1. Önportré, önábrázolás

Nem tudom, ez hanyadik expó volt a sorban, azt érzem a képről, hogy vagy még nem melegedtél bele a játékba, vagy már elfáradtál, de ez nem a csúcspontja a történetnek. Tudom, hogy kockázatos, de több dinamizmus, és kevesebb matek, agyalás kéne a képeidnél, egy-egy érzelmet, érzést erősebb ecsetvonásokkal kell a fotón megrajzolni ahhoz, hogy a néző számára átjöjjön, anélkül, hogy magyarázni kéne. Ez most olyan nekem, mintha egy nyaralásnál elfáradtál volna a gitározásban és ez lenne a zárópont. (hegyi)

Az ötlet jó, de ahhoz, hogy ne egy befagyott póz legyen, talán neked belül kellene előbb valamiféle érzelmi viszonyulásodnak lennie a gitárral, hogy aztán ez a képre kerüljön. Az, hogy a formák csak egymás mellett vannak, de nem érintkeznek, az nekem idegen érzetet kelt, talán ettől érzem póznak. És szűkek vagyunk, fenn is, lenn is. Ez négyzetesben lehet jobb lenne. (hegyi)
értékelés:

Én ezt a képed kedvelem, bár van benne egy pici távolságtartás, úgy érzelmileg, mint fizikailag is, én biztos jobban bebújtam volna a fikusz ága-boga közé a fejemmel, és olyan mélységélességet választok, amiben minden éles, hogy valóban összekeveredjenek a fej és a növény formái. A tónusok szépek, a világítás picit tárgyszerű, elidegenítő, de elfogadom. (hegyi)
értékelés:

Sok idő telt el, így a vissza ebben az intervallumban már nem értelmezhető, viszont az van Feri, hogy a kép világítása rossz. A homlokod és az orrod a lényeg most, a többi hátrébb van sorolva. (hegyi)

Szia Ármin, a helyzet a következő: sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire mondhatom el a konkrét és valós véleményem, vagy mennyire kell finomkodnom. Úgy döntöttem, hogy azért vagyunk itt a Látszótéren, hogy legyen egy hely legalább, ahol valós visszajelzést adunk és kapunk. Gondolom hideg is volt, és a kamaszodás is közrejátszik, de a piros orr és a pattanások nem nagyon teszik szerethetővé ezt a képet. Nyilván ezen az életkori szakaszon túl kell esni, de addig is azt javaslom, hogy ilyen esetben ne színes képet készíts magadról, hanem fekete-fehéret, mert ott egy vörös szűrővel kiküszöbölhetőek a bőrhibák. A másik momentum, ami hozzájárult ehhez a helyzethez, az valószínűleg kapucnis pulóver, ami keretezi most az arcodat. Ezek a csukják nem nagyon bizalomgerjesztő megoldást adnak. Ismétlést kérek. (hegyi)

Egy öt képes sorozatot kaptunk tőled a test és a víz viszonyrendszeréről. Azt nem mondom, hogy nagyon kegyes vagy magadhoz, egyszerűbben fogalmazva nem lett nagyon szerethető a végeredmény, de ez önmagában nem probléma. Tanulmánynak mondod, és ebben az értelemben működik is a kísérletezés, mégis az a problémám, hogy előbb vagy utóbb neked kell letenned a voksodat valamelyik mellett. És ami a lényeges, hogy ezt meg az exponálás előtt meg kell tenni. Magyarán még az előtt el kell döntened, hogy mit akarsz látni, hogy az exponáló gombot megnyomod. Nyilván mondhatod hogy ehhez kellenek ezek a tanulmányok, és és ezt elfogadom. De a következő lépcső az, hogy legalább utólag, amikor látod a képeket elkészülve, és beküldesz egy ilyen sorozatot, jelöld meg hogy melyik kép az, amelyik a legközelebb áll ahhoz, ami a kiinduló idea volt. Erre azért van szükség, mert elég nagy a szórás a beküldött képek között. Én elmondhatom azt hogy hozzám melyik áll közel, de ha nem tudom mire akar kimenni a fuvar, akkor ezzel nem mész sokra. Száz szónak is egy a vége, ez egy jó ötlet, ha érdekel folytasd, mutasd meg nekem, melyik irány az ami valóban izgat. A csillagot az ötlet kapja. A kép majd akkor, ha ezt a döntést meghoztad. Mert hát lássuk be, ez nem egy valós képsor, nem egy történet elmesélése, én most ebből nem tudok egyet kivenni. (hegyi)
értékelés:

Köszöntünk a Látszótéren, és elnézést, hogy eddig húzódott az elemzés. Egy nagyon fontos üzenetet adsz át itt nekünk. Nem könnyű dolog a könnyeket előcsalni, és még nehezebb azt megmutatni másoknak. Nyilván ezt elő lehet állítani vöröshagymával is, de ez csak technikai kérdés. A valódi kérdés az, hogy a gesztus hiteles lesz-e. Ebben ez a kép egészen jól teljesít. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár a valóságban könnyen előfordul az, hogy az ember megrendült helyzetében befelé fordul, elmereng, de egy rögzített képnél Igenis szerepe van a tekintetnek. Magyarán még erősebb lenne a kép, ha a kamerába, és a kamerán keresztül a szemünkbe néznél. Kevesebb félreérthetőség lenne a képen. Várom a folytatást a többi munkádat. (hegyi)
értékelés: