Elemzés

Virág az ablak előtt

Molyotam délután picit a géppel. Az ablakon beeső napfény a virágot átvilágítva érdekes képet mutatott, ez lett a vége. Technika: ISO-100, f/11, 1/3 sec záridő, +0,3 expoeltolás a fényképezőgép állványon tartózkodott.

Ádám, én ezt kifejezetten szeretem, főleg, ami a virággal történik. Nagyon szép ez a légiesség, a rajzosság. Finom. Viszont a háttér bajos. Vagy mindenütt az a tapéta kéne, ami a virág mögött van, vagy az, ami a szár mögött, de az a téglalap, ami ott kiégve szerepel, az nem jó, mert nem értelmezhető, miért és mi az. Adok én erre 3 csillagot, ha megígéred, hogy keresed a módját, hogy ezt valahogy megismételd. Tudom, tudom, el vagyok maradva, emiatt ezzel a virággal ez már nem megy. De ügyes fiú vagy te, megtalálod a szereplőd, érdekes kihívás, hogy fogalmazd ezt meg így, de újra. (hegyi)
értékelés:

Időkép

Áron, az van, hogy az ötlet jó, de most túl sok minden van a háttérben, vagy a szendvics tárgyi oldalán, és emiatt zavarosak a formák. Bevallom, az a rész a jó, ahol a függöny van. Azzal kéne valamit kezdened, és a többit minimalizálni, mert a csöngő, a kenyértartó előtti cuccok nem segítenek. Kérhetek egy ismétlést? (hegyi)

Absztrakt természet

Köszönöm szépen a befogadást! Megvallom az első lecke nagyon-nagy fejtörést okoz, mivel 9,5 éve nem készítettem magamról önarcképet. Ezért az lesz a második bemutatkozó képem. Valójában ez tény leírja az egész hobbifotós mivoltomat: nem szeretek embereket fotózni, csak a természetet, a csendet, a harmóniát. Mindenben a természetet keresem. Még a vonalakban, a formákban is. Ez a kép pedig egy ilyen próbálkozás eredménye.

Üdv nálunk. Először a leírásra: alapvetően a fotóval foglalkozók nagy része gondolja úgy, hogy neki a kamera "rossz oldalán" nincs dolga, ő a fotós. Igen ám, de ha nem tudod, milyen a másik oldal, akkor hogy fogsz tudni érvényes portrét készíteni? És hát erre persze az is megoldás, hogy ahogy te mondod, nem érdekel az ember, nem érdekel a portré, nos, talán majd ezt később érdemes lenne mélyebben is megfejteni, miért van így, hiszen az ember a természet része, tehát ha nem érdekel, hogy fogsz a természettel tudni boldogulni az ember nélkül? Na, ami a képet illeti, ez egy jó, ötletes és ha akarom, humoros kivágás, absztrakció, és az benne a kiemelendő nekem, hogy úgy fotózod egy állat fenekét, hogy az nem egyből esik le a nézőnek, vagyis behúzod egy játékba, és amikor rájön, hogy mit is néz, már vigyorog, hiszen az ellenállását vagy idegenkedését legyőzted. Ez fontos. Némi bizonytalanság az élességgel van, látom én, hogy van, ami elég éles, hiszen az alján ott vannak a szőrök, de valamiért épp a strukturális rész az, ami mégis olyan, mintha nem lenne elég éles. Nem mondom, hogy harcolni kell a borotvaéles képekért, mert a fene akar állandóan olyat nézni. De itt valami gubancot érzek. Vagy az lehet, hogy az exponálás volt hosszabb és a test bemozdulása, a bőr mikromozgásai miatt lett ez, vagy az iso magas és a zaj tréfál meg, de lehet az utómunka is, vagy az, hogy a mélységélesség izé, nem tudom. Az a lényeg, hogy a kép is jó és az ötlet is tetszik. Várom a képeid, a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Együttállás

Kedvencem :-) Ha engem kérdeztek, akkor minden minden "saját képem" (tehát amit nem emléknek fotózok) az impresszió, és ez is az. De mivel annak a kitériumába nem fér bele, így itt tárgyfotó lett. Egy mozdony kezelőállásában készült a Vasúttörténeti Parkban, és nagyon megtetszett ez az együttállás. Az eszköz a kis kompakt Canon G7X, színek meg amúgy se igazán voltak benne.

Én biztos, hogy elforgatnám 180 fokkal, a lefelé vezető irány nekem kevésbé működik, hordoz valami nem pozitív érzést, miközben a kép maga ezt nem támasztja alá. És talán a vágási pontok is lehetnének precízebbek, maradtak benne feleslegességek. Ami még, hogy a mélységélesség - de lehet, hogy az élesség alapvetően - nem tudom, hogy jó-e így. (hegyi)
értékelés:

Locsolás

Délutáni locsolás.

Jó ez, mert a hangulat közlése és a tények közlése mellett itt is van egy geometriai játék. Jó irány, pártolom, hogy ilyesmiket keress. Köszi. (hegyi)
értékelés:

Tavaszi absztrakt

2019 tavaszán

Tetszik, kifejezetten jó az, hogy ezt a kimetszést megláttad és megcsináltad, a geometria spontaneitása miatt lesz ez izgalmas. Amivel lehet még melózni, hogy a színeket hogyan adod, erre simán ráfér még erősebb szaturálás, hogy még határozottabban a formákra utazzon a dolog. És az a fránya függőleges, az nem pontos. De tetszik, szeretem, hogy ilyet csinálsz. (hegyi)
értékelés:

Életjel

Csak jelezvén, hogy élek! Néha-néha benézek, de még mindig nem érdekelnek az emberek, és nem akarok mesélni semmit. És így itt ezt nehéz. Néha-néha elkapok egy-egy jó pillanatot, de inkább magamat kéne helyre raknom, hogy "kifelé is élő" legyek. A konkrét képet a kedvenceim közül csak a cím apropója miatt választottam (hisz' van jobb is, amit még nem mutattam, de azokra nem nagyon tudom ráhúzni egyik leckét sem). Telefonnal készült, van is hibája, de szeretem. Nálam kiállta az idő próbáját, és hátha itt sem ciki :-)

Azt örömmel veszem, hogy életjeleket mutatsz, ebből kéne még több. A kép alapötlete is jó, azaz a tárgy, amit megtaláltál. A csillanás nekem művi, nem tudom, valójában volt-e, vagy utólag gondoltad oda, hogy ne legyen üres. Nekem nem passzol. A gomba struktúrái lennének az izgalmasak, de azt valahogy húsosabb középtónusokkal kéne megmutatni, mert ez most így tónusaiban nem elég határozott. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Sziámi

Az ötlet jó. Tanulmány ez, amit meg kellene csinálnod majd. Az jó, ahogy a két fél működik, és az is, hogy a tükröződést próbáltad imitálni. A tónusok is rendben. A tartalommal kell még molyolni. Ugyanis az el kell dönteni, hogy tükröződést akarsz, tükrözést, vagy akarsz-e a két fél között különbségeket is. Most ahol a fejtetők találkoznak, ott az nincs megoldva. A másik a szélein, ahogy el van mismásolva, hogy az most valami tárgy, ami takar, vagy ruha, vagy el van maszatolva, hogy ne jöjjön ki, hogy nincs kigondolva, hogy test legyen vagy ruha vagy mi. Ezekkel kell még foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

Várakozó

Szeretem szülővárosom utcáit járni éjszakánként, esténként. Sokszor csak a hangulatot keresem, ugyanis talán a kommunizmus óta nagyon erősen él a városban egy konstans hangulat. Erre a légkörre sokszor erősen rájátszik a város szocreál építészete, kívülről mindenképpen, de ahogy a mellékelt ábra mutatja sokszor még az épületek belseje is erősen a rendszerváltás előtti időket vetíti elém. Ezt a képet egy orvosi rendelőről csináltam. Talán a legerősebb érzés bennem az üresség volt akkor, pont ahogy az épület is ezt sugallja nekem. A formák meghatározzák a képet, a három fő épületrészből a középső viszont nagyon sok jelentés tartalmat hordoz számomra. A várakozószékeket helyeztem középre, mert a téma azoknak az üressége volt a fejemben és furcsa kettősséget szerettem volna érzékeltetni a szimmetria egyidőben való meglétével és megbontásával. A színek szerencsémre nagyon erősen rájátszanak erre a hangulatra. Éjzsaka volt, a záridő 3,2 s a blende értéke 8 volt, és az isot pedig 100-ra állítottam, kb. 35mm-en.

Ez egy valóban izgalmas formajáték, jók a fények is, amik az ablakon át árnyékokkal a párkányokon szintén izgalmas rajzot adnak. Két dolog, ami miatt ha lehet, vissza kéne menni ismételni. Az egyik, hogy most picit hanyatt is van a kép, picit el is van fordulva, emiatt a tető nem vízszintes és a párhuzamosok se a végtelenben találkoznak, szóval ezeket amennyire lehet, ott a helyszínen kell javítani. A másik, hogy kicsivel ha hátrébb mégy a géppel, akkor a formákból még több látszódhat, kifejezetten az íves rész az, ami jó lenne, ha be tudna fejeződni. És még egy: ha van állvány, vagy bármi, ami stabilan tartja a gépet, akkor egy kicsival ha még hosszabbat exponálsz, tónusban több marad, amivel utómunkában lehet dolgozni. De ezekből a legfontosabb, hogy hátrébbról és a dőlést korrigálva kéne ezt ismételni, mert izgalmas dolog, megéri a melót. (hegyi)
értékelés:

Önmagam fotózása

Folytattam önmagam fotózását a kerti asztalra tett kamerával. Egész alakos képeket készítettem párat. Bíztam benne, hogy a szomszédok nem látnak meg és nevetnek ki. Budapest, kőbánya , Panasonic G7, portré mód

Jó, hogy két kamera is van, a mobil és az, amivel dolgozol, ez egy út arra, hogy a tevékenység közben mutasd magad, és ez jó irány. A szomszédoktól ne tarts, el vannak azok magukkal foglalva. Annyi javaslatom van, hogy egyrészt picit sötét a kép, és itt is lehetne 10-15%-ot visszább a szaturációból. Nézd meg, hogy a fényképeződ nincs-e sRGB-ben hagyva, ha át lehet Adobe RGB-re állítani, az sokat segíthet, mert az sRGB az, ami túlszaturál picit. És érdemes figyelni a függőlegesekre, vízszintesekre, mert az ha egy ház van pl a háttérben, fura lehet, hogy miért dől. Várom a folytatását az önportrézásodnak. (hegyi)
értékelés:

Munka után kávémmal

Hazaérve, munkaidő után, ablakom előtt leültem a kiskertemben kávémmal, fotózáshoz készülve. Megpihentem és közben azon törtem a fejem vajon jó portrét tudok-e készíteni magamról az első lecke szellemében. Budapest, kőbánya, Panasonic G7, portré mód

Üdv a téren, köszönet a képért, jó ötlet. Kicsit még bizalmatlannak tűnsz az eredményt illetően, de ez majd változik. A csészéből picivel több kéne, hogy a kép maga is elmondja a szitut leirat nélkül is, és talán egy kicsit a szaturációból visszább lehetne venni, hogy a bőr színe ne legyen ennyire vörösben. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Dinamika

A képet egy röplabdás sorozatból választottam ki, mert tetszik a kép dinamikája, nem csak maga a mozdulat miatt, hanem a háttérben lévő épület struktúrája miatt is. Canon 5D, 24-70-es obival készítettem.

Ez is jó ötlet. Persze, a szerencse hozhatta volna azt a labdát annyival beljebb, hogy le lehessen vágni az eget oldalról, de hát, majd legközelebb. Fentről picit vágnék, nem sokat, de ha kevesebbet hagysz a labda fölött, nő a feszültség. Jó a lány haja, alapvetően az oldja meg a mozgásélményt, de nem baj ez. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Harmónia

A képet egy edzőteremben készítettem, ahol elég sok természetes fény volt, és erős árnyékok. Nagyon szeretek sportot a nem megszokott szögekből fotózni, így most is felmásztam a húzódzkodó keretre a kép készítéséhez. Canon 700D, 50 mm -t használtam.

Ez a kép is izgalmas, tetszik a megszállottságod, és hogy valóban új megközelítést mutatsz a sporttal kapcsolatban. Akár lehetne reklámkép is. Csináltam róla egy verziót, mert egyrészt a tónusokat a figurán előrébb hoznám, azaz erősebben kihoznám a sötétből, másrészt kimozgatnám őt a központból. Arra hívom még fel a figyelmed, hogy van néhány kosz a képen, a labda előtt, a srác jobb vállától a kép széléig, amiben maradt még világos rész, azt érdemes retusálni. (hegyi)
értékelés:
marosvolgyiandrea190426_3jav.jpg

Mez-telen

Természetes fényben a teraszomon készült a kép, Canon 700D, 50 mm. Szeretek üveget használni fotózás közben, mert érdekessebbé teszi azt, ami mögötte történik.

Kedvelem ezt a képed, mert van benne üzenet, mert érzékeny munka, tetszik a tónusvilága is. Két megjegyzés: az egyik, hogy valószínű forgattál rajta, így egy pici sávnyi maradt balra fenn, ami nincs levágva. A másik a fej fölötti tükröződés, ott lehet, hogy ha picit a tónusba belenyúlsz, visszább hozod, akkor nem viszi el a figyelmet ennyire. De abszolút jó irány, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Tükörkép

A Hajógyári sziget egyik lerobbant épületében készült a kép, ami tele volt törött tükrökkel, mivel az épület régen egy szórakozóhely volt. Tetszett a hely hangulata, és furcsa volt így járkálni benne, hiszen még emlékszem évekkel ezelőtti állapotára. A nagy üvegfelületek miatt rengeteg természetes fény volt- A képet Canon 700D, 50 mm-rel készítettem. Ez az első portréim egyike volt, és nagyon tetszett a srác arca, ezért kértem fel a fotózásra. Az egész sorozaton ezt a "tükör" motivumot próbáltam végigvinni.

Kedves Andrea, ez egy jó ötlet, tetszik a megoldása is, néhány technikai megjegyzéssel. Az egyik, hogy nekem ez nem álló, legalábbis nem ennyire. A vállnál vágható lenne szerintem. A másik, hogy talán ha mozgat a modell oldalra még a tükörből, akkor elválik egymástól a két forma, és az önmagában álló tükördarab erősebb hatást adna. A harmadik és talán legfontosabb az az élesség, pontosabban a mélységélesség kérdése. Mivel a modell háttal van nekünk, ez eleve átviszi a tekintetet a tükörre, nincs miért leválasztani a két dolgot egymásról, sőt, épp az lehetne izgalmas, ha az eredeti és a tükörkép nagyobb mélységélesség használatával térben egy síkra lenne hozva, mert akkor a tekintet ide-oda mozogna a két formán. Jó munka, tetszik, várom a folytatást. És jó lenne az első leckére is kapni tőled képet, az önportréra, mert az a bemutatkozás is, és izgalmas terep ráadásul. (hegyi)
értékelés: