Pont azért hagytam meg, hogy ilyen ,,félmegoldásokra,, hogyan reagálunk, az ilyen rontott kép milyen érzéseket, kérdéseket vet fel másokban. Nem időrablásnak szántam, ha csupán egy megjegyzés is volt rá küldve, abból már tudtam, hogy kérdéses a miért készült, mit üzenek vele homályossága, s ezeket akkor tudod elmagyarázni, ha kérdeznek. Ha pl. Te lennél a képen én azt kérdezném szintén, hogy miért is az a címe, mire gondolsz, miért ez a tekintet, miért, miért, miért... Mert ez volt a pillanatnyi állapot, a helyzet, melyet én mint alany nem szerettem volna beállítottá tenni, módosítani.
Értem. Ott a probléma Feri, hogy a fotográfiában - de más vizuális közlés esetén is igaz ez - a "szerettem volna beállítottá tenni, módosítani" fals igazság, ellene dolgozik az üzenetnek, vagyis egyszerűbben mondva ha közölni akarsz, azt el kell gondolni előtte és utána, hogy mire is megy ki a fuvar, mert különben csak dobálod a vízbe a követ. Valami volt a fejedben, de nincs ember, aki ez alapján a kép alapján akár csak a közelébe is kerülhetne, mi volt az. És amíg abban hiszünk, hogy a talált, úgy hagyott képeknek lehet bármiféle igazsága, addig az erdőben járunk.