Tüzesen süt le a nyári nap sugára

Szerettem volna egy minimalista képet készíteni a vidéki nyári napok jellegzetes, álló levegőjű, tücsökciripelős, időtlenséget sugalló hangulatáról. A szántóföldeken mozdíthatatlanul perzselődő, grafikusnak(?) mondható textúrájú, de amúgy szabályos geometriájú szalmabála ellenpontjának szántam a kiszámíthatatlan formavilágú, folyton változó és mozgó felhőt. Mindkét elem úgy gondolom hozzátartozik a visszaadni kívánt hangulathoz, ezért próbáltam ezekkel operálni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szalmabála a képen egy szabályos negyed körcikknek látszódjon, de sajnos nem sikerült ehhez megfelelő nézőpontot találnom, ezzel még később teszek egy kísérletet.

Amit látok, hordozza nyomokban azt, amit szerettél volna, valóban van benne egy ilyen tikkasztó hatás, de a nézőpont nem jó. Értem én, hogy szerettél volna egy formalista megoldást, de épp emiatt rekednek az érzelmek kívül. Ha lehet egy javaslatom, koncentrálj a környezetre, a hangulatra, az ég ha elég nagy a blende, amúgy is éles lesz, akkor is, ha nem ennyire lentől fotózod meg, komponáld úgy a bálát, hogy valóban bála legyen, és ne valami más, mert ez most akár lehet egy fonott kosár is. A formája fontos. (hegyi)

Hozzászólások

0
Értékelem!

Köszönöm az értékelést, legközelebb újra próbálom :)

Új hozzászólás