1. Önportré, önábrázolás

A motor őrült

Ezt a képet egy régi Huawei telefonnal készítettem és szelfi bottal. Ettől függetlenül szerintem ez inkább önportré, ugyanis szimplán csak magamat szeretném vele megmutatni azt aki én vagyok, és ami nekem a legfontosabb a motorozás és a természet.

Unalom

Mikor az ember lánya unatkozik és van nála némi festék, meg egy telefon. Eredetileg színes volt a kép, de úgy véltem fekete-fehérben hatásosabb.

Biglájk

Szia Pitsa, látom, hogy élsz, ez jó dolog. Első lépésnek ez oké, hozza azt, amit tőled kapni szoktunk, a kérdés az, hogy tovább is van? A nagy nekidurálások jó dolgok, de kellene a folytatás is. Szóval köszi, látom, hogy élsz, ez jó dolog. Első lépésnek, ez hozza. (hegyi)
értékelés:

Múzeumi darab

Valójában mindannyian önmagunk múzeuma vagyunk. Ápoljuk mindazt, amit elértünk, mindaddig, amíg meghalunk, sűrűn feltéve a kérdést: mi értelme? És mivel jobb választ nem találunk a létre, hát próbáljuk karakterünkhöz hűen játszani a szerepünket az élet szinpadán. De a színjátszás se nyújt igazi örömöt. Tovább keressük önmagunk: vajon a múltunk az, ami meghatároz? Vajon van sorsunk mielőtt meghalunk? Vajon változtathatunk? Ha nem tudjuk az irányt, miért akarunk változtatni?

Csak az érdekesség kedvéért. Helyszín a Korondi Aragonit Múzeum. Korondon mindaddig bányásztak aragonitot, amíg a diktatórikus rendszer nem akarta dinamittal felgyorsítani a termelést. Az első robbantással apró szilánkokra tört a Korondi Csigadomb és azóta nem lehet megmunkálni az aragonitot.

Jó a sztori, amit megosztottál a kép alatt Korondról, a filozófiai értekezés is érvényes, de a képhez nem tudom igazán kötni, mert saját magadról épp hogy alig mondasz valamit, mert takar a gép. Érdekelne majd egy olyan önportré, amiben ez az elmefutam jobban érzékelhető. Ettől még működik a kép, csak egy dolgot nem értek, miért nem vágtad el úgy, tartva az arányokat, hogy ne legyen ez az objektív torzítás miatti görbület fenn és lenn. Nem vonna le a képből, pontosabban nem ad hozzá, hogy látom, hogy vitrin lehet, viszont ez a két ív fura így, talált, befejezetlen hatást kelt. (hegyi)
értékelés:

önportré

Sallang nélküli önportré, 40 éves nő 4 gyerekkel. Természetes fény, canon 70-200.

Üdv a Téren, kedves Viktória és erősen elnézést kérek azért, mert eddig várattalak. Ez egy kiváló, példaértékű önkép. Tetszik az, hogy az egész valóban mentes mindenféle kitalációtól, pózolástól, vagy az annyira jellemző boldogságot imitáló insta-világtól. Jók a fények, jók a gesztusok, hiteles, hihető, átérezhető. Az, hogy a kezed is használod, plusz hozzátesz, mert behozza azt, ami a mindennapok fáradtsága, kétségei, kapaszkodása, elesése és felállása, szóval köszönet ezért. És még valami. Hozzá nem kell nyúlni, se vágással, semmivel, bármi, ami ezen változtat, az szűkít, az elvesz belőle. (hegyi)
értékelés:

Alvás helyett

Házassági krízisben ha az ember nem tud aludni 4 napja, nyilván önportrét készít a látszótérre. 40 mm (full frame=80mm) F8.0 1/60 ISO250, állvány, Olympus EM-1 12-40 PRO

Dániel, üdv a Téren, végre eljutok a képedhez is - ez egy hatásos bemutatkozás, értem a célt, a titokzatosságot, és alapvetően jó irányban oldottad ezt meg. Két finomítandó dolog van. Az egyik a bal oldalon a haj, ami túl sok fényt kapott, vagy ebből kell visszavenni, vagy ehhez kell minden mást emelni. Ez utóbbi mellett szól az, hogy a szemek most túl sötétben maradnak, az arc közepe ettől mintha hátrébb lenne - ez amiatt érezhető egy, mert a világos részek mindig közelebbinek érződnek, mint a sötétek - hiába tudja az agy, hogy a fejnek mi a formája a valóságban, de ez ellen dolgozik a világítás. Hajrá, várom a folytatást, akár még önportré témában is. (hegyi)
értékelés:

Lemeztelenítve

Na, látod, azt szeretem, amikor beindul az agyad és csinálsz valami olyat, ami egyrészt jellemző is a humorodra, másrészt lehet vele foglalkozni, nézegetni, keresni a hogyanját, és benne vagy, személyes, a tiéd. Ez egy szuper jó ötlet, tetszik. Az utómunkával van még mit kezdeni, és persze, a gép, amivel készíted is befolyásolja némileg az eredményt, de kit érdekel mindez, ha az alap ötlet kurva jó. Szóval hajrá. Egy verzió is jön tőlem, mire is gondolok az utómunkát illetően, csak a tónusokkal játszottam. (hegyi)
értékelés:

Önarckép

Sokat gondolkodtam, hogy is tudom egy képen megmutatni, ki vagyok én. Csináltam közeli képet is magamról, legszívesebben azt is feltöltöttem volna (bár lehet a profilképemet megmódosítom). Azonban ez a kép mutatja meg jobban a jelenlegi Koszorús Mariannát. A könyv szerintem egyértelmű a kezemben: a fotózás mellett az olvasás a másik kedvenc időtöltésem. Próbálok minél többet fotózni, és mostanában egyre jobban a fekete-fehér képek kezdenek tetszeni.

Kedves Marianna, üdv a Téren, elnézést a késésért. Kedvelem ezt a képet, nyugalmas, egyszerű, keresetlen. Van benne némi hetvenes évek érzés. Van benne némi bemozdulás, de nem zavar. Szóval hajrá, várom a folytatást (hegyi)
értékelés:

Önportré

Ezt a képet pár hónapja készítettem kísérlet jelleggel. Egy cipős dobozból csináltam softboxot a vakumnak, és egy derítőlappal próbáltam stúdiós hatást elérni.

Üdv a Téren, elnézést, hogy ennyi ideig kellett várnod. Határozott beállás, uralkodó, kicsit elutasító is, a karba tett kezek bizalmatlanságot mutatnak, védekező póz, az egész elég szigorú lett. Ami a fényeket illeti, jó, hogy dolgozol ezeken. Az van azonban, hogy annyira túl van élesítve, hogy olyan, mintha a hátteret körberajzoltad volna és kivágtad volna ollóval. A hajnál is ez látszik. Ebből jóval kevesebb kell, mert a pózzal és gesztussal együtt ez így aztán már a cél ellen kezd dolgozni. Egyszerűsíts. És mutasd a barátságosabb arcod. (hegyi)
értékelés:

Lágyan

Mondanám hogy kicsit újra gondoltam, de csak megláttam milyen szép fények esnek be az ablakon és megcsináltam a képet. szerintem tükrözik az akkori hangulatomat. 1/320 ISO200 55mm 2.8

Az a helyzet, hogy nagyon sok minden a tónusokon és a fények formát rajzoló módján múlik. A beállításon. A pózon. A fény, amit észrevettél, szép. És fontos, hogy ilyet megláss. A kivitelezésnél mégis van valami szégyenlősség. Ha elfordulsz a fénytől, persze, annak is van jelentése. De technikailag kell a derítés ahhoz, hogy a fej árnyékos részei is leválhassanak a háttérről. Ettől még nem fogod elveszíteni azt az érzést, ami ebben az elfordulásban van, hiszen ez a pozitúra megmarad, de a formaiság is fontos, hogy legyen vonatkoztatási pont, hogy mihez képest van az egyik oldal fényben. Érdemes ezzel még kísérletezned, mert maga az érzés és a közlés teljesen rendben van, át tud jönni, csak meg kell találd a formát is hozzá. (hegyi)
értékelés:

Ez a nap is eltelt

Éjfél után készült a fénykép (ISO100_f5.6_1/5) egy kamion fülkéjében. Megtörve, elfáradva, az újabb napot várva. Önkioldós, állványos fénykép egy Canon EOS M5+EBC Fujinon F1.8/55mm objektívvel..

Balázs, üdv a Téren, tőled is elnézést kell kérjek a késésért, igyekszem utolérni magam. Ez egy abszolút jó portré beállítás, helyzet, őszinte, nem kimódolt, nincs benne semmi csinált, én ezt nagyon kedvelem. Át lehet érezni a fáradtságot, kicsi szomorúságot is talán, szóval az üzenete még úgy is át tud jönni, hogy némi technikai javítás ráfér. Elsőként is, ha a gépeden lehet a színteret állítani, akkor az sRGB-ről érdemes az Adobe RGBre átállni, másrészt szokott olyan is lenni, hogy a színeket hogy adja vissza, ott sok esetben a vivid az alap, azt normalra állítani, magyarán, hogy a színek ne legyenek túldominálva, mert a bőrszínnél ez okozhat vörösödést. Ezen felül érthető, hogy a helyzet nem optimális, amikor a kép készül és nem minden gép tud ezzel mit kezdeni. Utómunkában azonban lehet emelni az expozíción. Csináltam egy verziót, sok mindenhez nem nyúltam, csak a tónushoz és a színből vettem visszább. Még egy, hogy úgy tűnik, lehet kosz vagy valami az érzékelőn, ott a szemednél van egy fehér pont. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A múltat végleg eltörölni!

Ahogy olvastam sok kezdőnek az önportré az egyik legnehezebb. Én még kezdő fotós sem vagyok, csak "hobbi kattintgatós..." :) Valahogy próbáltam belevinni egy kreatív jelenetet, a rám jellemző közegben, hogy még önportré is legyen. Remélem sikerült.

Üdv a Téren, elnézést a késésért, csak utolérem már végre magam. A kép jó, és az ötlet is, jól is oldottad meg, tetszik. Én vagy négyzetesre vágtam volna, vagy akár még fekvőig is, mert ami alul meg felül történik, az nem olyan fontos. Oké, így lemaradna a smiley, de tudod mit? Nem is biztos, hogy fontos, hiszen itt a te viszonyrendszered a lényeges és benne te magad. Jó lett, szóval hajrá, várom erre a leckére még az ötleteid. (hegyi)
értékelés:

Szemtől szemben

Elsőre azt írtam volna, hogy érdekesek vagytok ti építészek, miközben a tervekben meg kell lennie a párhuzamosoknak, hogy ne dőljön össze az épület, a fotóban valahogy ez nem olyan fontos nektek, de közben látom, hogy mi a baj. Az épület üvegeire vetted a pérhuzamosokat, ami meg is volna kábé, de az, ami tükröződik, abban a képben van egy torzulás, és emiatt olyan, mintha a kép maga lenne csálé. Hát, a helyet nem ismerem, így könnyen lehet, hogy maga a felület nem párhuzamos, de az is lehet, hogy valahogy ez a gép mozgatásával megoldható lenne. Nem tudom. Az viszont érdekes, hogy ha ilyen helyzet van, mi a fontosabb, az épület vonalai, jelen esetben a vékony hálózat, vagy az, amit a tükör mutat. Én ez utóbbira szavazok, mert a vékony vonalak jelenléte nem olyan erős, mint maga az, amit képként látunk a visszaverődésben. Namost. Az, hogy ez önportré-e... hát, jó, az a kis manus ott lenn akkor tehát te vagy, igen, ha akarom, ez is önportré, csak ehhez vagy zoomban, vagy vágásban kéne még kis vágás. (hegyi)
értékelés: