1. Önportré, önábrázolás

Én

Vakum tesztelésének 1ik eredménye. Godox tt685s

Látom, te is elszaladsz a technika felé, de azt mondom, korai. Az alap a komponálás, mi miért kerül a képre, és itt ez most zavaros. Javaslom, hogy előbb találd ki a képet, mert nem az a baj, hogy ott a kapcsoló, az ágy, a másik szoba, hanem hogy ezek együttese nincs kitalálva, esetleges, csálé. Ismétlést kérek. (hegyi)

Félfordulat

Szintén a világítási gyakorlat miatt. Jobban szeretnék én is máson gyakorolni, de hát sajnos csak ez van kéznél...

Isten ments, hogy ezt mással csináld meg, ez így jó, veled. Ha ez álló lenne, picit lent és fent többet adva, nem sokkal, akkor ez még nagyobbat ütne, de így is nagyon erős - ugyanis Vermeer Lány gyöngy fülbevalóval képét is idézi és emiatt van egy plusz jelentésrétege, emellett ebben a picit fád, fásult profilban nagyon sok minden benne van. Ha nem te vagy a modellje, akkor az csak imitáció lenne, ez így önálló kép, saját üzenet. (hegyi)
értékelés:

Gitárral 2

Nem tudom, ez hanyadik expó volt a sorban, azt érzem a képről, hogy vagy még nem melegedtél bele a játékba, vagy már elfáradtál, de ez nem a csúcspontja a történetnek. Tudom, hogy kockázatos, de több dinamizmus, és kevesebb matek, agyalás kéne a képeidnél, egy-egy érzelmet, érzést erősebb ecsetvonásokkal kell a fotón megrajzolni ahhoz, hogy a néző számára átjöjjön, anélkül, hogy magyarázni kéne. Ez most olyan nekem, mintha egy nyaralásnál elfáradtál volna a gitározásban és ez lenne a zárópont. (hegyi)

Játssz!

Itt már megjelenik valamiféle érzelem kezdeménye, a gesztus cím nélkül is működhetne, benne van a képben, csak a kibontásához jóval több kell alul, akár pocakig, még azt is megkockáztatom, hogy ha hosszabbat exponálsz, mondjuk 20-ad, 25-öd körül, akkor a mozdulat még dinamikusabb lenne és akkor nem kéne a mélységélességet ennyire kicsire venned. Lehet kérni egy ismétlést? (hegyi)

Gitárral

Világítás + vonalak.

Az ötlet jó, de ahhoz, hogy ne egy befagyott póz legyen, talán neked belül kellene előbb valamiféle érzelmi viszonyulásodnak lennie a gitárral, hogy aztán ez a képre kerüljön. Az, hogy a formák csak egymás mellett vannak, de nem érintkeznek, az nekem idegen érzetet kelt, talán ettől érzem póznak. És szűkek vagyunk, fenn is, lenn is. Ez négyzetesben lehet jobb lenne. (hegyi)
értékelés:

Jin és Jang

Világítási gyakorlat szintén.

Nos, ha már jin és jang, pontosabbnak kéne lennie, a száraknál zavar, hogy az egyik érinti a testet, a másik nem. És, amit érdemes lenne kipróbálnod, hogy a karjaid látszódjanak és tartsd a rózsákat, hogy a formák találkozhassanak és ebből bontakozzon ki ez a jin-jang dolog, határozottabb fényváltással. Jó lenne, ha megismételnéd. (hegyi)

Sörényes

Mint mindegyik mostanában, a világítási helyzetek gyakorlása apropóján készült.

Én ezt a képed kedvelem, bár van benne egy pici távolságtartás, úgy érzelmileg, mint fizikailag is, én biztos jobban bebújtam volna a fikusz ága-boga közé a fejemmel, és olyan mélységélességet választok, amiben minden éles, hogy valóban összekeveredjenek a fej és a növény formái. A tónusok szépek, a világítás picit tárgyszerű, elidegenítő, de elfogadom. (hegyi)
értékelés:

Egyes lecke újratöltve

Régen foglalkoztam már az önarckép készítéssel, idejét éreztem újra elővenni a leckét. Mivel kéznél volt az öreg Smena Symbol (ez volt az első fényképezőgép amit valaha a kezemben fogtam és csattogtattam is vele még kisgyerekként) amihez kedves emlékek fűznek, így bevontam a kép készítésébe. Technika: ISO 800, f/4, 1/15s záridő, 18mm. Viszonylag magas ISO-t azért állítottam, mert odakint nagyon borús idő volt, kompenzálni kellett a szoba sötétjét, az ablakon beszűrődő fény kevésnek bizonyult alacsonyabb ISO érték mellett. A fényképezőt állványra téve, időzített önkioldással használtam. A homogén hátteret a szobám fala biztosította.

Ádám, ez egy nagyon humoros kép lett, mosolygok, amikor meglátom, az ukrán maffiózó volt bokszbajnok szabadidejében fotóz. Egyetlen probléma van, és ez a háttér körbevágása, az el van nagyolva, azt írod, hogy a homogén hátteret a szobád fala biztosította, de ha így van, akkor miért kellett körbevágni magad? Emiatt jön le egy csillag, amúgy a dolog nekem nagyon bejön. (hegyi)
értékelés:

Vissza az önportréhoz

Sok idő telt el, így a vissza ebben az intervallumban már nem értelmezhető, viszont az van Feri, hogy a kép világítása rossz. A homlokod és az orrod a lényeg most, a többi hátrébb van sorolva. (hegyi)

Munka után - bele a világba

Úgy gondoltam, töltök fel olyan fotót is, amelyen úgy érzem, tényleg én vagyok.

István, ez az önportréd nem mond semmit nekem, nincs jellege, egy kicsit unott pasit mutat, nem többet, nem tudok meg rólad semmit, nem jön át az, amit a címben írsz. Most ez nem sikerült. (hegyi)

Önportré

Kép: A fotó egy borostyános előtt készült még a téli időszakban, de a rossz fény viszonyok miatt inkább kivágtam a képből a borostyánt.
A kamerám egy 9 éves Nikon D5000. Nagyon szeretek vele fotózni, de már sajnos érződik rajta a kora.

Rólam: Sziasztok! Rába Ármin a nevem, 17 éves vagyok. Körülbelül 3 éve fotózok. Szerintem az önportré nem az én műfajom. Például ez a fotó se lett valami jó, a jövőben még majd tervezem újra megcsinálni ezt a feladatot. Különben meg sokkal jobban szeretek inkább a természetben mászkálni, és lencsevégre kapni az állatokat és növényeket. Üdv, Ármin

Szia Ármin, a helyzet a következő: sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire mondhatom el a konkrét és valós véleményem, vagy mennyire kell finomkodnom. Úgy döntöttem, hogy azért vagyunk itt a Látszótéren, hogy legyen egy hely legalább, ahol valós visszajelzést adunk és kapunk. Gondolom hideg is volt, és a kamaszodás is közrejátszik, de a piros orr és a pattanások nem nagyon teszik szerethetővé ezt a képet. Nyilván ezen az életkori szakaszon túl kell esni, de addig is azt javaslom, hogy ilyen esetben ne színes képet készíts magadról, hanem fekete-fehéret, mert ott egy vörös szűrővel kiküszöbölhetőek a bőrhibák. A másik momentum, ami hozzájárult ehhez a helyzethez, az valószínűleg kapucnis pulóver, ami keretezi most az arcodat. Ezek a csukják nem nagyon bizalomgerjesztő megoldást adnak. Ismétlést kérek. (hegyi)

Szó nélkül

Az a baj Feri, hogy az orrodnál valami vagy a világításnál lett elkefélve, vagy ott belenyúltál utólag, ezt most nem tudom eldönteni, de emiatt nem tudom a képet úgy szemlélni egészében, ahogy azt kellene. Ha ennyire elmégy a grafika irányába, akkor minden apró részletnek rendben kell lennie. Ezzel most nem tudok mit kezdeni. Bocsánat. (hegyi)

A vizet érintemA vizet érintemA vizet érintemA vizet érintemA vizet érintem

Ez a sorozat szintén kísérlet, nincs különösebb szerepe a sorrendnek sem, annyi, hogy az elsővel az 50+ című képre szerettem volna vízbe nyomott fejjel asszociáltatni (Olyan szitut kerestem, ahol az arckifejezést valami külső tényező is befolyásolhatja, így jött az ötlet, hogy a víz alá nyomom a fejem. Tudom, nem igazán előnyösek a fotók, de nem ez érdekelt.) A második fuldoklás-szerű akar lenni, a harmadik, a negyedik és az ötödik a világítás miatt érdekes számomra. A gyűrűt csak utólag vettem észre, amikor már nagy nehezen elpakoltam mindent, és lementem elnézést kérni az alsó szomszédtól az eláztatás miatt :)) A fehér pöttyök olyan hatást keltenek, mintha koszos lenne a víz, de valójában picike kis buborékok. Na és jól bevörösödött a szemem a pancsikolás végére... Ez a klóros víz nem igazán jótékony hatású.

Egy öt képes sorozatot kaptunk tőled a test és a víz viszonyrendszeréről. Azt nem mondom, hogy nagyon kegyes vagy magadhoz, egyszerűbben fogalmazva nem lett nagyon szerethető a végeredmény, de ez önmagában nem probléma. Tanulmánynak mondod, és ebben az értelemben működik is a kísérletezés, mégis az a problémám, hogy előbb vagy utóbb neked kell letenned a voksodat valamelyik mellett. És ami a lényeges, hogy ezt meg az exponálás előtt meg kell tenni. Magyarán még az előtt el kell döntened, hogy mit akarsz látni, hogy az exponáló gombot megnyomod. Nyilván mondhatod hogy ehhez kellenek ezek a tanulmányok, és és ezt elfogadom. De a következő lépcső az, hogy legalább utólag, amikor látod a képeket elkészülve, és beküldesz egy ilyen sorozatot, jelöld meg hogy melyik kép az, amelyik a legközelebb áll ahhoz, ami a kiinduló idea volt. Erre azért van szükség, mert elég nagy a szórás a beküldött képek között. Én elmondhatom azt hogy hozzám melyik áll közel, de ha nem tudom mire akar kimenni a fuvar, akkor ezzel nem mész sokra. Száz szónak is egy a vége, ez egy jó ötlet, ha érdekel folytasd, mutasd meg nekem, melyik irány az ami valóban izgat. A csillagot az ötlet kapja. A kép majd akkor, ha ezt a döntést meghoztad. Mert hát lássuk be, ez nem egy valós képsor, nem egy történet elmesélése, én most ebből nem tudok egyet kivenni. (hegyi)
értékelés:

Önportré

Köszönöm az értékelést! Jó az észrevétel, valóba a lámpára figyelem az utómunka során, próbáltam a lámpa kiégését és bukást megoldani. Az önportrém tónuskorrekcióját a csatolt képen elvégeztem. Nem számítottam ilyen mértékű javulásra, egymás mellé téve a két képet nem is értem, hogy hogy nem tűnt fel a szürkeség. Köszönöm a jó tanácsot!

Örülök, hogy dolgoztál vele és átjön neked is a változás. Minden mást leírtam az előző elemzésben, várom a munkáid, és mivel törődtél a képpel, jön még egy ajándék csillag hozzá. Folytasd kérlek! (hegyi)
értékelés:

Békét igért, gyászt hozott

Bemutatkozó képem rövidke fotós tevékenységem legnehezebb feladata volt. Jelenleg úgy tekintek a képre, mint egy kiinduló pontra. Folyamatos megdöbbentő felismerések kísérték az alkotás folyamatát. Mit keresek én a túloldalon? Persze értem én és máris sokat tanultam. Legközelebb ha a barátnőmet portrézom biztosan nem leszek olyan szigorú mint régen. Én még soha nem láttam az arcom ilyen részletesen. Célom volt, hogy legyen érzelem a képen de nem vagyok biztos abban, hogy nem estem át a ló túloldalára. Hiába nem éreztem művinek az alkotás alatt a témát valahogy visszanézve nem tudom megítélni, hogy jól választottam-e. Engem felzaklat a kép ezért még nehezebb objektívnek maradnom. Igazából most semmiben nem vagyok biztos. Most szeretném egy kicsit ezt a témát egy időre félre tenni és néhány napig rá sem nézni a képre. Utómunka : színkorrekció. 105-ös fixel készült a nappalinkban. Miért készült ? Hát ... talán csak ,hogy képes vagyok-e rá.

Köszöntünk a Látszótéren, és elnézést, hogy eddig húzódott az elemzés. Egy nagyon fontos üzenetet adsz át itt nekünk. Nem könnyű dolog a könnyeket előcsalni, és még nehezebb azt megmutatni másoknak. Nyilván ezt elő lehet állítani vöröshagymával is, de ez csak technikai kérdés. A valódi kérdés az, hogy a gesztus hiteles lesz-e. Ebben ez a kép egészen jól teljesít. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár a valóságban könnyen előfordul az, hogy az ember megrendült helyzetében befelé fordul, elmereng, de egy rögzített képnél Igenis szerepe van a tekintetnek. Magyarán még erősebb lenne a kép, ha a kamerába, és a kamerán keresztül a szemünkbe néznél. Kevesebb félreérthetőség lenne a képen. Várom a folytatást a többi munkádat. (hegyi)
értékelés: