1. Önportré, önábrázolás

Azon ritka tünemények közé tartozik a kép, amikor Gábort szemtől szemben láthatjuk. A többieknek mondom, hogy a Gábor nem arról híres, hogy túl sok önarcképet csinált volna, ilyen korrekt kamera elé állósat nem is emlékszem, hogy csinált volna valaha. Úgyhogy ez a része tulajdonképpen meglepő és varázslatos, hogy egyszer csak a mi kis motyorgós manónk előbukkan. Hogy ez igazi férfi-e? Gábor viszonylatában igen, mert megmutatkozni, bátornak lenni, kamera elé állni az egy férfi dolog, tehát ahhoz kell kurázsi, és itt Gábor bizonyította, hogy neki van ilyenje, úgyhogy ebben az értelemben én ezt elfogadom. (hegyi)

(valószínüleg önarckép) - Jan van Eyck után szabadon

Én nagyon kedvelem ezt a képet, mert szeretem a humorodat, viszont ott fent simán két-három ujjnyit vágnék, annak most nekem nincs szerepe. Ha ott történne valami, ha lenne a falon egy vicces kép vagy akár egy 'Jézus a hegyen nézi a hívőket', akármi, ami ellenpontja ennek, szóval ha valami ott történne, akkor érteném, de így most arra túl sok szükség nincs, egyébként maga a kép tetszik, még akkor is, hogyha levágtad a sapkádnak az egyik részét. (hegyi)

Keménykalap és krumpliorr, ja nem, Mechanikus narancs. 4 évvel ezelőtt készült önportré, Canon eos 550D.

Én kedvelem ezt a képet, van benne humor nem kevés és a mosolyod az mindent visz meg a szemed alá firkálás meg az egész, jó kis bolond csaj vagy, nekem ez tetszik, úgyhogy örülök neked, csókolom, ez nagyon kis vicces, szeretem nagyon. Amióta ezt feltöltötted, jó pár képed láthattuk, így az is kiderült, hogy szereted ezeket a színezéses tónusokat, csak az a helyzet, hogy ezek eléggé behatárolnak és van veszélye annak, hogy modorossá válhatnak a képek. Ha elfogadsz egy tanácsot, használd a sima fekete-fehéret. Nem akarok elvenni tőled semmit, de ahhoz, hogy biztonsággal dolgozz a tónusokkal, könnyebb, és határozottabb a fekete, mint a kékes árnyalat. (hegyi)

Canon EOS 70D. Szerettem volna egy "bemozdult" önarcképet csinálni, egyelőre ez sikerült. Még dolgozom rajta...

Kedves Dénes, örülök, hogy megjelentél itt a Látszótéren és ez egy elég izgalmas bemutatkozás ezzel a Lennon szemüveggel ez a bemozdulás. Örülök, hogy játékos vagy, de közben van benne egy - ma már - archaizáló hippi feeling is ebben, jó ez az önarckép, de azért azt tegyük hozzá, hogy majd egy nem bemozdult önarckép is jó lenne, mert a bemozdultságban azért van egy kis bújkálás is. (hegyi)

Ez egy rendben lévő kép lenne, ha nem lenne ennyire drabális az a kéz, amit ott a kormányra tettél, ez a képszélhez közelebbi kéz ez túlságosan sok lett, de egyébként, mint üzenet érthető, sokat ülsz autóban. (hegyi)

Don't Panic

Pista, ez egy rendben lévő üzenet lenne, ha a szemgolyódba nem lenne ennyire belevágva. Így meg nem jó, érted, annyira hajszálon, minimális dolgon függ az, hogy mikor lesz egy kép működőképes, most ez nekem emiatt nem az. (hegyi)

Jelmezes képek közül a másik kedvenc, igyekeztem kitapasztalni az előnyös beállítását a modellnek. Téma, korszak adott, csak a kelléket cseréltem egy ősrégi Zippora.

Vagány csávó benéz a Látszótérre, ennek én örülök, csak azt nem nagyon értem, hogy miért a csupasz karodat mutatod, ha már van egy tetkód, mert ez a csupasz kar most mindent visz és sokkal fontosabbá válik, mint az arcod, mert világosabb és mindig a világos részekre figyelünk fel, azok viszik el a tekintetet. Tehát vagy megfordítod az egészet vagy a világítással máshogy dolgozni, ráadásul a csonkolás is fontos kérdés, nem vagy te háborús sebesült, van ott kéz ahhoz, hogy ez a könyöklős rész, most ahogy bent hagytad az egész alkarodat a tested mögött takarásában ez így nem működik, erre figyelj oda, így nem csonkolunk. (hegyi)

Üres hétvégi hajnalokon, mikor a délutáni szundi miatt nem tudok aludni, néha rám jön a kreatívoskodás, ez is egy ilyen hajnal szülötte. Ez nem ÉN vagyok, stílusilag, beállított jelmezes kép. Tudnivaló hozzá, így, hogy pillanatokon belül betöltöm a harmincat, igyekszem kialakítani a felnőtt létemet. Karrier, egzisztencia. Megrémít. Itt egy pillanatra megmutattam magam magamnak, hogy hogy is festenék a felnőttek felelősségteljes világában, mikor nyakamon a "hurok". :)

Ez egy jó kép lenne, ha derítve lenne, mert attól, hogy oldalról kapod a fényt, nagyon csúnyák az árnyékok a másik oldalon, az orrodnál, a bajszodnál olyan jön létre, mint hogyha bénán lenne leborotválva és az egyik oldalon vastagabb lenne, mint a másik oldalon. Erre érdemes odafigyelni, hogy valami derítés akkor is kell, ha ezt a mefisztói hangulatot akarod hozni azzal, hogy alulról világítod meg magadat. És hát az a karóra, az borzalom, az ott nagyon nem működik, minden más rendben van és minden mással egyetértek, ráadásul az, hogy színes, hát, lelked rajta, nekem ebbe nem kellenek a színek. (hegyi)

2x2 információ. A kifakult kotró a homokszínű acélszerkezetes ház előtt. Az árnyék határt átlépő galamb és végül a tükörképem a kotró ajtajában.

Itt kutatom, hogy hol vagy te, valószínűleg valahol ott a kotróban tükröződhetsz, ha jól sejtem, de azért ezt önarcképnek kevésbé fogadnám el, az egy más kérdés, hogy téged - ez már a 365 alatt kiderült - érdekelnek ezek a régi masinák, és ennek örülök, mert magam is ebbe a csoportba tartozom, aki szereti a gépeket. Egyébként ez egy érdekes kép, ha egy kicsit vársz még és az a galamb kijön a fényre, akkor még jobb lenne. Ezek azok az apró nüanszok, amikre figyelnie kell a fotósnak és megint az a baj, mint az előző képednél, ahol ennyi vízszintes és függőleges van ott tessék már úgy állni, hogy ne dőljön-boruljon az egész, ez megoldható, mert most kifordítva skurcban fotóztad ezt, tessék erre odafigyelni, mert kezecskédre csak, hogyha ennyire csálé egy építésznek a fotója. Én értem, hogy neked a fejedben ez egyenes lesz meg a struktúrát, de a nézőnek is egyenesen kell látszódnia, különben csak egy képi jegyzet marad. (hegyi)

Az a része nagyon tetszik, ami ezzel a tükörrel létrejön, ez a csillogás, ez a fény és az, ahogyan ebben te elég mogorván megjelensz. Az nem annyira tetszik, hogy ez most úgy lett megjelenítve, hogy itt van benne ez a csap is és ettől az egész visszarántódik, de nem jó értelemben, hanem csak formailag, de tartalmilag nem lett erősebb a kép. Ezt majd gondold át, erre kérlek és talán megérne egy ismétlést is. (hegyi)

Azt hiszem, hogy ebben a képben, mindamellett, hogy több képből van összerakva, és itt biztosan matekoltál azzal, hogy lesz három kép, az egyiken van szemüveg, a másikon nincs, van rajta sapka, nincs rajta sapka, nyuszika az erdőben, de ez a matekolós része engem annyira nem érdekel, nem köt le, viszont az a része leköt, ahogyan létrejön ez a rezgés, ritmus, robbanáshangulat, ez a feszültség, ami itt ebben jelen van. Jó, ahogyan maga tárgy is megjelenik, tehát az objektum is érzékelhető attól, hogy a térbelisége megjelenik a kis elforgatásokkal, a papírszélekkel és annak külön örülök, hogy nem voltál túl didaktikus, nem akartad mindenütt muszájból megjeleníteni ezt a három vagy négy képet, lehet, hogy nem is három, hanem négy. Én nagyon kedvelem ezt a megoldást, hogyha valami tanácsot mondhatok, akkor az annyi, hogy érdemes lenne ezt úgy is kipróbálni, hogy még kevésbé didaktikusra hagyni, tehát például itt a bal oldali résznél már azt a második réteget lehet, hogy nem raktam volna oda, hanem hagyom azt, hogy a szemünkbe néző férfi szája bajusznál megmaradjon és utána valahogyan folytatni a másik darabbal és ott egy nagyobb rést hagynék, egy nagyobb lyukat, lehet, hogy izgalmas lenne, szóval még kevésbé kötni magam ahhoz, hogy hány darab is ez és az jelenjen-e meg mind vagy nem. A szabadság itt a lényeg, az alkotói szabadság, hogy saját magunkat nem verjük úgy béklyóba, hogy az már nekünk is nehézséget jelent. (hegyi)

Kérlek tekintesetek el a háttértől (3.), nem tudtam újracsinálni a képet, ebben a pózban! :(

Kérdés, hogy az unalomra gondoltál-e, az is érzelem, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt akartad mutatni. Erre jó ha sok képet készítesz ilyesmi témákban, hogy a visszacsatolással finomítsd a kelléktárad. (hegyi)

Kérlek tekintesetek el a háttértől (2.), nem tudtam újracsinálni a képet, ebben a pózban! :(

Na, itt a lényeg, ha az előzővel összevetem, itt jön ki, hogy az őrület valódi-e vagy maradt még benned önkontroll, félsz - ugyanis az őrület kontrollvesztés is egyben. Itt ez a hajjal, szájjal megtörténik, de a zárt lábak ellene dolgoznak ennek. Nyilván az ember a kisszobájában nem könnyen kezd el vadulni, benyitnak, szomszéd lekopog, megannyi nehéz ügy, de mint előbb is írtam, hajrá, gyakorold, gyűjts tapasztalatot. (hegyi)

Kérlek tekintesetek el a háttértől (1.), nem tudtam újracsinálni a képet, ebben a pózban! :(

Nagyon fontos dolog az, amit mondani akarok a képpel kapcsolatban, ami alapjában akkor, amikor tanulunk, amikor gyakorlunk, nagyon kell: és ez a póz, a szerepjáték. Ehhez kell bátorság, önismeret, ehhez kell extrovertáltság is, vagányság, szóval ezek olyan dolgok, amiknek az elsajátítása, pontosabban ennek az ajtónak a kinyitása nagyban hozzájárulhat majd, hogy amikor már nem te leszel a témája a képnek, akkor is határozott elképzelésekkel jelentkezz. Persze a buktatója is megvan, mert ebbe bele lehet ragadni. Szóval én azt mondom, a dolog nálam bejön, kellenek ezek a divatmagazin pózok, hogy meglegyen neked fejben a gyakorlata mindennek. (hegyi)

A cím igazából egy feladvány címe volt a fotós kulbban ahova járok. Nagyon sokat agyaltam rajta, mig végül ez a kép jött létre. Elég sok munka volt vele, főleg úgy, hogy határidő előtt egy nappal jött az ihlet, így bele kellett húzni. Nem vagyok elégedett, de kiváncsi vagyok a véleményekre.

Na, ezt a képet kedvelem. Egy kicsit tényleg olyan, mint voltak ezek a filmek most a Turingról meg a Hawkingról és mindegyikben próbálták valahogyan érzékeltetni azt, hogy benne legyünk abban az élményben, hogy valaki épp egy matematikai képleten töpreng és nyilván ezt annak is el kell tudni adni, aki matematikából teljesen kuka, mint például én. Ehhez ez egy jó megoldás, ez az átlátszó felületre írás, ilyen megállítótáblák vannak az utcán, amire speciális filccel írsz rá meg maga a tábla is olyan, mintha neonból világítanának ezek a feliratok, gondolom, ez is valami hasonló ügy, úgyhogy én ezt jónak tartom. Az már egy másik kérdés, hogy biztos, hogy jó-e, ha ennyire meg vagy világítva. Tehát belőled ennél kevesebb is elég lenne, egy-két fényértékkel, legalábbis pont a közepét, a kezet, az orrot meg az orrnyerget kevésbé kellene megvilágítani és akkor még jobb lenne az arány, de maga az ötlet zseniális, örülök neki, hogy ez a kép elkészült, ez egy fontos dolog. (hegyi)