Elemzés

lépcsőházi fény

Erről a képről nekem valami hiányzik. A fényt értem, bár nem vagyok teljesen biztos abban, hogy téged valóban az égbolt kékje izgatott föl, valószínű, hogy inkább az a fényjáték, ami a falon létrejött, de akkor miért nem az van megfotózva? Akkor ezt a sarkot kellett volna jobban elkapni. Ez az én megfigyelésem, hogy általában a lépcsőházakban rabszolgasorsra jutott valamilyen virágok is szoktak lenni, itt szokott lenni a növény-böri, ide szoktuk rakni azokat a virágokat, amit valahogy sikerült elcsesznünk a locsolással, vagy a száradással, és úgy vagyunk vele, hogy nem is túl szép, de azért kidobni nincs kedvünk, szóval a képről valami ilyesmi hiányzik, ami ezt a szocreált kicsit erősítené. Önmagában ez így nekem nem elég ahhoz, hogy izgalmas kép lehessen. (hegyi)

Egy túra 10 pillanata

A tavaszi kirándulásunk 10 pillanata. Sajnos az utolsó pillanatokban megadta magát a technika, így az esti lazulásról már nem lett dokumentáció... A második csoportkép Dorka közreműködésével készült.

Én köszönöm szépen ezt a beszámolót, biztos jókedvű volt a dolog, látszik, hogy megőrültetek egy kicsit, és ez jó, ez kell, fontos. Főképp a gyerekek körül foroghatott ez a történet, ők azok, akik ezeket a barátkozásokat, ismerkedéseket, helyszíneket valóban nagy emlékként hazavihetik. Ami ezek közül a képek közül igazán tetszik, az a kilencedik kép, ahol ez a tér látszódik, ez nagyon szép. Ha ezt tónusban rendbe teszed, akkor ez egy igazán izgalmas kép lenne. Most egy kicsit fakó az egész, érdemes lenne ezzel a képpel külön foglalkozni. (hegyi)

etetés

Ha az előző képpel összehasonlítom, akkor nagyjából kezdem érteni a helyszínt. Ez valami fogságban lévő helyzet lehet, már csak abból is következtetek erre, mert ez a műfű ezzel a gyönyörű gyorsszorítóval van odakötözve a faághoz, ez eléggé home-made. Nyilván ezzel túl sok mindent nem tudsz tenni, és a pillanat se rossz önmagában, hogy ott van fent is egy madár, és ez a másik éppen valamilyen állatkát széttép. Ez a kép nekem már problémásabb az előzőhöz képest, hiába mozgalmasabb a kompozíció, de a helyszín, a gyorsszorítótól kezdve a kusza ágakig, meg a háttérben lévő falburkolatig fotózhatatlanul bajos, szomorú leszek a látványától. (hegyi)

madár

Látod, megfogtál. Kicsit talán a színegyensúlyból, ebből a nagy sárgaságból érdemes lenne visszább venni, mert lehet, hogy itt ez túl sok, de alapvetően rendben van, nincs ezzel a képpel sok problémám, de a kérdés, hogy mi az a helyzet, amitől valami bekerül a National Geographicba. Nyilván az utómunkánál érdemes ezen valamennyit korrigálni, a csőrénél a foltokból visszább venni, hogy ne ezt a koszos érzetet keltse, a tollánál lévő foltokból is. De a leglényegesebb kérdés minden ilyesmi ábrázolásnál, az a környezet. Ennyire nem jó kiszakítani a természetből a madarat, mert olyan, mintha fogságban lenne, épp a lényeg, a szabadság érzete nincs meg. Ezt most arra mondom, hogy mi az az elvárás, amivel egy képszerkesztő dolgozhat. (hegyi)
értékelés:

Lakosság

(mentés másként)

Balázs, az a helyzet, hogy én ezt a képet nem nagyon értem. Tudom, hogy divat, hogy csonkolt, töredezett világot ábrázolunk azzal, hogy csak a kép széleihez vannak belógva részek, és ebből majd a néző maga rakja össze azt, hogy mit lát. De ettől még, ha ennyire dekomponálunk, akkor is érzékeltetni kell valahogy azt, hogy mit akarunk ábrázolni, még egy ilyen szétesett világban is létre kell hozni súlypontokat. Most a súlypont abszolút a villanyvezetéken van. Tényleg ezt akartad előtérbe helyezni? Mert ha nem, akkor fentről másfél ujjnyit lehet vágni, pontosabban annyit lehetett volna mozdítani a fényképezőgépen, több kerül bele a házból, akkor már ez a kibillent világ értelmezhetőbb lenne. (hegyi)

Margaréta

Új téma, helyszín keresés közben találtam pár tő éppen virító margarétát, próbáltam megfotózni őket, ez lett az egyik kép amit megtartottam. Technika: f/16, 1/4000 sec záridő, ISO 800 ( nem lett volna szükségem ilyen magas értékre, de elfelejtettem visszatekerni 100 -ra :( ).

Az a becsapós ezzel a képpel, hogy ezeknek a növényeknek valami száruk azért van, és így, hogy nem látjuk a szárát, maximum a tavirózsák úsznak a vízen. Nekem most ez hiányzik, mert most teljesen ki van billenve a koordináta rendszeréből ez a növény. A másik, hogy önmagában kevésbé érzem érdekesnek azt, hogy egy virágot lefotózunk, ráadásul az élességgel vannak problémáim, a tónus is egy kicsit elment szürkébe, de szerintem ez ennél vidámabb, mint amennyi most ebből kijött. Olvasom a technikai részét, azt írod, hogy 16-os blende. Ilyen blendénél miért nem éles? Ez fura nekem, ennek élesebbnek kellene lennie, érdemes utánanézni ennek. Egy csillagot tudok erre adni, mert maga az elképzelés nem lenne rossz, ha rajta lenne ennél több a növényből. (hegyi)
értékelés:

Kertépített környezet

Fernhill Park & Gardens

Az a baj, Gábor, hogy tisztában vagyok vele, hogy te az utómunkát feleslegesnek tartod, mert azt hiszed, valamilyen fals gondolat alapján, hogy a kép már akkor kész van, amikor exponáltál. Senki fotós ezt neked nem támasztja alá, aki ilyet mondott, annak nyugodtan mondd azt, hogy én üzenem, hogy marhaságot beszél. Valamiért nem lehet téged az utómunkára rávenni. Ennek a képnek ott van az egyik problémája, hogy a mély tónusok, az árnyékos részek annyira sötétben vannak most, hogy nem lehet jól kivenni az egészet, és így inkább grafikai formává válik, mintsem felismerhető növényekké, nagyon kopogós. Lehet, hogy lenne olyan időpont, amikor másik irányból jön már a fény, és akkor lehet, hogy egy jobban megcsinálható kép lenne. Ha már így történt, akkor utómunkában ezen valamennyi finomítható. A másik, ami ennél is fontosabb probléma az a kompozíció. Túl sokat akarsz egy képen megmutatni. Meg akarod mutatni a majdnem kiszáradt magas fákat is, meg a kis tujákat is, meg a kis pompom virágokat is, amik a kép aljához szorultak, de így most az egésznek a közepe pont egy érdektelen rész lesz, maga a pázsit, ahogy megyünk bele a bokros részbe, minden szétesett. Gondolom én, a saját kertemből levonva a következtetést, hogy a kép egyébként értelmes növényekkel folytatódhatott még jobb oldalon, az lenne az izgalmas. Ennek a képnek a fele használhatatlan, méghozzá a bal oldali fele, nem érdekes. Azok a fák így, ebben a formában nem izgalmasak. Az lenne izgalmas, ami a kis növénykékkel létrejön, ez a tipikus angol kert. Akkor tessék ezt megmutatni. Ha eldöntöd fejben, hogy mire megy ki a fuvar, akkor azt kell exponálni, ez így, ebben a formában túl sok képi elemet tartalmaz, és így egyikre se jut kellő figyelem. Mivel ennyire el voltam késve az elemzéssel, azt mondom, hogy ha jövőre ugyanitt jársz, próbáld meg nekem szépen megcsinálni, megérné. (hegyi)

Motoros 2.

Ez egy érdekes kép. Olyan most itt a gyerek, mintha alapvetően fűnyíróként kezelné a motrot, mint egy elektromos fűnyírót, amire én vágyom, hogy legyen nekem. De lehet, hogy belöktétek a bokorba, vagy ez egy más baleseti helyzet, de humoros, hogy így van megörökítve. (hegyi)

Motoros

Az egy kérdés nekem, hogy milyen technikával csinálod ezeket a képeket. Ha ez még mindig ipad, vagy mobil, akkor oké, valahogy nekem ez most sötétebb egy picivel a kelleténél. Hogy Lilla mennyire fogad szót instruálásnál, nem tudom, de talán jobb lett volna, ha valahova odateker, ahol fény is van. A fák között látom, hogy vannak olyan részek, ahol a lombokon keresztül szűrődik át a nap, tehát ott rajta is lenne fény. Ez nem lenne rossz, mert így most ez szomorú hatású lett. Szóval ez egyébként egy jó helyzet lenne, a fénytani problémák miatt kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Fácán találkozása bulgurral

A Lillafüredi Tókert étteremben fogyasztottam el eme étket. Ezen kép főszereplője erdei gombás bulgur ágyon fekvő baconbe csavart fácán mell filék. Az étlaphoz receptet nem mellékeltek.

Az első, ami szembetűnik, a színegyensúly hibája. Gondolom nem ilyen kékes-zöldes tányérba kaptad a kaját, mert ha ilyenbe szolgálnák föl, nekem nem lenne nagyon gusztusom megenni. Ha ebből indulunk ki, akkor ezt a fehéret be kell állítani. Nem azt mondom, hogy az étteremben kezdj el fehéregyensúlyt állítani, mert akkor tényleg ki fog hűlni a kaja, ugyanakkor az biztos, hogy így, ebben a formában baj van. A másik gond az, hogy tónusban is be vagyunk bukva. Nem tudom, hogy mik lehetnek azok a darabkák amit látok, mert annyira sötétbe fordul az egész, hogy ez már nem gusztusos. Ha tényleg ennyire meg van égve, és ki van száradva, akkor visszaküldöm. Szerintem ez a kaja a valóságban finomabb lett, mint amit fotóban ebből sikerült kihoznod, és itt az a kérdés, hogy milyen indítékok vannak az emberben, amikor ilyen fotót készít. Ha te ételfotót akarsz készíteni, akkor arra jobban föl kell készülni. Ezt hívják foodporn-nak, amikor lefényképezem a reggelimet, ebédemet, vagy a vacsorámat. Ilyet szoktak az emberek az instagramon is csinálni. Igenám, de ahhoz rutin kell, hogy ad-hoc jelleggel az ember az asztalán megjelenő kaját valóban jól tudja megragadni. Nem minden étel van gusztusosan tálalva, és ha ezt egy étteremben kérted ki, akkor nem mondhatod azt a szakácsnak, hogy kevesebb szaftot rakjon alá, tehát hozott anyagból dolgozol. Nem minden étel jól lefotózható, és az indítékod valószínűleg az volt, hogy arra vártál, hogy ez nagyon extra, nagyon különleges menü lesz, és ezért örökítetted meg magadnak ezt a pillanatot. De mint közkincs, hogy mi is nézegessük, több sebből vérzik, mint amennyi erénye esetleg lehetne a képnek. (hegyi)

Etetés

Az a helyzet ezekkel a képekkel, hogy maga a produkció az, amire koncentrálunk, és arról elfelejtkeztek, hogy mi a környezet, mit láttunk a háttérben. Akármennyire is jól vannak megcsinálva technikailag, és akármennyit is kellett apportírozni a kutyát ahhoz, hogy ez a pillanat létrejöjjön, mégis ezt a befektetett munkát csökkenti le az, hogy egy hintaágy van a háttérben, ami ezt az egészet szétvágja. Nyílván kell tudni azt, hogy milyen helyszín van, én nem tudom, hogy abban a kertben milyen lehetőségek vannak, de valószínűsítem, hogy csak lehetett volna találni olyan helyet, ahol inkább növények veszik őt körül, és akkor ez a helyzet jobban ábrázolható lenne. Egy csillagot most adok arra, hogy ez az apportírozás megtörtént, és a pillanatot tényleg sikerült elkapnod. (hegyi)
értékelés:

Portré - lányomról

Az egy kérdés, hogy a lányodnak mennyire volt kényelmes ez a póz, mert kicsit kényszeredettnek érzem ezt most. A másik, hogy annyira ki van számolva most a képkeret, hogy minden beleférjen, a lábujjai is, hogy szétfeszíti a képkeretet a modell. Kevés így a környezet. Ha ennyire átmegyünk személyesbe, akkor lehet, hogy érdemesebb lenne vágni a testből. Ott az ajtó már nem fontos, az elviszi a figyelmet, mert egy sötét flekk, és konkurál a hölgy hajával. Takard le a kezeddel, látod, hogy már jobb hangulatú, koncentráltabb kompozíciót kapsz. Szerintem ez akár egy négyzetesre komponált kép is lehetne, mert ami ennek a képnek az erénye, a lányod haja, az nagyon szépen formálódik. Az kérdés, hogy mit csinál a kezeivel. Nagyjából látszik, hogy az egyiken támaszkodik, de a másikkal is valami történik, mintha valamit keresne a fűben. Ilyenkor érdemes instruálni: tedd a kezed a válladra, túrj bele a hajadba, tehát valami mozgást létrehozni, hogy ne úgy tűnjön, mintha ez egy befejezetlen pillanat lenne. (hegyi)
értékelés:

Folti álma

Az egyik első, még csak telefonos próbálkozás Folti bemutatására...

Kölyökmacskákkal az a szerencsénk, hogy ők hamarabb kifáradnak, nagyon kis izgő-mozgóak, de aztán hirtelen lemerül az akkumulátor, és alszanak egy nagyot. Azért mondom ezt, mert talán náluk több alkalom adódhat arra, hogy egy-egy ilyen pillanatot megragadjunk, mint egy felnőtt macskánál. Nem rossz próbálkozás ez, ahogy te is jellemzed ezt a fotót. Ha egy picit mozdítasz a kamerán, akkor a mancsa nagyjából képszélig kijön, és a testéből is valamit még kapunk. Fényileg ez most nem igazán szerencsés, mert pont az arca az, ami sötétben van a két mancsához képest, és mint tudjuk, mindig azok kapnak nagyobb figyelmet, amelyik foltok világosabbak egy képen, ilyen értelemben még a háta mögött lévő szalmafonat is hangsúlyosabb, mint az arca. Még egy dolog: a fehéregyensúlyon érdemes egy kicsit javítani, ebben egy zöldes-sárgás hatás van most, ezt érdemes lenne csökkenteni. Folytasd még ezt a tanulmányt. (hegyi)
értékelés:

Boldikusz

Nem könnyű feladat a gyerekfotózás, mert a gyerek izeg-mozog, egy sajátos külön világban él, és az ő tempója nagyon ritkán találkozik a miénkkel, nehéz elkapni a pillanatot. Ez egy jól megfogalmazott képi üzenet. A helyzet tetszik, de hogy ő most fekvőtámaszt csinál, és úgy lett lefotózva, vagy áll apa előtt, ezt nem lehet tudni. Ami kicsit furcsa, az a kar csonkolása, nyilván ebből a nézőpontból nehéz mást kihozni, és a gyerekek instruálhatósága is kérdéses, de érdemes megpróbálni, hogy az ember ilyenkor azt mondja, hogy tedd följebb a kezed, integess, és akkor benne van a kis tenyere is. Vagy mondd azt, hogy tegye maga mellé a kezét, és akkor ő valamennyi ideig odateszi, túl sokáig nem lehet várni, ezért is nehéz modellek a gyerekek, mert egy-egy pózt nem fognak neked órákig kitartani, sokat nem lehet tökölni. Egyetlen problémám van még ezen kívül: nekünk jobb szemben az írisz, a szembogár kevésbé részletgazdag, sötétben volt, erre érdemes utómunkában valamennyit rásegíteni. Nem azt mondom, hogy az egész arcfélre, de a szemét valamennyivel világosabbra lehet hozni. Szelektíven kijelölöd, és azzal külön elkezdesz dolgozni. Óvatosan kell ezt csinálni, mert az ember egy bizonyos szintig tudja csak elfogadni az ilyen módosításokat, utána furcsa lesz, hogy hogyan került oda az a fény, de valamennyit érdemes lenne ezen világosítani. Mivel egy nem könnyű feladatba fogtál bele, a gyerekfotózásba, és azt ízléssel tetted, ezért kettő csillagot tudok adni erre a munkára. (hegyi)
értékelés:

Virág szálak

Kártya formázás miatt a technikai adatok elvesztek.

Természetfotónak nem tudnám nevezni ezt a képet, mert a természet ezen nem jelenik meg. Pontosabban megjelenik virág, de a természetfotónak az egy fontos aspektusa, hogy a környezetből is valamit ad, nem szakítjuk ki a természetből azt a valamit, amit fényképezünk. Egy preparált állat sem lesz önmagában természetfotó, ha az íróasztalod polcán fogod lefotózni. Ettől függetlenül lehet, hogy ezek a virágok éjszaka kint voltak a kertedben, de ebben az értelemben ez nem kap jelentőséget. Ez nevezhető akár csendéletnek is, akár egy absztrakt kompozíciónak is. A színegyensúllyal van problémám, mert nagyon kékes színbe ment ez el. A csúcsfényeknél, ahol fehérnek kellene megjelenni, ott nézd meg, ellenőrizd, hogy ezek nem fehérek, hanem kékek, és ez a kékes elszíneződés az oka annak, hogy nem lesz szerethető az, amit mutatsz, mert nagyon hideg ehhez a virághoz képest is. Ez egy hideg érzetet keltő munka lett. Az elhelyezés rendben van, a kompozíció tetszik, tehát vannak erényei a képnek. (hegyi)
értékelés: