Elemzés

Türelem

A tavasz lassan érkezik, de az ígéret már megvan.

Jó a cím, mert áttételesen elmondja, mi a baj a képpel. A csigavonal eleve fókuszál, mert kiemelkedik a rendezetlenségből. A környezet is jó lenne körülbelül, de a tónus bajos. Miért emeled ki pluszban a csigát? Miért nem bízol benne, hogy elég? Ahhoz, hogy ez kép legyen, nem kell ilyen erős eszközt használni. És a másik, hogy valami még kéne, amitől ez több lesz, mint hogy találtál egy csigaházat az avarban. Ez vagy valami történeti ügy, vagy valami formai, esztétikai. Ezen kéne még dolgozni, mert a megfigyelés oké, de a helyzethez még kell türelem, hogy megtaláld, mit, mikor, hogyan. És igen, bele lehet és kell is nyúlni a véletlen találatokba, ha nem adja ki magától. (hegyi)

Sokadszorra

Ez így nem működik. Közel vagy, nincs szereplő, nincs sztori, csak hogy próbál mécsest gyújtani. Jó. És? Mi ebben a különös, a fontos vagy a közlésre érdemes? A szereplő különleges? A hely? A szitu? Vagy valami esztétikai ok? Egyiket se látom itt. (hegyi)

Instabilitás

Ez egy jó képsor közepe. Azért mondom így, mert a fotóetűd történetet mesél, aminek valami felvezetés nem árt, és valami konklúzió a végére. Mondjuk egy falusi öregasszonyt végigkísérsz, hogy kimegy a férjéhez a temetőbe. Lehet bármi más is, de valami sztoriféle nem árt. Ha mint képsor nézem és ezt az eleje-vége dolgot elfelejtjük, akkor azt mondom, hogy van benne két igen jó kép. A harmadik és a negyedik. Ez azt is mondja neked Feri, hogy mindig keresni kell az egyedit, amikor fényképezel. Az lehet, hogy mondjuk a kép alap sztorija általános és nem nagyon különleges, de a képi megformálásának akkor erősnek kell lennie. Az első kép így nem ad sokat, a második lehet a sorozat része de nem tépi le a fejem, az utolsó kép pedig nem varrja el a szálat elég jól. Szóval jó az ötlet, de kell még valami, ami mesévé teszi. (hegyi)
értékelés:

Törökülés

biztos nem tökéletes, de nekem nagyon hozza az este hangulatát...

Ez már egy fokkal jobb, mint Feri portréja. Két dologra hívom fel a figyelmed. Az egyik a tónus. Most Jóska keze világít, a feje meg szürke. Ez amiatt is lehet, mert mondjuk melege volt és pirosabb volt a fején a bőrtónus, vagy a megvilágítás eshetett jobban a kezére, nem tudom, de ezt korrigálni kell, ekkora tónuskülönbség ebben a pózban indok nélküli, a fej ráadásul így nem is nagyon mutat jól. A másik is a kézre vonatkozik. Az emberek egy része szereti támasztani a fejét, vagy mert fáradt, vagy mert nem érzi magát komfortosan, ez egy gesztus, egy üzenet is, nincs ezzel sok baj, csak annyi, hogy egyfajta dekadens hatást kelt, nem tudja tartani a fejét, ez sok esetben nem ad pozitív kisugárzást, jelen helyzetben pedig az, hogy ennyire takarja a száját, bár jelzéssel bír ez is, visszakódolható, miért nem akarja, hogy lásd a szájat, de mint kép, nem jó pillanat, mert olyan jellemzőt hangsúlyoz ki, ami nem kötelezően tudatos és a fene se tudja, jó-e erre ilyen erősen felhívni a figyelmet. Azért is mondom, hogy önportrézzatok, mert könnyebb az ilyen élményeknél visszakeresni, mi is járt a fejedben, ha te vagy a modell, mintha valaki mást kapsz le. (hegyi)
értékelés:

A teljesség kedvéért

Ferivel és Károllyal éppen megütközünk a mán.

Ha már leckébe került, nos, akkor elemzem is, de sokat nem fogok tudni mondani. Ugyanis ez bár elsőre viccesnek ható pillanat, de épp ettől lesz amatőr a megközelítése, mert az efféle vicc nem időtálló. Vagy ritkán az. Feri itt mint egy mamabagoly olyan, megütközést nem érzek, csak egy kiragadott pillanatot. A portré nem ez, ott ritkán jó a hirtelen ötletből elkövetett kattintás, márcsak azért is, mert egy ember gesztusrendszerét idő feltérképezni és utána ezt tudva akkor exponálni, amikor az neki is jó és nekem is és ki is fejez valamit, ami rá jellemző. Ez itt most olyasmi, amit amúgy a sajtóban sajnos sokszor alkalmaznak, hogy egy megfagyasztott pillanatot mutatnak és abból vonnak le következtetéseket. (hegyi)

Önportré

Köszönöm az értékelést! Jó az észrevétel, valóba a lámpára figyelem az utómunka során, próbáltam a lámpa kiégését és bukást megoldani. Az önportrém tónuskorrekcióját a csatolt képen elvégeztem. Nem számítottam ilyen mértékű javulásra, egymás mellé téve a két képet nem is értem, hogy hogy nem tűnt fel a szürkeség. Köszönöm a jó tanácsot!

Örülök, hogy dolgoztál vele és átjön neked is a változás. Minden mást leírtam az előző elemzésben, várom a munkáid, és mivel törődtél a képpel, jön még egy ajándék csillag hozzá. Folytasd kérlek! (hegyi)
értékelés:

Csokitojás helyett

Szép ez, van hangulata, nekem kicsit sok benne a vörös tónus, persze ez is közelebb hozza, hiszen az emberek java jobban kedveli a meleg tónusokat, de az én ízlésemnek ez egy fokkal már töményebb, mint szeretem. Na de ez nem baj. Ha picit fentebbről kapjuk, talán még kívánatosabbak lesznek ezek a csoki tünemények. (hegyi)

Varsói

Ez egy tanulmánynak elég jó, hangulata is van, de nem tekeri le a fejem, és ez valószínű a helyszínnek is köszönhető. Ott van minden, de nem elég. Nagy ürességek vannak, márpedig valahogy össze kéne jobban kötni az organikust és a teremtett formát. (hegyi)

Polin 3.0

Kaptunk ebből már, érződik a szerelem. Az első a kép, a második nem áll össze úgy, ahogy az első igen. Szóval az elsőre mondom, hogy ez így jó, ahogy van, kis piszok alul az a fekete háromszög, azt ki kell javítani, de egyébként jó ez a ritmus, mintha zongorabillentyűk lennének a fényben. Az első kapja a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Felületek

Tavaly nyáron elkezdtem a lofoteni "felületekkel" foglalkozni.

Van itt jó sok kép, ezek közül van, ami önmagában is elég jó és érdekes, megáll, van, ami sorba rendezhető és van, ami kilóg. Az első így nem elég érdekes, ki kell választani, ami ebből érdekel téged és azt megcsinálni, mert sok kötél van, de egyik elég lenne. HA egy lenne, izgalmas lenne. A második nem elég képnek. A harmadik se elég egyedi. A 4. 5. 6. jó lehet egy sorban, önállóként nem áll meg. A 7-es izgalmas, de kilóg a sorból. Ez igaz a 8-ra 9-esre is. Ez egy másik sztori. A 10-es megint új sztori. Jó, ha van még ilyesmi. A 11 része lehet egy sornak, de nem nagyon egyedi. A 123-est így nem tudom megítélni monitoron, lehet jó is, de lehet semmi is.

Szóval az van, hogy ez legalább 3 féle tartalom. Egyben semmiképp nem megy. Én a kövek mellett tenném le a voksom meg a kis nünükék mellett, a többi nem nagyon izgalmas. Az első lehet önálló, ha átgondolod és ismétled, a 4, 5, 6 egy sor, a 7. 8 9 is. De nem egyben. Viszont az jó, hogy ilyesmire figyelsz, kellenek képek, össze fog ez állni, ha türelmes vagy. (hegyi)

Békét igért, gyászt hozott

Bemutatkozó képem rövidke fotós tevékenységem legnehezebb feladata volt. Jelenleg úgy tekintek a képre, mint egy kiinduló pontra. Folyamatos megdöbbentő felismerések kísérték az alkotás folyamatát. Mit keresek én a túloldalon? Persze értem én és máris sokat tanultam. Legközelebb ha a barátnőmet portrézom biztosan nem leszek olyan szigorú mint régen. Én még soha nem láttam az arcom ilyen részletesen. Célom volt, hogy legyen érzelem a képen de nem vagyok biztos abban, hogy nem estem át a ló túloldalára. Hiába nem éreztem művinek az alkotás alatt a témát valahogy visszanézve nem tudom megítélni, hogy jól választottam-e. Engem felzaklat a kép ezért még nehezebb objektívnek maradnom. Igazából most semmiben nem vagyok biztos. Most szeretném egy kicsit ezt a témát egy időre félre tenni és néhány napig rá sem nézni a képre. Utómunka : színkorrekció. 105-ös fixel készült a nappalinkban. Miért készült ? Hát ... talán csak ,hogy képes vagyok-e rá.

Köszöntünk a Látszótéren, és elnézést, hogy eddig húzódott az elemzés. Egy nagyon fontos üzenetet adsz át itt nekünk. Nem könnyű dolog a könnyeket előcsalni, és még nehezebb azt megmutatni másoknak. Nyilván ezt elő lehet állítani vöröshagymával is, de ez csak technikai kérdés. A valódi kérdés az, hogy a gesztus hiteles lesz-e. Ebben ez a kép egészen jól teljesít. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár a valóságban könnyen előfordul az, hogy az ember megrendült helyzetében befelé fordul, elmereng, de egy rögzített képnél Igenis szerepe van a tekintetnek. Magyarán még erősebb lenne a kép, ha a kamerába, és a kamerán keresztül a szemünkbe néznél. Kevesebb félreérthetőség lenne a képen. Várom a folytatást a többi munkádat. (hegyi)
értékelés:

NDK

Két képet is kapunk, a szituáció hasonló, ahogy a cím is mondja, itt egy retro történetet látunk. Az ilyen tárgyak egy képen való szerepeltetése esetén az a kérdés, mit mivel rakunk össze. A fényképezőgép és a kisautó még hagyján, de hogy kerül oda a hajszárító? Az nem működik, hogy tetszőleges tárgyakat viszonylag mértani rendbe állítunk. Azt gondolom, hogy ha megvannak ezek a tárgyak még neked, próbálj úgy dolgozni velük, hogy csak egy egy tárgyra fókuszálsz, egy tárgy a főszereplő, és a környezetét megpróbálod történetmesélés módján elképzelni. Ismétlést kérek ha lehet. (hegyi)

Első rallymon

Eger Rally 2018

A sportfotózás komoly feladat. Egyrészt ismerni kell azt a sportágat, amit fényképezni akarunk. Meg kell találni, tudni kell, hol vannak a dinamika pontjai, másrészt gyors reakcióidővel kell rendelkezni. Egy adott szituációt előre fel kell mérni. Itt például a környezetet látva nem tudom eldönteni, nem világos, hogy ez valóban egy versenyhelyzet, vagy csak valaki vagánykodik a lakótelepen. A másik kérdés az expozíciós idő. Ha nagyon rövidet választasz, akkor megfagy az egész, elvész a mozgás dinamikája. Ennek a képnek zavaros a háttere, a környezete, nincs dinamikája. (hegyi)

Rakparti anziksz

Én ezt egy nagyon izgalmas képnek látom, elhiszem, hogy ez a rakparton készült, de készülhetett volna bárhol máshol is a világban, És ez jó. Miért jó? Mert megvan az általános érvényű üzenete is, ami kultúrákon átível, azaz mindenki számára érthető, de megvan benne az egyediség is, ami megkülönbözteti más képektől. Nem voltam ott a helyszínen, ezért nem tudom megmondani, hogy milyen lett volna akkor, ha egy kicsit jobban szemből fényképezel. (hegyi)
értékelés:

Ipolyság - egy tavaszi reggelen

A fényviszonyok tetszenek, De azt te is látod, hogy ami így kialakul, az a körív részlet az tulajdonképpen meghatározza azt is, hogy hol kéne húzódni a képhatároknak. Balra van egy nyílt rész, ami nem fontos, és az ég elég sematikus ahhoz, hogy abból is nyugodtan le lehetne hagyni jócskán. Én nem mondom azt, hogy könnyű tájképet fényképezni, legalábbis jó tájképet, olyat, ami elég izgalmas és egyedi. Az nem elég hozzá, hogy az ember szerelmes legyen egy helybe, vagy a szülőföldjén legyen. (hegyi)