Munkák | Látszótér

Szűrés

Idővel a különleges dolgok is átlagossá válnak. Egy budai galéria ablakában fogadott ez a látvány. Több minden is megfogott a kilátásban, aztán eszembe jutott hogy vajon milyen lehet annak aki minden nap ezt látja? Ezért komponáltam szándékosan a kép szélére a parlamentet, talán előcsalogatja ezt az érzést. Az ablakkeretet csak érzékeltetni akartam hogy ne vonja el túlságosan a figyelmet, ezért úgy állítottam be a fényerő/kontraszt arányt hogy kevés részlet látszódjon belőle.

A budapesti M4 metró lejáratát a Bikás parknál a kék órájában fényképeztem. Bár nem ez volt az alapötlet, csak utólag vettem észre, de a sikerül nagyon elvonatkoztatni, akkor kirajzolódhat egy horgászhal is a kompozícióból :)

Na, most meg vagyok lőve ezzel a horgászhallal, én csak enni szeretem a halat, abból is a tengerit. Szóval lehet, hogy kirajzolódik, elhiszem, csak én nem látom, mivel nem tudom, mit kell keresni. De ez mindegy. A kompozíció jó, a kék óra ahogy írod beltérben nem biztos, hogy elég fényt ad, ami kültérben fontos és izgalmas lehet, az beltérben jócskán módosul. Ha a struktúra érdekes, akkor ahhoz több fény kell, vagy még hosszabb expozíció. De ennek ellene szól az, hogy ha nagyon hosszú az idő, akkor a beltéri világítás még jobban be tud égni. Ennek ellenére az atmoszférája jó a képnek, utómunkában lehet, hogy kicsit kijjebb hoznám a szürkéből. (hegyi)
értékelés:

A fiammal sétáltunk, mikor megláttam ezt a kapubejárót. Megfogott, és ezt felhasználva próbáltam a fiamról egy portrét lőni. A képi elemek szándékosak, a bicaj mint kedvenc időtöltése és a grimasz mint a kicsit lázadó énjének jellemzője :)

Szia Norbert, üdv újra a téren. A szorgalmira rövidebb elemzés jön és nincs csillag, szóval annyit, hogy ha többet adsz a bicajból, akkor az egész egyértelműbb, így, hogy csak a kormányból van alig valami, ez az elem nem működik. A másik az ellenfény, ez mindenképp igényel utómunkát az arcon, hogy ne bukjon ennyire be. (hegyi)

Szerettem volna egy minimalista képet készíteni a vidéki nyári napok jellegzetes, álló levegőjű, tücsökciripelős, időtlenséget sugalló hangulatáról. A szántóföldeken mozdíthatatlanul perzselődő, grafikusnak(?) mondható textúrájú, de amúgy szabályos geometriájú szalmabála ellenpontjának szántam a kiszámíthatatlan formavilágú, folyton változó és mozgó felhőt. Mindkét elem úgy gondolom hozzátartozik a visszaadni kívánt hangulathoz, ezért próbáltam ezekkel operálni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szalmabála a képen egy szabályos negyed körcikknek látszódjon, de sajnos nem sikerült ehhez megfelelő nézőpontot találnom, ezzel még később teszek egy kísérletet.

Amit látok, hordozza nyomokban azt, amit szerettél volna, valóban van benne egy ilyen tikkasztó hatás, de a nézőpont nem jó. Értem én, hogy szerettél volna egy formalista megoldást, de épp emiatt rekednek az érzelmek kívül. Ha lehet egy javaslatom, koncentrálj a környezetre, a hangulatra, az ég ha elég nagy a blende, amúgy is éles lesz, akkor is, ha nem ennyire lentől fotózod meg, komponáld úgy a bálát, hogy valóban bála legyen, és ne valami más, mert ez most akár lehet egy fonott kosár is. A formája fontos. (hegyi)

Kisfiú néz egy repülőt, egy csíkos textil kerítésbe kapaszkodva. A kép a Duna-parton készült (dunaparty megálló), mikor a hajókat nézegetve észre vette a magasan elszálló gépet. Gép: Nikon D5600 + 18-70 obj, feketefehérré konvertálva

Norbi, amit írsz, meg ami a cím, abból a képen semmi nincs, ami nem baj, de abban az értelemben fontos, hogy az ember ne azt vegye számításba, amit átélt ott a helyszínen, mert a fotón ebből kevesebb jelenik meg, hanem azt, ami a képen látszik. Ez az első lépés, hogy magad ne vidd az erdőbe. Vagy, fotózd úgy, hogy lássuk a repülőt. A második lépés, hogy az adott helyzetet látva alakul ki benned egy kapcsolódás, mondanivaló, és azt fotózod. Ez a kép jó kép, de nem a gyerek repülőnézése miatt, hanem mert az, ahonnan fotóztad ad neki egy erős feszültséget. Látni az akadályoztatást, azt, hogy a gyerek el van zárva, menne, de nem tud tovább, segítséget kérő a pozitúra, szóval erős üzenet, de nem az, amit írsz és ilyenkor felmerül annak a kétsége bennem, hogy azt akartad-e fotózni, amit látunk, vagy ez csak mellékterméke annak, amit szerettél volna. (hegyi)

Függő
Ezt a hangulatot nagyon szeretem az erőben. És tudom hogy nem szerencsés a becsillanás de a többi variáció közül nekem mégis ez tetszik jobban. (vakut használtam derítéshez) Ha gáz hogy folyton természetben kintlevős képeket töltök fel akkor majd próbálok függetleníteni kicsit ettől :)

Egy olyan helyzetet látunk a képen, amit kamaszkorunkban megéltünk vagy álmodoztunk róla. Tetszik a kép hangulata, de kérdéses, hogy a kép jobb oldalán, ahol újra kinyílik a kép, hisz ott van egy fa, ami lezárhatná a kompozíciót, ott ezt nem hagyja az alkotó és hogy ez mennyiben jó, lehet, hogy ott vágnánk és akkor erősebben lehetne koncentrálni erre a helyzetre, az arcra és rád. Jó a meglátás és jó a hangulata, és annak ellenére, hogy ez egy szabadtéri fotó, mégis olyan, mintha egy XIX. századi műteremben festett környezetet látnánk, az őzike és az oroszlán ül Keresztelő Szent János mellett, pedig látjuk, hogy nem díszlet, valamitől mégis ez érződik, ez adódik a világításból is, a természetes fény és a vaku keverékéből, ami így színben is és fényben is elemeli a háttértől a fő motívumot. A kompozíció súlypontjaival kellene még játszani. (szőke)
értékelés:

Minden szinten szinte minden
Ez egyhirtelen ötlet volt vonatozgatás közben :) A félreértések elkerülése végett én nem a vonat vagyok hanem az alak az üvegben tükröződve :):) Bicaj, táska, utazás, nem dohányzom. Ha az ég nem égett volna ki még jobban örülnék neki :)

Ez egy régi Skála reklámszlogen volt, egy retro vonatot látunk, a tükröződésekkel játszva ilyen kis torz lenyomattöredékekből áll össze a kép, van ebben egy furcsa kelet-európaiság is, ahogy az alkotók, de a stand-up előadók is, történetekben gondolkodnak, és a történetben mindig ott van valami melankólia és furcsa romantika. Itt is ez a jellemző, az utazás, amiben egy fura mozgófilm van összesűrítve, és miközben ez a portré leckére van elküldve, akár lehetne a mozgás is. Bele lehetne kötni, hogy bemozdult, de a ritmusok felülírják a problémákat, a vonat távoli képe mélységet ad, és őszinte hangulat jön át a képből. (szőke)
értékelés:

Imádom a természetet, a gyalogtúrázást, néha csak leül az ember és fény... fű... szél...

Kedves Norbert, köszöntünk az iskolában. Izgalmas képet küldtél, jól osztottad be az előteret, középteret, hátteret. A kép dekomponáltsága az amúgy akár unalmasnak is nevezhető tájat működésbe hozza. Bővebben a filmben. (szőke) értékelés: