1. Önportré, önábrázolás

Lemeztelenítve

Na, látod, azt szeretem, amikor beindul az agyad és csinálsz valami olyat, ami egyrészt jellemző is a humorodra, másrészt lehet vele foglalkozni, nézegetni, keresni a hogyanját, és benne vagy, személyes, a tiéd. Ez egy szuper jó ötlet, tetszik. Az utómunkával van még mit kezdeni, és persze, a gép, amivel készíted is befolyásolja némileg az eredményt, de kit érdekel mindez, ha az alap ötlet kurva jó. Szóval hajrá. Egy verzió is jön tőlem, mire is gondolok az utómunkát illetően, csak a tónusokkal játszottam. (hegyi)
értékelés:

Önarckép

Sokat gondolkodtam, hogy is tudom egy képen megmutatni, ki vagyok én. Csináltam közeli képet is magamról, legszívesebben azt is feltöltöttem volna (bár lehet a profilképemet megmódosítom). Azonban ez a kép mutatja meg jobban a jelenlegi Koszorús Mariannát. A könyv szerintem egyértelmű a kezemben: a fotózás mellett az olvasás a másik kedvenc időtöltésem. Próbálok minél többet fotózni, és mostanában egyre jobban a fekete-fehér képek kezdenek tetszeni.

Kedves Marianna, üdv a Téren, elnézést a késésért. Kedvelem ezt a képet, nyugalmas, egyszerű, keresetlen. Van benne némi hetvenes évek érzés. Van benne némi bemozdulás, de nem zavar. Szóval hajrá, várom a folytatást (hegyi)
értékelés:

Önportré

Ezt a képet pár hónapja készítettem kísérlet jelleggel. Egy cipős dobozból csináltam softboxot a vakumnak, és egy derítőlappal próbáltam stúdiós hatást elérni.

Üdv a Téren, elnézést, hogy ennyi ideig kellett várnod. Határozott beállás, uralkodó, kicsit elutasító is, a karba tett kezek bizalmatlanságot mutatnak, védekező póz, az egész elég szigorú lett. Ami a fényeket illeti, jó, hogy dolgozol ezeken. Az van azonban, hogy annyira túl van élesítve, hogy olyan, mintha a hátteret körberajzoltad volna és kivágtad volna ollóval. A hajnál is ez látszik. Ebből jóval kevesebb kell, mert a pózzal és gesztussal együtt ez így aztán már a cél ellen kezd dolgozni. Egyszerűsíts. És mutasd a barátságosabb arcod. (hegyi)
értékelés:

Lágyan

Mondanám hogy kicsit újra gondoltam, de csak megláttam milyen szép fények esnek be az ablakon és megcsináltam a képet. szerintem tükrözik az akkori hangulatomat. 1/320 ISO200 55mm 2.8

Az a helyzet, hogy nagyon sok minden a tónusokon és a fények formát rajzoló módján múlik. A beállításon. A pózon. A fény, amit észrevettél, szép. És fontos, hogy ilyet megláss. A kivitelezésnél mégis van valami szégyenlősség. Ha elfordulsz a fénytől, persze, annak is van jelentése. De technikailag kell a derítés ahhoz, hogy a fej árnyékos részei is leválhassanak a háttérről. Ettől még nem fogod elveszíteni azt az érzést, ami ebben az elfordulásban van, hiszen ez a pozitúra megmarad, de a formaiság is fontos, hogy legyen vonatkoztatási pont, hogy mihez képest van az egyik oldal fényben. Érdemes ezzel még kísérletezned, mert maga az érzés és a közlés teljesen rendben van, át tud jönni, csak meg kell találd a formát is hozzá. (hegyi)
értékelés:

Ez a nap is eltelt

Éjfél után készült a fénykép (ISO100_f5.6_1/5) egy kamion fülkéjében. Megtörve, elfáradva, az újabb napot várva. Önkioldós, állványos fénykép egy Canon EOS M5+EBC Fujinon F1.8/55mm objektívvel..

Balázs, üdv a Téren, tőled is elnézést kell kérjek a késésért, igyekszem utolérni magam. Ez egy abszolút jó portré beállítás, helyzet, őszinte, nem kimódolt, nincs benne semmi csinált, én ezt nagyon kedvelem. Át lehet érezni a fáradtságot, kicsi szomorúságot is talán, szóval az üzenete még úgy is át tud jönni, hogy némi technikai javítás ráfér. Elsőként is, ha a gépeden lehet a színteret állítani, akkor az sRGB-ről érdemes az Adobe RGBre átállni, másrészt szokott olyan is lenni, hogy a színeket hogy adja vissza, ott sok esetben a vivid az alap, azt normalra állítani, magyarán, hogy a színek ne legyenek túldominálva, mert a bőrszínnél ez okozhat vörösödést. Ezen felül érthető, hogy a helyzet nem optimális, amikor a kép készül és nem minden gép tud ezzel mit kezdeni. Utómunkában azonban lehet emelni az expozíción. Csináltam egy verziót, sok mindenhez nem nyúltam, csak a tónushoz és a színből vettem visszább. Még egy, hogy úgy tűnik, lehet kosz vagy valami az érzékelőn, ott a szemednél van egy fehér pont. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A múltat végleg eltörölni!

Ahogy olvastam sok kezdőnek az önportré az egyik legnehezebb. Én még kezdő fotós sem vagyok, csak "hobbi kattintgatós..." :) Valahogy próbáltam belevinni egy kreatív jelenetet, a rám jellemző közegben, hogy még önportré is legyen. Remélem sikerült.

Üdv a Téren, elnézést a késésért, csak utolérem már végre magam. A kép jó, és az ötlet is, jól is oldottad meg, tetszik. Én vagy négyzetesre vágtam volna, vagy akár még fekvőig is, mert ami alul meg felül történik, az nem olyan fontos. Oké, így lemaradna a smiley, de tudod mit? Nem is biztos, hogy fontos, hiszen itt a te viszonyrendszered a lényeges és benne te magad. Jó lett, szóval hajrá, várom erre a leckére még az ötleteid. (hegyi)
értékelés:

Szemtől szemben

Elsőre azt írtam volna, hogy érdekesek vagytok ti építészek, miközben a tervekben meg kell lennie a párhuzamosoknak, hogy ne dőljön össze az épület, a fotóban valahogy ez nem olyan fontos nektek, de közben látom, hogy mi a baj. Az épület üvegeire vetted a pérhuzamosokat, ami meg is volna kábé, de az, ami tükröződik, abban a képben van egy torzulás, és emiatt olyan, mintha a kép maga lenne csálé. Hát, a helyet nem ismerem, így könnyen lehet, hogy maga a felület nem párhuzamos, de az is lehet, hogy valahogy ez a gép mozgatásával megoldható lenne. Nem tudom. Az viszont érdekes, hogy ha ilyen helyzet van, mi a fontosabb, az épület vonalai, jelen esetben a vékony hálózat, vagy az, amit a tükör mutat. Én ez utóbbira szavazok, mert a vékony vonalak jelenléte nem olyan erős, mint maga az, amit képként látunk a visszaverődésben. Namost. Az, hogy ez önportré-e... hát, jó, az a kis manus ott lenn akkor tehát te vagy, igen, ha akarom, ez is önportré, csak ehhez vagy zoomban, vagy vágásban kéne még kis vágás. (hegyi)
értékelés:

Téged nézlek

Második önportrém. Elég nehéz feladat fényképezőgéppel, önkioldóval jó fotót csinálni. A feltöltött képnél sajnos a fejem teteje lemaradt, egyébként nem igy vágtam volna meg a képet. Szabadban egy régi jó Fuji géppel készült a fotó, derítőt is használtam.

Valami itt technikailag nincs rendben, nagyon sok a jpg képeknél ismert finom tónusokat bekockázó hiba, ez vagy azért van, mert digitális zoomot használtál, vagy az utómunkánál történhetett valami, esetleg egy jóval nagyibb képből vágtad ki ezt a részt, nem tudom, de technikailag ez pont a bőrnél okoz kockázást és fura hibákat. Maga a tekintet, a gesztus abszolút jó, ahogy az előzőnél, ebben is van valami az analóg világ beállításából, hangulatából. Az viszont fontos lenne, hogy ha akár önportréhoz, akár portréhoz választasz ruhát, az ne konkuráljon, mert zavaró a minta, elviszi a figyelmet. Itt most, ha eleve ez a közeli a terv, akkor simán váll alá húzható a ruha nyaka akár, és akkor nincs az a két háromszög az alján, ami mint forma idegen, nélküle több erő lenne benne. (hegyi)
értékelés:

Valahol Koreában

Istvánnak volt egy hasonlója, ott is mondtam, amit itt, hogy a kép fele kábé nem nagyon érdekes, mert nem történik semmi megragadható benne, ami meg érdekes lehetne, azt a mobil problematikája a zajjal és részlethiánnyal, az megöli. Sajna ez így nem működik, ehhez fényképezőgép kell, ha technikai oldalról nézem, de ott is kérdés lenne a miért. (hegyi)

Félszemmel már majdnem a valóságon

Csilla, én ezt a képet nagyon szeretem, érzelmes, okos, átgondolt és jó megoldás, túlmutat a szimpla bemutatkozáson, mutat egy világot, ami nem csak körülvesz, de benned is megjelenik, és ez szuper, nagyon izgalmas. Technikailag azonban most a rejtőzködés és bújócska a láthatóság határa alá ment, jó ideig kellett keresnem azt, hogy hol is vagy ebben és mit is látok. Ez mint irány fontos, jó dolog, de valami mankót kell hagyni a nézőnek, ha túlságosan elvisszük a realitásból a dolgokat, a néződ magára marad. Csináltam egy verziót, persze elnagyoltan, hiszen nem az eredetiből dolgoztam, csak a tónusemeléssel javítottam. Lehet, hogy az egész csak azon múlik, hogy a monitorod miképp van kalibrálva, sok esetben találkoztam már azzal, hogy a készítő meg volt győződve, hogy nála oké a tónus, akkor másnál is, de épp erre való a kalibrálás, hogy nagy tónusbeli tévedések ne legyenek. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

cudaridő

Bár a kép a felismerhetőség alsó határát súrolja, talán mégis ez a kategória.

Ami ebben nekem izgalmas lenne, az a fej, az arckifejezés, de ez most tizedét se teszi ki a képnek, miközben oké, értem én, hogy építészet, kör, minden, de a külső részek nem izgalmasak eléggé. (hegyi)

Fényre várva

A képet egy esős, borongós napon mobiltelefonnal készítettem. Szerettem volna fényképezőgépet használni, de olyan kevés fény volt a szobában hogy nem láttam értelmét elővenni a DSLR gépem és az állványt. Lámpafényt és vakut sem használtam csak természetes ablakon át bejövő fényt + fotó készítése közben egy másik telefon bekapcsoltam az elemlámpa funkciót. Jó időben nagyon szép fények vannak a szobában de ezt most napsütés hiányában nem tudtam kihasználni. Később jobb időben újra próbálkozom fényképezőgéppel is.

Üdv a Téren, egy nagyon erős belépőt látunk a közösségbe, nekem ez fene tudja miért, de olyan hatású, mint a régi színházi vagy filmes portrék, ahol egy szerepben lévő pillanat örökítődik így meg a fotós által. Leonyidna, az orosz eszkimólány. Szóval van ebben valami, ami nem hagy elkalandozni, talán benne van ebben, hogy a tekintet oldalra elnéz a kamera mellett, hogy picit fentről van fotózva, hogy a tónusrend is jellemzően ezt a filmes hatást hozza, nem tudom, de a lényeg, hogy engem megragadtál vele. (hegyi)
értékelés:

Gondolkodó gondolat

Otthoni elmélkedés közben született meg a koncepció, . Egy monocrome lencsés telefonnal készítettem a képet. A sötét szoba komorságából az egyetlen égő lámpa felülről világítva emeli ki az arcomat. Némi akrobatikával a sötét háttérből előnyúló kezem a megszállottság manifesztuma.

Máté, üdv a téren, jó kezdés ez, és várom a folytatást is! Tetszik, hogy gondolkodsz, hogy mondani szeretnél valamit, hogy eltervezed és megvalósítod, és az is, hogy van ebben valami szarkasztikus humor is. Jó a kompozíció, alapvetően a tónusok is jók, bár fenn, ahol a kezed van, ott egy kicsit szürkébb a kelleténél, de ez utómunkában javítható. Egy valami van, ami javaslat. A könyv. Az, hogy ez egy új könyvnek tűnik, azt is hozza, hogy nem fekszik ki, és ahol nem fekszik ki, ott zavarosabbak a formák, ez elbillenti az egyensúlyt. Érdemes olyat választani, ami ennél akár öregebb, akár még talán viseltesebb is. És még az, hogy ha ennyi hely van a könyv előtt, akkor ez az üres tér óhatatlanul igényelne még tárgyakat, tollat, vonalzót, akármit, ördög tudja, de sok így az üresség. Csináltam egy verziót, ettől függetlenül simán megvan a 3 csillag is, és várom, hogy folytasd, csinálj még akár önportrékat is. (hegyi)
értékelés:

Azarcom

András, üdv a téren. Azt már sejtik szerintem, akik feltöltenek hozzánk, hogy az első önarckép általában 3 csillagos, mert ebben a köszönet is benne van, hogy bizalmat szavaztatok, másrészt bátorítás is. Itt is megvan ez, de egyben ismétlést is kérek, mert azt azért nem lenne rossz megoldani, hogy több fénnyel dolgozz, mert most annyi a zaj, hogy az zavaró. A zajjal amúgy nincs gond, de a digit gépek zaja nagyon más, mint az analógé, csúnyább, na. Ezt úgy lehet, hogy adsz elég fényt, hogy 4-800 isonál ne kelljen feljebb menni, és utána az expo idővel oldod meg, hogy menynire legyen tónusban világos vagy sejtelmes. Több mozgástered marad, ha van anyag abban a képben, mintha úgy kell "kínozni", hogy kijöjjön valami. Várom tehát az önportréd. (hegyi)
értékelés: