Kevés fényben, 1-2s-os záridő és kettő expóból összeforgatva készült. Tulajdonképen még nem találtam meg önmagam, de nagyon keresem az utamat. Van egy munkám, amivel nehezen tudok azonosulni és csak a pénz miatt csinálom, és van a fotózás amiben hetekre hónapokra el tudnék veszni (vélhetően észere sem venném mennyi idő telt el).
Az ötlet tetszik, van benne önirónia, és ez fontos kellék, olykor fontosabb, mint egy jó állvány vagy lámpa. De Péter testvérem, adok én teneked kölcsönbe egy ollót. Mifenének kell fenn lenn a fekete csík? Nem kell tartani a képhatártól, működik az, így a határozatlanság érzetét növeled. És ha már a kezedben az olló, balra, meg picikét jobbra is a váll vonaláig, ahol az alapvonallal találkozik, oldalról azt a fekete részt levághatod szintén. De jók a tónusok, jó a gesztus, csak így tovább! (hegyi)
Ez egy kedves, humoros megközelítés, érthető azonnal, rögtön lejönnek a (jó értelemben vett) klisék. Külön érdekes a "talpon lévő" figura magad arcjátéka :) ahogy amúgy is két fél mást mond.