállottja, ezt gyakorolja nap mint nap, idejétmúlt fényképezőgépével járja a jeruzsálemi Mahane Yehuda piacot, átverekszi magát az olcsó mobiltelefon árusokon, a gránátalmalé pultokon, és megszállottan keresi a tökéletest, hogy megfogja azt a pillanatot, amikor valami a csúcson van éppen, odaszegezze bámuló szemünk elé, kitartsa és végül harsogva harapjon az igazságba, hogy fröcsögjön ránk a leve. Persze úgy diktálja a máguskamara etikai kódexe, hogy mindezt pusztán elméjének erejével szabad elérnie, ami említett fiatalembernek jelenleg még nehézséget okoz. Pont aznap sikerül először ez neki, amikor egy másik ember, aki valaha Simon mágus volt, az utolsó mutatvány után, de még harmadnap előtt, végleg alámerül. És fölzúgnak a hamuszín egek.