Elemzés

cangák

A kép keszekusza tudom. Miért ferde. Mit keres két canga egy lakásban? Egy kihalt elhagyatott helyen? Miért van ott az a szék? Én ezt kérdezném. Lassan két éve kezdődött elmebaj egyik megállója ez a kép. A muszáj szülte. De legalább meleg van. Ami nem látszik.

Márti, a fő kérdéseket te magad felteszed a leírásban. Technika ide vagy oda, te vagy a főnök, te rendezel. Ezért neked kell a beállítást megcsinálni. Mit akarsz mondani? Ezt a kérdést kell feltenned exponálás előtt magadnak. Ennek függvénye, mi hol legyen, hogyan. Ha a téma az, hogy ez lakás, és üres, és szürreális benne a két canga, akkor többet kell mutass a térből. Ha a forma az érdekes, akkor lejjebb kell menni és félredobni a realitást, és csak a formákat figyelni, és azt megmutatni. A te döntésed. (hegyi)

Maja

Maja. 16 éves, gyönyörű, okos kislány. Amikor felkértem, hogy csináljunk néhány fényképet róla, szemrebbenés nélkül elfogadta az ajánlatot, bár úgy tudom, nagyon csúnyának tartja magát. Az anyukája a fényképezés után reménykedve mondta, hogy ezek után talán elhiszi, hogy milyen szép. Maja az én legszebb unokám, tehát nagyon elfogult vagyok. Ettől függetlenül kérem, hogy határozott bírálatot kapjak a képre.

A háttér életlenítése nem sikerült jól. Ezt ott, a helyszínen kell megoldani, ha a gépeden lehet állítani mélységélességet, akkor azzal. Ahogy a többi képeden látom, van erre alkalmas masinád. A többiről a másik képednél fogok írni. (hegyi)

Havasi Laci újra nekifut

Az első önportré után feladatul kaptam, hogy csináljak egy normálisabbat, ami tényleg annak készült. Nagyon "nemszeretem" munka, de ha bevállaltam, hát megpróbálom. Nincs mit tenni, ez vagyok, el kell fogadnom.

Laci, ennek újra neki kell fuss. Ez egy beszorított, túl közeli fotó, rosszul világítva, olyan, mintha egy másik képből lenne kivágva, mint egy igazolványkép. Ez, és mondjuk a portréid között óriási a szakadék. Kérlek, gondolkodj ezen, várok egy értelmezhető, portréként működő, technikailag is működőképes önportrét tőled. (hegyi)

Cím nélkül

Szeretem, hogy több irányból is értelmezhető, nem szeretném elvinni ezt a folyamatot címmel vagy leírással.

Megint egy szorgalmi... ami a leírást, címet illeti, majd ha falon lesz a kép, ha ott lesz, az lehet egy valid döntés, hogy nem segítesz, de itt a Téren jobb, ha kapunk kapaszkodókat, hogy mit szerettél volna, mit láttál benne, miért így. Én most azt látom, hogy önállóan maga a fickó a kajával nem érdekes, nem jelentős, nem tud megérinteni, nem értem a miértet. Viszont a foltok meg túl erősek és igazából így sem magyarázzák a képet, miért kapta ezt az effektet, miért van ez a réteg, álomszerű is lehetne, de ki álmodik és mit? Nem nagyon tudom értelmezni képileg. Nyilván, ott voltál, neked többet mond, mert tudod mi volt előtte és mi történt utána, hol, kivel. De mi nem. (hegyi)

Csillogás

Elég lelkes lettem amikor megláttam az esemény körvonalazódását. Novemberi csípős hidegben is meglepő volt. A manuális fókusz miatt még nem feltétlenül tudtam túl sok pillanatot a komponálásra szánni, inkább a folyamatos rögzítésre törekedtem. Aztán az eseménysor végén kiderült, hogy az üzletből kapja az instrukciókat a fotóstól/videóstól, aki addig takarásban volt számomra. Viszonylag csalódott lettem a képeket illetően. Viszont ez megtetszett.

Olivér, nem értem, miért a szorgalmiba küldesz. Vannak leckék. Használd őket. A szorgalmi a nagyon nem tudom, mit kezdjek vele képekre való. Szorgalmira nagy elemzés sincs, meg csillag se, mivel a készítője se gondolta annyira komolyan, hogy lecke legyen belőle. Pedig ez jó kép. Te is látod, állhattál volna jobb helyen is, hogy kevesebb legyen a csonkolás és összecsúszó forma, de ettől még egy jó utcafotó. Szóval jó, hogy észreveszel ilyesmit. Folytasd, de tudatosabban, felkészültebben. A hideg több időt ad arra, hogy esti képeket csinálj. (hegyi)

Kevés fényben

Érdekes, játékos fény szűrődött be az ablakon és ezt produkálta. Nagyon megtetszett, főként, hogy DELL mániás vagyok, szerencsére ott volt a gép kéznél és így lett ez a nekem nagyon tetsző kép.

Azt gondolom, hogy itt is az a helyzet állt fenn, ami oly sokszor megtörténik az emberrel, hogy benne van egy szituációban, és ott az akkor hatással is van rá, majd amikor kész, ő még látja benne azt is, ami a környezetben volt, de a nézőnek ez nem jön át, mivel ő nem volt jelen az exponálásnál. Magyarán valószínű, neked ott ez azért tetszett meg, mert a környezetből ez a fény úgy világította meg a kedvelt cég logóját, hogy az így számodra hordozott valami extra élményt. Itt azonban én, akinek a Dell egy cég a többi közül, ez nem jön át. Látom a logót, látom a fény által kirajzolt formát, látok benne valószínű kábelek árnyékait elég kuszán, mindez a képnek harmada lehet, a többi fekete. Ez így nekem annyira nem érdekes, nem mutatja azt, amit a leírásból megtudhatunk. (hegyi)

Poliéder

Én annak örülök, hogy elkezdesz a mozgással foglalkozni, ez fontos. Picit jöhetnél sűrűbben, hogy folyamatában tudjunk beszélni ezekről a dolgokról. Ugyanis az ötlet jó, meg a helyzet se rossz, picit steril, de ez belefér. Viszont a térrel máshogy kéne gazdálkodni, mert most nagyon kifutunk a szélre. És még valami. A végponton jó, ha a tárgy éles. Azt is kipróbálhatnád, hogy állványon a gép, fix és koncentrált a fényképzés és a fényforrás és a tárgy közé teszel egy olyasmit, mint egy ventillátorlapát, hogy szakaszosan kapjon megvilágítást, hogy így mit ad ki. Persze ez vakuval is megoldható, de annak lehet, hogy sok lenne ilyen pici tárgyon a fénye. Hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Jóban-rosszban

A kép egy workshopon készült, ahol a cél az utcán élő, szerencsétlen sorsú emberek életének a bemutatása volt. A Blaha Lujza tér hajléktalanjai nagyon súlyos nélkülözések között tengetik életüket. Ez a pár együtt próbálja meg átvészelni a férfi szívműtétje utáni sülyos heteket. Magáért beszél a két ember viselkedése, gesztusai. Egymás iránti érzéseik jól kivehetők, mégis, talán párban túlélhetik.... A helyzet pikantériája volt, hogy talán 50 méterre egy vallási szervezet kínálgatta a prospektusait, kiadványait de hozzájuk nem mentek oda.

Nem tudom, hogy mindezt megelőzően volt-e már önálló kísérleted az utcán élők bemutatására, vagy a szociofotóra, mert azt nehéz megítélni, mi az, ami a workshop számlájára írható és mi az, ami nem. A közös fotózások szerintem csak ritkán működnek jól, főleg ilyen érzékeny téma esetében, hajt az idő, az oktató-elóadó, ott vannak sokszor a többiek is, nem egy bensőséges szitu. Ugyanis a képen azt érzékelem, hogy nem voltál nyugodt, nem voltál egyensúlyban, ezért a szándék érezhetően jó volt bár, de a megoldás több szempontból is hagy kívánnivalókat maga után. Az egyik fontos kérdés, hogy ilyenkor mi a cél. Ezt neked kell előre meghatározd. Nem a szitu ismeretében, hanem előtte, hogy most akkor te portrézni akarsz, vagy helyzeteket megmutatni, riport, lírai etűd, mi a cél, mert ez meg fogja neked mondani azt is, mi a hozzá tartozó és elvárható forma. Ha portré, akkor ki kell kerülni a lehető legtöbb zavaró tereptárgyat, nem állhat ki a fejéből a deszka pl, és nem vághatod így el a kezeket. Ha szocio, akkor viszont több kell a környezetből, hogy egy viszonyítási alap legyen, hol él és hogyan, hogy történetbe helyezhessük. A tónusok kábé megfelelnek a most eévárt és használt kopogós tónusrendnek, én nem vagyok ennek feltétlen híve, mert a drámázásnak nem tónusokkal kell megtörténnie. A kompozícióban a fejek felett túl sok a hely, miközben lenn meg legalább annyi kéne, amennyit fentről vágnék. Hát, én most azt mondom, hogy bármennyire is ritka itt az, hogy emberek fotósként bevállalják az emberábrázolás ezen formáját, de azt mondom inkább, hogy ha érdekel ez a téma, ugorj majd neki újra, de előbb a portrét, ezen belül is az önportrét kell gyakorold, mert az fogja neked megadni a biztonságot abban is, hogy hogyan ábrázolj egy embert és abban is, hogy önmagad elfogadd, mert enélkül nem tudsz elég közvetlen lenni az emberekkel sem. (hegyi)

Feleségem színházba ment a barátnőjével, ezért, hogy kellemesen töltsem el az időt, elmentem fotózni. Fehérváron van egy művészeti szakképző iskola a "Tóparti". Hát, ő az.

Valóban szép épület ez így kivilágítva, nem tudom, hogy a csillanást szűrővel, vagy utómunkában hoztad-e létre, talán abból kevesebb is elég lenne, mert most magáról az építészeti helyzetről elviszi a figyelmet picit. Enélkül is szép lehet, törekedj a természetességre. Tudom, hogy minden ilyet ki kell próbálni, hogy én is meg tudom-e csinálni, és ennek az örömét nem szeretném elvenni tőled, csak jelezni akartam, hogy összességében ezek az effektek cukorkák, és az általában a hitelesség rovására megy. Ami a kompozíciót illeti, egy leheletnyivel több tér jobban esne minden irányból, hogy ne legyen ennyire bezárva, lehatárolva a forma. Várom a folytatást, ha kérhetem, az első lecke ismétlésével. (hegyi)
értékelés:

Sándor

Sziasztok! Nagyon régen vártam, hogy elküldhessem az első képemet, mint feladatmegoldást, bár a megoldáshoz lehet indokolt itt még az idézőjel... Tavaly regisztráltam, viszont mostanra állt össze a minimális technika, amivel már szívesen készítettem el a képet, amivel be szeretnék mutatkozni. Ha lelkesedés nyomait véli felfedezni rajta a szemlélő, akkor nagyon jófele tapogatózik.

Helyszínt, körülményeket tekintve a kép az otthonunkban készült kisfiam kisszékén ülve egy a6000-es milc kamerával, kanapéra maszekolt kis rendszervakura szerelt softbox-al és egy könyvek mellé támasztott vázlatfüzettel egy kis derítés gyanánt. Hogy miért készült?

Volt főnököm nagyon szerette a fényképészetet és olyan képeket készített, amik nagyon inspirálóak voltak. Sok szép, örömteli, felkavaró, művészi, bizarr és tulajdonképpen az érzelmek széles skáláját megindító képet láttam már és mindig mozgatott a dolog miben rejlik a titok nyitja. Hogyan lehet olyan módon megörökíteni egy adott pillanatot, hogy az ember ne tudja róla levenni a szemét. Elkerülhetetlen volt, hogy egyszer én is kipróbáljam és a lehető legtöbbet tanuljak róla. Kíváncsian várok minden kritikát.

Kedves Sándor, üdv a Téren, öröm, hogy előbújtál és belefogtál a képbeküldésbe. Ez egy alapvetően jó irány, jó önkép, őszinte, szerethető. Van azonban technikai problémám vele. Valószínű sRGB-ben lehet a géped hagyva, ha lehet, a menüjében ezt állítsd át Adobe RGB-re, mert az sRGB egy idejétmúlt és erősen csonkolt színtér, a kőkorszakból maradt velünk, sajnos a gyártók lustasága okán még velünk van, bár már kimúlhatna igazán. Erre azért is szükség van, mert az sRGB egyik fő baja a színvisszaadás, a túlszaturáltság, kitörések, rossz átmenetek keletkeznek így. Az is fontos persze, hogy az utómunkánál is maradj az Adobe RGB-ben, és amikor webre mentesz, akkor se legyen konverzió. Photoshopban a Save for web parancs felhoz egy ablakot, ott van egy jelölőnégyzet, ott azt ki kell kapcsolni, ahol írja, hogy convert to srgb, és a dolog helyreáll. Egyébként meg, ha a gépeden ez nem kikapcsolható, akkor meg érdemes átkonvertálni a munkafolyamat kezdetén az utómunkánál, és figyelni a színegyensúlyra, a szaturációból simán 15-20%-nyi is visszavehető, hihetőbb színvilágot kapsz. Most ez el van a sárgába tolódva, ettől lesz a bőrszín narancsos. Jó munkát, várom a folytatást, még erre a leckére is simán jöhetnek képek. (hegyi)
értékelés:

Havasi Laci

A kép tavaly áprilisban készült. 10 nappal egy műtét után. Elképzelésem, igazán nem volt - mert nem szeretem magamat fotózni - inkább próbálgattam az új Olympus EM5-ös MILC-et.. Amikor magamról készül kép, az inkább valami vicces helyzetben fordul elő. Kikentem a képem csokifagyival, vagy valami hasonló. Amit Zsolt mondott a videón, az viszont igaz, ha magadal békében vagy, akkor mással is békében leszel. Ezért, hát lássuk a lesújtó véleményt...

Kedves Laci, üdv a Téren. Jó az, hogy láttam másik képet is tőled, mert így a technikai lehetőségeid is jobban ismerem, és emiatt kell azt mondjam, hogy ezt a képet elfogadom bemutatkozásnak, de első leckének kérnék egy ismétlést. Ugyanis túl sok a technikai nyűg vele, be is mozdultál, szóval érezhető, hogy ez egy gép próbálgatás közben elkattintott kép, nem céltudatos önábrázolás. Írod, nem szereted magad fotózni. Sok fotóval foglalkozó ember mondja ezt, mintha könnyebb lenne a gép másik oldalán állni. Ez csak látszólag van így, és persze lehet mondani, hogy a fotós rejtőzködő alkat, de az önábrázolás az önismeret egyik lépcsője is, amellett, hogy a portrézás tekintetében is lehet általa gyakorolni, ismereteket szerezni. Kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)

Hold

Tudom nem a leginformatívabb portré, sőt már-már absztrakt. Ezért van tere a fantáziának. Tehát kinek mi? Nekem egy szomorú fogyóhold ez az arc.

Hát, nekem hold párhuzam nincs ebben, se fogyó, se dagadó hold se. A kérdés nekem nem ez, és a problematika finomságai nem ebben érhetők tetten, hanem a fényekben. Alapvetően az irány jó. És nem is kell mindent megmutatni, nem kell fül, haj, ezek elhagyhatók. Viszont az külön jelentéssel bír, ha nincs szem. Nem könnyű ebben a tónusban a szemet is valahogy megcsillantani, de érdemes vele kísérletezni. A főfény mellé valami picike spottal külön lehet ezt kihozni. Persze, ha az üzenetben fontos a szerepe annak, hogy nincs szem, ez is lehet valid, de akkor ennek még valami kell, ami megtámogatja a szem helyén az űrt, és ilyen kevés eszköznél ez csak a gesztus lehet. Egy nagyra tátott üres száj mellett a "vak" szem máshogy kap értelmet. Szóval hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Itt vagyok és figyelek

Üdv Látszóteresek! Úgy gondoltam csatlakozom hozzátok, és feltöltök hetente egy képet hogy, a Pedellus véleményezze. De nagyon örülnék a Ti véleményeteknek is. Szóval itt vagyok és figyelek. Ezt a képet azért töltöttem fel hogy a nevem és a leckéim mellé tudjatok kapcsolni egy arcot is ha kell.

Kedves Antal, üdv a Téren. Határozott belépő ez a kép. Azt innen üéve nem tudom megmondani, hogy ezt az effektet a zoom használatával érted el, vagy utómunkával, érthető a használata, de lebeszéllek róla. Legalábbis így, ahogy látom, erről a megoldásról mindenképpen. A mozgás fontos, van szerepe, de tovább kell ezt gondolni annál, mint hogy a szememre fókuszáltatom vele a nézőt, mintegy zuhanásélményt létrehozva. A kép működhet enélkül is, amit látok, egy kis megjegyzéssel, hogy a csíkos kabát elviszi a figyelem egy részét. Várom a folytatást. Utóirat: a szorgalmi csillagot nem, csak elemzést kap nálunk. (hegyi)

Garbó

Megint egy álló. Szeretem, amit csinálsz, ezért ilyen távszigorúan kérlek, hogy mondjuk egy hónapra függeszd fel az álló portrét. Fekvő, vagy négyzetes lehet, ok? Nagyon szép a gesztus, a mozdulat, kifejező, jó a fén, a ruha, minden. De ha négyzetes lenne, jobb dinamikája lenne, mert a bal oldal most olyan fenetudja maradjonígy érzetű, nem határozott, nem átgondolt és okolt eléggé, miért így és ott van vágva a test, ahol. Nem azt mondom, hogy tokától bokáig kell egy formát megadni, mert érvényes a vágás, de ez azt is jelenti, hogy a vágással - ahogy az elforgatással a térben - egy új viszonyrendszert alakítasz ki a tömegelhelyezés kérdéskörében. Ezt is szívesen megnézném ismétlésben. (hegyi)
értékelés:

Álmodozások kora

Jó a formaérzékenységed, az, ahogy az organikus beleszövődik a materiálisba, magyarán a korlát-fej-ruha játéka jó ritmusú. De itt is az egyik problémám az álló. Nem hagysz kifutást neki. Pedig akkor lenne igazán érzelmes ez, ha mint egy zongoraetűdnél, a finom játékok a korláttal folytatódnának, és a test megjelenése ettől lehetne líraibb, kevésbé konkrét. Azért is érdekes ez a kérdés, mert ösztönösen használsz is egy eszközt ennek erősítésére, és ez az az effekt, amivel a széleken vignettálva van életlenedés és valamiféle zoomolás-szerű hatás. Na, ebből az effektből minél kevesebbet lenne jó használnod, mert ez ma trendi, de holnap már nem lesz az (remélem), viszont elég kamu hatása van. Ezen te már túl vagy. Ha van kedved, szívesen látnék erről egy ismétlést, bízz magadban, hogy amit meglátsz, valóban érdekes lehet, legyél határozott és merész, hogy ilyen effektekkel nem erősítesz rá arra, ami amúgy is benne lehet a képben. (hegyi)
értékelés: