1. Önportré, önábrázolás

Egy éjszakás műszak után

Nagyon kezdő hobbi fotós vagyok. Ez az első lecke megoldásom. Minden kritikát szívesen fogadok legyen az pozitív vagy negatív.

István, üdv a téren, elnézést, hogy ennyit késtem, igyekszem behozni magam. Írnak a többiek is, ahogy olvasom, mind érdekes lehet majd később, de azt írod, most kezded, szóval én elsőre kisebb lépésekkel haladnék - maradjunk a tartalomnál, a forma majd kialakul. Azt szeretted volna ábrázolni, hogy a sok meló után kidőltél. Ehhez jó a helyszín. De ha arra akarod tenni a fókuszt a sztoriban, hogy annyira fáradt voltál, hogy az asztalnál elaludtál, akkor a történetet úgy kell megoldani, hogy érezzem, hogy valami cselekvés helyett aludtál el. Például olvasni akartál, de belealudtál. Vagy enni akartál, de belealudtál. Mert önmagában az, hogy az asztalra fekszel, az még nem elég, kell a viszonyrendszer. A tulipános váza helyett ott lehet egy könyv vagy egy lábos, vagy bármi. Nem mondom, hogy könnyű elsőre. Én azt mondanám, hogy kérek egy új első lecke megoldást, aminél nem akarsz egyszerre sok mindent, még ne sztoriban gondolkodj, hanem abban, hogy magad megmutasd. Aztán elkezdjük keresni a tartalomhoz a formát is, és haladunk előre. Hajrá, várom a képet. (hegyi)

én

Gondoltam rólam is készülhetne egy "munkás" kép, így állványról késleltetéssel készítettem, ki ne maradjak a sorból .:)

Szia Erika, üdv a téren, elnézést a késésért, nagy sok meló volt itt, de igyekszem pótolni. Szóval ez egy profi alapot mutató kép. És így nem elemezhetem máshogy, ha a szintet valaki megugorja, ott már más szempontok lesznek érvényesek. Mondom, ami engem zavar: egyrészt azt te tudod, mennyire vagy barna, mert most ez a színvilág bár meleg és szerethető is, de nincs benne kockázat, nincs benne elég élet, dinamika. A másik, hogy mintha megszaladt volna a retus, főleg az arcon és a dekoltázson, természetesebb lenne, ha picit kevesebb lenne a lágyítás, a tónuskorrekció. És a nyaknál a ruha és a vállszíj együtt már sok gyűrődést ad. Jó kiindulás a dekoltázsban megjelenő pink. ha ez valahol még visszaköszönne a képen, az jó lenne. Szóval összességében profi munka, de ki kellene mozogd magad a komfortból. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A kávé tejszíne

Megmondom őszintén, ez egy régebbi képem, de azt hiszem mindenkinek van "egy pár" önarcképe, ami ott lapul a sok kép között. Ezzel azt akartam mondani, hogy bár régen készült, ez úgy sikerült, ahogy a képzeletemben álmodok meg egy képet. Egy unalmas délután/este készült talán őszi, hidegebb időben a szobámban. Lámpa alá beálltam, ami ahogy a képen látszik nagy része a fénynek rám esett, az arcomat is a fény felé fordítottam, hogy az látható legyen a képen. Majd utómunkaként, egy snassz de annál inkább erre a képre illő szépiát raktam. Néztem sokáig a képet, milyen nevet lehetne adni, de az arcom nem túl kifejező, legalábbis önmagamat nézve nem jut eszembe túl sok érzelem, de ez szubjektív. Azért adtam ezt a nevet, mert a kép egyfajta lágyságot, finomságot sugall, ahogy a kávén a tejszínhab is ezt jelképezi.

Üdv a Téren, elnézést, hogy jócskán késtem az elemzéssel, igyekszem. Megértem, amit írsz, az ember amikor az érzések túlcsordulnak benne, azt szeretné mind átadni, és az asszociációs dolgok fontosak a fotográfiában, úgyhogy én bátorítalak, hogy menj ezen az úton tovább. Az, hogy ez most nem adja át a kávét, nem baj, mert senki se születik úgy, hogy egyből bejön a gondolathoz a forma is. Azért nem elemzem le most ezt, mert mondhatnám, hogy a barnítás nem jó dolog, modoros, meg hogy picit túl vagy világítva a csúcsfényekben, de igazából ez most mindegy, mert a gesztus izgalmas, és megragad. Folytasd kérlek. (hegyi)
értékelés:

Télen a szabadban

Első képem az oldalra. Igazából egy rögtönzött gépteszt mert mostanában egy kicsit rakoncátlankodot a kicsike, de szerintem meglehetősen jól ábrázol engem a kép, ezért is teszem fel első feladatként. Természet, sapka, táska és egy kis napfény a naplementében. (N D5200, állványról, kicsit kapkodósan mert épp hogy csak nem ment le a nap)

Szia, üdv a Téren, elnézést a késésért - durva volt ez a pár hét nekem - igyekszem behozni magam, és várom a munkáid. Jó ez a portré. Nem akar túl sokat egyszerre, de épp ettől az egyszerűségétől van benne valami keresetlenség. A háttérben a fa jó ritmust ad. Köszönöm, gyere, toljad! (hegyi)
értékelés:

Önarckép

Elegáns, finom munka ez, a pánt rabul ejt, nagyon jó, mert egyensúlyt teremt, mert izgalmas és jól egyensúlyozza az amúgy lágyra vett tónust és formákat. Mivel nem ránk nézel, olyan ez, mint egy önvallomás egy szerelemről. Köszönöm. Várom a képeid. (hegyi)
értékelés:

fényes sötétség

Szeretem ezt a fiatalkori Mike Tyson képet, jók nagyon a tónusok, a részletek, az egészben nyilván van valami feszültség, de nem riaszt, szóval kifejezetten jó, ahogy világítottad, hogy az orrod ilyen bokszolós lett. Folytasd kérlek. (hegyi)
értékelés:

Csíkos önportré

Na, megint egy új arc, bár amit a bulin láttam, az jobban bejön, mint ez a morc Mr. Robot, de persze, ettől még ez a kép jó, félre ne értsd. Egy dolog, ami apróság, de érdemes figyelni. Az ujjaid. Kettő most, mintha le lenne vágva. Az még érdekes lenne, ha a képből kiderülne, hogy a reluxán nem is egy másik világba nézel, hanem ugyanoda, ahol vagy. Adna még egy kis fűszert neki. Kérek még önportrékat, szereted vagy nem, de jó lenne erre a témára ráfeküdni. (hegyi)
értékelés:

Önarckép

Jó, ahogy kimozogsz a keretből, teret engedve a füstnek, elkerülve de mégis tartva a kontaktust, jók a színek, tónusok, az egész különös, mintha víz alatt is lehetne akár, szépek a fényjátékok, szóval ez így nekem tetszik. De kérek még, gyere, toljad, csináld, várom. (hegyi)
értékelés:

Széééétverem

Van egy pasi a neten, youtubeon megtalálod, Zebulon Dudora a zenekar neve, amúgy slam-es is, jók a szövegei, de kábé ő játszik így túl egy gesztust, mint most te itt. Ne érts félre, alapvetően van ennek humora, csak az nem derül ki, mit vétett a lámpa. Persze ilyenkor mindig kérdés, és Mészáros előző képénél is ez merül fel, hogy mi a cél, hogy át kell-e élni egy ilyen gesztust vagy sem, én amondó vagyok, hogy a humor is akkor jó, ha a valóságig precízen megélt, mert azon lehet igazán szívből nevetni. (hegyi)
értékelés:

Lépcsőházi kalitka

Az van, hogy ez egy nem rossz portré, de igazából nem hiszem el a rácsot. El van játszva. De nincs átélve. Azéáért ha valóban bezárnának, nem így néznéd az égen a madarakat. Szóval a lényeg, hogy az ötlet jó. A kivitelezés technikája is az. De a gesztus, az olyan, amit jó lenne ismételni, úgy, hogy át is éled. (hegyi)
értékelés:

önportré

Hát, ez világítási helyzet a javából, jó a humora, hogy ilyen lámpát használsz. Amin lehetne utómunkában korrigálni, hogy a lámpán kívüli teljes képet kijelölöd és csak ott a tónusgörbét kihúzod a fehérig, hogy ne legyen ennyire szürkés a fejed, mert most a lámpa az, amihez ez be van állítva és így az oké, hogy a lámpa többé-kevésbé korrekt, de a test és fej szürke marad. Az ötlet okán lesz ez 3 csillag. Várom a folytatást, küldj képeket. (hegyi)
értékelés:

Árnyszakáll

Napfény, ősz, önkép-uralmi kísérlet.

Mint egy törött üveg, vagy tükör, nagyon jó ez a fényjáték, jót tesz a kontraszt is neki, ez egy erős megfejtés. Négyzetes is jó lenne, lenn és fenn nem olyan fontos itt a tér, mintha egy átlag portré lenne, hiszen ez egy mozaikjáték, ide a formák köthetők, azok erősek, az arc ezekből áll fejben össze. Köszönet, jó lett, várom a folytatást, gyere! (hegyi)
értékelés:

önportré

Határozottan erős előrelépés van az előző képedhez képest, ez a meninblekkes szemüveggel kifejezetten jó geg. Annyi talán, hogy a fényből érdemes picit takarni, hogy a nyakadhoz és pólóra ne jusson ennyi. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Szembenéző

Jó ez a budspenceres beállás, különben dühbe jövünk. Amit figyelj meg, az két kérdés. Az egyik a háttér. Amit az ember háttérnek akar használni, azt soha ne hajtogassa katonásan össze. A másik a fény, pontosabban az árnyék, ami a testeden van és a háttérre is átmegy. Létrejönnek olyan formák, amik nem biztos, hogy jók, elvihetik a figyelmet. Előrébb a lámpával, és máris csökken ezek erőssége. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok

A kép állványról készült távirányítóval és egy vakuval. Nikon D3200 50mm f7.1 1/200s ISO100

Vidám kép ez, jól megfotózva és világítva, persze az mindig kérdés ilyen képeknél, hogy oké, de valóban ennyire jó szokott lenni mindig a kedved? Na jó, ez nem kekeckedés akar lenni, igazából alig tudok belekötni a képbe, legfeljebb annyit, hogy alul nekem szűk most, jót tenne neki, ha a póló szegése körbeérne. Várom a munkáid. (hegyi)
értékelés: