1. Önportré, önábrázolás

Hirtelen felindulásból elkövetett selfie. Egy tucat hasonló készült, érdekes volt játszani a kis (gyenguska) mobillal. Ennyi. (Volt egyszer egy önportré arc nélkül lecke is, legyen mondjuk annak emlékére)

Ez egy ígéretes kép, van benne valami mutatványos érzet, csak a kezem figyeljék, most ugrik a majom a vízbe, és hopp. Aztán hogy mi lesz, nem tudni, pont a sziluett okán lehet jókat találgatni. Szóval oké, a kompozíció is és az ötlet is. Valami technikai izé van, mert az ablak keretének határainál a fénynél ott valami furcsaság van az átmenettel, mintha túl lenne élesítve vagy nem tudom. Örülök, hogy újra gép van a kezedben, várom a folytatásokat. (hegyi)
értékelés:

A bemutatkozásként feltöltött képpel nem voltam elégedett, ezért változtattam a kivágáson, valamint a tónusrenden. Nekem így jobbnak tűnik. Persze a genetikai állományom adta lehetőségek keretein belül.

Ez vagyok én, még nem találtam meg a helyemet a világban, ez a kép tükrözi hogy szeretnék több felé szakadni, hogy megtanulhassak többmindent.

Üdv a Téren! Jó kezdés ez, örülök, hogy nem elégedtél meg egy igazolványkép bemutatkozással, és hogy benne vagy a játékban. Szóval várok még tőled ám önképeket. Jó a gesztus, a mozgás, van benne kis Anonymous érzet is. Amin változtatnék, hogy fenn azt a belógó izét kivenném, mert így nincs semmi szerepe, csak véletlen ügy, ami nem kell, és egy kicsivel világosabbra és egyben kontrasztosabbra is venném. De mondom, jó, tetszik az, hogy van elképzelésed, mit akarsz mutatni. A többi meg majd jön. (hegyi)
értékelés:

Örülök neki, ha újra gépet fogsz és annak is, ha újra leckékbe kezdesz. Én kedvelem a kisvirágokat a fejed mögött, felett, azt azonban lássuk be, rátettél egy lapáttal a közeli gép miatti torzításra azzal, hogy a sapi is a fejedbe van húzva, így ennek van némi humora is, miközben az arc kemény, határozott, szóval nekem működik ez. Hajrá még! (hegyi)
értékelés:

Bemutatkozásként töltöttem fel ezt a képet. Szívesebben állok a gép másik oldalán. A kép a munkahelyemen készült. Az állvány két egymásra rakott szék, és egy cipő volt.

Kedves Lajos, üdv a Téren. Ez egy elég jó bemutatkozás, némi utómunkát és vágást még elbír ugyan, de az őszintesége fontos, és átjön. Persze az is fontos kérdés, hogy a fáradtság mint olyan, alapjában jó fotótéma-e, ezen lehet vitatkozni, ha klasszikus iskolát vesszük, akkor nem optimális a modell szempontjából, mert az üzenetében van így egy kis dekadencia is, de én meg azt mondom, hogy nekem ez belefér. Na, szóval jó lesz ez, és kérlek, készíts még önportrékat, mert érdemes ezzel még foglalkozni, biztonságérzetet tud adni. (hegyi
értékelés:

Sziasztok! Újra kézbe vettem a fényképezőgépet - ennyit örökít meg ez a kép, semmi egyebet, de nekem ez is fontos.

Üdv újra, örülök neked. Jó ez a portré, sok minden benne van üzenetként, van egyfajta bocsánatkérős jellege is, ha akarom, de lehet benne egyfajta várakozás is arra, hogy mi lesz, ha kinyitod a szemed. Mindenképp jó. Viszont arra ügyelj, hogy ha saját magad fotózod, vedd le a vállszíjat, mert az kivisz a hangulatból. (hegyi)
értékelés:

A képet otthon készítettem, Av módban, vaku nélkül, ISO 100, f8. Canon 1200D készülékkel 85mm 1.8 usm objektivvel.

Üdv a Téren! Olvasom a leírást, az szuper, hogy nem kapcsoltál vakut, mert az szétverné az egészet. De kéne még fény, kicsit több főfény és sokkal több derítés az ellenoldalról, hogy a jobb oldalán az arcodnak is legyen több részlet. Egyensúly kell, ami nem jelenti, hogy egyforma legyen, de a térbeliséghez azért jó, ha nem csak egy irányból érkezik a fény. A másik a képarány. A 16:9-es arány a filmé, mozié, nem a fotóé. 3:2 vagy 4:3 ami a fotóban bejön. Főleg, hogy nem sok minden van a környezetedben, ami indokolná, hogy ennyi teret hagysz oldalra. Vannak függőlegeseink, amit a fal ad ki. Ezeket mankónak lehet használni, ezekhez képest kell beállítani a képedet, hogy ami függőleges, az legyen is az, ne forduljon el. És talán még annyi, hogy ha nem is térdet csapkodósan kell vidámnak lenni, de egy kicsit oldottabb hangulatban kellene magad megmutatni, hogy nem harap a bácsi. Én erre most adok két csillagot, és emellett kérem, hogy fentiek szerint készíts egy új képet is. (hegyi)
értékelés:

Én nagyon kedvelem azt, amikor önportrézol, mindig meglep, mennyire más, amikor egyedül vagy, mint amikor élőben találkozunk, hogy mennyire összeszedett vagy és mennyíre mégis természetes, a két Viki között van 10 év különbség legalább, és ezt most kérlek jól értsd, ne ilyen csajosan, hogy akkor fú, én öregnek nézek ki. Az itt kifejezetten jó, hogy sötét a ruha, így a fej, a végtagok kapnak csak jelentést és ez, mint egy balett esetén, kiemel, erősíti a gesztusokat. Azzal nem vagyok 100% kibékülve, hogy a lábujjad érinti a határt, és az is lehet, kevesebb függöny is elég lenne, de ez így is 3 csillag. Kérek még. (hegyi)
értékelés:

Szobámban tűnődtem, gondolkodtam, mit, hogyan kellene csinálnom a jövőben. Ekkor született e kép. (Ákos - Fénybe nézz)

Ez egy jó önkép, picit aggodalmaskodó, de az belefér. Az természetes, hogy az embernek vannak szorongó pillanatai, próbáld minél kevésbé beszorítani magad a külső elvárásokba. Írod Ákost, ő egyszerű, de erős üzeneteket akar küldeni, ha lehet ilyen öregemberes baráti javaslatom, az ilyen dolgokat kezeld távolsággal, mert nem neki kell megfelelj. Légy szabad, az segít az önkifejezésben is. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! A képet az első lecke megoldása miatt készítettem, de közben szerettem volna hitelesen, valódi önmagamat és jelenlegi lelki állapotomat tükrözni a fotón. Úgy érzem sikerült bár a kivitelezés és a technikai dolgok nyilván messze nem tökéletesek. Kutyusom Brenda elvesztése nagyon mélyen érintett és nehezebb feldolgozni mint gondoltam. Egy igazi barát volt számomra vagy ahogy én becéztem a kislányom. Rengeteget tanultam tőle és minden vele töltött perc egy ajándék volt. Első képnek talán jó lesz és remélem ebben a leckében is sikerül majd jobb képet hoznom. A fotót egy Sony A6000-es vázzal és egy SEL50f18-as objektívvel a nappalinkban szemben velem az erkéllyel.. A fényképezőt pedig a telefonommal vezéreltem. Köszönöm, hogy itt lehetek!

Köszöntelek itt a Téren, én ezt egy igen jó első leckének, bejelentkezésnek tartom, és várom a folytatást, a képeid. Nyugalmas, merengő, érzelmes kép, de leginkább az tetszik, hogy kimozgattad a szokványos középpontból, és az, hogy elnézel a kamera mellett, nem csak szemmel, de a testeddel is kimozdulva, ez ad neki sztorit. Nyilván amit leírsz, az jórészt neked van meg, a kép kevesebben tud mondani, egyszerűen azért, mert az ember a formákat egyszerűsíti fejben és próbálja valami igazolható és megélt dologhoz kötni, és akinek nem volt kutyája vagy ilyen labda a kezében, annak ez akár egy mandarin is lehet, és azt inkább emeli a szájához az ember. Ennek ellenére mégsem idegen nekem ez a testtartás, de oda valami más tárgy kéne. Nem sokkal bonyolultabb, és most nem tudok javaslatot se tenni, még az is lehet, hogy csak egy picivel nagyobb labda kéne - oké, tudom, az nem az ő labdája lenne. De egy képnél ahhoz, hogy meséljen, néha kegyesen, de túl kell rajzolni valamit, akár csak annyit, hogy nagyobb, labdaszerűbb labdát hozunk. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! Répa vagyok. Tizenöt éve zenével foglalkozom, de ezt a kaput bezártam egy időre. Fotózás elég kiskorom óta érdekel, és így 23 évesen eljutottam oda, hogy inkább ebbe fektessem be az összes energiám. Itt vagyok, és itt leszek. Úgy érzem veletek tudok fejlődni. Sose szerettem a lencse túlsó végén állni, remélem látszik.

Üdv itt a téren, és így gyorsan a kezdésnél mondanék neked egy javaslatot, ami persze a többieknek is szól, akik most kapcsolnak rá a fotózásra. Kezdd a fekete-fehérrel! Ugyanis úgy könnyebb építkezni, ha biztosak az alapok és azt a ff-rel jobban ki lehet gyakorolni. Formák, tónusok, kompozíció. Írod a zenét, ez a fotózásban a skálázás. A kép beállítása jó lenne, van személyessége, de a szemeid árnyékban vannak, azt érdemes vagy derítéssel előre, vagy utómunkával visszahozni. És egy kis jókedv, vagy legalább valami bizalom jó, ha van a képen. Hajrá, kérek még önportrét. (hegyi)
értékelés:

Gondoltam, hogy könnyű lesz, de nem. A kanapén ülve készült a kép, állványról időzítővel és az összes lámpa felkapcsolása mellett. Nem akartam teljesen frontális igazolványképszerű képpel indítani, ezért kicsivel fejmagasság fölé állítottam be az állványt, hogy felfelé nézzek. Nikon D70S gépem van 18-55-ös obival.

A kép beállítása jó, az ötlet is jó, hogy felfelé nézel, mert jobban érezni így, hogy valóban ránk figyelsz. Azt elhiszem, hogy felkapcsoltad az összes létező fényt, de valami okán mégis sötét a tónus, a színhelyességgel is van némi probléma. Ha állványon van a gép, akkor nyugodtan ilyenkor lehet akár 15-öd záridő, vagy még hosszabb, legfeljebb picit bemozdulsz, de az nem baj, viszont lesz elég fényed. Várom a folytatást és üdv a téren! (hegyi)
értékelés:

Hát, ami miatt tükröződés lehet - ha ez mondjuk lift, akkor a lift tükre - az nincs a képen, de ez alapvetően nem baj, mert a portré tetszik. István világgá megy. Bár még nem biztos, de a lakásból így lépett ki. Még meggondolhatja. (hegyi)
értékelés:

Úgy gondoltam, hogy mindjárt az elején kimutatom a fogam "fehérjét". Mivel nincs fényképezőgépem, minden képemet a telefonommal készítem és utómunkázom. samsung SM-A510F (3,7mm) 1/8sec f/1,9 ISO250

Üdv a téren, kedvelem a bolondokat, szóval ez egy jó bemutatkozás nekem, ettől függetlenül persze azért kérek majd hagyományosabb, geg nélküli önképet is. A telefon nekem nem probléma, persze ismerni kell a határait, például hogy nem szereti azt, ha nincs elég fény, a zaja se a legszebb, szóval kezdésnek mindenképp jó dolog a telefon, aztán ha kiderül, hogy érdekel és tetszik a fotózás, majd beszerzel valami digitális gépet is. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! Bár elég régen regisztráltam, valahogy most értem meg arra, hogy megoldjam a feladatokat. Ez a kép sötétített szobában hasmagasságban elhelyezett vakuval készült. Mivel minden fehér a szobában ezért kisebb utólagos beavatkozásra szükség volt. Előre is köszönöm az építő jellegű hozzászólásokat.

Örülök neked, hogy visszatértél. Ráadásul nem is akárhogy. Erős kép, jó, hogy nem kíméled magad, nem szépelegsz, sőt. Azzal, hogy alulról világítod magad, valami mefisztói, ördögi hangulatot is adsz neki, erre erősít rá a félfordulat is, mintha rajta kaptak volna, és onnan néznél vissza. Szóval erős, jó üzenet. Amire viszont nem utal a kép, hogy miért van ekkora tér, miért épp ekkora. A 16:9-es arány filmes, nem fotós arány, a hatása is ez felé mutat. Kicsit kényelmetlen, de így együtt a pózzal, a fényekkel már nekem túl van tolva a dolog, a kevesebb több lenne, magyarán legalább a 3:2-es arányra kéne menni és balról vágni. Várok még tőled portrét magadról, hajrá. (hegyi)
értékelés: