Irina "még" 3

Irina "még" 3

Nos, ez se lenne rossz, ha nem lenne az első beküldött képed, akkor ez is megtenné, de igazán ahhoz képest ezen sok elvarratlan szál van formailag. Olyan részformák, amik úgymond kibeszélnek a képből, kifelé hordanak, amik nem erősítik a belső kohéziót. A sapka hátuljának barnái, a sál mögötti kabátrész, az, ahogy a fejtetőnél vágod, ezek még nem precízek annyira, mint az első képen. Még, vagy már, ezt te tudod, melyik kép hogy következett a sorban, de számodra ez azért fontos kérdés, mert arra ad választ, ha a képsor egészét nézed, hogy hol van a csúcs, azaz hogy mikor lettetek a legkoncentráltabbak. Ebből lehet tanulni, hogy mi az íve egy munkának, hogy fokozatosan haladva érted el a csúcsot és ott vége, vagy feljutottál a csúcsra, majd nem álltál ott meg, hanem tovább fotóztál, avagy elsőre lőttél egy 10 pontosat és utána maszatolódnak el a dolgok - kérdezheted, mi a különbség. Igazán ott van, hogy ha az elején van a jó, az könnyen lehet véletlen, tehát érdemes elemezni, hogy ott mi a jó és mi az, ami utána már nincs meg. Ha a közepén, akkor a kérdés az, hogy mi az, ami miatt nem bíztál a megérzésedben, hogy megvan a dobás. Ezek a saját szempontodból a jövére nézvést fontosak igazán, hiszen a képek jók és megcsináltad azt a képet, ami a korona a sorban. (hegyi)

Irina "még" 2

Irina "még" 2

Jó, hogy megmutatod a sorozatot, mert abból lehet tanulni, ha látunk több képet, hogy hogyan jutottál el a végeredményig. A kép, ha nem lenne több belőle, rendben lenne, de te is érzed, hogy nem ez a csúcspont. Minden fotós más és más eszközt használ ahhoz, hogy a modellje közreműködő legyen és a bizalom is meglegyen a fotós felé, ez nagyon fontos kérdés, és azt látom, hogy az alap megvan, tehát jó munkát végeztél, a modelled átadta magát neked. Hogy nem ez a csúcspont, az abból érződik, hogy erősebb hatása van a fotó formai megoldásának, a félrekomponálásnak, és ez nem nagyon fontos dolog, ha a modell a kezedre játszik, hiszen a többi képen is látható, hogy az ő jelenléte nem igényel ilyen komponálási trükköket, hogy érdekessé tegyük, megvan a maga kisugárzása enélkül is, ahogy azt a többi képen nagyon jól felismerted. Szóval ez se rossz, de itt még a rutin működik, van jobb. (hegyi)

Irina "még" 1

Irina "még" 1

Filmforgatás élményem van a kép láttán, jól választottad le a szereplőd a környezettől, mert értelmezhető maradt, de mégis erősíti az ő egyedüllétét, és ráadásul a mozdulat úgy fűszerezi, hogy abban benne van egyfajta szabadságvágy is, de mégis fura kötöttségben, ez erősíti a belső feszültségét a képnek. Jó munka lett, köszönöm! (hegyi)

Irina "még"

Irina "még"

Örülök annak, hogy igazolod, hogy nem csak futó bolondság, véletlen fejlövés eredménye volt az előző kép, hanem volt itt meló, volt itt ötlet és hangulat, de legfőképp volt itt együttműködés. Nem ez a kedvenc képem, mert a gesztus a pillanatnak szól és nem az örökkévalónak, egyszerűbben mondva olyan dolgot rögzít, ami nem csúcspontja valami érzelemnek, csak mellékvágánya. Nem sokon múlik, de úgy érzem, hogy a fintor nem a nézőhöz, hanem a szituációhoz és a fotóshoz beszél. Ellene dolgozik a modellnek az is, hogy az ő bőrtónusainál közelibbek lettek a távoli tájrészletek, az a víz vagy gáztorony, meg az ég, ott az ettől megtekeri a teret, mert előbbre érződik a fejnél. Ha ezt visszaforgatnád, azaz az arc kapna több fényt (akár utómunkában maszkolással javítva), és a háttér bal oldala kevesebbet, akkor kevéssé lenne a dolog esetleges. De annak kifejezetten örülök, hogy a modelleddel nem csak futó ügyet csináltatok, hanem figyeltetek egymásra. Inkább azt mondom, hogy itt túl alámentél a modellnek, magyarán a kezébe adtad a gyeplőt és te lekövetted őt, viszont ha nincs a fotós kezében a szitu, mivel ő magát nem tudja direktben kontrollálni, így előfordulhat olyan gesztus, ami nem végpont. A fotós a főnök, még a legegyüttműködőbb szituban is, mivel ő lát, a modell dolga a jelenlét, a fotósé az instruálás, visszajelzés, ezt nem szabad felcserélni, annyira nem kell a modellt szolgálni, hogy megforduljon a helyzet, mert a dominancia nem ellene van, hanem a közös célért. Mondok valami furcsát. Civil a modell itt. Az azt jelenti, hogy olyan gesztus jelenik meg, ami belső marad. Nem egyetemleges. A civilség nem tesz jót egy portrénak. A leglazább, úgymond keresetlen, elkapott vagy instruálatlannak ható kép őszintesége nem egyenlő a civilséggel. A civilség a kulisszák mögé látás. Ez a fintor totálisan őszinte lehet neked, mert neked szól, de a nézőnek nem tud, mert ellene dolgozik a környezetnek, és annak az atmoszférának, amit teremtettetek. (hegyi)

Irina

Irina

Péter ez nekem hibátlan. A tekintet visz mindent, de ehhez kell a környezet, a sapka, a tónusok, a színek is, és mindez ízléssel tálalva egy irányba visz. Azért is érdekes, mert a kortárs orosz fotósok azok, akik ilyesmi világot visznek, dacos, számonkérő, és ez jól van kontrasztba helyezve. Van benne valami a pusztulás romantikájából. Na, kérek még! (hegyi)

Kilépve

Kilépve

Talán nem a megfelelő kategóriába töltöm fel, de én úgy érzem ez is nagyon én vagyok, még ha nem is azonosít pontosan. Szintén otthon készült, kb 8-10mp-es záridővel, ebből 4-et A, 4-et B pozícióban töltöttem. A fényforrás egy csillagképet világító masina, ami vékony lézer nyalábokat forgat egymástól függetlenül, de jellemzően körkörös irányban.

Jól érezted, ez inkább az első leckét teljesíti, arra viszont izgalmas megoldás. És retro is. Mert hogy most nézem az Alfa holdbázis című sorozatot, ott vannak ilyen képi megoldások arra, amikor egy-egy idegen létforma hirtelen megjelenik a bázison, persze mindig fenyegetően és persze Martin Landau mindig valahogy megoldja a bajt, szóval tetszik a kreativitás abban, hogy egy eszközt, mint ez a lámpa, hogyan használsz másra, alkotásra. (hegyi)

Multime

Multime

Kevés fényben, 1-2s-os záridő és kettő expóból összeforgatva készült. Tulajdonképen még nem találtam meg önmagam, de nagyon keresem az utamat. Van egy munkám, amivel nehezen tudok azonosulni és csak a pénz miatt csinálom, és van a fotózás amiben hetekre hónapokra el tudnék veszni (vélhetően észere sem venném mennyi idő telt el).

Az ötlet tetszik, van benne önirónia, és ez fontos kellék, olykor fontosabb, mint egy jó állvány vagy lámpa. De Péter testvérem, adok én teneked kölcsönbe egy ollót. Mifenének kell fenn lenn a fekete csík? Nem kell tartani a képhatártól, működik az, így a határozatlanság érzetét növeled. És ha már a kezedben az olló, balra, meg picikét jobbra is a váll vonaláig, ahol az alapvonallal találkozik, oldalról azt a fekete részt levághatod szintén. De jók a tónusok, jó a gesztus, csak így tovább! (hegyi)

Felemás

Felemás

A kép hosszas otthoni kísérletezés végeredménye. Minimális fényforrással dolgoztam, de mivel az nem egy homogén világítást adott, itt-ott kiégett a kép (amit MÉG nem tudtam eltüntetni). A képet 400D-vel és egy 50mm-es fix obival készítettem.

Üdvözöllek a közösségünkben, jó kezdés, határozott elképzeléssel, technikailag van mit finomítani, de ez nem baj. Azzal kezdem, hogy picit lefelé hord a kép, azaz lenn kevesebb van, mint kéne, fenn több az üres hely, a modell mozdítható lenne feljebb. Jót is tenne, hogy a test határozottabb tömeget képviseljen arányaiban a képmezőhöz képest. Stabilabb lenne. Ha ez RAW, akkor a konverziónál érdemes figyelni arra, hogy mit mutat a tónusgörbe, hogy ne legyenek teljesen kiégett foltok, mert azok kimeszelődésnek hatnak, elviszik a figyelmet, uralják a képet. Az a rész szép, és erre kell törekedni tónusrendben, ami a fejen megjelenik. Ott vannak mély tónusok éppúgy, mint csúcsfények, de a fény rajzolata azért tud érvényesülni, mert nem fut bele szélsőséges értékekbe, így hagyja a fej formáit érvényesülni. A vállnál és fülnél ez nem igaz, átveszi az uralmat a fényjáték, szétkaszabolja a testet. Ez utómunkában úgymond a laborban megoldható feladat, maszkolással szelektíven a váll része visszább vehető, és ha nincs kiégés, akkor nem ragadja ez el a figyelmet. A másik fontosabb kérdés, ami már nem utómunkázható, hogy mindamellett, hogy értem a sötétből felbukkanó fejet, de ritka az az eset, amikor ez működik úgy, hogy a sötétben lévő arcfél tök feketébe bukjon. Ugyanis ahogy a káoszt nem ábrázoljuk káosszal, úgy a sötét érzelmeket, a titkot se ábrázoljuk a tök feketével. Kell valamennyi forma oda is, oké, nem kell mindennek meglennie, de valami jó, ha akár csak kontúrként megmarad. Ez derítéssel, vagy visszatükröző felülettel is megoldható, nem kell plusz lámpa, ha nincs. Összefoglalva erős kezdés, biztató, hajrá, kapcsolj rá! Várom a képeid! (hegyi)