Elemzés

Tiszapart

A képen a Tisza áradásának levonultával a kimosott hordalék érdekes formákat hagyott maga után az ártérben. Egy ilyen krikszkraksz megörökítésével próbálkoztam. A fénykép jobb híján telefonnal készült. Az utólagos vágást és némi plusz kontraszt hozzáadását is a telefonos alkalmazással (Snapseed) végeztem. Az átméretezés PhotoShoppal történt.

Ez valóban egy absztrakt kép, de nem tudom eldönteni, hogy a zajosságából mennyi az, ami a homok struktúrájához tartozik, és mennyi az, ami a képfeldolgozásnál keletkezett. Ilyen esetben, mint például itt, vagy egy tengerparton, mindig kell keresni valami egyedit, valami olyan szituációt, ami magával ragadja a nézőt, ami a tekintetét vonzza. Ha közhelyesen fogalmaznék, akkor azt mondanám, ez lehet egy lábnyom is, de persze ennél kreatívabb megoldások is szóba jöhetnek. Viszont amit most látok, abban annyira sok a zaj, hogy hasonlatos ahhoz a képhez, amit adás szünetben látunk a TV-n. A krikszkraksz az nem adja ki, ha a környezet ennyire zajos, a káoszból ki kéne valami határozottabbnak jönnie. (hegyi)

Tájkép - tavasszal

Ez egy szép falusi tájkép, tulajdonképpen hordozza mindazt az élményt, amit egy ilyen képnek hordoznia kell, de a helyzet az, hogy engem egy picit zavar, ami az előtérben történik. A háttérben ott a templom, ott vannak a nagy fenyőfák, ott van minden. Az égen még madarak is vannak. Ez rendben van. De a képnek legalább az egynegyede igazán nem tartalmaz fontos információt. Ráadásul ez a kép előtere. Szóval, azt kell mondanom Feri, hogy lehet, hogy ez a nézőpont nem jó, lehet hogy maga a helyszín, de ez a kép így most több zavaros információt hordoz. (hegyi)

Újabb kísérlet az orchidea megszelidítésére

Ez az az orchidea, amely gyökérzetét világítgattam, de most nem lehet úgy fotózni. Nem igazán gondolom csendéletnek, egyrészt inkább dekor, és bár nem is tárgy, de most tekintsük annak, mert inkább egy esztétizáló bevilágítási feladatként gondolok rá.

Két tónusrend dolgozik egymás ellen. Az egyik a virágé, a másik a száré. ez utóbbi olyan kemény, hogy képhiba és nem képalkotó elem. Ha a szirmok így lebegnének enélkül a semmiben, annak volna értelme, de ez a szár ez nagyon kemény és elviszi a figyelmet. Ez a növény nem kemény, a formái gömbölyded formák, erre kell koncentrálni. (hegyi)
értékelés:

Tüskevár

Zoli bácsi, ez alapvetően jó helyszín lenne, de a fényviszonyok nem jók, és emiatt nagyon rajzos, kemény, így a formák összemosódnak, a végeredmény kuszaság lesz. El kell választani az előteret a háttértől, érdemes lenne ide majd kilátogatni úgy, hogy megnézed, milyen reggel, délben, estefelé. Mert biztos van ideális időpont, de az a kép szerint nem ez, amikor készült. (hegyi)
értékelés:

A kanális szeme

Így ez nem működik, ez így semmi. Egyrészt a növények szétkaszabolják a "szemet", ha ez nem javítható, ha nem éred el hogy kiszedd, vagy legalább elhajlítsd vagy törd, akkor ez nem alkalmas helyszín erre. Másrészt valami kéne a vízre-vízbe. Egy cipő, vagy egy akármi, ami oda dobható, hogy valóban szemmé váljon, de így ez nekem kevés képhez. (hegyi)

Undor

Hát, ha undor, legyen, én nem látom. Azt látom, hogy a bot valamiért fontosabb, mint a lábad, meg az a valószínűleg kutya, ami most mintha egy kucsma lenne. Nem sokat tudok ezzel mit kezdeni Feri, ne haragudj érte. (hegyi)

Állványozók

Még tavaly nyáron készült. Technikailag egy gyengus mobillal lőtt, több képből álló összefűzött fotó.

A technikával nem foglalkozom, de a kompozícióval igen - ez egy tök jó kép lenne, ha egyrészt nem lenne alul az a sok ember, vágható lenne, másrészt ha nem lenne ennyire sötét. Nagyon kontrasztos, kevesebb is elég lenne úgy, hogy a középtónusokat világosítod. (hegyi)
értékelés:

Betegesen

Influenza gyötör. A kép telefonnal készült.

Máté, ennek van egy elég jó kis esendő, szerencsétlen hangulata, ez átjön, az ember ilyen, ha beteg. De mondd, miért kell ez állóban? Négyzetes elég lenne, de ha álló is, az a belógás fenn miért nincs levágva? Ezt kell lásd, ha nem az exponáláskor, akkor az utómunkánál. (hegyi)
értékelés:

Feri, sok a kép. Az elsőt fölé lőtted, a hátsó gyalogosok nem olyan fontosak, az eleje viszont így nem jó. Rádaásul ez a kép egy kivágása a hatodiknak. De rosszul vágtad. A második képből így nem tudunk meg semmit, fel kellett volna emelni a kamerát, de ez akkor jó, ha van akció is. A harmadik kép is túl sok felül és kevés alul. A negyedik jó. Az ötödik alul sok, felül is, közelebbről lenne jó. A hatodik önismétlés, nem ad a sztorihoz. A hetedik nem jó helyről van fotózva, a pasi háta mögül kellett volna. A nyolcadikat nem lehet érteni, mit akarsz mondani vele. A kilencedik jó lenne, de jobbra feleslegesen sok. A 10-es sötét, de jó lenne. Szóval az van, hogy kevesebb kép, és nincs felvezetve a sztori. Neked kell eldöntened, mit akarsz mesélni, nem nekem, te vezetsz, ez a te dolgod. (hegyi)

Macska az orgonán

Egy ilyen önelemzés-félét ér csinálni? Csak hogy jól látom-e, hogy mi a rossz a képen. Szóval ami megfogott a témában a macska és a pokróc színe a napfényben. A kép ott lett elrontva, hogy egy nagy életlen macskafenék van a kép közepén. Elég fény volt, szóval semmi nem indokolta az f/2-t.

Kurva nehéz macskát fotózni. Elvileg alszanak, de ahogy előveszed a gépet, felébrednek, bizalmatlanok lesznek és ha nem hagyod békén, elfut. Ez ellen a türelem segít. Meg kell nézni, hol van olyan helye, amit szeret. Kamerát a kézbe és azon keresztül is nézegetni, akár macska nélkül még. Mi van a háttérben, mi az, ami zavaró lehet, ezeket eltávolítani. Azaz létrehozni egy macskaműtermet. A helyet nem ismerem, ezért nem tudom, merre mi van. De miért a fenekétől fotóztad? Az egy dolog, hogy milyen a mélységélesség - igazad van, a 2-es túl nyitott - de ez anatómia is. Mitől macska a macska. Ez a kérdés. Feje, fülei, bajusza, ez a sorrend. Ez nem jelenti, hogy nem lehet oldalról, de a fenekétől... hát az nem annyira előnyös. Az, hogy a színei passzolnak, az jó észrevétel, ha van mód, akkor ezt használd ki még, de teremts olyan helyszínt neki, ami kevésbé zavaros. És ennyire nem szabad körbevágni. (hegyi)
értékelés:

50+

Hónap képének választott képről nehéz újat mondani, de megpróbálom, mert van egy helyzet, ami itt most nekem tettenérhető, és nem csak neked, de általánosságban is talán hasznos lehet. Ez pedig a tökéletes tónus kérdése. Itt kaptunk egy képet, ami vakuzva lett. A vaku nem olyan lágy és szórt fényekkel dolgozik, mint a lámpa, és a fényerő csökkenés is jelentősebb lehet a távolsággal. Emiatt is van, hogy í tenyér túl van picit lőve. És ezt gondolom én, próbáltad visszahozni, a távolabbi részeket meg előre, mármint tónusban. Ez alapvetően jó lehet. De a mérték nem mindegy, mert ha a HDR-hez hasonló helyzet áll elő, akkor az természetellenes lesz, és ellene dolgozhat a képnek. Itt is ilyesmit érzek. Magyarán a kevesebb még akkor is jobb lenne, ha közben persze világítana a tenyér. Ott a kemény dió, értem, persze, hogy most akkor szocio felé menj vagy egyfajta műtermi idealizmus felé, de nem lehet mindig mindent korrigálni. (hegyi)
értékelés:

Balaton

Botond, ez egy hangulatos kép, a kompozíciója is rendben van, alig tudok mit hozzáfűzni, talán annyit, hogy a tónusgörbénél kéne valamennyit még matatni, mert most az én ízlésemhez ez túl szürkébe hajlik. Nem kell kihúzni teljesen a fehéret a szélre, de valamennyi nem ártana, az esős hangulat akkor is megmarad, viszont a komorsága csökken, és a struktúrák is jobban kijönnek. (hegyi)
értékelés:

Tévében

Épp lomtalanítás volt a kerületben és szokásomhoz híven most is meg akartam örökíteni.

Tetszik ez a fejreállt világ, ami itt létrejött ezzel a kidobott tévével és az is érzékelhető, hogy a képernyőjén van a lényeg. Az lenne a javaslat, hogy ilyenkor egy kicsit közelebb kell menni, vagy utómunkában rásegíteni, és kontrasztosabbá tenni ezt a tükröződő képet, hogy jobban érthető legyen, de az ötlet, a meglátás jó. (hegyi)
értékelés:

Hóban, sárban

Az egyik kedvenc autó típusom :-) Carenar 135mm f/2.8-as manuális obival készítettem, ha jól emlékszem 8-as rekesszel.

Én is szeretem ezt az autót, és alapvetően jó is, hogy egy havas terepen van, mert kiemeli a háttér, de épp ezért vigyázni kell a tónusokra, mert a hó nagyon vissza tud verődni és emiatt lehet gond. Itt most olyan, mintha HDR lenne, jóllehet épp azért, mert a hóra állt a fénymérő és bebukhatott a tárgy, nem tudom. Hóban nehéz, de az a jó, ha tesztet csinálsz, mert hiába szokták mondani, hogy a tenyeredre mérj ilyenkor fényt, de gépe válogatja, mire hogy reagál. Az ilyen tanácsok inkább arra valók, amikor külső, hagyományos fénymérőt használ az ember és nem a gépbe építettet. Szóval a kép alapvetően jó, de a tárgy attól, hogy a tónusok rendbe lettek hozva, elveszített a térbeliségéből is. Kevesebb is elég lenne. (hegyi)
értékelés:

Hajvágás

Mariann, picit félve állok neki értékelni, mert ez egy nagyon személyes üzenetnek tűnik, és így nem szeretnék nagyon belegyalogolni, de az se lenne jó, ha kamuznék. Szóval maradjunk annál, hogy az én szerepem a kívülálló szemé. A helyzet szociografikus szempontból drámai. De az első fontos dolog, hogy a szocio esetében mindig fontos szerepe van a környezetnek is. Vagyis ez a kép nem álló kéne legyen, hanem fekvő, akkor lenne meg a története, és nem lenne így kiragadva belőle. Aztán az is ellene dolgozik, hogy valami okból színes mellett döntöttél, és ráadásul valami szoftverrel bele is nyúltál rendesen a dologba. Ki se szálazható, mibe és hogyan, azt látom, hogy a clarity fel van tolva az egekbe, a színek kaptak egy arany tónust, szinte HDR amit látunk. De minek? Miért? Ez elviszi a drámáját, ami van, emiatt már nem is érzi az ember, mintha te lettél volna zavarban a modelljeid helyett, és a magad kényszeredett érzését fedted volna el ezekkel az utómunka őrületekkel. Ez a férfi megadóan tűri, hogy fodrászolják, nincs jelen, nincs a szitu a kontrollja alatt, a lány szeretettel végzi a dolgát, de az eredmény nagyon a határán táncol annak így most, hogy ez egyáltalán közölhető-e vagy sem, mert te, aki a képet készítetted nem kerültél bele és nem fogadtad el azt a hullámhosszot, ami ott volt. Hogy ennek mi az oka, azt te tudod, én csak azt tudom elmondani, amit látok. A helyzet, az maga nagyon fontos lenne, és szépen ábrázolható, de ehhez két út vezetne. Az egyik a szocio, amikor meghagyod a környezetet is, és nem játszol a színekkel, tónusokkal, fekete-fehérben hagyod és megkeresel egy jó nézőpontot, ahol ez működik. A másik az, hogy portréként fogod fel, a férfi portréjaként, de ez kurva nehéz ügy, hogy ezt meg tudd oldani, mert ehhez nem csak türelem és empátia kell, meg esztétika, hanem az is, hogy felvedd vele a kapcsolatot. Nézzen rád, emeljen a fején, vagyis adj neki méltóságot. (hegyi)