Szemtől szemben

Elsőre azt írtam volna, hogy érdekesek vagytok ti építészek, miközben a tervekben meg kell lennie a párhuzamosoknak, hogy ne dőljön össze az épület, a fotóban valahogy ez nem olyan fontos nektek, de közben látom, hogy mi a baj. Az épület üvegeire vetted a pérhuzamosokat, ami meg is volna kábé, de az, ami tükröződik, abban a képben van egy torzulás, és emiatt olyan, mintha a kép maga lenne csálé. Hát, a helyet nem ismerem, így könnyen lehet, hogy maga a felület nem párhuzamos, de az is lehet, hogy valahogy ez a gép mozgatásával megoldható lenne. Nem tudom. Az viszont érdekes, hogy ha ilyen helyzet van, mi a fontosabb, az épület vonalai, jelen esetben a vékony hálózat, vagy az, amit a tükör mutat. Én ez utóbbira szavazok, mert a vékony vonalak jelenléte nem olyan erős, mint maga az, amit képként látunk a visszaverődésben. Namost. Az, hogy ez önportré-e... hát, jó, az a kis manus ott lenn akkor tehát te vagy, igen, ha akarom, ez is önportré, csak ehhez vagy zoomban, vagy vágásban kéne még kis vágás. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

Jó, csak tudod azt, ami eltér az elvárásoktól és szubjektíve a "számomra" kategóriába kerül, azt indokolni kell kizárólag a képen belül, mert a néződnek semmi előképe, semmi infója arról, ami nincs a képen, csak azt és annyit lát, amit megmutatsz. Semmi egyéb más mankója nincs.

0
Értékelem!

Az építészetben nincsenek írott szabályok a párhuzamosokra, attól még nem dől össze az épület.
Egy épület példa: https://vimeo.com/84909920
Számomra itt a tükröződés fontosabb volt, a piaci mozgolódás. Az önportré meg inkább csak poén.
A felület az nem volt párhuzamos , de értem amit írsz és köszönöm.

0
Értékelem!

Na ez tetszik, ahogy a fotós, szandál, zöld gatya, E2-n állva bekerül a szépen rendezett, egységes méretekre darabolt tükörvilágba, ami valami kínaipiac, mégis alig lézeng pár ember, vagy irgalmatlanul korán van, vagy leáldozott már az olcsó zoknik, hamisan zenélő játéktelefonok kora, esetleg már erre sem maradt pénze senkinek, és az egész már nem kap fogni, hanem már meg is kapta azt a furcsa vajszínű árnyalatot, amitől tudjuk: a mesterek befejezték, készen vagyunk, ez már végeredmény. Ennél jobb már nem lesz. De nem is kell. Nekem ez így jó, ahogy.

Új hozzászólás