1. Önportré, önábrázolás

önarckép

Kedvelem az önképeidet, mert van mindig bennük valami meglepetés. Ez a fal nem a barátom, vagyis inkább úgy mondom, hogy ez a fal valahogy a maga határozott kemény formáival igényelne egy konkrétabb, határozottabb jelenlétet is, ami most nem olyan erős, vagyis elnyom a fal, és nem vagy párhuzamban vele erő tekintetében. Sok mindent lehetne csinálni a fal előtt, máshogy gesztikulálni, más ruhában, aktban, de ez a zárt póz ez összeomlik a fal kaszabolása alatt. (hegyi)

rossz selfie

A kép tele van nyilvánvaló hibákkal, és persze, ilyenkor az a kérdés, hogy mindez ad-e a képhez annyit, hogy akár formai, akár érzelmi értelemben elemelje a hiba primer szintjéről. Azt gondolom, hogy saját szabadságod korlátozod azzal, ha váltig ragaszkodsz ahhoz, hogy valami csak úgy érvényes, ahogy azt a gép kiadta, ha már benne a hiba, akkor nem szabad piszkálni. Én ezzel nem értek egyet, csak a végeredmény számít, minden spekulációt ledob a kép magáról, megsemmisítő erővel. Ez a kép így nem működik, a barna flekk miatt nem. Anélkül viszont egy jó, hibával megspékelt, hogy ne mondjam, megszentelt ügy lehetne. Tehát olló. Mert azt gondolom, hogy ha magad korlátok közé préseled, az nem fog örömet hozni. Vágd le a barnát, megkapod a képet. (hegyi)

Azt mondták, jó szemem van a fotózáshoz

Csaba, az van, hogy ezek azok a képek, amik a hetvenes évek reklámjainak humorára emlékeztetnek, de igazán nem jutok közelebb általa hozzád. Nyilván az ember akkor idétlenkedik, ha zavarban van, ha a viccel akarja elütni a komoly kérdéseket, mert tart tőle, hogy mi lesz, ha elkezd komolyan válaszolni. Itt nincs okod félni, nem kell takarni magad. Ez a bandzsítás számomra túl idétlen, egy dolog menti a képet, az akaratlan szociója, az ajtókkal, folyosóval. Szóval értem én, de kérek egy önportré ismétlést. Nem vagyok savanyújóska, félre ne értsd, de a kép ezt a fajta primer ügyet ledobja magáról. (hegyi)

Ügyelet | Éjfél

Kamera: Sony Xperia Mini, Utómunka: iPad Mini, Snapseed + PS Express

Ez egy baromi erős kép lett Gábor! Olvasom, hogy ez a tesztje a 365-nek, és azt kell mondjam, hogy nincs mitől tartanod a projektet illetően sem, sőt. Emlékszem a bekötözött fejes képedre, hát ez vetekszik annak az erejével. Máshogy nézve ez abban több annál, hogy eszköztelen. Olvastam Mácsai problémáját is, én azt gondolom, hogy egy szociografikus önvallomásnál vétek lenne bármit változtatni ezen, nem szipál-mosolyalbumba készül. Tónusaiban is működik, elhelyezésében is, szóval hajrá! (hegyi)

Kilépve

Talán nem a megfelelő kategóriába töltöm fel, de én úgy érzem ez is nagyon én vagyok, még ha nem is azonosít pontosan. Szintén otthon készült, kb 8-10mp-es záridővel, ebből 4-et A, 4-et B pozícióban töltöttem. A fényforrás egy csillagképet világító masina, ami vékony lézer nyalábokat forgat egymástól függetlenül, de jellemzően körkörös irányban.

Jól érezted, ez inkább az első leckét teljesíti, arra viszont izgalmas megoldás. És retro is. Mert hogy most nézem az Alfa holdbázis című sorozatot, ott vannak ilyen képi megoldások arra, amikor egy-egy idegen létforma hirtelen megjelenik a bázison, persze mindig fenyegetően és persze Martin Landau mindig valahogy megoldja a bajt, szóval tetszik a kreativitás abban, hogy egy eszközt, mint ez a lámpa, hogyan használsz másra, alkotásra. (hegyi)

Multime

Kevés fényben, 1-2s-os záridő és kettő expóból összeforgatva készült. Tulajdonképen még nem találtam meg önmagam, de nagyon keresem az utamat. Van egy munkám, amivel nehezen tudok azonosulni és csak a pénz miatt csinálom, és van a fotózás amiben hetekre hónapokra el tudnék veszni (vélhetően észere sem venném mennyi idő telt el).

Az ötlet tetszik, van benne önirónia, és ez fontos kellék, olykor fontosabb, mint egy jó állvány vagy lámpa. De Péter testvérem, adok én teneked kölcsönbe egy ollót. Mifenének kell fenn lenn a fekete csík? Nem kell tartani a képhatártól, működik az, így a határozatlanság érzetét növeled. És ha már a kezedben az olló, balra, meg picikét jobbra is a váll vonaláig, ahol az alapvonallal találkozik, oldalról azt a fekete részt levághatod szintén. De jók a tónusok, jó a gesztus, csak így tovább! (hegyi)

Felemás

A kép hosszas otthoni kísérletezés végeredménye. Minimális fényforrással dolgoztam, de mivel az nem egy homogén világítást adott, itt-ott kiégett a kép (amit MÉG nem tudtam eltüntetni). A képet 400D-vel és egy 50mm-es fix obival készítettem.

Üdvözöllek a közösségünkben, jó kezdés, határozott elképzeléssel, technikailag van mit finomítani, de ez nem baj. Azzal kezdem, hogy picit lefelé hord a kép, azaz lenn kevesebb van, mint kéne, fenn több az üres hely, a modell mozdítható lenne feljebb. Jót is tenne, hogy a test határozottabb tömeget képviseljen arányaiban a képmezőhöz képest. Stabilabb lenne. Ha ez RAW, akkor a konverziónál érdemes figyelni arra, hogy mit mutat a tónusgörbe, hogy ne legyenek teljesen kiégett foltok, mert azok kimeszelődésnek hatnak, elviszik a figyelmet, uralják a képet. Az a rész szép, és erre kell törekedni tónusrendben, ami a fejen megjelenik. Ott vannak mély tónusok éppúgy, mint csúcsfények, de a fény rajzolata azért tud érvényesülni, mert nem fut bele szélsőséges értékekbe, így hagyja a fej formáit érvényesülni. A vállnál és fülnél ez nem igaz, átveszi az uralmat a fényjáték, szétkaszabolja a testet. Ez utómunkában úgymond a laborban megoldható feladat, maszkolással szelektíven a váll része visszább vehető, és ha nincs kiégés, akkor nem ragadja ez el a figyelmet. A másik fontosabb kérdés, ami már nem utómunkázható, hogy mindamellett, hogy értem a sötétből felbukkanó fejet, de ritka az az eset, amikor ez működik úgy, hogy a sötétben lévő arcfél tök feketébe bukjon. Ugyanis ahogy a káoszt nem ábrázoljuk káosszal, úgy a sötét érzelmeket, a titkot se ábrázoljuk a tök feketével. Kell valamennyi forma oda is, oké, nem kell mindennek meglennie, de valami jó, ha akár csak kontúrként megmarad. Ez derítéssel, vagy visszatükröző felülettel is megoldható, nem kell plusz lámpa, ha nincs. Összefoglalva erős kezdés, biztató, hajrá, kapcsolj rá! Várom a képeid! (hegyi)

Újratervezés

"Néha egy kis rombolásra is szükség van, mielőtt az ember újra helyreteheti a dolgokat." (Jan Kerouac: Gázos Bébi)

Mindent elmond

Egy pályázatra készült a fotó, még 2014-ben. Ott nem volt szerencsém vele, de nekem mégis azt mutatja a fotó ami vagyok.

Hát, ez még mindig inkább az első lecke, arc nélküli kép, a tükröződés ötlete jó, és ad is az egésznek egy robotszerű élményt, de meg kell mondjam, hogy a kikockázás így most nekem annyira nem jött be. Jók a lépések, ahogy egyre beljebb haladsz a Látszótér közösségében, emelni lehet a tempón, itt javarészt senki se harap (nagyot), szóval hajrá, várnám a folytatást, ha lehet, akkor egy kettes leckés önportréval. (hegyi)

Önarc

Na, hát másik képednél felvetődött az útkeresésed, és itt reagálnék rá, mert Bojtár jó helyen kapisgál akkor, amikor a tájaidból hiányol valamit, ami benne van, csak nagyon eltakarva. És itt a kulcs. Csináltál magadról egy kényszerportrét, mert a Hegyinek ez a heppje, de azért beletetted a véleményed is, mivel a szemed háttérbe tetted, elkalandoztatsz a fókuszról, és a nyakra viszed a figyelmet a világítással. Oké, hogy ez volt a helyzet ott, de utómunkában ez helyrebillenthető egy laza maszkolással, szóval te ráadásul mesteri szinten laborálsz, én azt gondolom, hogy ez ha nem is tudatos üzenet, de jelzés. Nagyon jó ez a portré emellett, mert benne van a kettősséged, és az, hogy ez a két lenyomat nem talált még egymásra. Szeretném, ha felszabadulnál. Úgyhogy azt kérem, hogy picit maradjunk a portrénál, kérek még. Kérdezheted, miért. És nem árulok zsákba állatot, oka van ennek valóban. Mégpedig az, hogy a tájaidhoz te is kellesz. Nem kötelezően valós figuraként megjelenve, de érzelmileg mindenképpen. Magas szinten tudod a technikát is, és a komponálást is. Most el kéne kezdenünk keresni Gábort. És azt hiszem, vagyis abban hiszek, hogy az önképek ebben segíteni fognak. Bontsuk ezt ki, legyél partner abban, hogy magad mint objekt kezeled, és ássunk befelé egy picit, jó? (hegyi)

Önarckép 2

Az előbbi kép másik megoldása.

Namost, az van Viki, hogy ezt az amúgy biztos meleg és biztos szépnek mondható pulóvert hagyni kéne a francba. Vagy csináld meg aktban, vagy keress valami rongyos melltartót, tehát vagy vidd el a lírába és onnan hozd vissza a tollal, vagy vidd el kőkemény punkba, amit aztán a statikus jógapóz akár visszahoz, a kulcs megint azt mondom, nem az, ahogy a kép készül, szakmailag jó lenne a kép. Az a probléma, hogy ha belül nincs átélve, akkor ez csak egy póz másolása valamibe, egy új környezetbe, de a miértre nem ad választ. Vagy az van, hogy megcsinálsz mások képeiből ami tetszik magaddal, érdekes és izgalmas, nem véletlen, hogy lett ilyen leckénk és én örülnék, ha elkezdenétek - avagy csináld úgy, hogy az te legyél, legyen akkor csak egy ihletadó a kiindulási kép. De told bele magad. (hegyi)

önarckép

Ezt akartam, de nem sikerült.

Két képet kaptunk azzal, hogy egyik se az, amit szerettél volna, Patti Smithről készült képet szeretted volna megidézni, és azt gondolom, hogy nem a fotós képességeid hiányoznak hozzá, hanem a pontosítása annak, hogy azon a képen mit is látsz, mi a lényeg. Nem a toll. Az csak eszköz. A gesztus, az a nagyon fontos, ahogy az arc és a kezek gesztusa játszik, ahogy dinamizál. Ehhez képest lesz csak jelentése a tollnak. Ugyanis nagyon erős, visszafojtottan agresszív az, ahogy Smith áll, a vádló tekintet, a magyarázáás közbeni karok, és ehhez a vad dühhöz képest izgalmas, hogy ott egy toll, ami a könnyedség szinonimája lenne, de minden más ellent akar ennek mondani, még a házak kattogó kockái is, szóval amit mutatsz, a kettőből ez az, ami izgalmasabb kompozíció, de azzal, hogy az arcot szétkaszabolod és takarod, azzal a tollat tök más kontextusba helyezed. Elbújsz egy toll mögé. Ez is hordoz érdekes kérdéseket, ha nem lenne az előkép és a cél pontosan felvázolva, azt mondanám, hogy egy jó kép, mesél rólad, a kettősségről, ami benned van, az agressziód és a félénk bizonytalanságod, de az más, mint Patti Smith kérlelhetetlen keménysége. (hegyi)

Miről beszélek, amikor Kubáról beszélek?

Van ebben némi furcsa utalás a csehszlovák időkre, akkoriban volt ez a trend, hogy a színészek a semmibe bámulva voltak nagyon elvontak és hát a nőknek ez kifejezetten tetszett, emlékszem a nővérem falán is ilyesmi képek voltak az aktuális szerelmekről. Ez nem baj, félre ne értsd, jó tanulmánytéma. Ugyanakkor amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a tömegelhelyezés. Egy fokkal beljebb érezném jobbnak a fejed, és talán egy hajszálnyi derítés jót tenne, hogy ne legyen tök fekete a profilod fül része. De mondom, az ötlet tetszik, bíztatlak a folytatásra. (hegyi)

Tükrös szekrény

Azt gondolom, hogy ez is egy jó témafelvetés, a kérdés az lesz majd, hogy Ágnes ezt mire fogja használni és merre indul tovább. Jó az ötlet és a meglátás, de azzal, hogy betette középre a választóvonalat, valamiféle egyensúlyi helyzetet ábrázol, miközben nem érzem, hogy maga a kép, az üzenet is ennyire egyensúlyban akarna lenni. Magyarán egy jó ötlet kicsit sematikus megoldását látom, ami kívánná a továbbgondolást. (hegyi)