1. Önportré, önábrázolás

Maradjunk abban János, hogy ezt a képet sem teljesen értem. Van egy fajta pantomimes jellege a dolognak, de túl sok minden viszi el a figyelmemet. Ez az lepedő (vagy nem tudom, hogy mi) ezekkel a kockákkal nem nagyon értelmezhető a számomra, az ökölbe szorított kéz sem, én legalábbis nem így relaxálok. Ha ez valami információs rezgést akar jelezni ez a fekete csík, mint egy ilyen gondolatáramlást, akkor azért ennek valamilyen tömegének kell lenni azon kívül, hogy ez fekete. Szóval, van még ezzel mit küzdeni, de ne add fel, mutasd, hogy mit akartál ezzel, menjünk egy kicsit beljebb ebbe a témába, kérek egy ismétlést. (hegyi)

A képnek van egy keleties hatása, javarészt a fejkendő miatt, és azt kell, hogy mondjam, hogy az ötlet maga tetszik. A kivitelezéssel viszont van némi problémám. Az egyik az, hogy nem nagyon értem most azt, hogy miért ebben az elhelyezésben van a modell, mert valamiért ez most elmegy jobbra, és nem nagyon értem az okát, hogy miért kell a bal oldalon úgymond ellátnunk a fej mellett, vagy ha ott igen, akkor a jobb oldalon miért nem? A másik, ami kérdésként felmerül bennem, hogy miközben a tónusrenddel abszolút egyetértek, azért nézzük meg, hogy a legvilágosabb rész a két kézfej, és a kérdés az, hogy biztosan ezt akartuk-e mutatni. Tehát a világítással, vagy a világítás pontosításával érdemes lenne még foglalkozni. Talán ennyi az, ami a kép szerkesztési problematikája. Ami a formai kérdés, az az, hogy mit akarok mutatni azzal, hogy egyrészt behajlított kézzel, tulajdonképpen az ujjaimat érdekesen csonkolva tartom a fejemet. Vajon mennyire a gondolkodásnak, a meditációnak, vagy a tanácstalanságnak a megmutatása ez? Mert van abban dekadencia, ha a fejet támasztjuk. Nem azt mondom, hogy ez kőbe vésett szabály lenne, de erre érdemes odafigyelni, ha egy portrét csinálunk, hogy lehetőleg kerüljük, hogy a modell támassza a fejét. Erőtlenséget, bizonytalanságot, akár unalmat is tud ez sugallani. Ha pedig mindezt ráadásul még behajlított ujjakkal teszi, akkor a csonkolás az nagyon furcsa, ráadásul az ökölbe szorított kéznek is van egy üzenete. A másik az, hogy semmit nem látunk a szemedből. Valószínű, hogy ezt tudatosan így találtad ki, csak az a helyzet, hogy ha megfigyeled a csadorban lévő nőket, vagy a különböző keleties irányzatokban hordott fejfedőket, akár a férfiaknál is, a szem mindig fontos, hiszen azzal orientáljuk magunkat, de a kapcsolat miatt is fontos. Még akkor is, ha ez a gondolkodás, vagy meditáció miatt egy lehunyt szemet mutat. Szem nélkül ez a dolog furcsa, ráadásul, ha megnézed, akkor nekünk a jobb oldalon a szemednél olyan az a kis rojt, mintha ott lenne a szemed, van egy ilyen furcsa formai megfelelés, miközben hát, nem erről van szó. Ezeket azért tartom fontos és eldöntendő kérdéseknek, mert kerülni kell azt, hogy valami azért váljon az öncélúság martalékává, mert nincs kidolgozva az ötlet, vagy nem pontosítottuk magunkban azokat a kérdéseket, amikre választ keresünk a képpel. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Egy nagyon attraktív képet kapunk, szerintem sokunknak felkeltette az érdeklődését, amikor először megláttuk az oldalon, tehát ha a cél ez volt, akkor ezt a kép teljesíti. A kérdés az, hogy ha hosszabban időzünk a képnél, akkor mi az az összkép, amit kapunk? Mit fog nekünk ez az egész mondani? Az merült fel kérdésként elsődlegesen bennem, hogy mi az oka annak, hogy miközben a mozgás a füstkarika irányába történik, a tekintet, vagyis pontosabban a fej elfordítása is erre mutat, mégis, a kép felső részénél nagyobb hely van, mint oldalirányban. Mi szükség erre? Mit gondoltunk oda a kép felső részéhez, vagy milyen tömeg elhelyezési kérdés az, ami ezt az egészet indokolttá teszi? A másik kérdésem a szemüveg, mert ha egy ilyen fél alakos, még azt is mondhatom, hogy aktot készítünk, akkor az egy fontos kérdés, hogy milyen díszítéseket alkalmazunk, és szerintem, ha ez nem egy szemüvegreklám akar lenni, akkor gyengíti az üzenetet. Egyrészt azért, mert ezen a napszemüvegen nem lehet átlátni, tehát a tekintet el van takarva, és ez minden egyes esetben, amikor portrét készítünk fontos kérdés, hogy ezt használjuk-e, vagy sem. Nem állítom azt, hogy nem szabad szemüveges képet készíteni, mert néha pontosan a személyiség jegyet ezzel tudjuk a leginkább karakteressé tenni, vagy kiemelni, ugyanakkor van egy menekülésérzete az embernek. Sztárok szoktak szemüveg mögé bújni, aminek aztán persze sok oka van, részint az, hogy a karikákat a szemük alatt ne kelljen megmutatniuk, részint az, hogy magabiztosságot tudjanak sugallni a megjelenésükkel, mert a tekintetük nem árulja el az esetleges kétségeiket. Tehát a szemüveg nekem, itt most nem építi ezt a képet. A harmadik kérdés a tónusrend. Felépül most valami a teljes feketétől az egészen világos tónusokig, amiket a füstkarika képvisel, és ez a része tökéletesen rendben van, de most felejtsük el a füstkarikát, és nézzük meg, hogy mi történik a testtel. Hol a legvilágosabb flekk? Hol a legvilágosabb rész? A vállon. És ez azt jelenti, hogy az fog térben a leginkább közelebb kerülni hozzánk, másrészt azt jelenti, hogy a figyelmet oda akarjuk valamiért vonzani. De miért pont a vállra, miközben itt a száj, a szem, az arc, az orr lenne a fontosabb. Összefoglalva az egészet, valószínűleg a kép felső részéből vágnék egy ujjnyit, ha már ennyire feszesre van komponálva, akkor ezt nem a kép felső részével kell lazítani, hanem inkább a kép jobb oldalával. A szemüveget biztos, hogy levenném, és gyengítenék valamennyit a világításon a vállnál. Miután itt szétcincáltam a képet, hozzáteszem, hogy ez nem egy egyszerű megoldás, mert itt nem csak arról van szó, hogy be kellett állítani magát a modellt, vagyis saját magunkat ebbe a helyzetbe, és ezt világításban, fényben, tónusban rendbe kell rakni. Hanem arról is szó van, hogy itt történik egy olyan gesztus, a füstkarikafújás, amit meg kell tudni fotózni, hogy az tényleg füst legyen, hogy az tényleg úgy nézzen ki, mint ahogy ki kell. Hogy annak a jellegzetességei meglegyenek, hogy azért utaljon arra, hogy az karika, még akkor is, ha ez oldalról van fotózva, és a karika jellege ettől nem látszik, de az ember ezt fejben össze tudja rakni, miközben a füst irányát nagyon jól jelzik ezek a kis pamacsok a száj felé. Szóval, ez a része nekem 10 pontos, az egy másik kérdés, hogy van még vele mit dolgozni. Azt mondom most, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ugyanakkor el kellene dönteni azt, hogy most én akarok lenni a ”macsó Béla”, és ennek értelmében fotózok a szemüveggel, de akkor ezt valamivel még tovább kell gondolni, akár egy bőrszíjjal, vagy egy lánccal, tehát, valamivel erre még rá kell játszani. Vagy vállaljam be azt, hogy vagyok, aki vagyok. Valószínű, hogy ebben a gesztusrendszerben lett ez egy kicsit túlgondolva, hogy a macsóságát ennek az egésznek a borosta és a füstkarika nem biztos, hogy teljes mértékében teljesíti, és ez a kérdés az, amit magadnak kell feltenni. Ezért jó egyébként ez a leckesor, mert az önismeretben szerintem segít. Úgyhogy 3 csillag és a leckemegoldás megvan, de kérek egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:    

Hát, Feri, örülök neki, hogy a 2. leckéig is eljutottunk, azért lássuk be, hogy nem tolsz valami eszelős tempót, tehát, ezt jó lenne, ha megbeszélnénk, hogy mitől van az, hogy ennyire döcögősek a ritmusok, mert ennél én nagyobb tempót várnék. Ha erre a képre kellett hónapokat várjunk, hogy megjöjjön, hát, akkor egy kicsit csalódott vagyok, mert most valamit nem nagyon értek. Félre ne értsd, meg fogom adni a 3 csillagot és a leckemegoldást is, mert az első pár leckére kicsit lágyabb szívűen értékelünk, ugyanakkor hadd hívjam fel a figyelmedet néhány problémára. Egyrészt ujjak nélkül odateszed az öklödet, amitől az embernek elég rossz asszociációi vannak, tehát, hogy lehet, hogy asztalos volt a szakmád, és azért váltottál át a fotóra, mert azt fél kézzel is lehet csinálni, és nagyon szomorú akkor az ember, hogy ha az amputált ujjaidat nézi. Gondolom, azért ez nem így van, és más a magyarázat, de akkor azt kérdezem, hogy mi az oka ennek, hogy olyan ez az egész így nekem, mintha állcsúcson pattintottad volna magadat, tehát, hogy mit akarsz ezzel mondani, hogy fejbe somtad magad. Aztán kaptunk egy elég hulla színű tónust, aminek nem nagyon látom értelmét, tehát, hogy mihez kell ez a barnás-zöldes szín. Én jobban örülnék neki, ha ez inkább fekete-fehér lenne. De mi az oka annak, hogy ezt a világítást használtad? Ugyanis a vaku annyira kilapít, hogy nem tudlak közel engedni magamhoz, nem lesz szerethető a kép, annyira riasztóan tárgyias. Szóval, azt mondom, hogy megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, és most felhatalmazlak arra, hogy küldjél még erre a pár leckére az elején képeket össze-vissza, ahogy akarsz, hogy elkezdjünk egy kicsit kommunikálni a képeidről, hogy legyen miről beszélni, mert így nehéz ám, ha egy képről kell elmondani egy egész fotós irányt, hidd el, hogy az elég nagy feladat nekem, úgyhogy segíts abban, hogy küldesz még képeket, gyorsítasz. (hegyi)
értékelés:    

Na, végre! Ez jó, és ez nekem tetszik. Közvetlen, szexi, személyes, van benne vadság, de van benne elegancia, szóval azt gondolom, hogy ez egy abszolút rendben lévő önportré. Vigyázz arra, hogy a szádat ne hagyd ennyire kiszáradni, mert az nem tesz neki jót, úgyhogy tessék használni Labellót, vagy bármilyen szájkrémet, és ezt a képre is mondom egyébként, hogy erre majd oda kell figyelni majd, ha portrézol. A kép tökéletesen rendben van, nagyon szeretem ezt a képedet, és azt gondolom, hogy igen, ebben van vitalitás, van benne erő. Fiatal csaj vagy, aki tele van ötlettel és tettvággyal, úgyhogy tessék harapni azt a világot, és tessék megmutatni azt, hogy ez az erő mire képes. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Ha nem venném figyelembe azt, hogy mennyi ideje kapunk képeket Ágnestől, akkor még azt is mondhatnám, hogy ez egy jó leckemegoldás, köszönöm. Hát, hogyha ez az első 2. leckebeküldés lenne, akkor ez egy jó kezdés lenne, de azért az tegyük már hozzá, hogy ennyi idő után el kell tudni mozdulni valamerre, és én ezt várom Ágnestől, és erre próbálom őt sarkallni. Én most azért nem akarok mélyebben belemenni ebbe a képbe, mert ugyan nekifoghatnék a kompozíciós elemzésnek, de nem látom túl sok értelmét. Addig, amíg Ágnes nem dönti el, hogy merre akar mozdulni, addig én maximum várni tudok erre az elmozdulásra. Ennél a képnél nem látom, hogy mire akar kimenni a fuvar. Kapunk valamit, ami akár őszinte üzenet is lehetne, de mégis inkább azt gondolom, hogy hiányzik valami, ami az egészet át tudná emelni ebbe a kategóriába, ez nekem most inkább beállított kép, mint a valóság. Ha viszont beállított kép, amivel semmi baj nem lenne, akkor viszont oda kell figyelni arra, hogy mi a világítás szerepe, mit takarunk, és mit nem, hova tesszük a hangsúlyokat, és ez itt most nem nagyon történik meg. Ráadásul azzal is ideje lenne foglalkozni, hogy mi az, ami előnyös, és mi az, ami kevésbé, nem kötelezően csak előnyös képeket kell önmagunkról adni, de akkor azt tessék jól megcsinálni, ha valaminél el akarom tolni a hangsúlyt, akkor az legyen határozott. Ebben a képben ezt most ellenmozgásnak érzem, mert nem lehet cél az, hogy megriasszuk a nézőt, ugyanakkor ez a haj nélküli fej darab nekem nem pozitív üzenet, nem látom az indokát. Úgyhogy azt kérem Ágnestől, hogy kezdjünk el dolgozni valahogy úgy, hogy abból valami irány összeálljon. (hegyi)