Tüzesen süt le a nyári nap sugára

Szerettem volna egy minimalista képet készíteni a vidéki nyári napok jellegzetes, álló levegőjű, tücsökciripelős, időtlenséget sugalló hangulatáról. A szántóföldeken mozdíthatatlanul perzselődő, grafikusnak(?) mondható textúrájú, de amúgy szabályos geometriájú szalmabála ellenpontjának szántam a kiszámíthatatlan formavilágú, folyton változó és mozgó felhőt. Mindkét elem úgy gondolom hozzátartozik a visszaadni kívánt hangulathoz, ezért próbáltam ezekkel operálni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szalmabála a képen egy szabályos negyed körcikknek látszódjon, de sajnos nem sikerült ehhez megfelelő nézőpontot találnom, ezzel még később teszek egy kísérletet.

Amit látok, hordozza nyomokban azt, amit szerettél volna, valóban van benne egy ilyen tikkasztó hatás, de a nézőpont nem jó. Értem én, hogy szerettél volna egy formalista megoldást, de épp emiatt rekednek az érzelmek kívül. Ha lehet egy javaslatom, koncentrálj a környezetre, a hangulatra, az ég ha elég nagy a blende, amúgy is éles lesz, akkor is, ha nem ennyire lentől fotózod meg, komponáld úgy a bálát, hogy valóban bála legyen, és ne valami más, mert ez most akár lehet egy fonott kosár is. A formája fontos. (hegyi)

Repülő

Kisfiú néz egy repülőt, egy csíkos textil kerítésbe kapaszkodva. A kép a Duna-parton készült (dunaparty megálló), mikor a hajókat nézegetve észre vette a magasan elszálló gépet. Gép: Nikon D5600 + 18-70 obj, feketefehérré konvertálva

Norbi, amit írsz, meg ami a cím, abból a képen semmi nincs, ami nem baj, de abban az értelemben fontos, hogy az ember ne azt vegye számításba, amit átélt ott a helyszínen, mert a fotón ebből kevesebb jelenik meg, hanem azt, ami a képen látszik. Ez az első lépés, hogy magad ne vidd az erdőbe. Vagy, fotózd úgy, hogy lássuk a repülőt. A második lépés, hogy az adott helyzetet látva alakul ki benned egy kapcsolódás, mondanivaló, és azt fotózod. Ez a kép jó kép, de nem a gyerek repülőnézése miatt, hanem mert az, ahonnan fotóztad ad neki egy erős feszültséget. Látni az akadályoztatást, azt, hogy a gyerek el van zárva, menne, de nem tud tovább, segítséget kérő a pozitúra, szóval erős üzenet, de nem az, amit írsz és ilyenkor felmerül annak a kétsége bennem, hogy azt akartad-e fotózni, amit látunk, vagy ez csak mellékterméke annak, amit szerettél volna. (hegyi)

Függő
Ezt a hangulatot nagyon szeretem az erőben. És tudom hogy nem szerencsés a becsillanás de a többi variáció közül nekem mégis ez tetszik jobban. (vakut használtam derítéshez) Ha gáz hogy folyton természetben kintlevős képeket töltök fel akkor majd próbálok függetleníteni kicsit ettől :)

Egy olyan helyzetet látunk a képen, amit kamaszkorunkban megéltünk vagy álmodoztunk róla. Tetszik a kép hangulata, de kérdéses, hogy a kép jobb oldalán, ahol újra kinyílik a kép, hisz ott van egy fa, ami lezárhatná a kompozíciót, ott ezt nem hagyja az alkotó és hogy ez mennyiben jó, lehet, hogy ott vágnánk és akkor erősebben lehetne koncentrálni erre a helyzetre, az arcra és rád. Jó a meglátás és jó a hangulata, és annak ellenére, hogy ez egy szabadtéri fotó, mégis olyan, mintha egy XIX. századi műteremben festett környezetet látnánk, az őzike és az oroszlán ül Keresztelő Szent János mellett, pedig látjuk, hogy nem díszlet, valamitől mégis ez érződik, ez adódik a világításból is, a természetes fény és a vaku keverékéből, ami így színben is és fényben is elemeli a háttértől a fő motívumot. A kompozíció súlypontjaival kellene még játszani. (szőke)
értékelés:

Minden szinten szinte minden
Ez egyhirtelen ötlet volt vonatozgatás közben :) A félreértések elkerülése végett én nem a vonat vagyok hanem az alak az üvegben tükröződve :):) Bicaj, táska, utazás, nem dohányzom. Ha az ég nem égett volna ki még jobban örülnék neki :)

Ez egy régi Skála reklámszlogen volt, egy retro vonatot látunk, a tükröződésekkel játszva ilyen kis torz lenyomattöredékekből áll össze a kép, van ebben egy furcsa kelet-európaiság is, ahogy az alkotók, de a stand-up előadók is, történetekben gondolkodnak, és a történetben mindig ott van valami melankólia és furcsa romantika. Itt is ez a jellemző, az utazás, amiben egy fura mozgófilm van összesűrítve, és miközben ez a portré leckére van elküldve, akár lehetne a mozgás is. Bele lehetne kötni, hogy bemozdult, de a ritmusok felülírják a problémákat, a vonat távoli képe mélységet ad, és őszinte hangulat jön át a képből. (szőke)
értékelés:

Imádom a természetet, a gyalogtúrázást, néha csak leül az ember és fény... fű... szél...

Kedves Norbert, köszöntünk az iskolában. Izgalmas képet küldtél, jól osztottad be az előteret, középteret, hátteret. A kép dekomponáltsága az amúgy akár unalmasnak is nevezhető tájat működésbe hozza. Bővebben a filmben. (szőke) értékelés: