1. Önportré, önábrázolás

Én

Péter, itt több dolog van, amit nem értek. Az egyik a szín, hogy miért van ez ebben a kékesszürke tónusban tartva. Ettől elmegy a bőrszín is, meg hideg, szemet fárasztó lesz az eredmény. A másik a cipő. Amerikai filmekben látom, hogy ott nem probléma, hogy az emberek mondjuk egy ágyjelenetnél simán beugranak az ágyneműbe cipőben, engem ettől ver a víz, persze nincs cseléd, aki kimossa, nyilván, de valahogy ódzkodom ettől, ráadásul a talpán mintha kosz lenne, szóval miért kell a cipő? De valahogy maga a sztori se áll össze, hogy mit akarsz ezzel üzenni. Menedzseres a hangulat a zakóval, a pohár itallal, ami jóllehet whisky akar lenni, de valahogy az egész nekem mesterkélt. Oké, legyél Casanova, vagy playboy, de akkor ennél lazábbnak kell lenni, hanyagabbnak és ami a nadrágot illeti, elegánsabbnak is. Jóllehet a mobillal exponálsz, de akkor ezt időzítővel kell megoldani, vagy másféle távirányítóval, mert ha az egyik kezedben ital van, akkor a másikban vagy legyen szivar, vagy semmi, de akkor pózolj úgy, mint aki valóban várja a nőt, hogy befeküdjön mellé. Most így ezek miatt nem világos az üzenet. (hegyi)

napraforgó

Tudom, hogy olyan lépésről fogok beszélni, amit nem könnyű megugrani, de el kell mondjam, mi az, ami miatt a kép ötlete zseniális, a kivitelezése is egészen jól sikerült, de mégsem tudja elérni a hatását. Jó modell vagy, ezt már megbeszéltük, a gesztusaid, az arcod, a mozgáskultúrád jól tud egy képen érvényesülni. De Viki, a ruha miatt ez civil maradt. Olyan, mintha instruálási célból álltál volna be a képbe, hogy a modellnek elmagyarázd, mit szeretnél látni tőle. Tudom, nem egyszerű bevállalni az aktot, de azt is gondolom, hogy elég bevállalós vagy ahhoz, hogy elindulj ezen az úton. Nagy fotósok bizony használták magukat egy-egy üzenetnél, mint akt modellek, Leibovitz, Mapplethorpe, de sok mást is említhetnék, és azt is mondom Viki, hogy ahhoz, hogy valóban lépj egyet előre arra, hogy alkotóművész legyél, el kell a sámlit rúgni, komfortzóna, konvenciók, ezek nem barátai egy alkotónak. Bátorítalak, és természetesen segítek bármiben, ha kéred! És magadhoz képest értékellek, mert ha az átlaghoz mérnélek, három csillag lenne, de te ezen már túl vagy. (hegyi)
értékelés:

Játékos önarckép

Egy játékos önarckép. Egy strandon fotóztam a hölgyet, és igyekeztem kreatív, hatásos fotót alkotni. Csak egy kis játék, de valóban engem (is) ábrázol.

Kedves Tibor, üdv a téren, elnézést, hogy csak most jutok ide, nem magyarázkodom, ez van. Igyekszem behozni a lemaradásom. A kép ötlete jó, a tükröződés hálás megoldás lehet az önportréra. Azonban a szelektív színezés komolytalanná teszi a dolgot. Az álló forma helyett akár a négyzetes is koncentráltabb lenne, a hölgy ajkai alatt már vágható, és akkor még jobban rád koncentrálunk. És a könyvet sem hagytam volna benne, mert az egy új értelmezési vonal, keresem a kapcsolódást, miért van ott, de valójában a kép szempontjából nincs szerepe. Várom a munkáid, erre a leckére is. (hegyi)
értékelés:

Énkép

Sziasztok! Fónagy Tamás vagyok, 15 éve fotózom hobbi szerűen. Nem is akartam hivatásszerűen csinálni ezt sosem, mert féltem, hogy akkor elveszik a varázs. Filmes gépekkel kezdtem, de gyorsan átnyergeltem a digitális tükrös gépekre, és már öt éve csak Milc gépeket használok. Örülök, hogy rátaláltam erre a csoportra, kíváncsian várom a továbbiakat. Zsolt, köszönöm a Youtube csatornádat, örömmel nézem, (csak most találtam rá) és onnan jöttem ide...

Szia Tamás, össze-vissza haladok időben, de végre utolértem magam, a legerősebb képed maradt a végére, de remélem, folytatod a munkát itt. Ez egy nagyon erős önportré. Kurva sok érzelem van benne, nyugtalanság, feszültség, szomorúság, dac, nagyon jól használod az életlenséget is, a blendézést, és a legjobb, hogy kimozgattad a megszokottból a kompozíciót és ezzel elérted, hogy állandó feszültségben tartsd a néződ. A szemek tónusa és a tekintet is erős, szóval ez mindenképpen szuper megoldása a leckének, ettől függetlenül várom erre a házira is a megoldásaid. (hegyi)
értékelés:

Noselfie

Hirtelen felindulásból az ablak előtt állva megörökítettem magam. Telefonnal előlapi kamerával, "távkioldóval". Használtam állványt is. Szeretem a régi fotókat. Ezen a képen erős kontrasztok vannak a régi fotókéhoz képest. Ez későn tűnt fel.

Sajnos az előlapi kamera nem sok mindenre jó, a telefonok nagy többségében nem túl jó a hátlapihoz képest, sok a zaj, kicsi a felbontás és a tónusterjedelem is bajos, a gép eleve betömöríti, hát, bajos, na. Itt is ez a gond. Ilyenkor meg kell reszkírozni, hogy a hátlapival dolgozol úgymond vakon, és többet exponálsz és ellenőrzöd, hogy jó-e, alkalmazhatsz jelöléseket is, hogy hova állj, támaszkodj, hogy benne legyél a képben. A másik az meg a régi kor. Értem, de a nagyobb kérdés, hogy hordtak-e pólót akkoriban. Nem. Vagyis ha régi hatást akarsz, akkor annak a ruhában is meg kell jelennie, ing, kabát, bármi, de póló, az nem. Mindennek ellenére ez egy jó portré lehetne, szóval ha van kedved, ismételd ezt meg ezeknek tudatában. (hegyi)
értékelés:

Ikarosz

Mondom, mi a helyzet Feri. A témád kiváló. A ruhák, a figura, minden oké. A helyszín is. De van három dolog, ami miatt ez még az amatőr határán marad. Az egyik az a kezeid. Ha már Ikarosz, akkor nem mutatjuk a kézfejet, mert az kivisz a szituból. Miért ott kapaszkodsz? A másik kettő az öltözettel kapcsolatos. Szandál. Minek? Civil, szocio, nem illik bele. A másik a gatya. Oké, hogy valami kell. De a sötét szín kettévágja a testet, lesz két láb, meg lesz egy felsőtest, mivel a háttér is sötét. Mi a megoldás? Vagy felveszel egy világos gatyát, de jobb lett volna, ha egy lepedőt vagy valami más rongyot tekersz körbe magadon, hogy valahogy az antik ábrázolás felé vidd el az ügyet. Ugyanis, nyilván a néző nem hülye, akkor se fog téged görögnek vagy rómainak, vagy akármi másnak nézni. De egyensúlyba kerül a kép szociója és az az áttételes üzenet, ami valóban létre tudna jönni a két kar meghosszabbításával, mint tollszerű teregetett ruhák, viszont ha minden megmarad civilnek, akkor a kép összhatása egy ki nem játszott poén marad. Szeretném, ha ezt megismételnéd majd. (hegyi)
értékelés:

Az ablakból visszanéz rám

Egy autós találkozó során készült a kép.

Végre önportréval dolgozol. Ez fontos. A tükröződés is érdekes alaptéma. Azt kell tudni, hogy az autó üvege torzít, mert hajlított, ennek okán nagyobb üres terek vannak, viszont az ajtó formája miatt szinte kiküszöbölhetetlen, hogy ne legyen valami alkatrész az autóból is a képen. Márpedig, ha ez így van, akkor nyugodtan lejjebb mozdíthatod a kamerát, az égből ennyi nem kell, viszont az ajtóból jöhetne valamennyi, hogy a realitásból is legyen több a képben. (hegyi)
értékelés:

Olcsó világítás

Úgy gondoltam egyszerű lesz 1db LEDes olvasólámpával önportrét készíteni, ezzel is szenvedtem egy keveset. Tudom, a koncepció kicsit lebutított, de első próbálkozásnak szerintem megfelelt.

Kedves Miklós, üdv a Téren, elnézést, hogy ennyire elkéstem, de pótlom, és várom a folytatást is tőled. Ez egy jó bemutatkozás, mert kiderül, hogy érdekelnek a fények, és az ezáltal elérhető formák, módosulások. Arcnál jó, ha ennél kiegyenlítettebb a szemnél a sötét oldal is, a világos oldalnál meg amiatt kell valamivel kevesebb fény, hogy a formák megmaradjanak, ne laposodjon el a fej, a mimika. Megvan a három csillag az ötlet miatt, és kérek még ilyesmit. (hegyi)
értékelés:

Szeles

ez egy ilyen szelfis nyár

Kicsit szürkék vagyunk. Ha lejjebbről készül, akkor a vállaidnál lenne a hegyvonulat, a fejed meg az égnél, és ez lehet, hogy jót tenne, kevésbé lennének összezavarodva a formák egymással. Persze a gesztus erős, de ez neked megvan, tudod ezt, működik, csak abban kell határozottnak lenni, hogy hogyan tudod mindezt a térben elhelyezni. (hegyi)
értékelés:

Pihenő

Feri, ez egy jó kép, de vannak zavaró momentumai. A pillanat rendben, ahogy a sörrel relaxálsz, a póz is jó. De a fűkasza nem kell, és a fejed mellett a kantárja sem. Aki dolgozott ilyennel, az felismerheti, de amúgy inkább zavaró ez a sok kusza forma, amit ez behoz. Enélkül szuper lenne. (hegyi)
értékelés:

üveges

Ez egy erős kompozíciód, értelmezhető üzenete van, formákkal, áttűnésekkel, minden szinte rendben van, nem véletlenül lett a hónap képe sem, de két dolog van, amire felhívom a figyelmed. Az egyik, hogy picit lágyabb ez most, nincs meg a fekete alja. ez korrigálható. A másik, amit a napraforgósnál is mondtam, a civilség. Ha ez szocio akarna lenni, oké, de ahhoz túl szépre van dolgozva. A szocióban az a fontos, hogy a környezet is meséljen. Ez itt nem szoció. Ha pedig nem az, akkor megint az van, hogy a póló kivisz a hangulatból, határozatlan lesz az, ami amúgy erős is lehetne. Az, hogy nincs a képen ruha, nem feltétlen jelenti, hogy akt, de mindenképpen természetesebb, mint valami pulcsi vagy póló, még akkor is, ha amúgy ha otthon vagy, ezeket hordod természetesen. De itt a lényeg, hogy beleteszed az energiát abba, hogy elrugaszkodj a valótól, a hihetőből, és ha ez az elrugaszkodás már megvan, akkor ne húzza már le egy ilyen ügy. (hegyi)
értékelés:

Önportré

Első önportré, első photoshop használat. Egy számomra új út első lépései. Gép: panasonic lumix dmc fz200 (Bridge)

Üdv a téren, tudom, erős késésben vagyok, de remélem ez nem vette el a kedved, és folytatod itt a munkád. Ez egy jó önportré, hibái ellenére is. Előbb azokról, amit módosítanék. Az egyik, a legszembetűnőbb, hogy van az egésznek egy sárgás összetevője, amit érdemes korrigálni. Lehet vacakolni a fehéregyensúllyal az exponáláskor is, de ez utómunkában is megoldható javarészt. A másik, hogy több fény kell a szemeidhez, hogy a tekintet éljen. Ez egyrészt világítási kérdés, akár egy asztali lámpa is segíthet, másrészt valamennyire korrigálható ez is utómunkában. De hogy az erényét is elmondjam, az a jó ebben a képben, hogy nem akar semmiben orientálni, nem akar semmit titkolni vagy túlbeszélni, egy arcközeli felvétel, amiben az pont a jó, hogy megjelenik egy pici gesztus, egy pici mosoly, ami épp arra elég, hogy kompenzálja a szigorúságát. Jó ez, és mivel amit hibákat írtam, ezek korrigálhatóak, így a három csillag megvan, gyere, folytassuk a munkát. (hegyi)
értékelés:

Én lennék

Számomra a fotózás helyettesíti az időgépet. Amióta megvan az első gépem mindent lefotóztam. Imádom az életet és utálom az elmúlást. Ezzel ha csak illúzió formájában is de képes vagyok megállítani az időt és vissza térhetek a pillanatokhoz érzésekhez amiket újra át akarok élni. Ha sikerül másokkal is megosztanom ezzel érzéseket dupla öröm. :)

Az elmúlásnak is van szépsége, de nem erőltetem rád. Ez egy jó portré lenne, fenn picit sok. De ezt a szelektív színezést ezt kérlek, felejtsd el. Béna, olyan mű, idegen a fotózástól. Reklámosok olykor használják, ott se szeretem, de igazán ez olyan dolog, ami hasonlatos a barnításhoz, giccses és mache, csinált dolog, elveszik a kép értéke, hitelessége, hangulata, minden. (hegyi)
értékelés:

Futár kulacs

Vicces kép ez, buddhista fiú szétszedte, most meditál, hogy hogyan is kell összerakni. Van hangulata, de még jobb lenne, ha fentebbről lenne fotózva, hogy még leltárszerűbb legyen a végeredmény. (hegyi)
értékelés: