Elemzés

első óra

Kálmán, ez nem elég a szocióhoz. Kicsit megszeppent gyerekek, de nincs értelmezve a képben, hogy hol, mi és miért történik. Oké, furulyáznak, de ennél többet nem tudok meg. Persze, oké, azt is látom, hogy roma gyerekek. De nincs sztori. És még azt se tudnám így megmondani, hogy mit kéne máshogy, mert nem voltam ott, de a lényeg mindig az, hogy legyen sztori. Legyen valami, amit a kép által mesélsz el. Valami képileg is megfogható. Az első óra, az azért elég tág dolog, és képileg nem tudom, mi lehetne, ami ezt elmeséli, hogy az első. Ha a gyerekek figyelme és szorongása a téma, akkor ki kell választani egy főszereplőt, és őt fotózni.Közelebbről akár, azt venni középpontba, hogy a kezeivel hogy szorítja a hangszert. Zenész vagy, tehát arra figyelj, ami ennek az érzelmi része. (hegyi)

Magányosan

Feri, ez semmi. Nem kép. Nincs oka a képen, hogy miért készült el. Nem több, mint egy tárgyfotó lenne, de ahhoz a tárgy nem elég egyedi, hogy megörökítsük, így, mindenféle üzenet nélkül egymagában nem áll meg. ez nem azt jelenti, hogy ne lenne jó akár egy csendéletben, bár sok bajod lesz ezekkel az apró zizi mintáival. (hegyi)

Ébredezés

Feri, ez nincs megoldva, ez nincs kész. Egyrészt nagyon kopog, nagyon kemény és túl nagy a kontrasztkülönbség. Másrészt be van mozdulva - ami nem lenne baj - de rá is van lélesítve, ami eleve baj, nem szabad használni élesítést, mert csak ront, így együtt meg egymásnak a két dolog ellentmond. Az jó, hogy a két tárgyon gondolkodsz, de világítással a kettőt tónusban közelíteni kell, ekkora átfogásnál el fog billenni az egész. Ha érdekel, esetleg kéne ismételni. (hegyi)

Mars

Ez alapvetően megvan, amin vacillálok, hogy kell-e érzékeltetni, hogy ez valójában egy nagyon is földi helyzet azzal, hogy a háttérben ott a talán löszfal, meg a bokor, növények, vagy sem. Ha csak a buckák vannak, nyilván üres lehet a kép, igényelhet valami "sztorit", vagy különös fényviszonyokat. Szóval összességében jó, de valami bizonytalanná tesz, valami nincs megoldva. (hegyi)
értékelés:

Szidi autót vezetSzidi autót vezetSzidi autót vezet

Szidi egy aranyos, mosolygós kislány. A barátom gyermeke. 12. szülinapjára egy autós élményvezetést kapott tőlem ajándékba. Néhány perces magyarázat után elindultunk. A szülei, akik szintén az autóban ültek, szerintem jobban izgultak, mint a szülinapos kislány. Hogy érezte magát ? Tessék ránézni.

Egy fotóetűdnél az a fontos, és ez különbözteti meg a riporttól, hogy úgy kell megcsinálni a képsort, hogy duma nélkül is működjön. A riport megengedőbb, oda odaképzelhető a képaláírás, de az etűd maga a képi történetmesélést jelenti. Itt most, amit leírsz, az javarészt nincs a képeken. A közeli portré formailag is kilóg. Alapjában jó sztori lenne, de kéne látni a szülőket, kéne látni az autót kívülről, hogy érzékelni lehessen a szituációt, esetleg a lány mögül is képet csinálni, hogy az út is látszódjon, amerre megy. Valójában ez így utólag persze nehezen körbeírható, mivel nem voltam ott, hogy milyen pillanatok adódtak, hogy mi az, ami kimaradt a sorozatból, pedig megtörtént. A lényeg az, hogy arra kell koncentrálj, hogy a néződ senkiről semmit se tud, tehát a te dolgod a lényegeset megmutatni. (hegyi)

Január Tolnában

Kirándultunk Szekszárdra. A hazafelé vezető úton akadt meg a szemem a következő dombon. Fantasztikus látvány volt. Ha ezt nem, akkor semmit, gondoltam, miközben már szedegettem elő a kis Olympust. Hát, így készült.

Annak kifejezetten örülök, hogy használod a kijelölés-módosítás lehetőségét, azaz a szelektív módosítást, amit régen maszkolásnak hívtunk (és ami nem azonos a maszkolás photoshopos értelmezésével), még akkor is, ha nem voltál elég precíz, és főleg a házaknál ez lebukik. Erre később figyelj, hogy ne legyen szellemkép hatás a körvonalaknál. Amit érdemes lett volna ugyanígy módosítani, az az előtérben a nagyon világító kalászos rész, az az aranysárga túl erős és ettől elviszi a figyelmet. Ha én csinálom, az égből kevesebb is elég lett volna nekem, hogy az arányok és egyensúlyok jobban működjenek. De amit láttál, az alapvetően egy jó kompozíció és működik, mint tájkép, főleg ha a kis bakikat kijavítod. (hegyi)
értékelés:

Multikulti

"Meg őrülök már megint egy effekt ráadásúl az az olcsó selective b&w". Mondhatná a felszínes szemlélő, de nem, mem nyúltam a szinekhez, semmi effekt. Sztori: az N+1. rokonnal vártam a London eye-ra mikor mikor furcsa ruhás csoportot pillantottam meg a tömegben, de semmi különös vártak Ők is. De amikor odamemtek a Chaplin imitátorhoz akkor, kellő Magyarsággal nekik szegezte a kérdést, "kenájtékdőpikcsőrr?". Nem ellenkeztek így elkészült a kép. Remélem több ez mint egy átlagos turista fotó.

Nos, abban az értelemben biztos, hogy több, mint sima turistafotó, hogy a téma így, ebben a formában egyedi lett, a pillanat jó, és azt a lehetőségekhez képest meg is oldottad. Talán annyit lehetne finomítani, hogy a szaturációból picit visszaveszel, gondolom sRGB a színtér, az elviszi ebbe a sárgásvörösbe eleve, így azok a részletek is kapnak ebből, ami múgy tényleg fekete-fehér lenne. De az biztos, hogy erénye a dolognak, hogy nem csak azzal voltál elfoglalva, hogy az óriáskerékre jó helyed legyen, hanem közben a várakozást meg tudtad szakítani a fotózás miatt. Ez sokszor nem könnyű, mert a barátok, a család nem veszi jónéven, idő sincs sok, szóval kihoztad, amit lehet. (hegyi)
értékelés:

Brisz

A zsidó körülmetélés kemény dolog, nemcsak a kisfiúknak, hanem a szüleiknek is. Megérintett, ahogy az apuka megsimította a síró kisfia arcát, nyugalmat sugárzott a gesztus.

Na ez a legnehezebb dolog. El kell fogadtatnod, hogy fotózni fogsz, apukával is, a résztvevőkkel is, ez az alap, ha ez megvan, akkor úgy helyezkedni, hogy alapvetően meglegyen az, hogy a szituációt jól belásd, és a megfelelő pillanatban exponálni. A legnehezebb dolog, sok mindennek kell együtt meglennie, erre készülni is kell, és kevésbé éles szituban kigyakorolni, hogy honnan, hogyan lehet dolgozni. Ritmusérzék se árt nyilván, hogy ne szalaszd el. Benne van a gesztus, ez jó. De az, hogy mi történik, nekem, aki nem ismeri ezt, nem érthető. Annyit értek, hogy valami tradíció, valami vallással összekapcsolt helyzet, de ahhoz, hogy a körülmetélés is beugorjon, több konkrétum kell, persze a jóízlés határain belül. (hegyi)
értékelés:

Apollo

A debreceni Apollo mozi neon reklámja nagyon tetszett. Sajnos nem tudtam elég sokáig ott álldogálni ahhoz, hogy megvárjam, míg sötétebb lesz. Azt azonban éreztem, hogy a bejárat önmagában nem elég izgalmas/mozgalmas, ezért megvártam egy járókelőt, hogy besétáljon a képbe.

A helyszín jó. Az is jó, hogy vártál a srácra. A vágás picit módosítandó, és a tónusok is, mert most nagyon komor és szürke. Érdemes ezt majd megpróbálni akkor is, amikor nem ilyen koszos az idő. De utómunkában lehet azért ezen valamennyit segíteni. Az meg, hogy az objektívnek van egy kis hordótorzítása, utólag javítható szintén. Csináltam egy verziót. (hegyi)
értékelés:

Vigadó

A pesti Vigadó belső terei lenyűgöztek, különösen ez a részlet. A fények, a rózsaablak színei, a formák mind-mind harmóniát sugároztak számomra – ezt próbáltam kicsit kimozdítani azzal, hogy nem középre komponáltam az ablakos részt.

Gyönyörű klasszicista épület, ha jól sorolom be, szépek a részletei. A kimozgatással egyetértek, de ilyenkor az a feladat, hogy a régi helyett egy új koordinátarendszert alakíts ki. Kitalálod, mennyit forgatsz, mi a lényeg, hova teszed, és ahhoz képest a képhatárokat figyelve úgy mozgatod a kamerát, hogy a vonalak rendszerében legyenek újra függőlegesek, vízszintesek, valami viszonyrendszer. (hegyi)
értékelés:

Beduin mosoly

A jordániai Rum Vádi beduin férfijával igyekeztünk szóba elegyedni, persze nyelvi korlátok miatt ez nem ment annyira. Sátrában nem vásároltunk semmit, de ittunk nála egy teát, ezért is mosolyog ennyire.

Nyilván ha a nyelv nincs meg, marad a kézzel-lábbal gesztus átadás, máshogy nem megy, de ez így egy kihagyott ziccer. Tök jó a feje a bácsinak, a kezei is, de bele van vágva, a háttérben a csávóka csinál valamit, de nem tudni mit, de a fő probléma, hogy elfordítja a tekintetét a főszereplő. Ilyenkor az a megoldás, hogy mondani, jelezni kell, hogy mennyire odavagy érte, és hogy szeretnéd lefotózni őt, örömködni, fenntartani a hangulatot, és elérni, hogy rád nézzen, azaz a gépedre. Jelezni lehet a másiknak, hogy bocs, picit mássz már ki a képből. Vagy ha a hely engedi, a főszereplőt ültetni máshogy. Demeter cikkében ott a lényeg: az egész világ a műtermem. Ez azt jelenti, hogy minden helyzetet úgy kell felfogni, hogy neked, mint fotósnak a feladatod ugyanaz, mintha műteremben lennél, keresni a helyszínt, a fényeket, a környezetet, az arcot, gesztust, kapcsolatot. (hegyi)
értékelés:

Nehéz az élet

Bár nem házi kedvenc, de mégiscsak állat, így ebbe a leckébe szántam. A jordániai Rum Vádi egyik tevéje szerepel a képen, és bár itt nem látszik, de vakarózott. Azok alapján, amennyi a képen látszik, azt hihetnénk, csak pihen, fejét a csőnek vetve – ezért is adtam ezt a címet.

Ez így kevés, nincs megoldva. Zavarosak az árnyékok, nem érteni, mi van az állattal, a környezet se érthető igazán, hogy mi az, cső, vagy korlát, szóval ez nem jön be. (hegyi)

Taxira várva

Szintén a jordániai Ammánban láttam meg a férfit, aki vagy telefonált, vagy cigarettázott és várakozva pillantgatott a dombtető felé – feltehetően taxira várt.

Na, ez már sokkal jobban működik. Nem a telefonáló okán, hisz az alig kivehető, hanem a környezet hangulata miatt. Gondolom hogy a fény miatt húzódtál az épület árnyékába, nem tudom, ha a másik irányba húzódsz be, onnan mit adott volna, amiért ezt írom, az a fehér autó, az az egyetlen, ami kivisz a hangulatból. Vágva nem lenne jó, eltolni nem lehet, tehát a megfejtés az lehet, hogy te állsz máshová, ha lehet. Ha nem, akkor ez van, ezt kell szeretni. (hegyi)
értékelés:

Tartózkodás

Szintén a jordániai Ammánban járva pillantottam meg a beszélgető időseket, mire kattintottam, egyikük ki is szúrt. Tartózkodó tekintete egyébként nem volt szokványos az utatás során, többnyire szívélyesen láttak bennünket.

A kérdés ugyanaz. Hogy is mondta Capa? Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel. Ez egy baromi fontos duma. Egy: ők ülnek. Te állsz. Ettől fentről lefelé kommunikálsz, azaz alávetett póz van, nem egyenlő viszonyrendszer. Vivian Maier képei attól szuggesztívak, hogy tüköraknás géppel eleve lentebbről fotózott, másrészt az objektív is megkívánta, hogy közel menjen. A szitu, ahogy a másiknál is, jó, amit meglátsz. Ha nem akarják, jeleznek, és nem csinálsz képet. De le kell guggolni, onnan van kép. (hegyi)
értékelés:

Csendespihenő

A jordániai Ammán utcáit járva pillantottam meg ezt a három férfit, akik délelőtt pihengettek-szundítgattak a forgalmas főutcán.

Nyilván, amikor az ember nyaral, akkor azért alapvetően nem azzal a koncentráltsággal megy utcára, hogy akkor én itt most megfejtem Jordániát. Azonban az is fontos, hogy az adott helyzetből ki kell hozni, amit lehet, mert főleg külföldön nem könnyen ismételhető valami. András szövege, és pontos, ezért én is így szoktam mondani, el kell dönteni, mire megy ki a fuvar. Miért exponálsz. Ez meghatározza, hogy mit, mikor, honnan, hogyan. Itt az érdekes az, hogy ezek vajon mit csinálnak. Te viszont egy másik bolt elől bujkálva exponáltál. Így nem tudom, mit csinálnak, a háttér meg bekapcsol egy másik sztorit, a környezetet. Kérdés, érdekes-e az, hogy az emberek ehhez képest épp mit tesznek? Össze kell szedni a bátorságot, és vagy kimenni a járdáról, onnan lőni, kicsit skurcban, hogy látszódjon, mi a helyzet, vagy odamenni még közelebb és szűkre vett képben hozni le azt, hogy mi történik. (hegyi)
értékelés: