1. Önportré, önábrázolás

Vissza az önportréhoz

Sok idő telt el, így a vissza ebben az intervallumban már nem értelmezhető, viszont az van Feri, hogy a kép világítása rossz. A homlokod és az orrod a lényeg most, a többi hátrébb van sorolva. (hegyi)

Munka után - bele a világba

Úgy gondoltam, töltök fel olyan fotót is, amelyen úgy érzem, tényleg én vagyok.

István, ez az önportréd nem mond semmit nekem, nincs jellege, egy kicsit unott pasit mutat, nem többet, nem tudok meg rólad semmit, nem jön át az, amit a címben írsz. Most ez nem sikerült. (hegyi)

Önportré

Kép: A fotó egy borostyános előtt készült még a téli időszakban, de a rossz fény viszonyok miatt inkább kivágtam a képből a borostyánt.
A kamerám egy 9 éves Nikon D5000. Nagyon szeretek vele fotózni, de már sajnos érződik rajta a kora.

Rólam: Sziasztok! Rába Ármin a nevem, 17 éves vagyok. Körülbelül 3 éve fotózok. Szerintem az önportré nem az én műfajom. Például ez a fotó se lett valami jó, a jövőben még majd tervezem újra megcsinálni ezt a feladatot. Különben meg sokkal jobban szeretek inkább a természetben mászkálni, és lencsevégre kapni az állatokat és növényeket. Üdv, Ármin

Szia Ármin, a helyzet a következő: sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire mondhatom el a konkrét és valós véleményem, vagy mennyire kell finomkodnom. Úgy döntöttem, hogy azért vagyunk itt a Látszótéren, hogy legyen egy hely legalább, ahol valós visszajelzést adunk és kapunk. Gondolom hideg is volt, és a kamaszodás is közrejátszik, de a piros orr és a pattanások nem nagyon teszik szerethetővé ezt a képet. Nyilván ezen az életkori szakaszon túl kell esni, de addig is azt javaslom, hogy ilyen esetben ne színes képet készíts magadról, hanem fekete-fehéret, mert ott egy vörös szűrővel kiküszöbölhetőek a bőrhibák. A másik momentum, ami hozzájárult ehhez a helyzethez, az valószínűleg kapucnis pulóver, ami keretezi most az arcodat. Ezek a csukják nem nagyon bizalomgerjesztő megoldást adnak. Ismétlést kérek. (hegyi)

Szó nélkül

Az a baj Feri, hogy az orrodnál valami vagy a világításnál lett elkefélve, vagy ott belenyúltál utólag, ezt most nem tudom eldönteni, de emiatt nem tudom a képet úgy szemlélni egészében, ahogy azt kellene. Ha ennyire elmégy a grafika irányába, akkor minden apró részletnek rendben kell lennie. Ezzel most nem tudok mit kezdeni. Bocsánat. (hegyi)

A vizet érintemA vizet érintemA vizet érintemA vizet érintemA vizet érintem

Ez a sorozat szintén kísérlet, nincs különösebb szerepe a sorrendnek sem, annyi, hogy az elsővel az 50+ című képre szerettem volna vízbe nyomott fejjel asszociáltatni (Olyan szitut kerestem, ahol az arckifejezést valami külső tényező is befolyásolhatja, így jött az ötlet, hogy a víz alá nyomom a fejem. Tudom, nem igazán előnyösek a fotók, de nem ez érdekelt.) A második fuldoklás-szerű akar lenni, a harmadik, a negyedik és az ötödik a világítás miatt érdekes számomra. A gyűrűt csak utólag vettem észre, amikor már nagy nehezen elpakoltam mindent, és lementem elnézést kérni az alsó szomszédtól az eláztatás miatt :)) A fehér pöttyök olyan hatást keltenek, mintha koszos lenne a víz, de valójában picike kis buborékok. Na és jól bevörösödött a szemem a pancsikolás végére... Ez a klóros víz nem igazán jótékony hatású.

Egy öt képes sorozatot kaptunk tőled a test és a víz viszonyrendszeréről. Azt nem mondom, hogy nagyon kegyes vagy magadhoz, egyszerűbben fogalmazva nem lett nagyon szerethető a végeredmény, de ez önmagában nem probléma. Tanulmánynak mondod, és ebben az értelemben működik is a kísérletezés, mégis az a problémám, hogy előbb vagy utóbb neked kell letenned a voksodat valamelyik mellett. És ami a lényeges, hogy ezt meg az exponálás előtt meg kell tenni. Magyarán még az előtt el kell döntened, hogy mit akarsz látni, hogy az exponáló gombot megnyomod. Nyilván mondhatod hogy ehhez kellenek ezek a tanulmányok, és és ezt elfogadom. De a következő lépcső az, hogy legalább utólag, amikor látod a képeket elkészülve, és beküldesz egy ilyen sorozatot, jelöld meg hogy melyik kép az, amelyik a legközelebb áll ahhoz, ami a kiinduló idea volt. Erre azért van szükség, mert elég nagy a szórás a beküldött képek között. Én elmondhatom azt hogy hozzám melyik áll közel, de ha nem tudom mire akar kimenni a fuvar, akkor ezzel nem mész sokra. Száz szónak is egy a vége, ez egy jó ötlet, ha érdekel folytasd, mutasd meg nekem, melyik irány az ami valóban izgat. A csillagot az ötlet kapja. A kép majd akkor, ha ezt a döntést meghoztad. Mert hát lássuk be, ez nem egy valós képsor, nem egy történet elmesélése, én most ebből nem tudok egyet kivenni. (hegyi)
értékelés:

Önportré

Köszönöm az értékelést! Jó az észrevétel, valóba a lámpára figyelem az utómunka során, próbáltam a lámpa kiégését és bukást megoldani. Az önportrém tónuskorrekcióját a csatolt képen elvégeztem. Nem számítottam ilyen mértékű javulásra, egymás mellé téve a két képet nem is értem, hogy hogy nem tűnt fel a szürkeség. Köszönöm a jó tanácsot!

Örülök, hogy dolgoztál vele és átjön neked is a változás. Minden mást leírtam az előző elemzésben, várom a munkáid, és mivel törődtél a képpel, jön még egy ajándék csillag hozzá. Folytasd kérlek! (hegyi)
értékelés:

Békét igért, gyászt hozott

Bemutatkozó képem rövidke fotós tevékenységem legnehezebb feladata volt. Jelenleg úgy tekintek a képre, mint egy kiinduló pontra. Folyamatos megdöbbentő felismerések kísérték az alkotás folyamatát. Mit keresek én a túloldalon? Persze értem én és máris sokat tanultam. Legközelebb ha a barátnőmet portrézom biztosan nem leszek olyan szigorú mint régen. Én még soha nem láttam az arcom ilyen részletesen. Célom volt, hogy legyen érzelem a képen de nem vagyok biztos abban, hogy nem estem át a ló túloldalára. Hiába nem éreztem művinek az alkotás alatt a témát valahogy visszanézve nem tudom megítélni, hogy jól választottam-e. Engem felzaklat a kép ezért még nehezebb objektívnek maradnom. Igazából most semmiben nem vagyok biztos. Most szeretném egy kicsit ezt a témát egy időre félre tenni és néhány napig rá sem nézni a képre. Utómunka : színkorrekció. 105-ös fixel készült a nappalinkban. Miért készült ? Hát ... talán csak ,hogy képes vagyok-e rá.

Köszöntünk a Látszótéren, és elnézést, hogy eddig húzódott az elemzés. Egy nagyon fontos üzenetet adsz át itt nekünk. Nem könnyű dolog a könnyeket előcsalni, és még nehezebb azt megmutatni másoknak. Nyilván ezt elő lehet állítani vöröshagymával is, de ez csak technikai kérdés. A valódi kérdés az, hogy a gesztus hiteles lesz-e. Ebben ez a kép egészen jól teljesít. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár a valóságban könnyen előfordul az, hogy az ember megrendült helyzetében befelé fordul, elmereng, de egy rögzített képnél Igenis szerepe van a tekintetnek. Magyarán még erősebb lenne a kép, ha a kamerába, és a kamerán keresztül a szemünkbe néznél. Kevesebb félreérthetőség lenne a képen. Várom a folytatást a többi munkádat. (hegyi)
értékelés:

Betegesen

Influenza gyötör. A kép telefonnal készült.

Máté, ennek van egy elég jó kis esendő, szerencsétlen hangulata, ez átjön, az ember ilyen, ha beteg. De mondd, miért kell ez állóban? Négyzetes elég lenne, de ha álló is, az a belógás fenn miért nincs levágva? Ezt kell lásd, ha nem az exponáláskor, akkor az utómunkánál. (hegyi)
értékelés:

50+

Hónap képének választott képről nehéz újat mondani, de megpróbálom, mert van egy helyzet, ami itt most nekem tettenérhető, és nem csak neked, de általánosságban is talán hasznos lehet. Ez pedig a tökéletes tónus kérdése. Itt kaptunk egy képet, ami vakuzva lett. A vaku nem olyan lágy és szórt fényekkel dolgozik, mint a lámpa, és a fényerő csökkenés is jelentősebb lehet a távolsággal. Emiatt is van, hogy í tenyér túl van picit lőve. És ezt gondolom én, próbáltad visszahozni, a távolabbi részeket meg előre, mármint tónusban. Ez alapvetően jó lehet. De a mérték nem mindegy, mert ha a HDR-hez hasonló helyzet áll elő, akkor az természetellenes lesz, és ellene dolgozhat a képnek. Itt is ilyesmit érzek. Magyarán a kevesebb még akkor is jobb lenne, ha közben persze világítana a tenyér. Ott a kemény dió, értem, persze, hogy most akkor szocio felé menj vagy egyfajta műtermi idealizmus felé, de nem lehet mindig mindent korrigálni. (hegyi)
értékelés:

Tévében

Épp lomtalanítás volt a kerületben és szokásomhoz híven most is meg akartam örökíteni.

Tetszik ez a fejreállt világ, ami itt létrejött ezzel a kidobott tévével és az is érzékelhető, hogy a képernyőjén van a lényeg. Az lenne a javaslat, hogy ilyenkor egy kicsit közelebb kell menni, vagy utómunkában rásegíteni, és kontrasztosabbá tenni ezt a tükröződő képet, hogy jobban érthető legyen, de az ötlet, a meglátás jó. (hegyi)
értékelés:

Egy éjszakás műszak után

Nagyon kezdő hobbi fotós vagyok. Ez az első lecke megoldásom. Minden kritikát szívesen fogadok legyen az pozitív vagy negatív.

István, üdv a téren, elnézést, hogy ennyit késtem, igyekszem behozni magam. Írnak a többiek is, ahogy olvasom, mind érdekes lehet majd később, de azt írod, most kezded, szóval én elsőre kisebb lépésekkel haladnék - maradjunk a tartalomnál, a forma majd kialakul. Azt szeretted volna ábrázolni, hogy a sok meló után kidőltél. Ehhez jó a helyszín. De ha arra akarod tenni a fókuszt a sztoriban, hogy annyira fáradt voltál, hogy az asztalnál elaludtál, akkor a történetet úgy kell megoldani, hogy érezzem, hogy valami cselekvés helyett aludtál el. Például olvasni akartál, de belealudtál. Vagy enni akartál, de belealudtál. Mert önmagában az, hogy az asztalra fekszel, az még nem elég, kell a viszonyrendszer. A tulipános váza helyett ott lehet egy könyv vagy egy lábos, vagy bármi. Nem mondom, hogy könnyű elsőre. Én azt mondanám, hogy kérek egy új első lecke megoldást, aminél nem akarsz egyszerre sok mindent, még ne sztoriban gondolkodj, hanem abban, hogy magad megmutasd. Aztán elkezdjük keresni a tartalomhoz a formát is, és haladunk előre. Hajrá, várom a képet. (hegyi)

én

Gondoltam rólam is készülhetne egy "munkás" kép, így állványról késleltetéssel készítettem, ki ne maradjak a sorból .:)

Szia Erika, üdv a téren, elnézést a késésért, nagy sok meló volt itt, de igyekszem pótolni. Szóval ez egy profi alapot mutató kép. És így nem elemezhetem máshogy, ha a szintet valaki megugorja, ott már más szempontok lesznek érvényesek. Mondom, ami engem zavar: egyrészt azt te tudod, mennyire vagy barna, mert most ez a színvilág bár meleg és szerethető is, de nincs benne kockázat, nincs benne elég élet, dinamika. A másik, hogy mintha megszaladt volna a retus, főleg az arcon és a dekoltázson, természetesebb lenne, ha picit kevesebb lenne a lágyítás, a tónuskorrekció. És a nyaknál a ruha és a vállszíj együtt már sok gyűrődést ad. Jó kiindulás a dekoltázsban megjelenő pink. ha ez valahol még visszaköszönne a képen, az jó lenne. Szóval összességében profi munka, de ki kellene mozogd magad a komfortból. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A kávé tejszíne

Megmondom őszintén, ez egy régebbi képem, de azt hiszem mindenkinek van "egy pár" önarcképe, ami ott lapul a sok kép között. Ezzel azt akartam mondani, hogy bár régen készült, ez úgy sikerült, ahogy a képzeletemben álmodok meg egy képet. Egy unalmas délután/este készült talán őszi, hidegebb időben a szobámban. Lámpa alá beálltam, ami ahogy a képen látszik nagy része a fénynek rám esett, az arcomat is a fény felé fordítottam, hogy az látható legyen a képen. Majd utómunkaként, egy snassz de annál inkább erre a képre illő szépiát raktam. Néztem sokáig a képet, milyen nevet lehetne adni, de az arcom nem túl kifejező, legalábbis önmagamat nézve nem jut eszembe túl sok érzelem, de ez szubjektív. Azért adtam ezt a nevet, mert a kép egyfajta lágyságot, finomságot sugall, ahogy a kávén a tejszínhab is ezt jelképezi.

Üdv a Téren, elnézést, hogy jócskán késtem az elemzéssel, igyekszem. Megértem, amit írsz, az ember amikor az érzések túlcsordulnak benne, azt szeretné mind átadni, és az asszociációs dolgok fontosak a fotográfiában, úgyhogy én bátorítalak, hogy menj ezen az úton tovább. Az, hogy ez most nem adja át a kávét, nem baj, mert senki se születik úgy, hogy egyből bejön a gondolathoz a forma is. Azért nem elemzem le most ezt, mert mondhatnám, hogy a barnítás nem jó dolog, modoros, meg hogy picit túl vagy világítva a csúcsfényekben, de igazából ez most mindegy, mert a gesztus izgalmas, és megragad. Folytasd kérlek. (hegyi)
értékelés:

Télen a szabadban

Első képem az oldalra. Igazából egy rögtönzött gépteszt mert mostanában egy kicsit rakoncátlankodot a kicsike, de szerintem meglehetősen jól ábrázol engem a kép, ezért is teszem fel első feladatként. Természet, sapka, táska és egy kis napfény a naplementében. (N D5200, állványról, kicsit kapkodósan mert épp hogy csak nem ment le a nap)

Szia, üdv a Téren, elnézést a késésért - durva volt ez a pár hét nekem - igyekszem behozni magam, és várom a munkáid. Jó ez a portré. Nem akar túl sokat egyszerre, de épp ettől az egyszerűségétől van benne valami keresetlenség. A háttérben a fa jó ritmust ad. Köszönöm, gyere, toljad! (hegyi)
értékelés: