1. Önportré, önábrázolás

Egyfényes pózolások a lépcsőházi ráccsalEgyfényes pózolások a lépcsőházi ráccsalEgyfényes pózolások a lépcsőházi ráccsalEgyfényes pózolások a lépcsőházi ráccsalEgyfényes pózolások a lépcsőházi ráccsalEgyfényes pózolások a lépcsőházi ráccsal

Változatok egy témára.

Vikinek igaza van, egyértelmű, hogy az utolsó a jó, nem tudom, időrendben vagyunk-e, de ha igen, akkor a végére összeállt. Érdemes értelmezni, mit látsz, hogy dekódolod magad, csüggedés, érdektelenség, fáradtság, fájdalom, beletörődés, van itt minden, szóval a paletta széles. Ez jó, de majd ezt neked kell eldöntened, hogy melyik az, amit mesélni akarsz. Viszont azért örülök a sornak, mert nyilván ezt akkor tudja az ember tanulni, lemérni és alkalmazni, ha megcsinálja, ha megmutatja, ha kiteszi a tanulmányokat is. Az utolsó kapja a csillagot. (hegyi)
értékelés:

Én

Erősen próbálkozom tanulni. Ezt a képet profilképnek szántam de feltöltöm első lecke gyanánt (természetesen csinálok másikat).

Szia, üdv nálunk, elnézést a késésért az elemzéssel. Határozott beköszönés ez, nyilván egy képből nem lehet biztosat mondani, de a kék, a karba font kezek, a tekintet és az, hogy ennyire filmes oldalvilágításban mutatod be magad, ez együtt markáns ember képét festi le. Tanács, hogy akkor is kell deríteni valamennyit, ha a cél ez a kontrasztos fényviszony, hogy ne bukjon be feketébe a fej, maradjon valamennyi térbeliség, mert ha ennyire sötétben hagyod magad, az nem csak a markánsságot mutathatja a nézőnek, hanem bizalmatlanságot, rejtekezést is. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Én

Előbb kezdem a kritikával. Ha négyzetes, fenn vágható, akkor is működik az egész, sőt, még szuggesztívabb lenne talán, de ha álló, akkor az állad alatt kéne még valamennyi, hogy legalább annyira legyen úgymond nagyvonalú a térkezelés, mint fent. De ez egy igen hatásos, őszinte önkép, nem vacakolsz, adod magad, és ez nagy erő. Azt érezni, hogy akit látok, elfogadja magát, nem áll haragban magával, nincs benne semmi megjátszás. Szóval köszönet, folytasd, jó dolgot csinálsz. (hegyi)
értékelés:

Elfordulva

Sok minden érzelem van ebben a képben, jó a virág, hogy oda tetted, ellentétpár, feszültséget hoz a képbe, és ez kell ahhoz, hogy a melankóliát erősítse, kihozza. Egy kritika, hogy a hátad mögött ennyi tér nem kell. De ennyi, a kép jó. (hegyi)
értékelés:

Én öltönyben

Ez az első önportrém. Fentről egy beauty dish, hátulról egy sima reflektor világít meg. A fényképezőgép 10 mp. késleltetésre volt állítva. A fényarányok fénymérő híján találomra lettek belőve.

Üdv a Téren! Látom, törődtél azzal, hogy be legyél lámpázva, ez egy kifejezetten stúdióportré, egy gesztus, szerep vagy póz, a dolog szinte hibátlan, de azért van korrigálni való. A homlokodra sok fény ment, távolabb lehetett volna a lámpát vinni, ami azért is jó lett volna, mert szórtabb fényt kapsz. És valami lámpával kellett volna a kezedre is fény, nem sok, de annyi mindenképpen, hogy ez a menedzseres óraigazítás ez hangsúlyt kapjon. Jóllehet az utómunkával is lehet ilyennel molyolni, és ahogy érzem, kapott is a kép utólag kis vignettálást, amit én lehagytam volna, mert a törzs is fontos, szóval ez a mostani akkor előnyös megoldás, ha egy olyan nőt fotózol, akinek mondjuk nagy a feneke, és abból kell lefaragni, vagyis hátrébb sorolni a fontosságát. De értékelem a melót vele. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

50

Nekem szar lett az ötvenes évem, de látom, te vidáman akarod felfogni, remélem be is jön. A képpel mint gesztus, nincs bajom. A kivitelezéssel van, és ez azért fontos, mert épp a lényeget gyengíted azzal, hogy ennyire hagyod sötétnek az egészet. A sziluett nem jelenti, hogy ne legyen a formáknak valami minimális térbeliség hagyva, sőt. Jószerivel kell is ez a kis középtónus. De itt annyira vissza van minden véve, hogy már például az se jól érzékelhető, hogy a nyelved kunkorodik, mint a KISS zenekarnál, vagy piercing van benne, vagy mi. A tenyér vonalai is olyanok, mintha ki-kifogyott volna belőle a tinta, amikor rajzoltad. Ezekre érdemes még időt szánni. (hegyi)
értékelés:

Merengős

A kép egy fehér folyosón készült a munkahelyemen, állványról, mobiltelefonnal.

Na, nem úszod meg ennyire könnyen ezt az önportré kérdés. Mert hogy a személyiségedre vagyok kíváncsi, és a néződ is. A mosdós kép a környezet miatt nem jó, itt meg kiszakítottad magad mindentől és mindenből, márpedig egy portré fontos része az is, mi vesz körül. Ezt kell megfontolni, mi az ami mesél rólad, mi az, ami fontos lehet, hol szeretsz lenni, nem kell ezeknek nagyon tolakodónak lennie, de valamennyi kéne abból a szociografikus környezetből is, ahol élsz vagy dolgozol, vagy ami neked fontos. Mert így baromira ráfókuszálunk arra, hogy oké, de miért nem fordul felénk, miért van a sapi ennyire a fejébe húzva, kire haragszik ez a fiú. Ismétlést kérek. (hegyi)

Én

Egyenlőre csak egy ilyen kézből készített képpel tudok indulni az első leckén. Amint lesz lehetőségem készítek állványról is egy (vagy több) jobb minőségűt. Ez szintén egy telefonnal készült kép. De a lényeg benne van :)

Várom az ismétlést, ami nem a férfivécében készül - jó, viccelek, de tényleg olyan, mintha épp befejezted volna a munkálkodást és oldalra nézel, na, itt vagyok, aztán mégy kezet mosni. Fontos a környezet. Ahogy a macskánál is. Ismétlést kérek. (hegyi)

Tanulmány önportré

Egy hosszú expós tanulmány.

Ez jó tanulmány, ismétlést kérek majd, elmondom, miért. Az ilyen világítás nem ad lehetőséget arra, hogy ne legyen minden pontosan kidekázva. Mondok példákat, ami most nincs megoldva. A fül. A vak szemgödör. A nyak elvágása. És az, hogy ha megnézed, mi most a legvilágosabb, azt látod, hogy egyrészt az arc oldala, a pofázmányod, másrészt a bajusz feletti rész. De ez a két legfontosabb célpont is? Nem hinném. Tehát egyrészt az üzenet szempontjából is pontatlan ez, másrészt formailag is bajos, mert ami a legvilágosabb, azt érezzük a legközelebbinek is, de a valóságban nem torzul a fejed, tehát nem itt lennének a fókuszok. (hegyi)

Négyzetben

A gondolatot értem, a megoldás elég nyers maradt. Egyrészt ez több képedre is igaz, amit mondok, hogy sötétebbek a tónusai, mint az kényelmes lenne, nagyon kell nézni, hogy kijöjjenek a részletek, főleg a szürke sávban. Másrészt a fény, valami áttetsző textil kéne a lámpa elé, hogy szórtabb legyen a fény, mert akkor az átmenet se lenne ennyire szaggatott. És a nyak. Kéne. Szóval ez a sötétből előbújás, ez jó gondolat, akár fej- vagy mellportréban, akár egész alakosan, csak meg kell oldani a fényeket. Ismétlést kérek. Ja, és nem vagyok a színekről meggyőzve, hogy adnak a képhez. Muszáj? (hegyi)

Háromszögben

A háromszög a talpán elvileg nyugalmat árasztana, de itt ellene dolgozik az arckifejezés, a billentett fej, van ebben valami bizalmatlanság. Örülök, hogy újra aktív vagy, azt mondanám, hogy vannak régebben félbehagyott szálaid az önkép melókban, érdemes lenne őket újra végignézni és dolgozni velük. Ez egy beköszönést mutat nekem, várom a folytatást. (hegyi)

Teaszünet

Feri, ne vedd szőrözésnek, de így ez még nincs megoldva. Ha van hó és lehet ismételni, jó lenne, mert a hangulat érezhető, érthető, átélhető, de fotót kéne csinálni az emlékképből. Mondom mi van. Egyrészt te vagy a főszereplő. Lejjebb a kamerát, kicsit alulról, hogy ne süllyedj ennyire a tájba. Te vagy a hős, te legyél a fontos. A másik a táj. Most vacillálok, mert oké, melletted van a szántó, biztos fontos, de mögötted vannak a hegyek, az is fontos lehetne, a kettő között vagyunk valahol, egyik se egyértelmű, mire voksoltál, és ez bizonytalanságot szül. És végül a botok. Legyenek úgy, hogy ne vesszenek bele a háttérbe. És úgy általában is, gyere közelebb a kamerához, hogy maga a teaöntés ne legyen ennyire picike. Kérek ismétlést, ha lehet. (hegyi)

Hétfő reggel

Sziasztok! Régóta szerettem volna már csatlakozni hozzátok. Most végre rászántam magam. Kicsit féltem, hogy a negatív kritikáktól el megy a kedvem a fotózástól, de most úgy gondolom, hogy így lehet csak igazán fejlődni. A kép a munkahelyem egyik irodájában készült. A Canon 1300D-nek meg van az a képessége, hogy wifin keresztül tudom vezérelni így az időzítéssel nem kellett bajlódnom.

Köszöntünk, örülök, hogy rávetted magad, és várom a munkáid. Ez egy jó bemutatkozás. Sok mindent lehet tanulni belőle. Ezért jó. Mert ha minden tökéletes lenne, nem tudnék sok mindent mondani rá. Egyik a fejfogás. Ebben most van egy úristen mit csináltam hatás. Ami nem baj, csak tudj róla, hogy a kéz a fejnél mindig valami erős üzenetet hordoz. Ha támaszod az állnál, akkor dekadens, fáradt jelleget ad, ha a homlokod fogod, jönnek a beidegződések, fáj a feje, vagy mi a baj? A másik az óra. Elviszi most a figyelmet. A harmadik a szemüveg. Nehéz kérdés. Formától függ, maradhat-e, vagy sem. Lehet vele játszani a kézben is. Az is érzékelteti, hogy szemüveges vagy. De ez most elvágja a szemed. Akkor feljebb kell tolni. Vagy a fejet úgy biccenteni, hogy ne legyen ilyen vele. De értékelem a munkád, mert őszinte és mert nem sokat vacakoltál, adod magad. Ez fontos. Várom a többi első leckés önképed. (hegyi)
értékelés:

Nem hall nem lát nem beszél

Már régóta gondolkodtam azon, hogy milyen nem szokványos önportrét tudnék magamró készíteni. Ez jutott eszembe.

Én egy lépéssel visszább hoználak. Mindig ez van, az ember nagyot akar gurítani, és így az eredménybe előre nem számolt vagy nem látható problémák ugranak be. Nem kell hármas kép. Nem sok értelme, sokan próbálkoznak vele, de a technika elviszi, azt nagyon be kell tudni világítani, hogy minél kevesebb legyen a feleslegesen összeérő és egymást fedő rész. Ha veszel egy színes lepedőt pl az Ikeában, vagy más ilyen boltban, az is jó háttér lehet, sötétkék, bordó, ilyesmi. Várok egy ismétlést, de elég belőled egyet is egyszerre, aztán ha az megy, majd lehet próbálni kettőt. (hegyi)